Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-07-21 / 58. szám
Másod évi folyam 58. szám. Vasárnap, július 21. Brassó, 1872. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 кг. A szerkesztő szállása : Szinház-utcza 404. szám. NEMERE Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. A brassai választás első napján, Brassó, 1872. jul. 21-ikén. Ha hárman volnánk csak ebben a törvény- hatóságban, a kik nem szász anyától születtünk : akkor is tiltakoznánk a szász urak politikája ellen ; akkor is ellenük szavaznánk az urna mellett. Tiltakoznunk kellene mint szabad polgárnak és hazafiaknak : mert ők nemzetiségi politikát űznek : mert előttük az ország közérdeke csak annyiban számit,- a mennyiben befolyással van a különleges szász érdekre ; mert az ők politikájúk, ha átalános érvényre emelkednék, létre hozná a foederalismust, és az megölné az ország egységét, erejét. Úgy e, hogy Wächter és Bömches csak a szász választóknak számoltak be? Úgy e, hogy Medgyesre csakis szász polgárokat hivtak meg? Úgy e, hogy ott kizárólag a szász érdekek előmozdításáról tanácskoztak ? Hát az embereknek azon többsége, a mely országunk ugyan ezen részeit lakja, nem polgár e? Hát annak nem szent e a maga nemzetisége? Hát annak nincs e megengedve, érvé- nyesitni alkotmányos befolyását az ország közügyeire ? Magyar, román, német, zsidó polgár háza, családja , üzlete vegyesen váltakozik itt a szászéval. A hazát szeretni mindenikben van szív, a haza érdekeit szolgálni mindenik köteleztetik. Hát a haza ügyeinek intézéséhez nincs e joga a többinek? Magyarország alkotmánya nem tud efféle kiváltságról ; Magyarország törvénye előtt egyenjogú polgárok vagyunk mindnyájan, nyelv és vallás-különbség nélkül. A mi politikánk Magyarország alkotmányának megvalósítása: az, hogy a vallás és nemzetiség tiszteletben tartassák mindenki részéről; de a polgári jogok és kötelességek teljesítésében ne tekintsünk se vallásra, se nemzetiségre. A szászok politikája épen ellenkező. Ok nem veszik számba az együtt lakó polgárok összes érdekeit; szerintük a szász nemzeti érdek fölül áll minden közérdeken. Az Ők politikájok kizáró ; a miénk átalános. Ok minket ellenségeknek tekintenek ; mi őket is egyenjogú polgároknak tartjuk épen mint magunkat. Midőn ellenségei vagyunk politikájuknak, nem vagyunk ellenségei az egyénnek, a polgárnak. Ellenkezőleg arra törekszünk elejétől fogva, ;hogy a polgárjog betöltésében ne tegyen különbséget a nemzetiség. Ez okból tiltakoznánk az ők mostani politikájok ellen, ha csak hárman volnánk is az egész törvényhatóságban, a kik nem szász anyától születtünk. Annyival inkább tiltakozunk, midőn sokkal többen vagyunk Brassóban és vidékén, mint ők; midőn minden egy szászra három nem szász esik: 24 ezerre 72 ezer magyar, román, német. Vagy tán roszabbak vagyunk, a természettől csekélyebb tehetséggel megáldva, mint ők? Mernék e azt állítani a szemmel látható tények ellenében ? A magyar mezőgazda legalább úgy megmi- veli földjét, mint a szász; magyar iparosok közt ép úgy vannak ügyes, szorgalmas és kiváló mesterek, mint a szászok közt; román, német, magyar kereskedőink ép ngy megszerzik család- jok szükségletét; isten segítségével legalább is annyijok szerez tekintélyes vagyont, mint a szászok közt. Vagy hát vizsgálják meg iskoláikat, melyeket igazán saját ez óljaikra, saját nemzeti szel lemükben rendeztek be, — tanulóik legkitűnőbbjei közt mindig fognak találni magyar, román, német születésiteket. Miféle rósz szellem siigalta mégis, hogy 24 ezeren okvetetlen uralkodni akarjanak a 72 ezer felett; hogy midőn mind a 96 ezer érdekeit együtt kellene előmozdítanunk, ők csakis a 24 ezer szász érdekét veszik tekintetbe? Mi nem zártuk ki őket magunk közül ; de ők minket eltaszitottak maguktól. Mi a polgárok átalános egyetértésére törekedtünk ; ők kivételes szász pártot alkottak, és ezáltal kény- szeritettek bennünket szász-ellenes párttá lenni. Természetes következése ennek, hogy az ők álláspontjuk tarthatatlan ; a miéuk győzhetetlen. Ma győzni fognak, ha a kormánytól meg nem érkezik kérelmeink ellátása. De győzel- 'müket a legpéldátlanabb erőszakossággal vivták ki. Mi nyugodtan vonulunk félre, mert a legönzetlenebb szándék kivitelében gátolt meg az erőszak. Az övék a ma, a mig erőszakoskodásul^ el- ‘türetik; a miénk a holnap s az egész fövendő, mert csak méltányosságot akarunk. Fiaik bünbánva fogják kérni majd a mieig- ket, hog felejtsék el apáik mai erőszakosságát. Mi megbocsátunk akármikor; csak a történelem kérlelhetlen itélőszéke megbocsásson nekik. — Zichy Antal indítványa egy „Tanítók segély egylete“ ügyében. A pesti nagyobb politikai lapok Zichy Antaltól folyó hó 15-ikéről egy czikket közölnek, mely tárgyánál fogva megérdemli, hogy ismertessük s melegen ajánljuk mindazon olvasóink figyelmébe, kik népnevelésünk s annak szerény napszámosai sorsa iránt érdeklődnek. Zichy elmondja, ’ hogy van irói, van szinészi stb. segély egy létünk, csak a tanító, az államnak ezen legmostohább gyermeke, kénytelen keresztül nyomorogni az életet s még halálát is megkeseríti azon gondolat, hogy vele együtt kedveseinek egyedüli támasza fog kidőlni. Reményét fejezi ki, miszerint a jövő törvény- hozás a tanitók nyugdíj ázására is ki fogja terjeszteni gondoskodását. Megemlíti-, hogy Pest városa a maga tanítóinak mind ellátásáról, mind nyugdíjazásáról kellően gondoskodott. Azután egy tanítói segély eg y let terve iránt óhajtana érdeklődést gerjeszteni. Az egylet czélja volna a kezdőtanitót, ki üres kézzel lép pályájára, az uzsorások körmei közül kiszabaditni ; a véletlen betegség vagy más sorscsapás által sújtottat rögtöni segélyben részesíteni stb.; mindezt pedig nem alamizsna, hanem olcsó kölcsön által eszközölni. Az egylet létrejöhetésének mikéntjét illetőleg egyesek és testületek, valamint az állam áldozatkészségére számit, sőt magát a közvetlenül érdekelt testületet, a tanítókat is megkívánja adóztatni. » A politika költészete. Hihetetlen, de mégis úgy van. — A politikának is megvan a maga költészete. Nem azokat az ábrándos, rajongó nemzetiségi apostolokot értem, kik egy szebb jövő reményében, nemzetök megszabaditóiként ünnepeltetve, — örökös álomképekben ringatják magukat, el- szállva képzeletek gyors szárnyain ama messzi jövőbe, melyben nemzetüket boldognak látandják. — Igaz ugyan, liogy ez közös jellemvonása a költőknek is; ök is szeretnek ábrándozni, magas légvárakat építeni jövendő nagyságukról, midőn egész nemzeteknek ajkirul zendül meg az a dallamos beszéd, melynek alapjait ők magok vetették meg. De nem ez a közös ismertető jel. Hanem az, hogy valamint a költő rendesen abban a pillanatban ébred tudatára annak, hogy szobájában 32 fok a billeg, nadrága rongyos, zsebe üres, hasa korrog, midőn a legszebb képek váltakoznak lelki szemei előtt, midőn a boldogság hetedik egében vélte magát lenni, hol megszabadul az ember a mindennapi élet apróságos nyomorúságaitól, — úgy a politikai abi and is rendesen akkor foszlik szét a gyakorlati elet rideg parancs szavara, midőn legközelebb hittük magunkat az óhajtott czélhoz. Hz a politika költészete. — Ily jelenetekkel különösen a képviselő választások alkalmával találkozunk gyakran. — >S a kinek ép érzéke van, gyönyörködhetik a költészet e nemének ezer meg ezer alakzataiban. Az életet minden nyilvánulásaiban figyelemmel szoktam kisérni; — oly apróságokat is számba veszek, mik másoknak figyelmét talán kikerülik. — Ezek közül akarok e lapok hasábjain egy nehányat megörökíteni, melyek talán alkalmasok lesznek mindenkit meggyőzni arról, hogy az exigentiák tudománya gyakolati ny il vonulásának nem csak politikai, hanem poétikai oldala is van. X városban vagyunk, melynek csendes, rendszerető polgárai a legszebb egyetértésben élnek. Elvük : kitartó munkásság, szorgalmas megtakarítások által szerezni meg azon alapfeltételeket, melyeken a haza, család nyugalma, boldogsága fekszik. — 8 ök dolgoznak, mint, szorgalmas emberekhez illik. — De csak rendes körülmények között, mig a politikai élet láthatára csendes, nyugadt. Egyébkor aképpen gondolkoznak, hogy azon nehány hét alatt, melyben képviselőik mandátuma szünetel, nekik kell en gross tovább folytatni a szerepet, hogy soha se álljon be szélcsend. Ilyenkor aztán békés természetük egészen megváltozik. A szelídség megtestesült példányképei egyszerre tigrisekké változnak. Az egyszerű földmives oda hagyja ekéjét, s ki- gyuladt arczczal tart előadást a napi kérdésről a kapu előtt összegyűlt atyafiaknak. Az iparos elhagyja műhelyét, s a nagy emberek eljárásait saját meggyőződésének kaptafájára huzva, ha nem talál, mérgesen dobja odább. A kereskedő bélátásának rőfjével mérlegeli a helyzetet, s ha nem üti a mértéket, oda tudja képzelni phantasiájá- val a többit. Egyszóval, forrongás van Izraelben. Hiába inti az anyjok a politizálás elhagyására, falra hányt borsó a mit mond ; öröklött természete ez a magyarnak, a levegőben van elterjedve, bűnt cselekszik, a ki most polgári kötelességeit nem teljesiti, magyarázzák hosszú képpel az asszony népségnek. De hát a munka? veti ellen a türelmetlen háziasszony. No légy olyan elfogult, szűk gondolkozásu. Hogy is mersz te saját érdekünkre gondolni akkor, midőn a legfőbb, a haza iránti kötelességeinket tel; esi tjük, csillapítja kedves élte párját a hazafi, kinek hajfürtéi már őszbe vegyültek a honfi gondok miatt. Gondold meg aszony, mit tennél te, ha a nő emancipatio Majoros István uram értelme szerint bé volna hozva. Tudom, hogy három napig se látnálak tégedet. Hagyjuk csendesen az iparost, s tekintsünk ki az utczára, hol a nép kortesse épen most tart előadást a magasabb politikából nagy számmal összegyűlt hallgatóinak. Ki az a kortes? Egy határozott tehetség. A nép bálványa, kinek minden szava készpénz, arany igazság. Sokat beszél, de keveset alszik. Sohasem jár gyalog, hanem kocsin, vagy a nép hátán czipeli. Kalapjában a sas toll első tekintetre elárulja a nagyra törő szellemet, kezében a rézfokos az alkotmányos érzelmet, s ha felemeli kezét a népre apellálva, egy átszellemült lényt vélsz beszélni hallani, ki eljött e földre, hogy e sirhalmok völgyét a boldogság paradicsomává varázsolja át. Lelkesült beszédével elragadja hallgatóit, ezek kirúgják lábaik alól e silány földet, s a képzelet sebes szárnyain emelkednek fel a magasba, hol minden reményeiket teljesülve látják. E bűbájos állapotból csak akkor ébrednek fel, midőn valaki eké- pen szólítja meg hátulról megrázva: Jöjjön haza már kend, mert a vacsora meghűl, s a gyermekek már ehet-
