Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-07-18 / 57. szám

22 G

гоз vidék önállását alkotmányos utón helyreállitattni akarják, a kik szabadelvű és rendületlen hazafiakat óhajtanak képviselőkül, azok másra nem szavazhatnak, mint olyanokra, kiket azon egyesületet jelölt ki, mely a polgári szabadság és az egyenjogúság bázisán áll.

Küzdelmes életünkben elérkezettnek látjuk azon vállpontot, midőn e város és vidék minden becsületes, jóra való fiától elvárjuk, hogy kötelességét hiven rójja le, és mutassa meg a világ előtt, hogy az egyenjogúság és igazság érdekében eddig kifejtett küzdelmek nem hiú ábrándozások, hanem a népek ezrei igazságos érzetének követelményei lévén, ezekért minden erő- i vei küzdeni és czélra juttatni — tántorithatlanul kész. !

Polgártársak ! mi szavazatainkkal a létei vagy a bukás kérdését döntjük el ! E választástól függ polgártársainknak anyagi felvirágzása, szellemi fejlődése, vagy j továbbra is fennmaradása azon politikának, mely a pol- j gárok igazságos önérztét fojtja el. A ki rosszul választ, j vagy nem is él választó jogával , az saját anyagi és i szellemi érdekeit rontja meg, és bűnt követ el hazája ellen. —

Gondolja meg tehát mindenki, hogy mit teszen és ne engedje magát félre vezetettük mert önmaga alatt vágja el a fát. —

Ne csüggedjen senki, csak híven teljesítse kötelességét , mert attól függ az igazság diadala, mert j ,,most vagy soha !“

Pest, jni. 12-én.

Milyen a végzet! Épp akkor midőn az ellenzék kicsinyje-nagyja telt torokkal kiáltja: le a Lónyay kormánnyal! midőn a nagy párt vezér Tisza, eldobva az elvi kérdéseket, Lónyay személyének megbuktatását tűzi ki pártja küzdelmének főtörekvéséül, — épp akkor áll elő Ló- nyay — nem fényes szónoklatokkal, — üres plirázisokkal, — de tényekkel, melyeknek nagy horderejű következményei Magyarország történelmének legszebb lapjaira tartanak igényt.

Ily nagy jelentőségű esemény a horvátpár- tok kiegyezése, mi annyi százados vajúdások és villongások után azt eredményezi : hogy Hovát- ország elismeri az uniót Magyarországgal. E Ihr kellemesen lepte meg úgy a politikai köröket, mint Magyarország minden igaz keblű fiát.

Magyarország erős léptekkel halad konso- lidáczioja befejezéséhez.

A horvátok belátták, hogy a tulkövetelés nem vezet czélhoz. S belátták különösen azt, hogy Magyarország miniszterelnöke biztos gá- ráncziát nyújt a horvát kiegyezésekhez, állam- férfiúi eszélylyel és megtörhetlen bizalommal adva

helyett a horvátok méltányos kívánalmainak, a törvény és históriai jogok határai között. Mindezeket megfontolva érdemökre válik, — hogv elhagyták a szeptemberi manifestum álláspontját s elhatározták magokat a kibékülés útjára térni át.

Fogadja elismerésünket a horvát ellenzék,' — a nemzeti párt — a tényekkel számot vető higgadt politikai magatartásáért. Oly ellenzék mindig tiszteletet érdemel, mely fölhagyja ellen- zékeskedését, mihelyt az a haza és nemzet fejlődését és előhaladását tartoztatja föl. A makacsság ily viszonyok közt bűn.

Nagy elismerés illeti az uniópártot is, mely mindvégig hiven, tántorithatlanul küzdött Magyarország és Horvátország érdekében a túlsó- párt rajongó vakhite ellen, s mely mihelyt a tulsópárt részéről engedékenységet észlelt, azonnal magához ölelte őt, kész örömest rá állva a méltányos engedékenységre.

De elismerve a horvátpártok érdemeit, józanságát és hazafini eszélyét, kiválólag ki kell újból is emelnünk a magyar miniszterelnök ércz- keinény erélyét, csüggedetlen tevékenységét, s kiváló érdemeit e nagy fontosságú ügy körül. Lónyay gróf mint valódi magyar államférfin mindjárt kormányra léptekor mély belátással fölismerte az archimedesi veszélypontot Horvátországban, s minden igyekezetét arra fordította, hogy Horvátországot kiragadva a nagy délszláv birodalom alkotásáróli ábránd képeiből, melyek őt idegen tendentiák politikai kárhozatába sodorták — visszaadja önmagának, béfejezve ezáltal Magyarország integritásának nagyszerű müvét.

Csak a későbbi történelem fogja teljes nagyságában méltányolni Lónyay politikáját a horvát ügyekben, mely által a közjogi helyzetet megszilárdítva, előkészítette az utat a reformok számára.

Meggyőzni a horvátokat arról, hogy sem az orosz, sem a cseh, hanem a magyar nemzet az őszinte, igaz testvére neki, — mely számára a jövő boldogságot teremti meg — nem volt kis feladat.

Horvát országgyűlés. A horvát országgyűlés felirata kivonatilag a következő : „Mi dalmát- horvát- szlavón királyság főrendéi, zászlósai felséged felhívása folytán junius 15-én egybegyíiltünk s legmélyebb hódolattal hallgattuk meg a legfőbb királyi leiratot.

Annál nagyobb készséggel gyűltünk egybe, mivel a múlt országgyűlés feloszlatása folytán országunk másfél évnél tovább képviselet nélkül volt.

Felséged ezélzatainak a reform terén törekedni

„Szomorán jöttem haza. Sajgó fájdalmat éreztem szivemben.

„A következő nap még halványabb volt. Novetni akart és — sirt.

„A más napon ....

„Bocsáss meg nekem oh isten ! kételkedtem benned és rágalmaztalak .... úgy de hiszen ö volt egyetlen vigaszom, minden reményem e világon ! Szivemnek minden gyöngédségét e gyermekre fordítottam

.............

„

Egy fehér ruha volt bölcsőjére terítve, testecskéje hideg volt, oly márványhideg . . . Úgy tetszett, mintha al unnék.

„Lelkem szétszakítva, de szivem csöndes volt. Többé nem volt gyermekem.

„Istenem! te adtad volt nekem, te el is vehetted ismét. Megbocsáss, hogy akaratod miatt zúgolódtam és ha meghalok, ne tagadd meg tőlem a menybe jutást hová ki fiamat vitted ... oh! engedd meg, hogy ott ismét föltaláljam őt.............

„

Másnap reggel egy kis koporsót, melyen egyetlen szegényes koszorú volt látható, kisértem ki egyedül a temetőbe.

„Még szabad volt a koporsót egyszer — utoljára megcsókolnom, aztán a sirba tették és nehéz földei dobtak reá.

„A göröngyök tompa zajjal gurultak a kis koporsóra. Minden lapátvetéskor borzadály futott végig ereimen. Ama zaj most is él elmémben s éjjel, ha elalszom, fölriaszt álmámból.

„Még most is folyvást hallom ! . . . . s aztán a tárva levő kis sirt s benne a kicsi koporsót látom, mely lassan — lassan elenyészik a föld alatt és mindemet

magába zárja.............................................................................

и

E megható vallomást megdöbbenve olvasám, literem láthatólag vert, szivem hallhatólag dobogott; melet- tem az ágyban szegény Vilma nyögött lázas foíróságban, az ágy lábánál pedig az öreg ápolónő szundikált.

Oly csendes volt minden a szobában ! keblemben is mély béke honolt.

Ekkor a beteg megmozdult és sóhajtott; kezeivel pedig nyugtalanul és görcsösen hadonászott. És fölnyitotta szemeit, s mereven reám nézett, de már nem volt többé lázas állapotban, hanem öntudatánál s aztán te- tekintetét merőn a kezemben levő iratra irányzá. Bizonyos élénk látszat derengett halvány arczán és egyetlen nehéz könycsepp tolult pillájára.

Ajkai mozogtak, mintha beszélni akart volna, de már többé nem volt képes.

Lehajoltam hozzá s ajkaimmal hideg homlokát érintém meg s ezt súgtam neki : „Mondd meg a kicsinek, hogy ö az enyém és vidd el e csókot gyermek ün leli e k.“

Meghallotta. Arcza elpirult, egy értelmes, mélyen köszönő tekintet tündökölt elő szemeiből és száján mély sóhaj lebbent el, mint egy csendes öröm. Aztán szép halvány feje visszahanyatoltt s reszketve nyúlt el ágyában .............

E

s aztán ott feküdt csöndesen és mosolyogva, de szemei lecsukódtak és többé nem tudtak senkire tekinteni.

Az ápolónő, ki fölébredt volt, hozzáértő tekintettel mondá : „Istenem ! legalább halála óráján nem szenvedett sokat!“

(Németből.) Deák Gerő.

fogunk megfelelni, s kilátásba helyezett törvény javaslatokat tárgyalni.

Tartós és békés törvényhozási működést tartunk szükségesnek annyival inkább, mivel az utolsó 3 év folyama alatt a nyilvános hatalom iránti bizalom — fájdalom nagyon megrendült.

Felséged felhívása folytán megfogjuk választani képviselőinket a közös országgyűlésre.

Örömmel értesülünk a kormány által elünkbe terjesztendő , s közlekedésünk könnyítését ezélzó javaslatokról.

Készséggel fogunk bizottságot választani, mely a varasdi határőrvidék, Zeng város cs széknek bekeble- zése tárgyában a magyar országgyűlés küldöttségével lesz tanácskozandó, de e küldöttség hatáskörét tágitan- dónak tartjuk.

Az utolsó 3 év tapasztalása szerint a háromegy királyság és Magyarország közötti államjogi viszony szabályozása nem felel meg a háromegy királyság érdekeinek.

„A közös törvényhozás és igazgatós körébe vonattak oly államügyek, melyek közösségét a Magyar- országgal való államközösség nem követeli.

A közös országgyűlésen való képviselői módozat, a mint az ott mepállapittatott, a három utolsó év folyama alatt annyival inkább czélszerütlcnnck bizonyult, minthogy az által országgyűlésünk törvényhozási tevékenységében gátoltatik.

A hazánknak engedett önkormányzat is már az által, hogy kiadásainak fedezésére évi átalány állapitatott meg, illusoriussá tétetett, nem is említve azon körülményt, hogy ezen királyságnak változatlan évi jövedelem szabatott meg, holott más részt a közterhek emelkednek és a szükségletek is évről-évre fokozódnak.

A bán jelenlegi állása felkölti azon óhajt, hogy oly módozat találtassák, moly által ezen királyság önkormányzata és a bán felelőssége megvalósulna.

Fiume város kérdését meg nem oldott kérdésnek tekintjük.

Reméljük a magyar országgyűléstől, hogy az 18G8. I. t. czikk revisiója végett küldöttséget fog választani.

Köszönetünket fejezzük ki a katonai határőrvidék kimondott polgárosításáért.

A varasdi határőrvidék katonai rendszerből az alkotmányosba történt könnyű átmenete, reményt nyújt az összes horvát- szlavón határőrvidék bekeblezésére a háromegy királyságba. Valamint bizottságok utján a Dalmátiával leendő egyesülésre.“

A n.-szebeni követ-választás.

A királyföldön lakó szász polgártársaink gyűlést hirdetvén kizárólag szász választók számára Med- gyesre, indíttatva érezte magát egy a közügyért buz- golkodó magyar ember (ki — inter parenthesin — politikát illetőleg Saulusból lett Paulus) arra, hogy a helybeli nem-szász elemeket tömörülésre buzdítsa.

Összegyűltünk tehát és megbiztunk egy vegyes bizottmányt egyesülésünk főelvcinek összeállításává]. Ezen bizottmány, mely a tekintélyesebb román, magyar és német (nem-szász) egyénekből állott, ki is dolgozott csakugyan egy programmot, melynek főpontja oda vala irányozva, hogy „a királyföldön lakó nem szász többségnek nem kell külön municipális — és községi törvény, hanem azt kívánja, hogy a' már meglevő törvény hiányai megjavítva terjesztessék ki a királyföldre is.

Másnap a magyarok és németek együtt, a románok pedig külön ülésezvén, a végett, hogy a megállapított programm mindkét részről elfogadtassék, egy törvényszéki hivatalnok, ki gyöngéd kötelékkel van össze, fűzve egy igen tekintélyes szász vezetővel, úgy hinté a viszály magvát közénkbe, hogy inditványozá, miszerint jelentsük ki, hogy mi к ormány-pártiak vagyunk, mire a magyarpolgárság egy része azon megjegyzéssel hagyá oda a gyűlést, hogy az úgy is csekély számú helybeli magyarságnak mindenek előtt egységre van szüksége és egyesülve is a szász phalanxszal szemben csak váltvetve a románok és németekkel leend képes tekintélyre vergődni.

Sok hiábavaló vita utón, mely 3—4 magyar ur részéről kézzel foghaíólag a czélból lön előidézve, hogy közöttünk meghasonlás támadjon, elhatároztatott a med- gyesi gyűlés eredményét bevárni.

A mint a medgyesi szász nemzeti programm napvilágot látott és a mint az itteni román activisták központi bizottmánya élő szóval és fő közegében is határozottan kijelentette, hogy ők a haza integritását az uniót stb. tiszteletben tartják, — azt hitte volna az ember, hogy ama 3—4 magyar ur is fölhagy eddigi di-