Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-07-18 / 57. szám
227 vide et impera politikájával, melyet mos tanig a hyper- logalitás ürügye alatt, a szászhoz való vonzalma és a romántól való idegenkedése és bizalmatlansága kedvéért űzött, — s nem lévén már többé választás, nem ellenzendi egyesülésünket. Csalódtunk. Most már azzal kezdették a magyar polgárságot ijesztgetni, hogy „a szászok megfognak haragunni,“ nem akarván meggondolni eme bölcsek, hogy az ők szavaira hallgatva, elleneink lesznek mind a szászok, mind a románok, mi pedig nevetségessé tesszük magunkat. Szerencsénkre ezen Störenfriedek az utolsó döntő gyűlésen nem voltak jelen. Meggondolva azt, hogy becsületes magyar ember a szász programmot soha sem fogadhatván el, e mellett buzgolkodó szász képviselőjelöltnek szavazatját nem adhatja ; meggondolva, hogy activista román testvéreink valamint jellemdús jelöltjük Dunka Pál, ny. fökormány- széki tanácsos, elég garantiát nyújtanak alaptörvényeink tiszteletbentartásái’a ; meggondolva azt, hogy a nem szász elemekkel egyesülve minden szavazat, melyet a mi képviselőjelöltjeink nyernek, tiltakozás a szász exorbitants követelések ellen s egykor védő fegyverré válhatik a kormány és országgyűlés kezében a szászföldi munici- palis és községi törvény fölötti vitatkozás alkalmával ; meggondolva, hogy még akkor is, ha föl téti en szövetkeznénk a románokkal és ha kilátásunk volna is képviselőjelöltjeink megválasztására, — mi azonban jelenleg teljes lehetetlenség volt, hogy ezen eseteket is föltéve, magyar képviselőnk ellensúlyozná a román képviselő netaláni káros működését s igy mi még is két rósz között a kiesebbiket választandottuk ; meggondolva végre, hogy ha ama 3—4 ur tanácsát követnők, „két szék között a földön kellene ülnünk elhatároztuk, hogy a románok- és németekkel, általában nem-szászokkal egyesülünk és közösen szavazunk Dunka Pál és Veress Ignácz állam-főgymnaziumi igazgatóra, mint képviselőjelöltjeinkre. Nem sikerült tehát amaz uraknak minden pressió- juk mellett is egyesülésünket megakadályozni, de igen sikerült bennünket feltartóztatni, úgy hogy egyesülésünk ! a választások előtt alig 48 óra alatt lehete ténynyé, mi j egyik főoka lön előkészületlenségiinknek. „Minden kezdet nehéz.“ Hogy jelöltjeink csak 397 szavazatot nyertek annak több oka van. Ezeket, részint a mint hiteles forrásokból hallottam, részint a mint magam tudom, elöfogom sorolni. Mig a szászok egy magyar és egy magyarellenes pártra voltak oszolva s mig nem fordultak mindnyájan a magyar ellen: addig a választók összeírásánál az egyik párt a másikat ellenőrizte, miért is a múlt választások alkalmával az összeirott választók száma feltűnően csekélyebb volt mint most. A többlet a mostani választók számában egészen a szászok hasznára volt ; a mint állítják, szász falvakban a szász jegyző legfólebb a szász inspector felügyelete alatt összeírt boldogot, boldogtalant, mig román községekben az összeírás két szász ellenőrzése mellett törtönt. így történheték, hogy némely szász faluban mindegyik*, némely román faluban 2—3 lön fölvéve a választók sorába. Éhez még az is járult, hogy sok román ez időtájt Romániában szokott tartózkodni. Meg kell még egy szánandó körülményt említenem, mely nem csekély számú szavazatunkba került. A helybeli esperes rósz lábon élvén egyik jelöltünkkel és nálánál buzgóbb katholikust kívánván jelöltnek, sem maga, sem segédlelkészei nem szavaztak, sőt egy ondit szerint híveit is ily eljárásra akarta volna bimi. Ez szükkeblüség ! Megróvást érdemel a helyi államhivatalnokok egy része is, nem élvén az állampolgár legszentebb jogával. Egy igen ártatlan tartalmú fölhívásunkat, részint a rendőrségi szolgák jókor reggel más semmit mondó falragaszokkal fedték be, részint szász deákok tépték le a falakról s tapodták össze lábaikkal obiigát káromkodások mellett. Sőt egy könyvkereskedő sem szé- gyenlette magát irántunki dühének az ártatlan pa- pir szétszaggatása és sárba tiporása által kifejezést adni. Maga a választás nagy rendben ment végbe ; feltűnő volt, hogy a választók sorából többnyire magyarok és románok valának kifelejtve, mi nehány szóbeli összekoczczanásra szolgáltatott alkalmat. A románságnak nagy része magyar és román há- romszinü zászlókkal s IIorváth-Mozsi kedvelt zenekarával az élén, vezérelve Dr. Borcia és nehány előkelő pap által, a Rákocziinduló lelkesítő hangjai között indultak ünnepélyes menetben s a legnagyobb rendben a választó urnához ; ez nem volt Teutseh uramnak inye- kedvére; azon bölcs megjegyzéssel : „der Mensch möchte glauben, er sei in der Walachei,“ eltávozék a Mu- ckerek Gieneralissimussa. A választások után a helybeli szász lapok nem tudtak eléggé csodálkozni azon, hogyan merhettünk mi nem-szászok másként érezni, gondolkozni és cselekedni, mint a nagy német Mutterlandban nem élhető s azért attól elszakadott, de a német honhoz mégis inkább, mint a magyar honhoz szitó szászok és nekik, kik a király- földön uralkodni akarnak, ellenszegülni. A „Siebcnbiir- gische Deutsche Wochenblatt“ pái'tunkat „ungarisch romanische — papisztische Partéinak“ nevezi, mintha pártunk egy tetemes részét nem képeznék magyar reformátusok, német p rotes tantok, román görög nem- eg y esültek, kiknek a pápával még kevesebb közük van, mint Teutseh uramnak, a szász Muck erek csalhatatlan pápájának ! A „Bote“ rósz névén veszi, hogy pártunkat nemszász pártnak neveztük ; nézetem szerint csakugyan helyesebb lett volna pártunkat szász ellenes pártnak nevezni; azonban minden ellenséges kihívást elkerülendő épen én indítványoztam, hogy pártunkat nemszász pártnak nevezzük, azaz röviden : a magyarok, románok, németek, izraeliták, stb. pártjának, kik őszinte hívei lévén a közös és egységes hazának, tiltakoznak az ellen, hogy a haza és az ők saját rovásukra egy „kis szász királyság“ létre jöjjön. Minthogy pártunkban minden nemzetiség és felekezet képviselve van, kivéve a szászot, s minthogy épen a szászok exorbi- I tans, bennünket megrövidítő aspiratiója ellen akarunk tiltakozni, azért neveztük magunkat egyszerűen n e m- ! s z á s z pártnak. Ismétlem : „minden kezdet nehéz.“ Az egyesülésünk utáni 48 óra alatt elért eredmény elegendő és Ve- I ress és Dunkának nincsen miért szégyeneljék magokat: : ők 387 szavazattal megbuktak, mig a minap Bausznern 100 szavazattal lett képviselő. A közelebbi alkalommal más leend a számarány és a medgyesi szász nemzeti programra elleni ezen tiltakozásunkkal nem az utolsó kártyát adtuk ki ; van még egy kártyánk, melyet annak idejében a kormány és országgyűlésnek fogunk átadni : „a végén csattan az ostor.“ Hogy pékig jövőben nagyobb erőt és tekintélyt ! fejthessünk ki, szükséges mindenek előtt egy magyar c a s i n ó, hol gyakrabban érintkezhessünk egymással, de minden pártszinezet nélkül, s tekintet nélkül felekezet vagy állásra. Ekkor tömörülve a szék- és város képviseletében sem fogják annyira mellőzhetni a magyarságot mint jelenleg. Ez legyen a n.-szebeni magyaroknak első föladatuk ! A választók összeirásánál alig elkerülhető visszaélések, a reclamatióra szánt idő rövidsége miatt kimaradt választók elégületlensége és visszautasításuk esetében patvarkodásának némi megszüntetése tekintetéből vájjon nem volna-e jó a jövedelem adó-kivetés alkalmával egyúttal a választók névsorát is összeiratni, melyet aztán a választóbizottság véglegesen megállapítana ? Az egyes adófizető épen úgy tudván, mint az adóhivatal, hogy ö mennyi adót fizet, s ideje is volna elég kihagyása esetében reclamalni, mig a választóbizottság csak azok neveit törölhetné ki az adóhivatal által ösz- szeirott választók közül, kik valami más okból nem lehetnek választók. T. J. Megválasztott Deákpárli képviselők. 233. Vccscy .József Nyitra. 234. Butiján László Kővárvidék Kisnyires. 235. Buda Sándor Nagy-Somkut. 236. Czóbel Albert Kis-Várad. 237. Brennerberg Mór Kőhalomszék I. kerület. 238. Török Albert Udvarhely szék. 239. Keudeffj Árpád Hátszeg. 240. Kasper Mihály Köhalomszék. Ellenzéki képviselők: 127. Elek Gábor Szabolcsmegye. 128. Kállaj Ákos Nagy-Kálló. 129. Ugrón Gábor Udvarhelyszék. 130. Mákra У László Hunyadmegye marosvidék. Székely-Udvarhely városban három jelöltre történt szavazás. A jobboldali Jenei Viktor 161 szintén jobboldali Daróczy 142, az ellenzéki Kassay Ignácz 227 szavazatot nyei’t. Uj választás történt, mikor Kassay Ignácz nyerte el az átalános többséget. Hátszegen Macellariu Illést választották meg. Ma- cellariu azonban passivista lévén, eo ipso nem foglal helyet a képviselöházba. Román lapszemle. A n.-szebeni román comité a „Telegrafulu Romáim“ 51 -ik számában, a román néphez egy kiáltványt bocsát, hogy igazolja a nemzet előtt állását a gyulafehérvári conferencziáva! szemben. Midőn a n.-szebeni május 5—6-ki conferentiát a 80 ezer románt képviselő oltvidéki fogarasi nemzeti clubb kezdeményezése folytán összehívtuk, azon véleményben voltunk, hogy égető szükséges dolgot cselekszünk, mert láttuk, hogy a nemzet, mennyire óhajtja egy ilyen gyűlés létrejöttét. Akkor is, a midőn ki- csiny, azonban az ország minden részeiből, s összegyűlt legtöbbnyire az egyes nemzeti clubbok küldöttjeiből alakult gyűlésen elfogadtuk a megbízást, hogy annak programúját teljesedésbe vegyük, hogy a képviselőválasztásokban részt vegyünk, s a hol lehetséges keresztül vigyük a román képviselők megválasztását, s hogy végül a nemzeti programúi megállapítására szükséges congr issus összehívását kieszközöljük, sem separatisti- cus dolgot nem akartunk tenni, sem azt nem akartuk, hogy mások kirekesztésével a nemzet vezényletét magunkhoz ragadjuk, hanem minden személyes kérdés mellőztével, ki akartuk ragadni a románságot a passi- vitás posványából, s áthatva a nemzeti ügy szentségétől, a politikai életre akartuk ébreszteni.“ „Bizonyítják ezt a nyilvánosság elé bocsátott irataink, s az indokainkat igazolja az, hogy kevés kivétellel az egész erdélyi románság a választásokon részvett, s a gyűlésen is az ellenvélemény csak oda terjedt, hogy némelyek a eongressust a választások előtt kívánták megtartani. A mint az érsekek intentiójából kitűnt, mi ennek is eleget akartunk tenni, a kormány azonban azt felelte, hogy a eongressust csakis a választások után tarthatják meg.“ „Ettől kezdve látjuk, hogy némelyek paralisálni akarván a comité működését folytonosan -oda törekedtek — akarattal-e vagy a nélkül (?) — hogy a nemzetet egy újabb confusióba döntsék.“ „Nem a választások előtt, hanem a midőn ezek már javában folytak, három egyén összehívta a gyula- fehérvári conferentiát. (Ezen három között, egy a n.- szebeni covferentián beleegyezett abba, hogy a válasz; tásokra ez előkészületek megtétessenek, egy Kolozsvárit magát nyiltan activistának vallotta, s egyik abrudbá- nyai mint jelölt fel is lépett.) Ezen a conferentián — daczára, hogy a kiküldött bizottság javaslata, melyet a passivisták egy coripheusa referált — az activitás volt, — a gyűlés — a hol azonban az ország nagyobb része képviselve nem volt, — a passivitást fogadta el.“ „Ezen határozat következménye lett a választások közepén egy nagy confusió, s hogy a nemzet két ellenséges részre szakittatván, s solidarités meg van akadályozva. “ „A kérdés az : vájjon mi lehet oka ezen confe- rentia összehívásának? Tán a választásokban valórészvétel kimondása? Akkor, midőn ez már ki volt mondva, mi szükség volt conferentiára, hogy zavart idézzenek elő a nemzetben. Ha a passivités kimondása volt a czél, nem érthető mi okból bújtak álarcz alá, s miért kellett a con- ferencziát a választások közben összehívni, s miért nem tudták azt vagy előbb megtartani, — s nem a mint tevék, hogy ott beleegyezzenek a választásokrai előkészületbe. -— Ha pedig végül a gy.-fehérvári conferenczia összehívásában a volt a czél, hogy a iv-szebeni confe- rencziának egy orrot adjanak, s másokat tegyenek a nemzeti ügy fejeiül, az esetben ki kell mondanunk, hogy nagyon drága áron tették ezt a románságra nézve, mivel mi sokszor, s többek közt a május 20-iki nyilatkozatunkban is (T. R. 47-dik sz.) kimondottuk, hogy örömest átadjuk a nemzeti ügy> vezetését bármely arra hivatottnak is, csak a románság között bekövetkezhető szakadás mellőztessék“ „ítéljen bár ki felettünk, mi előadtuk a dolgot úgy a hogy van. Mindazáltal ha a sors úgy hozta magával, hogy a románok két különböző conferencziája, kétféleképpen határozzanak, kimondjuk hogy mindaz, a ki a román nép egyetértését, valamennyi pártok egyesülését, s a nemzet solidaritását kívánja, közre kell hogy működjék arra, hogy a választások bevégeztével egy nemzeti congresses hivassák össze, s csak azon román működhetik ezen congresses ellen, a ki azt akarja, hogy a nemzet továbbra is visszavonásban s pártokra szakadva éljen.“ Addig is a comité hivatását teljesíteni fogja s a választásokban való résztvételre mindenkit felhív s óva inti a nemzetet, hogy vigyázzon magára s ne hallgason azok üres szavára, a kik a nemzeti ügyet monopolizálni akarják. (K.)
