Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-07-14 / 56. szám

222

De nem természetszerű, a jog és közbiztonság épségben fentartására hivatott testület hivatalos kötelme, s társadalmi törekvése egyes, vagy túlságos nyerészkedési vágyból consortiummá alakult egyéneket, a jog és hivatalos kötelezettség határain kivül szennyes, a munkás-osztály érdekeit, létfenntartását végveszéllyel fenyegető törekvéseikben hatóságilag, a visszeélések tényleges, s hivatalszerii segítése által gyámolitani.

A nyerészkedésivágy hatósági támogatására, a nemzetgazdasági munkák tüzetes áttanulmányozása mellett is, még az ily törekvéseket a „truck és cottage“ systhem legégbekiáltőbb zsarnokoskodásában tulságig vitt angol nemzetnél sem találunk, — nem a miveit világ leganyagiasabb népe — az amerikainál. Az ily törekvések gyámolitására initiativája, Brasssó város és vidék ns. tanácsa kizárólagos érdeme, miután hatósági támogatását az egyén cselekvési szabadsága jogo- sitatlan korlátozásával, legnagyobb mérben vitte tul- ságokig.

Lássuk a tényállást!

A Bassóvárosban lakó építészmesterek nyerészkedési vágyból consortiummá alakulva, közelebbről tartott gyűlésükben közakarattal elhatározták, hogy épi- tészscgédcket, s az e szakmához szükséges munkaerőt csak bizonyos, általok az egyén képessége s munkaerejéhez képest meghatározott összegért fogadnak fel s látják munkával el, a consortium egyes tagjainak megtiltván e limitált munkadíjon felül az építészi személyzetet díjazni, s oly egyének, kit a consortium munkával ellátni nem akar (természetesen ezek magyarok és románok) foglalkozást bár csekélyebb díj mellett is adni.

A democratia, s a jelenkori társadalmi törekvések ama szép, magasztos elve: „kinek kinek képessége, s minden képességnek munkája szerint“ a brassai építész urak által a szegény munkás osztály létfenntartása megsemmisítésével létesített limitatióval — mellőz- tetett. —

E törekvése ellen a brassai épitész uraknak, jól lehet minden egyes munkaképességéhez arányosított munkadíjt követelni jogositott — semmi szavunk : de igen is felhívni kívánjuk a közvélemény és kormány figyelmét a brassai t. városi és vidéki tanács által követett, s jelenben is gyakorolt azon jogtalan eljárásra, hogy e város építő-mestereit nyerészkedő, speculativ izii törekvéseikben hatóságilag, és ténylegesen gyámo- litja az által, hogy a vasúti föld és épület munkákat dolgoztató olasz és más idegen építőmesterekre hivatalosan oly pressiót gyakorol, minélfogva azok tartózkodnak oly egyént, kit a brassai épitész urak munkával ellátni vonakodnak, ha nálolc munkát keres, munkával látni el. E hivatali pressió közkeleten kívüli, s jogo- sitatlan elvét annyira merész űzni, mikép az egye§ épitészsegédeket hivatalos hatalma egész súlyával kényszeríti a brassai épitész uraktól fogadni el, az általok

meghatározott munkadíj mellett munkát, vagy éhen halni meg, mert más hatóság határain dolgoztató építészmesterekhez szegődni, miután ha eltávozni akarnak útlevelet, szomszédatyai bizonyítványt ki nem állít, kiállitni nem enged, s a bizonyítvány nélkül eltávozni akarókat visszahozatással fenyegeti — képtelenek, és így az egyének cselekvési jogosultságát megszorítva, testületileg és hatóságilag zsarol, s az egyes munkások működési tevékenységét, egy nyereség vágyó consortium szennyes határozatától tévén függővé — a rabszolgaság egy modern nemét alapítja meg.

Módunkban állott egy derék, becsületes, munkaképes épitész-segéd e tekintetbeni lamentatióit végig hallgatni, ki, miután a brassói tisztelt épitész uraktól, jóllehet az építészi munkákban teljes szakképzettséggel bir, munkát nem kapottt sem részére az elmenésére okvetlen szükséges szomszédatyai bizonyítvány ki nem állíttatott, kétségbeesetten lotott — futott, fűhöz — fához, tanácstól tanácsra, onnét a szomszédatyához, s rimán- kodva esedezett pár sor bizonyítvány kiállításáért, hogy más helyen munkához juthasson. Hasztalan! a hagyományos basaság, a jogosultságot, az egyén cselekvési szabadságát nem tisztelő önkény, bár tudomásával van az, mikép senkit bűntett elkövetésén kivül cselekvési szabadságában korlátolni a törvény által meghatározott eseteken kivül nem szabad, és hogy az ilyes cselekvény, mint büntetésreméltó a btk. szabályai alá esik — ké- relmes munkás kérését, akkor a midőn nem kérni, de követelni lett volna jogosítva, a letartoztatási ok nyilvánításán kivül — megtagadta.

E derék munkásnak pedig 4 gyermeke sir kenyér után, maga és családja munkaképessége mellett éhhalálnak van kitéve, vagy koldulásra kényszeritve egy hatóság önkényes és törvénytelen eljárása miatt, melynek sokkal inkább kötelessége az ilyes büntetésreméltó cselekvések meggátlása, mint elkövetése. Hiába! a ns. tanácsnak az országos törvényekkel szemben is •— ten- dentiájával következetesnek kell lenni; tendentiája pedig nem a jogállapotok biztosítása és szilárdítása, de az országosan és törvényszerüleg hozott törvények „ad acta“ tétlelében áll.

Ott, hol egy hatóság a törvényekkel szemben ily cselekvényeket enged meg magának, s ilyeneket nyíltan üz, s az egyén legszentebb jogait teszi kérdésessé, törvények iránti tiszteletről szó nem lehet, s ha nyíltan ily cselekvényeket merészel, melyeket és minő mértékben merészelhet — titkon!?

A törvénytelenségek egész sorozatát tettük és tesz- sziik fél a tekintetes városi és vidéki ns. tanácsról akkor, a midőn az századok óta — az államjog és állameszme rovására elkényeztetett, a privilégiumokba fullasz- tott szász nemzet specialis érdeke forgott és forog fenn ; de hogy a törvénytelenségek üzésében annyira mehessen, s tapintatlanul hagyományos tendentiajával annyira

mely azt súgta, hogy — szaladj ! E férfi arcza hirtelen utálatossá lett előttem s félelmet támasztott fel bennem. Hanem az, a kiért koldulni mentem, éhes volt és beteg.

„Megfogta kezeimet. ,„Az ön annyának, édes leányom! semmi hiánya sem lesz jövőben. Nem vagyok ugyan dúsgazdag, de mégis jutni fog vagyonúmból

annyi, hogy önökkel jót cselekedhetem

....................On

i

gen jól tette, édes leányom! hogy hozzám jött!““

„E szavakra igen élénken emlékezem, minthogy azok szivemet lángba borították. Pirultam önmagámtól, hogy a jó ember iránt gyanút mertem emelni. . . .

„Ah, drága barátom! a mit itt olvassz, az tökéletes igazság.

„A jólelkü férfi megmozdult üléséből. Azt hivém, hogy fel akar állni, hogy a megígért segélyt nekem átadja; nyugtalan valók, mert anyám csak egyedül volt kis szobájában.

„Akkor nagy hirtelen a durva, erőszakos ember két karomat az övéivel csipőmhez szorítja. Rémületemben kiáltani kezdtem. .....

„De csak egyetlen egyszer kiálthatok, mert szemtelen száját égve nyomta ajkaimra.

„Akkor még erős voltam ; tusakodni kezdtem vele. Isten bizonyos érzettel áldott meg minket — nőket — mely a veszélyt előre sejteti.

„Semmit sem tudtam. De azon borzasztó pillantat- ban, mely esetemet megelőzte, minden tiszta lett előttem.

„A nyomorult elsápadt és ordítozott. Durva arczát az enyémhez nyomta, égő lehellete majd megfojtott.

„Hatalmasan álltam ellene.

„Dühösen hörgött. Vérmes szemgolyói kiemelkedtek gödreiből.

„Térdre hullt előttem..............azt hivém, mentve

vagyok.

„De ő ismét felállt mint egy veszett állat tajtékzó dühvei és szitkozódva. Osszeszoritott öklével háromszor ütött mellemre.

„Úgy rémlett, mintha a halál vonult volna el szemeim előtt.

„Azt még most sem tudom, miként jutottam szállásomra.

„Tizennégy napig voltam beteg s a halállal küzdöttem.

„Midőn ismét eszméletre jöttem, idegen emberek álltak ágyam körül.

„Anyám meghalt s már nyolez nappal azelőtt el is volt temetve.............

„

Istenem! hát igy lehetek-é büntetésre méltó? Szerencsétlenségemet teljesen nem is ösmertem!

„Csak ama férfiúval folytatott küzdésre emlékeztem, mely egy majd nem halálos ököl-ütéssel végződött. Ennyi az egész. Üdvömre mondom, ennyi az egész, mire emlékezem.

r

„Es még erről sem szóltam soha.

„Birhatunk-é tehát mi nők az ész és ösztön kettős emlékezőtehetségével? En csak egy rohamos megtámadásra emlékszem s még sem panaszkodtam a miatt senkinek.

„Bizonyos megnevezhetlen szégyenérzet soha sem engedte kimondanom nevét. Nem is mondtam ki soha. Miért ?

„Ott maradt lakásán tovább is jóltevő embernek tartatva. Bűnös tette után tovább ült ott még négy hétnél, mintha azt akarta volna tudtomra adni, hogy tőlem mit sem fél. Aztán elutazott. Többet soha sem láttam.

(Folytatása következik.)

következetlen legyen, hogy az egyén elodázhatlan, s

magával az egyénnel született sérthetetlen jogait se tisztelje — s azok közérvényet kétségessé tegye — ezt előélete után sem tettük fel. Ez nem következetessém

О/

ez annál sokkal több ....

A törvénytelenségek, és az országos törvénynyel szemben opponalás helyett, sokkal előnyösebb és hálá- datosabb tér lenne a ns. tanácsra nézve, idejét, figyelmét és munkásságát a város közérdekű hiányai kipot- lása és kiegészítésére fordítani, mint p. o. az egész- ségügyi politiára — mely téren a város büzhödt utezái miatt igen sok kívánni való forog fenn. De ez csak pium desiderium marad ad ultimum!

Tudomásunk szerént a m. k. belügyminisztérium I eSy ilyen az egyén cselekvési szabadságát sértő eljárásról értesittetni fog, ez esetben jogérzetétöl megvárjuk, mikép a szoros törvényesség terére állva, az ilyes testületileg eddig büntetlenül űzött törvénytelenségek végét szakitandja, s a közrend és csend fenntartására hivatott testület kicsapasait tudni fogja a törvény medrébe visz- szaterelni, s az állam belbékéje s rende meg zavarását egyes egyéneiben nem törendi meg.

Szilárd és biztos jogi állapotok csak ott lehetnek, s a gyakorlási jog szolgáltatás csak ott valósulhat, hol a törvények nemcsak meghozatnak, de végre is hajtatnak, külömben illusoriussá válik úgy az országos törvénynek érvénye és kötelező ereje, mint azok végrehajtása.

E közkeletű jogi maxima gyakorlati s szószerénti alkalmazása s érvényre emelése miatt, a fejlettebb jogélettel biró, a miveltség magasabb niveauján álló népek imája: „anyagi igazság jöjjön el a te országod“ — va- lósittatni fog. Z.

Megválasztott Deákpárti képviselők.

230. Pisutll István Esztergom város.

231. Urliázy György Zsibóváros.

232. Gróf Dàuflÿ György Dobokamegye.

Ellenzéki képviselők :

125. Papp György Szilágy-Cseh.

126. LukilCS Iguácz Szabolcsmegye.

Választási dolgok.

Tisztelt Szerkesztő ur!

A „Magyar Polgár“ 150-ik számában azt táviratoz- tatja magának, „hogy Dr. Cseh Károlynak nagy többsége volt, de a választás harmadnapján a kormánypárt (?) által provocált verekedés folytán a választás felfüggesztetett. “

Ily szembeszökő, a valósággal tökéletesen ellenkező állítások az embert csakugyan felháborítják. Hiszen Háromszéken mindenki tudja, hogy Tisza Lajos folytonoson az első-naptól fogva 7—800 szótöbbséggel bírt — s azon nagy többséget (mit a balpárt vért fagylaló tett- legességei által előidézett) a választás felfüggesztésekor is bírta; ámbár ezért jobbpárti községet elzárt az ellenzék a választás szinhelyétől. Hisz épen a nagy és biztos veresége a balpártnak idézte elő azon vérengezö magaviseletét az ellenzéknek.

Kovásznán julius 8-ikán.

Egy sz’emtanu.

Terrorizálás a kézdi-vásárhelyi választásnál.

Kézdi-Vásárhely, julius 9.

Nincs rettenetesebb ország, város vagy falu, *mint a melyben ez a comandó szó : oltsd ki a gondolatot az agyban, fojtsd meg az érzést a szívben ! Kézdi-Vasár- helytt pedig ehhez hasonló reglama ütötte fel hét fejű sárkány fejét; — az egyik félnek, mely a kiképzett, értelmes tisztviselői kar, a tisztességes birtokos és világot látott kereskedő-, iparos testület, csak azért, mivel kiválóan Deákpárti, visszatompitatott gondolata agyába, vissza- fojtatott nemes érzelme becsületes szivébe s igy az országgyűlési követválasztáshoz szólani ma nem szabadott, mig a szélbal fél, a hetek óta tartó féktelenkedései üzésére, ma is feljogosítottnak mutatta magát.

A sok tekintetben életügyességet, finom tapintatot tanúsított főispán, az itt keresztül viendő követválasztásban előre erélytelennek ismerve önmagát, az ő látta és hal- lattával történt meg városunkban az, hogy a főkortesek, kik közül vannak a város hivatalnokai is egyszersmind, bebarangolták a jobbacska zsindelyü házfódél alatt lakó választó polgároktól, majd a fedetlen kunyhó lakójáig többször a várost, — izgatva és bujtogatva minden élő lényt. —

Főfő kortesök többször szélbali gyűléseket tartott,

♦