Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-07-07 / 54. szám
214 értekezlet határozatai óta semmi jelentékenyebb változás nem állott be. Azon kevés választók pedig, kiknek a magyar törvény ebbeli képességüket elismeri, számtalan kisértésnek vannak kitéve, minélfogva ő (Baritiu) igen czélszeriinek tartaná, ha a gyülekezet az alább következő, egy elöleges conferentián megállapított határozatot fogadná el : 1) Jelen conferentia tagjai kötelezik magukat, mindazon választókerületekeben, hol az még nem késő a választásra vonatkozó ügyeket saját kezekbe venni, s a román választókat a választási urnához vezetni, de csak is átalános ismert nemzeti programmunk értelmében, s oly czélból, hogy a szavazatvásárlás meghiusit- tassék. 2) Jelen conferentia tagjai semminemű tárgyalások avagy választási egyezkedésekbe nem bocsátkoznak semmi olyan párttal, mely az erdélyi román nemzet pro- grammját magáévá nem teszi. 3) A conferentia tagjai csakis azon jelöltek megválasztatását fogják támogatni, kik becsületszavukkal kötelezik magukat arra, hogy a nemzeti programmot fönntartani, s bátran védelmezni fogják, s hogy eszerint mint megválasztatott képviselők, mindaddig semminemű törvényhozótestületbe be nem lópnek mig a nemzeti programin valósulva nem leend. 4) Elvárja a jelen conferentia a megválasztandó képviselőktől, hogy kerülni fognak minden olyan lépést, mely az erdélyi nagyfejedelemség autonom jogait s a román nép nemzeti szabadságát csak távolról is veszélyeztethetné, s a lehető szilárdsággal meg fognak maradni azon a téren, melyet az 1863. april 21-én és 1864. jan. 15-én kelt legmagasb elhatározások — melyek részben a Leopold-féle diploma folyományai, részben a több ízben ismételt nemzeti kérelmek alapján keletkezett császári Ígéreteket tartalmaznak — az egész nemzetnek kijelölt. E határozati javaslat, elöleges megvitatás és a délutáni ülésben teendő jelentéstétel végett egy bizottsághoz utasittatott, melynek tagjai: Baritiu, Axentie, Macellariu, Dr. Ratiu, Antonelli, Maniu, Moldovanu stb. Ezen pontozatok elégségesek arra, hogy azon politikai kalandorok idétlen törekvése fölött ítéletet mondjon a józan közvélemény. Még annyi ügyességgel sem bírnak ezen jó urak, hogy úgy eltudnák burkolni ab- surdumig Hezitáló politikájukat, mint a meclgyesi hősök. Őszinte szó a románokhoz. A választások jelen mozgalmas időszakában egy rendkívül fontos és örvendetes tüneménynyel találkozunk, mely a magyar birodalom téréit Kárpátoktól — Adriáig tölti be állandó megjelenésével. — E tünemény azon zászló diadalra jutása, melyet nagy hazánkfia Deák Fercncz bontott ki ezelőtt öt évvel, melyre az ö nagy elvei vannak felírva. Vidékről vidékre jár e zászló, nagy hódításokat téve mindenütt megjelenésével. Ellenállhatlak varázserőt kölcsönöz neki a reá felirt elvek nagy jelentősége ugyannyira, hogy a hol csak megjelent magával ragadta úgy a régi gárdát, mint az ellentábort csaknem mindenütt. Erős positiót foglalt eddig megközelithetlennek tartott téreken, mert eszmét, elvet képvisel, s nem egyesek önző érdekeinek szolgája. Deák elveinek hódítása különösen egy irányban bír méjjebb jelentőséggel ; értem a nemzetiségek táborát. Az itt tett hódításokban igazán az idők jeleire ismerünk. Tanú bizonysága ez annak, hogy magyarhon népei itt, az ország határán belől kívánják óhajaiknak megvalósítását, s holmi utólérhetlen képekért nem kívülről keresnek politikai actiójuknak súlyt. A nemzetiségi izgatok bukása nem személyek bukása. Rosszul értelmezett elvek buktak el velők tanúságául annak, hogy lehet a néppel egy ideig ka- ezérkodni, lehet ámítani, de romlatlan, temészetes esze, ép érzéke utoljára is eltalálja azon utat, melynek követését létérdeke parancsolja. Hála istennek Magyarország nemzetiségei ez érdek parancs szavát felismerték, s szakítva a múlttal, oly «képviselőket ajándékoztak meg bizalmukkal, kik minden utógondolat nélkül vallják magokat a mostani alkotmányos állapotok hü őréül. Paulini Tóth Vilmos, a Mocsonviak, Babesiuk bukásával egy nagy átkot temettek a magyarhoni nemzetiségek sírba, mely lidércz nyomásként nehezedett reájuk. E nyomás alól emancipálták magukat ; a józan ész követelményét juttaták általa diadalra. Ezért üdvözöljük őket a testvéri szeretet őszinte örömével. Eltalálták a helyes utat, reáléptek, s most mégis indultak azon. —A példa követésre vár, mert követésre méltó. Erdély román választó polgáraihoz fordulunk. A példa hasson gyujtólag. Érdekeik azonosok magyarhoni testvéreikével, következőleg az azok elérésére szolgáló utak. eszközök sem lehetnek mások. E tudat váljon erős meggyőződéssé bennök most, midőn itt van a pillanat, melyben legszebb alkotmányos joguk használatával élhetnek. A képviselő választások által mutassák meg a világnak, hogy a magyar birodalom jelen alakjábanni fenállása, a viszonyok consolidálása az egymás közti békének, egyetértésnek fentartása, hő vágyuk. Örömmel tapasztaltuk különben az utóbbi időben a román népnél a helyes irány előtérbe nyomulását. A passivités meddő teréről mind nagyobb tömegekben lépnek át az activités terére, bizonyságot téve arról, hogy már egyszer tenni, munkálni akarnak, s megunták a szüntelen opponálást. Kincs is ma már semmi kivihető értelme a szerdahelyi pontozatoknak. Ha van kívánni valójuk az erdélyi románoknak, mint van nekünk is, — egyedüli forum csakis a magyar országgyűlés lehet. Válasszanak tehát oly képviselőket, kik ismerik, tudják szükségleteiket, de a kik egyszersmind őszinte barátai az országgyűlés többsége által teremtett alapnak. Ez alap sok támadást kiállóit már egyik másik részről, s ha ma, annyi megpróbáltatás után keményebben áll mint valaha, az életképességéről teszen bizonyságot. A sors egy hazát adott mindnyájunknak. Ne okozzunk több szomorú napokat neki. Nyelv és vallás kü- lömbség nélkül álljunk sorompóba, tegyünk, munkáljunk érte annyit, mennyit tudunk. Fogadjuk el az egymásnak nyújtott testvéri kezet. Mig egyik ernyedetlen szorgalommal fárad hazánk boltiogitásának nagy munkáján, ne húzódjék félre a másik, hanem nyújtson segédkezet, így leszünk hü fiai közös anyánknak, mely mindnyájunkat egyforma szeretettel táplál, oltalmaz; mely mégis kívánhatja tehát gyermekeitől, hogy legtisztáb szándékkal tegye meg mindenki kötelességét. A mely percz- ben ez a szellem ver gyökeret magyarhon nemzetiségeinél, a mely perezben a nemzetiségi izgatások kifelé gravitálások elvesztették élőket, s tért foglal az együtt élés, az érdek azonosság méjjen érzett szüksége, attól a percztől számítom én nagy íSzéchenyink álma megvalósulásának kezdetét. Magyarország akkor lesz igazán nagy, ha népeit a béke, az egyetértés szelleme lengi át. Kolozsvár julius 2-án. A politikai élet hullámai nálunk is megeredtek. A pártmozgalmak teljes izgatottságba tartják városunk különben csendes vérmérsékletű polgárságát. Az erőteljes hullámok elhatottak már a családi élet ajtajáig, ki- szólitva a munkás iparost, a csendes földmivelöt a küzd- térre, hol julius 4-én dől el a végzetes harcz. Képzelhetni tehát az előkészületeket, az erőfeszítéseket, melyet mind a két párt kifejt a végett, hogy ügyét diadalra juttassa. Csatasorba küldi legjobb erőit, hogy a kapacitatió nemes fegyverével minél többeket hódítson át az ellentáborból. Igazán mind a két párt nemes fegyverrel küzd. Azon irtozatos lélekvásárlásnak, gyanúsításnak, — melyeknek a legtöbb választókerület színhelye volt, — nálunk hire nyoma sincs. Nincs, mert oly jellemes, lovagias jelöltekkel állunk szembe mind a két pártnál, kik ilynemű győzelmekkel nem kívánnak bejutni a képviselőházba. Ok igy gondolkoznak : Elveink vagy elég tiszták, nyomatékosok arra nézve, hogy biztosítsák számunkra a többséget, s ekkor nincs szükség semmi vesztegetésre, vagy nem : s ekkor tartozunk átengedni a tért azoknak, kiket a polgárság köz- meggyőződése kijelöl, mely bizonyosan azon részre dönti el az ítéletet, melynek elvei saját érdekeivel inkább megegyezők. Ily előzmények után határozottan állíthatom, hogy bárkik legyenek városunknak képviselői, azok a meghamisithatlan közvélemény hü kifejezői lesznek. Mindkét pártnak jelöltjei azt hiszem országszerte ismeretesek. A jobboldal részéről gr. Péchy és Hajós János ; a balrészéröl Ráth Károly és Sámi László vannak felléptetve; jó hangzású nevek egyről egyig. Pé- chynek államférfim tehetségei, az erdélyi részek iránt kivívott érdemei fényesebb jutalmazásban nem részesülhettek volna, minthogy Kolozsvár, — az erdélyi részek e vezére, — léptette fel. Azon átalános bizoda- lomban leli ez magyarázatát, melylyel városunk polgársága úgy politikai tehetségei, mint társadalmi magatartása iránt viseltetik. Róla igazán el lehet mondani, hogy körünkben grata persona. A Deákpártnak másik jelöltje Hajós János a közélet szolgálatában őszült meg, határozott tehetséggel, magas jellemmel szolgálva kora ifjúságától kezdve városát, úgy mint hazáját. Erdély speciális viszonyainak, különösen vái’osunk érdekeinek alaposabb ismerője alig van e két férfinál kis hazánkban. Megválasztásuk felett nemcsak városunk, hanem egész Erdély őszintén őrülne. Abból származott eddig is legtöbb bajunk, hogy sajátságos viszonyainkat külünös helyzetünket nem tökéletesen ismert férfiakot küldöttünk a képvisclüházba. A balpárt jelöltjei is eléggé ismeretesek. Sárai László kitűnő pro- lessor, Ráth pedig csaknem a legelső iparosa a maga szakában nemzetünknek. Azonban a két párt jelöltjei között az a lényeges külömbség van, hogy a mig Péchy és Hajós átalános politikai téren működtek s igy a törvényhozói minősitvényt igen nagy mértékben bírják magukban már foglalkozásuknál fogva is, addig a bal- párt jelöltjeinek eddigi működése csak speciális térre szorítkozott, már pedig mint a „Kelet“ egyik közelebbi számában Finály igen helyesen megjegyezte, any- nyi átalános, magosabb szempontok alá eső kérdés van meg oldatlanul úgy az anyagi mint szellemi téren, hogy ezeknek elintézése előtt nem volna üdvös a speciális érdekek képviseltetése. Legjobban cselekszünk különben, ha városunk józan polgárainak ítéletére bizzuk az eldöntést, melynek kimeneteléről nem lehet kétségünk. Városunk munkás, rendszerető polgársága bizonyosan azon pártot juttatja győzelemre, melynek ismertető jele eddig is a munkásság volt, mely megteremtette nekünk azon alapfeltételeket, melynek segítségével úgy anyagi mint szellemmi tehetségeinket kifejtehetjük. Mire ezen sorok a „Nemerédben megjelennek, a választásokon már túl leszünk. Adja isten, hogy feltevésemben ne csalódjam, hogy győzzön a józan értelem, a pillanatnyi folhevülésen. H u n f y. Megválasztott ücákpárli képviselők. 200. Liptómegye : Knjuch József. 201. Medgyesszék és város: Schreiber Frigyes és 202. Saclisenlicim Albert. 203. Belsö-Szolnok : FÖDIvàry Lajos. 204. Alsó-fehérmegyc : Barcsay Ákos borbándi k. 205. Dobokámegye : gr. Yass Samu alsó kerület. 206. Nagy-Szeben : Kauiclier Jakab és 207. Kapj) Gusztáv. 208. Alsó-fehérmegye : Borbáudy Károly és 209. Kaiusay Ákos. 210. Újvidék : Kondorosy. 211. Zombor: Dicmitrivics Miklós. 212. Segesvár : (lull József. 213. Lipótmegye : Maluska Péter sz.miklósi kér. 214. Kolozsmegye : Lészay Lajos alsó kerület. 215. Szászváros : (Iliid József. 216. Ugocsamegyc : Szcntpály Jenő halmi kerület. Ellenzéki képviselők : 97. Tisza Kálmán Debreczenváros. 98. Kiss Lajos Debreczenváros. 99. Torontálmegyc: Mileties Szvetozár basahidi k. 100. Jászkun kerület : Oláh Gyula. 101. Hajdú Ignácz. 102. Aranyosszék: Houchard Ferencz és 103. Csipkés Lajos. 104. Kassaváros : Éder Fercncz. 105. Kecskemétváros : Kiss Miklós és 106. Horváth Döme. 107. Békésváros: Irányi Daniel. 108. Czeglédváros : Bobory Karoly. 109. Jászkun kerület: Varró Soma kardszagi kor. 110 Pap Elek. Ifi. Zarándmegye : Hodosiu János és 112. Borlea Zsigmond. 113. Jászkunság : Varró Samu karczagi kerület. 114. Hajdú Ignácz turkevei kerület. 115‘ Debreczenváros: Molnár György IH-ik kér. 116. Makóváros : Dobsa Lajos. 117. Hódmező-Vásárhely : Kossuth Lajos. 118. Csongrádmegye : Yécscy Tamás. V i (I é k. Kézdi-V ásárhely, julius 1. Tekintetes Szerkesztő ur ! Nem tehetem, nem is tehetné -senki sem, ki figyelemmel kiséri itten K.-Vásárhelyen a ezéhok átalakulását, midőn azok egy része nem munkás abba, hogy a törvény holt betűinek életet adjon, mely elhanyagolt nemzeti iparunkot verseny képessé tenni hivatva van, hogy a fájdalomnak némi érzetével ne gondoljon nemzeti, s különösön városi iparunk hanyatlására : akkor, midőn, látja, hogy az egyesek — tisztelet a kevés kivételeknek — oly mohon, miden komoly megfontolás nélkül hirdetik, hogy övék a pénz, s nem képesek egy pár írt. osztalékról lemondani, és nem képesek felemelkedni
