Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-07-04 / 53. szám
Brassó, 1872 Másod évi folyam 53. szám. Csütörtök, július 4 Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása : Szinház-utcza 404. szám. NEMERE. ^Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Előfizetési felhívás politikai, közgazdászati és társadalmi lapra. A második évnegyed múlt hó végével letelvén, felkérjük évnegyedbe és féléves előfizetőinket megrendeléseik minél előbbi megújítására, hogy a jelen mozgalmas!) időben lapunkat fennakadás nélkül kézhez kapják. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. — kr Fél 3 11 ' 99 Negyed „ 1 11 50 „ Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése csak 5 kr.-ba kerül. Az előfizetések a „Nemere szerkesztőségéhez66 czim alatt Brassó, nagy-piacz 223 sz. alá küldendők. A „Nemere“ szerkesztősége. Választási dolgok. A fejérvári román értekezlet egygyel szaporította a nevetséges erőlködések számát. Baritiu, Ratiu, Macellariu, Mezei, Román Visarion, — azok az emberek, a kik jó sokáig hetvenkedtek polgártársaik rovására; de kiket a brassóiak erélyes politikája egészen háttérbe szorított : azok rendeztek még egy utolsó előadást, hogy legalább beszéljen rólok valaki. Tehát Baritiu urék elhatározták, bogy a román nemzet most is passiv maradjon. A románok megbízható és megbízott íérfiai azonban elhatározták már rég Nagy-Szebenben. hogy választani fognak ; és vá]asztanak is mindenütt, még pedig legnagyobbára a Deákpárttal. Helyt Szebenben jelöltet állítottak föl, a magyarokkal szövetkezve. Kolozsmegye egyik kerületében a magyar Deákpárt is egy derék románra szavaz. .Dobokában, Felső-Fejérben, Háromszéken mind szavaztak a románok és csaknem általánosan a Deákpárttal. Itt Brassóban pedig ugyancsak készülnek a szavazásra ; még pedig tiszta Deákpártiakat fognak választani, nem a féle „se lms se hatféle hősöket, a kiknek az a jelszavuk, hogy „ubi bene, ibi patria*, — a kik előre kihirdetik, hogy azzal a párttal szavaznak, a melyik többet ad. Mire jó tehát a Baritiuék határzata ? Legfólebb arra, hogy a szász privilegisták újból kezökbe vegyék az elkoptatott fegyvert: hogy ime a románok passivisták, ellenségei az államnak ; tehát mentői több kiváltsággal kell erősíteni a szászot, hogy őrizze a koronát ezektől a veszedelmes felforgatóktól ! Nem is örült úgy seuki a Baritiuék határ- zatának, mint a szász lapok; nagy hangon közük, hogy a fejérvári román értekezlet passivitást határzott; de azt elfelejtik emliteni, hogy ezen egész értekezlet nem egyéb, mint egy kis töredéknek, néhány skártba tett embernek utolsó erőlködése. Kikből is állott csak azon értekezlet? — 170-en voltak, mondja az egyik, 200-an — erősiti a másik, De a névsort nem közli egyik sem. Osmert nevű ember nem is volt ott az említetteken kivül, legfölebb Axente. A többit le- paranasolták a vidékből és az abrudbányai havasokból, s be tudtak vinni összesen kétszázat. No, meg Baíázsfalva is szolgáltatott bizonyosan néhány rajongót, Váncsa érsek nagyobb dicsőségére. Ezeknek ugyan hiában örvend a Kronst'ádter, mert a románok politikáját ezek nem vezetik többé; hanem vezeti az értelmiség, polgárság és saját érdekét belátni kezdő nép józan meggyőződése. A „Telegrafulu* már tiltakozik Baritiu urék szereplése ellen ; és tiltakozott s tiltakozni fog az összes román polgárság nagy többbsége szóval és tettel. Rég ideje nem olvastam jobb tréfát, mint minő a lapoknak azon hire, hogy Vancsa érsek a miniszterelnök felszólítására, Baritiu, Ratiu és Macellariu urakat jelölte volna meg a román közvélemény azon képviselőiként, a kikkel értekezni- kell a román polgárság végleges megnyugtatása iráut. Épen olyan, mintha Ferencz József ő felségének azt ajánlotta volna valaki, hogy ne Deáktól, hanem Madarásztól értse meg a magyar nemzet kívánságát. A minő közvéleményt nevezett urak kifejeznének, ha őszinték, azzal Magyarország miniszterelnöke nemcsak egyezkedésbe nem állhat; de annak tettleges nyilvánulását is kötelessége megakadályozni. Különben nevezett urak csak akkor leimének megelégedve — hir szerint — ha Macel- lariu a külügyi, Baritiu az oktatásügyi és Ratiu az igazságügyi tárczát elnyerheti. Ha el van határozva a miniszterelnök ezeket számokra megszerezni, akkor álljon szóba velők ; akkor aztán ne feledkezzék meg Gött Jánosról se, ha a kereskedelmi tárczára az eléb- biekhez méltó képviselőt keresne. Feltéve azonban, hogy nincsenek ily merész tervei, csak hallgasson a szebeni értekezleten nyilatkozott józan és hazafias románságra, a melynek nincs más czélja, mint az egyenjoI Tanuljunk olvasni betűk nélküli Különös természete az embernek, hogy ha valakivel, akár társaságban, akár az ntczán, a vasúton vagy omnibuszon találkozik, mindig szembe néz vele s úgy óhajtja látni, habár önmaga nem nagyon szeret az idegen, sokat kérdező vagy semmit mondó tekintetek tárgya lenni. Utóbbi szokás a kevésbé miveitek sajátsága, kik még nem tudják szemeiket kellőleg használni. Még nézni is tanulnunk kell, s a ki már tud : az egy nagy, finom és igen jutalmazó mesterség birtokában van. Mert az ilyen ember érti mások arczkifejezését, tud olvasni a szemekből, s az ezekben vissza tükröződő lélek tulajdonait több — kevesebb biztossággal legott fölismeri, szóval reá nézve a nézni tudás felette érdekes, mulattató és tanulságos eszköz. De hát mikép szerezhetni meg ama becses tudományt, mely azon egyének arczára, fejére sőt egész testére van i r v a, kiket ismerünk, kikkel lakunk, utazunk, örömest vagy kedvetlenül társalgunkV Az alábbi soroknak czélja épen az, hogy a t. olvasóval ezen tannak betünélküli ábc-jét megismertessék. A változó és közönséges arczok, melyek határozottan mit sem fejeznek ki, többnyire könnyű vért, köny- nyelmü szivet és elmét árulnak el. Az ilyennel biró egyént, a régi philosophia nyelvén, sangvinikus az az hövérü, vérmes embernek hívják. Vele ellenkező véralkat és természettel bírnak az úgynevezett phleg- matikusok vagy is hidegvérnek, kiket széles, inkább vagy kevésbé összefolyó vonások és egyenes testtartásból lehet fölismerni. A szigorú arczvonások jobbára cholericus: epés, hirtelen haragú emberek sajátja. Végül a mélán choli eus — méla, búsongó — embert rendszerint az jellemzi, bogy kissé előre hajolva jár és alá vont szemöldei alól tekint előre, leginkább a levegőbe vagy maga elé. Azonban a fennebbi véralkotokból nem mindig lehet következtetnünk, miután azok többnyire egymással összevegyülve jönek elé a különböző egyénekben. Tehát a személyes tulajdonok felismerése végett más ismejegyekhez is kell folyamodnunk. Ilyen mindenek előtt a szem. Minden szilárd tekintet határozottságot tükröz vissza, mig a változékony, tévelygő : félénkséget vagy gyanús öntudatot árul el. A ragyagó szemben tevékeny, szorgalmas testre ösmerünk, mert a szempár csillagai csak is benső szellemi munkásság által fénylenek. Az áhitat, imádkozás, tisztelet és öröm magasztos érzései alatt tekintetünk fölfelé irányul, mig ellenkező kedély állapotok pilláinkat alá nyomják, melyek alól csak néha kandikál elé szemünk. így — földre szegezett busongó tekintettel állott Petőfi lelke előtt a szeretett kedves, midőn róla azt irta: „ . . . . szemedből kiolvasom, Hogy szivedben bánat vagyon!“ Némely ember tekintete bágyadt, sőt lomhának látszik, minthogy maga az egész ember, a ki igy néz, általában szellemileg rest szokott lenni, vagy legalább testileg ki van merülve; ellenben élénk, ragyogó szemekből mindig elevenséget vagy pillanatnyi felhevülést következtethetünk. Ha a szem élénk fénye nyirkosnak látszik, akkor az élvvágyat árul el, mig a száraz fény szellemi tevékenységnek a jele. Merő határozott tekintet rendesen éber figyelme- zésre ; a szelíd, 'szenvedély nélkül résztvevő, vagy a szórakozott nézés egykedvűségre mutat. A figyelmezö merev tekintete pislogová válik, ha reá nézve a figyelmezés már terhes és a lélek nem képes többé működni. A ki titokban, alattomosan néz, bizalmatlanságot költ fel maga iránt, s legtöbb esetben azt is érdemel. Ha véletlenül igazmondások vagy újdonságokkal lepnek meg : szemöldeinket felhúzzuk s ez által homlokunkon vizirányos ránezok képződnek. Hogy ha az ily irányú redők állandóan ülnek a homlokon : figyelemre, tud- vagy legalább ujságvágyra mutatnak ; a függélyesekről pedig mély bánatot, szenvedést és egyéb kellemetlenséget, ha nem, nehéz testi és szellemi megerőltetést következtetünk ; tehát ép úgy lehetnek eredményei a folytonos mély gondolkozásnak, mint a nehéz favágás vagy teherhordásnak. Volt egy tanárom, ki uj tanítványának mindig a homlokát nézte meg legelőbb, mert mint mondani szokta: „oda van felírva, ho g y mennyi ész és menynyi káposztalé van a főben.“ Ugyanis a nagy és kidomborodott homlok lángelmíiségre s tiszta, határozott felfogó képességre mutat, a széles és magasan álló előkoponya pedig még azon tehetségre is, mely a helyesen megismert eszmét jól is tudja megtartani. Ha a fej középrésze szép gömbölyűén van kifejlődve, tehát nem lapos s nem összenyomott, rendesen erős lelki erőnek, szilárd hitnek s egyszersmind művészi tehetségnek a jele. A fő előrészén levő oldalkiállásokat éles elme fensikainak, a homlok közepén levő kiemelkedést pedig tiszta, határozott értelmiség dombjának tartják. Kinél a fő elején egyszerű mélyedés látható : az közönségesen őszinte, bizalmas jószivüségröl tanúskodik. A szemgödör szélen levő különös kidomborodások finom észleletekre képesítik az illető egyént, migha ugyanoly.ak a vakszem körül láthatók : éles zenei érzékről tanúskodnak. Egy további nevezetes ismerjegy az orr.
