Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-06-06 / 45. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 45. szám. Csütörtök, jimiiis 0. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre 3 ft. — kr Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-uteza 404. szám. NEMERE Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 ke. (I—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy obbhirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Л Pest, máj. 31. Befejeződött a választók Összeírása a fővárosban is. S a mint a választók csoportosulásából előlegesen következtetni lehet, a baloldal állása kedvezőtlen kilátásra nyújt alkalmat. Mit eléggé jellemez a többek közt azon tény is, lingy a belvárosban a baloldal, Kossuth Lajost léptette föl Deák Ferencz ellen. E fölléptetés — az összeírás utolsó és igy legfontosabb napon — arra volt számítva, hogy azon választók, kik a belvárosban laknak, de a külvárosban birnak üzlettel, — vagy megfordítva, — a kik tehát úgy a bel, mint külvárosban szavazhatnak s kik ehhez még Deák-pártiak és hogy ezek a fölléptetéstől megrémülve mennének magukat a belvárosba beíratni s ez által a külvárosba ejtsék el szavazatukat, persze a baloldal javára. De mind ez nem igy sült el. Irányi birt annyi ügyetlenséggel, hogy másnap dementirozta az egész fölléptetést, s igy megrontatta saját maguk cselét. De nem csak a fővárosban nyújt biztos kilátást a Deák-párt győzelme. A vidéki megbízható egyének tudósításai is, pártunk újbóli nagy többsége mellett szólanak. Az ellenzék eljátszta szerepét. A terrénum folyton fogy alatta. A legújabb menykőcsapást Kossuth mérte kérlelhet- lenül Tisza Kálmánra és pártjára. S Tisza válaszol reá. Mit? Azt, hogy zsebre rakja, miszerint ő nem nagy államférfiu s kitér Kossuth elől, — de már Irányinál nagyobb államférfiu lévén, megtámadja Irányit: hogy miért haragította föl Kossuthot reá és pártjára. Tisza, válaszában érintetlenül hagyja Kossuth levelének a balközépre nézve legfontosabb pontját, hogy a balközép szükségszerüleg a szélsőbal, vagy is a forradalom diadalára dolgozik. Tiszának nem voltak szavai e vád visszaverésére. De hát hol vannak azok a frázisok, melyekben Tisza Kálmán oly sokszor hangsúlyozta a trón iránti hűségét és a monarchikus loyalitást? Hogy lehet ezekről egyszerre hallgatni, Kossuthnak tetszeni akarni, és még is annak látszani, a miről hall1 gat? — E mesterség aligha sikerre vezet. — Annyi bizonyos, hogy Tisza Kálmán e válaszában leg- kevésbbé sem utasította vissza Kossuthnak a balközép és szélsőbal közti viszonyáról mondott állításait: és legkevésbé nem győzött meg bennünket arról, hogy a balközép győzelme — mint ezt Kossuth megjövendölte — nem volna egyéb, mint a szélsőbal győzelmének, vagy is a forradalomnak előfutárja. Különben önök előtt Kossuth levele és Tisza Kálmán válasza. ítéljenek fölötte. A horvát-választások befejeződtek. Jövő levelemben többet erről. Most csak röviden any- nyit, hogy habár a választásnál a „nemzeti“ párt jelöltjei is vannak többségbe, — de az unionista-párt, virilistáival együtt egy pár szavazattal többségben van a másik párt fölött. Ha ezen választást összehasonlítjuk a múlt választással, midőn a „nemzetiek“ idegen pénz és izgatók folytán oly megdöbbentő többséget képviseltek, — az eredményt fényesnek mondhatjuk. Még egy választás, s az unio-párt végkép uralni fogja a lázangó tömeget. Brassó, 1872, junius 5. Szász polgártársaink nem tagadhatják meg tölünk annak elismerését, hogy ügyeikkel, — melyeket ok legtöbb esetben kényök-kedvök szerint rendeznek a nélkül, hogy az államhatalmat elismernék, — csak any- nyiban és olyankép foglalkozunk, a mennyiben azt közönségünk érdeke megkivánja. Azt sem tagadhatják meg, hogy volt idő, midőn méltányosság és kölcsönösség fejében együtt küzdöttünk és támogattuk őket. Az emberi természet egyik gyengmégj^zjf hogy szolgálatért viszont szolgálatot kiván. Mi 4éteü|fkröl á szász nemzettel szemben levetkezzük-e gyönge^eget, és szolgálatot nem, hanem méltánylást igt^^is kívánunk. E város és vidék magyar és román lakói annyi méltonyosságot tanúsítottak szemben a szászokkal, hogy most — azt hisszük — szégyen pírral, egész naivitással kell bevallaniok, hogy : ők azt nem érdemelték meg. Mindezt nem önző érdekből bocsátottuk előre ; sem azért, hogy magunknak különös elismerést szavazzunk, — hanem a félre értések kikerüléséért. Brassó város és vidékéről a magyar parlamentben még eddig más képviselő nem volt, mint szász. És most kérdjük: igazság volt-e ez; és maradhat ez tovább igy! Keresetlen szavakkal kifejezve: határozottan nem! Nem azért, mert ők a közbizalmat mindannyiszor kijátszva önző érdekük és kielégithetlen becsvágyuk érdekében működtek. Feledték azt, hogy különböző nemzetiségek érdekeit kell támogatniok, hanem a helyett űzték cselszövő politikájukat. Ma a választások küszöbén állunk ; a szászok megtették a lépéseket, — hogy eddigi politikájokot jövőre is érvényesítsék, a nélkül, hogy legcsekélyebb gondolatjuk is volna más nemzetiségekre ; a nélkül, hogy meggondolnák azt, miszerint ők saját nyilatkozatuk szerint a nagy Németországhoz tartozva, a magyar parlamentben nem is képviseltethetnék magukat. De ők mindezt nem tekinték, hanem jelölteket állítottak fel nemzeti programmal, hogy különcz becsvágyuknak eleget tegyenek. Ezen eljárást csak úgy magyarázhatjuk ki magunknak, ha ők az itteni lakosság által vallót törvényes alapon álló politikát ellenezve : külön pAx-uu kívánnak képviselni. Ezt pedig hinnünk, van okunk rá! Emlékezzünk csak Wächter számadó beszédére, melyet most a „Kronstádter Zeitung“ oly szépítve hoz, — kihagyván belőle mind azon részletet, a hol ö a magyar kormányt nyilvánosan törvényszegőnek kiáltotta ki. г> Fitzmoor kapitány vagy a hinduk lázadása. (Angol történeti beszély.) (Folytatás}. vux Eg,у borzasztó uap. Félóra múlva rémitő zaj tölté meg az őrnagy palotáját. A cselédség hangos ordítással rohant a táncz- terembe, mialatt az udvar és lépcsőkről fegyverropogás hallatszott. Hirtelen felszakitatott a nagy ajtó és a küszöbön Mookerjee kisértethez hasonlón megjelent. Fedetlen teste vértől elborítva, kuszáit hajjal és őrült tekintettel kinyujtá száraz karjait a megrémült tánezolók felé, mi közben szivrenditő ordítást hallatott. Ugyanazon pillanatban több száz sipoy jelent meg Gopaul Radnauthtal élükön, mint vadállatok ordítva, min az ' / О étterem erkélyéről szinte tömegesen nyomultak elő. Ugyanakkor, midőn az őrnagy lakát megrohanták, több sorlövés volt kívülről hallható, a bennszülöttek egy másik csapatja a téren lévő ágyukat a királyi gyalogság laktanyája felé irányzottá. — Néhány perez múlva a terem iszonyú mészárlás színhelye lett. — Ámbár húszszor annyian voltak elleneik, mindazáltal rendkívül vitézül viseltek magukat a tisztek. A hölgyek némelyiké- nek^sikerült a szoba egyik sarkába menekülni. A férfiak véd falat képeztek kör ültök, de minden pillanatban elesett egy-egy európai a lázadók golyói és szuronyai alatt. A ki pedig menekülni akart, a lépcsőn vagy az utczán gyilkoltatok le. A mulatságban részt vett 200 egyén közül, már csak 30 maradt. Ezek közt volt Vilma, nénje,' annak férje, Thompson Wardell és négy angol hölgy. Thompson^Mis Mac-Slane elébe állott és vitézül védte őt. Mistres Cavendisch, ki ismerte azon rémitő sorsot, mire az indusoktól elfogott nők jutnak, megeskette férjét, hogy ha minden remény elvész, meg fogja őt ölni. Vilma ugyanazon kérést intézte Cavendisch őrnagyhoz. Egyszerre fegyverropogást hallottak az utszáról azon jellemző pontossággal, mely az angol gyalogságot különösen megkülönbözteti. „Katonáim itt vannak, meg vagyunk mentve!“ Kiáltá Cavendisch örömmel. Most egy a zajt jóval felülmúló stentori hang rohamot vezényelt s a következő pillanatban a teremben levő lázadók zárt sorokban elö- nyomuló angol gyalogságtól visszadobattak. A gyalogság élén Fitzmoor kapitány állt. Első tekintetre meglátta Vilmát, ki zsebbelijét lo- bogtatá fel. Mint bőszült tigris rohant a lázadók közé, — katonái — példáján lelkesülve — utánna törtek, s a felkelők ajtón és ablakon át menekültek kifelé. Gro- paul — miután hasztalan igyekezett Vilmáig hatolni — a kapitányra lőtt, de nem talált. Azután kiugrott az erkélyre s a többivel együtt futásnak eredt. „Nincs ön megsebesítve?“ Kérdé Fitzmoor Mis Mac-Slane, ki kezét nyujtá és intése által megnyugtatá. Erre Cavendischhez fordulva foLytatá: „Körülbelül 30 ember van nálam : valószínűleg ez mind, mi szerencsétlen ezredéből fennmaradt. A város forr; első teendőnk legyen azt elhagyni. Vegyük a nőket közre és igyekezzünk a mezőt elérni.“ — Úgy történt. Midőn az utszára értek nem volt több 14 európainál, Fitzmoor 25 legényén kivid. A kis csapat bátor léptekkel indult meg. Cavendisch a kapitánynak megsugá, hogy ezrede laktanyájára menend. Minden rábeszélése és nejének minden könyörgése hasztalan volt. „Kötelességem“ feleié barátai minden ellenvetéseire s távozott. Mielőtt a kis csapat a város falát elérte volna, két elölmenő tiszt jelenté, hogy egy 2—300 sipoyból álló csapat zárja el utjokat. Fitzmoor, ki az utócsapatot vezényelte, egy más csapat üldöző zaját hallotta. Már kezdődött a lövöldözés, a szerencsétlen angolok két tűz között álltak. „Csak egy mód van menekülésre“ mondá Fitzmoor. „Két lépésnyire állunk a város egyik kapujától. Vonuljunk fel bástyájára, hol egy ideig védhetjük magunkat és a reggelt elvárhatjuk.“ E szorongatott helyzetben valóban ez volt az egyedüli eszköz, mi még reményt nyújtott életök megmenthetésére. Egy negyedóra múlva a bástyán volt a kis csapat, mely útközben ismét öt férfit vesztett. Wardell őrnagy a palotábóli kilépésekor öletett meg; e szerint nem maradt nagyobb tiszt Fitzmoornál, s neki kellett volna átvenni a vezényletet, de az sehol sem volt található. Némelyek azt álliták, hogy a kapunál eltűnt. „Meghalt!“ gondolá magában Vilma és szive annyira elszorult, hogy most már világosan tudá, mily helyet foglalt el Fitzmoor benne. Három óra folyt le, a kétségbeesés és halál félelem órái. A sipoyk minden oldalról — az árok kivételével — körülfogták a kaput; de nem tudva mily számosán vannak elleneik, nem merészeltek rohamot intézni. Az ostromlottak nem vesztegették töltéseiket, mivel mindegyiknek csak négy lövése volt. Élelmi szerek is hiányzottak és a jövő rémes alakot öltött. — Alig Б itz- ínoor és magaviseleté felett vitatkoztak, midőn V ilma erélyesen védelmére kelt és Thompsontol is gyamolita- tott, egy ügyesen hajított kavics esett közébök. „Ez jel!“ kiáltá Vilma, ki azonnal Fitzmoorra gondolt. Egy meggyujtott papírdarab világánál következőt olvastak a köre erősített levélkéről: „A kapu alatt egy tutajon heten vagyunk; vonjátok fel e zsinórt, mely a kavicsra van kötve, kötél van rajta. Erősítsétek meg jól, fel fogunk rajta mászni hozzátok. Egy barátomat hozom magammal, kit már elveszettnek hittünk ; készítsétek elő nejét az örömre. Őrködjetek biztosságtok felett!“ Ez utóbbi szavak alá voltak húzva. Csak Vilma értette azt, kinek édes emléket kelte szivében ez. A levél végén gyors Írással még ez volt olvasható: „Siessetek, mert üldöztetünk ! “ (Folytatása következik.)
