Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-06-06 / 45. szám

178

Ez a beszéd épen alkalmas volt arra, hogy gyűlöletes indokaival több, elvakitottnak, tévútra vezetetnek eszközt adjon a kezébe, hogy a magyar nemzet és kormánya ellen lazítson. Egyetlen egy ember őrültsége elég volt arra, hogy abból az itteni szászság tökét csináljon és tovább is a félrevezetett utón maradjon. Hanem azon eset, hogy a komolyabb és hazafiasabb szellemű román és német polgároknál ezen a magyar állam ellen hangsúlyozott és rég óta ápolt agitatió nem tett oly hatást mint a minőre sokan számítottak : ez következtetni enged arra, hogy annak nincs jövője, és nem sokára nyomtalanul fog eltűnni, mint v i z c s ö p p a Z a h a r a pusztán.

Bátran és nyíltan mondjuk ezt ki, mert az elva- vakult nemzetiségi pártönzés, mely oly veszedelmes gonoszsággal működött, hogy azon pártnak bujt köpenye alá, mely erős és biztositott Magyarországot óhajt és tiltakozik mindenkor oly tendentiák ellen, melyek hazánk épsége ellen áskálódnak : most bevallja, hogy mindez csak ámítás volt, ő nem Magyarországot, hanem Németországot óhajt.

Л szászok itt nagy következetlenségbe jönnének, ha önmagok közül kívánnának ilyen előzmények után képviselőt választani. Ily politikát vallva: vagy semlegeseknek kell maradniok, vagy pedig a nagy Németországba deputatusokat nem küldhetvón — azon lobogó alá csoportosulni, melyen hazánk sértetlen és teljes államiságának eszmcje van felírva. Ezzel azt liisz- sziik, hogy csak ügyünk igazságát bizonyít a- n á к bé, ha zászlónk alatt látnok sorakozni az elégü- letlenséggel teljes nemzetiséget; a melynek szövetségét ugyan elfogadjuk — tie nem kérjük soha a haza rovására, és a melyhez nem is elveink támogatásáért fordulunk, mert tudjuk azt, hogy e politika nem egyéb, mint azon alapon áll : adsza s ne ! stb., — hanem felszóllalá- sunkat az igazság érdekében és méltányosság nevében tesszük.

Elhisszük, hogy szász uraimék nem találnak abban semmi méltányost, miszerint Brassóvárost és vidékét elvégre olyan egyének képviseljék kiket a közbizalom és nem octroyált hatalom állitand azon helyre, mely őket jogosan megilleti. Na de ez igy lesz, mert így kívánja a jogegyenlőség és eddig űzött politikájúk. Nagyon csodálkozunk a közelebbi időben tett balga , isolait lépéseken, mert épen ok szokták tole- югиккоЛ kiabálni «, jogegyenlőséget. Ha hirdették eddig és mi követtük is mindig, most ne jajveszékeljenek, hanem itt lévén az idő: váltsák be szavukat. Hogy ezt tenni fogják, hisszük, mert politikai elveink keresztülvitelére megérlelték az időt, és egyszersmind kimondották, hogy a dolgok tovább igy nem folyhatnak. Belátták azt, hogy mily ellenállhatlan erőt, lendöthetlen hatalmat — legalább általok — jelent az az egyesült erő, melyet azon nemzetiségek zöme kéjjez, melyek szt. István birodalmán nem Németországot, hanem Magyar- országot vallják hazájuknak.

Ne csodálkozzunk mi azért mostani rugdalodzá- saikon, mert az ők őrjöngéseikben van bizonyos rendszer. E rendszer szerint ott állanak most, hol biinbá- nólag történik a véglemondás.

llyyvhneztetés!

Az Itnecs János ur által í. hó 11-éré Élőpatakra összehívott választói értekezlet l(j-áll log megtartatni. Egyszersmind, vett értesülés folytán tudatjuk, hogy F.-Fehérmegye bizottmánygyü- lése í. hó 10-ikén nem Hidvégen, hanem Erzsébetvároson log megtartatni.

Választási mozgalmak.

Felső-Fehér megye bel kerületéből azon értesítést vettük több helyről, hogy Réthi Lajos tanfelügyelőt az egész belkerület egyhangúlag léptette fel

Tisztelt Szerkesztő ur!

Felső-Fej é rmegye tanfelügyelője Réthi Lajos ur e hó 2-ikán átutazván Hidvégen, a hídvégi képviselő-választásra jogosultak értesülve lévén arról, hogy gr. Nemes János nem fog föllépni, két küldött által megtalálták Réthi Lajos urat és felszóllitották, hogy Felső- Fejér belkerületében fogadja el a képviselőjelöltséget. A felhívásra Réthi tanfelügyelő ur megjelenvén a választók között, nagy örömmel, lelkes éljenzéssel fogadtatott. Újbóli felhívásra programmot mondott és kijelentette, hogy ezen a közbizalom utján történt felhívásnak eleget teend.

Programúját oly lelkesedéssel fogadták, hogy a választó jogosultak mindannyian megválasztását Ígérték.

Alsó-rák ősi tudósítónk szerint Hidvégről kőrútjában Alsó-Rákoson keresztül menvén Réthi Lajos ur, sziutén nagy örömmel, nagy lelkesedéssel fogadtatott. Itt, hol az egész megyében legtöbb censualis választó van, szintén a fennebbi lelkesedéssel szólították fel a képviselőség elfogadására. Itt is programmot mondott, biztos eredménynyel.

F.-Fehérmegye bel- és külkerületében biztos értesülésünk szerint e hó 24 és 26-ikán történik meg a képviselőválasztás, és pedig úgy, hogy egyik kerületben 24-ikén, másikban 26-ikán.

Ily efal vának uj képviselőjelöltről kell gondoskodnia, mert biztos értesülésünk szerint Gidóialvi Albert nem fog fellépni. Most meg azt beszéli a fama, hogy azért nem lépik fel, mert a „Nemere“ elmondandó programújára előre felhívta a közfigyelmet, j neki pedig ismert szerénysége nem engedi arra nyomdafestéket pazaroltatni. —

Pulszky FereilCZ gyöngyösi beszéde, melyet május 26-án választói között elmondott, egyike a kiválóbb programmbeszédeknek. Érdekesen vezeti végig hallgatóit a magyar pártküzdelmek történetén, végig tanulságos eszmék sorát fűzve okoskodásának fonalára. Az érdekes beszéd legérdekesebb részét következőkben mutatjuk be olvasóinknak: Magyarország helyzete válságos volt

mindenkoron. Nagy nemzetek környeznek bennünket, melyekkel számra nézve sem mérkőzhetünk. Az utóbbi időben egyesült a nagy Németország; ott van az egyesült Olaszország. Vannak saját hazánkban is más nemzetiségek, melyeknek aspiratiói túlterjednek az ország határain, melyekben tökéletesen bizni nem lehet, miként ezt bőven tanúsították a 48 és 49-diki események. És vájjon, midőn mindnyájan tudjuk, hogy az európai nagy és hatalmas nemzetek közé ékelve állunk csaknem védtelenül, midőn véres példák mutatták, hogy nem lehet bizni még e haza polgárainak sem mindegyikében, vájjon miként van az, hogy ugyanekkor két táborra oszlik a magyar, zöld és fehér toll áll egymással szemben; hogy akkor, midőn mindnyájunknak vállvetve, közös erővel kellene működnünk egy szent czél érdekében, hogy akkor pártokra szakadunk és egymást üldözzük örömére azoknak, kik államiságunknak bizonyára nem barátai? Ez az, miről nehány szót akarok szólani önökhöz. (Halljuk! Halljuk!)

A történelmet véve kezembe fogom a múltból hozva fel példákat fejtegetni azt, mi jelenleg történik, a miből azután önkényt fog következni az, a mi jövőre történni fog.

' Előbb emlitém már, hogy nemzetünk elszigetelve, rokonok nélkül áll Európában, mint a nagy Széchenyi István szokta mondani.

A németek megtalálják testvéreiket a nagy Németországban, a tótok Lengyel és Csehországban, Oroszországban és Szerbiában ; az oláhoknak szintén van egy külön hazájuk. Egyedül mi magyarok vagyunk önmagunk erejére, önmagunk eszélyességére utalva, mert magunkon kívül másra nem számolhatunk. Hazánk földe képezte azon utat, melyen a népek átnyomultak Európa nyugoti részeire. Mielőtt mi letelepedtünk volna, erre vették utjokat a gepidák, a góthok, a hrnmok, az avarok. Es e mind megannyian nálunk nagyobb és hatalmasabb népek, kik itt itatták lovaikat a Zagyva vizében, elvesztek nyomtalanul a világ színpadáról s ma csak a történelem őrzi a neveiket és emléküket. Miként történhetett hát az, bogy mi, maroknyi nép, ké- I pesek voltunk annyi vész s vihar között megállani ? hogy ezer évig fentartottuk nemzeti jellemünket, szabadságunkat, alkotmányunkat és államiságunkat?

Történt az, tisztelt polgártársaim azért, mert e nemzetnek egy nagy apostola mindjárt kezdetben átlátta azt, hogy simulni kell e népnek a nyűgöt czivili- zatiójához. E nagy bölcs, e nagy apostol első királyunk szt. István volt, a ki behozta a kereszténységet, még pedig annak nyugati formájában, átvevén a pápától a királyi koronát.

Es mi történt? Feltámadt, felzudult a nemzetnek egy nagy része, jograblásnak czimezvén e tényt, mely megsemmisíti Magyarország államiságát és szabadságát, mely Magyarország alá rendelésével jár összekötve a külföld idegen érdekeivel szemben. Epen úgy beszéltek akkor, mint ma az ellenzék; csakhogy a következmény az akkori vadabb időben más volt. Kupa somogyi fejedelem az ország egy részével fellázadt s karjára ap- pellált. De sz. István legyőzte Kupát s bár e lázadás következményeit megérezte az ország hosszúidon keresztül, lassan lassan elnémultak a felkorbácsolt szenvedélyek, inig végre sz. László visszaadta rég nélkülözött békéjét e hazának. Ki ne tudná, hogy első királyunknak épen ama nagy vihart és ellenszenvet felidézett tette mentette meg a magyar nemzetet az enyészettől; a miért az összes nemzet tisztelete, még azok is, kik különben nem ismernek szenteket, kik az apostolokat is csak nevükön szokták említeni, soha sem tagadja meg első királyunktól a „szent“ nevet.

És ismét, mi történt akkor, midőn az Árpád ház kihaltával a nemzet képviselete egy idegen fejedelmet, Károly Róbertét választotta királyul? Oly család ivadékát, mely a pápának mindig leghübb támasza és barátja volt. E tény ismét egy nagy lépést jefez nemzeti czivilizatióuk történetében : szorosabb viszonyba hozván bennünket más országokkal, erősebbé s tartósabbá vált azon kötelék, mel^T bennünket Európa akkori eziviliza- tiójához füzzött. Es mi történt?

Ismét fellázadt az országnak egy jelentékeny része. Azt mondják, ez jogfeladás ! ez a szabadság lábbal tiprása! Azt mondták, mi idegen királytól nem ismerünk, s elmondták mindazt, mit ma az ellenzék oly hangzatosán tud felsorolni. Fellázadt Troncsényi Csák. De e lázadás nem hozta meg az óhajtott sikert. A nemzet elfordult a lázadóktól s az ország kiépülvén a forradalom ütötte sebekből, emelkedett fényben, nagyságban és dicsőségben és soha nem sejtett virágzását és hatalmát épen Nagy Lajos alatt érte el, ki egyik sarja volt azon háznak, melyet a nemzet ellenzéke kezdetben úgy utált!

És kétszáz évvel ezután következett a mohácsi vész. Egybegyűltek az ország rendei, és megválasztották a szomszéd országnak fejedelmét Ferdinándot, mostani uralkodónk ősét. Az országnak egy másik része ismét felháborodott. Azt mondták : elnémetesiteni akarják a nemzetet, feladják jogainkat, elveszik önállóságunkat és megválasztották ellenkirályul Zápolyát. Az ország esztendőkig tartó belháboruba keveredett, minek következtében Erdély elszakadt az anyaországtól. S a visszavonás és pártoskodás közepette, mind tovább és tovább nyomultak a törökök. Es e polgárháború, ez örökös viszály, mely az együttműködést, a békés haladást lehetetlenné tette, mely testvért testvérének, apát fiának ellenségévé tévé, mely a gyanúsítás és kölcsönös megtorlás ingerét ébresztette és ápolta a nemzetben, százötven évig késleltcté hazánk felszabadulását s csak 1086. sikerült végre elűzni a törököt s helyreállítani a magyar szt korona integritását.

De mindez nem volt elég az okulásra, s midőn újólag összegyűlvén az ország rendei, eltörölték az arany bullának egyik legfőbb pontját, mely szentesitette az uralkodó ellen alkalmazott fegyveres erőt, megszüntették a király választást, s behozták az egyenes örökösödés rendjét, ismét kitört a pártviszály, testvér- háború s éveken keresztül honfiak vérében gázolt a magyar vitézség. S a költő, a fiatalabb nemzedék még most is lelkesedéssel és bámulattal említi Tököly és Rá- kóczy hírnevét. Hanem az államférfiig a történetíró ad igazat Széchenyinek és Pálfynak, kik lecsillapították a szenvedélyeket s megkötötték a békét, mely meghozta végre a rendet s nyugalmat, s ebben az enyhülést.

De ha jó ideig is tartott a rend és nyugalom, az ország nem haladt, miként haladnia lehetett és kellett volna. Jöttek a sérelmi országgyűlések. Támadt panasz elég; nem tudta senki, hol és mi fáj. Hátramaradtunk, tespedés volt életünk; mig más nemzetek körülöttünk sikerrel haladtak a polgárisodás eszményképei felé. Jott végre hosszú vajúdás után az 1848-ik év.

Egy merész ugrással felemelkedtünk végre a kor s helyzet magaslatára. Eltöröltük belügyeink körében mindazt, mi gátolta haladásunkat. Széttörtük a feuda- lismus bilincseit ; felszabadítottuk a népet és földet, megállapítottuk a jogegyenlőséget; kimondtuk a vallás szabadságot: szóval helyre hoztuk, pótoltuk századok mulasztását. Ismét méltó helyet foglaltunk el az európai czivilisatió terén. — De egyet nem tudtunk megoldani. — Nem oldottuk meg azon nehézségeket, melyek állami viszonyainkból származtak. Nem voltunk kéjiesek szabályozni állásunkat a szomszéd örökös tartományokkal, Horvátországgal s a nemzetiségekkel szemben. Ez volt a 40-iki korszak hibája. Nem mondom, hogy e hibát azon férfiak követték el, kik akkor szerepeltek. Nem. A hiba a viszonyokban, a körülményekben rejlett. Hasztalanul mondja azt bárki is, hogy a camarilla utasWitta reánk a fél világot, melylyel meg kellet küzdenünk. Ugyan kérdem, uraim, hol van azon hatalom, mely erre képes leendett, ha nemzetiségeink, az osztrák örökös tartományok, ha Horvátország meg lettek volna elégedve törvényeinkkel, tényleges állami viszonyainkkal ? Épen az képezte a camarilla erejét, hogy nemzetek állottak mögötte, melyek annak félelmes hatalmat és erőt kölcsönöztek.

Igaz, hogy hősi babérokat szereztek hadseregeink a csatatéren; igaz, hogy óriási, nagyszerű és dicső volt a harcz, melyet vivtunk az egyesült Európa ellenében de igaz az is, hogy roppant nyomor és mondhatlan szenvedés követte e harczi dicsőséget.