Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-05-23 / 41. szám
162 BraSSÓ, 1872. május 22. Innep első napja óta valóságos izgalomban tartja városunk lakósait a Berzenczey Lászlóra éjfél utáni 2 órakor „Bukurest“ vendéglőbeli szállásán intézett meg- rohanás. Szerencsétlenebb gondolatjuk nem lehetett volna az illető „N. Fr. Presse“ híveknek, mint feleleveníteni a 48-iki viszályokat és utat nyitni a nemtelenül és vakon működő boszunak. Ha ők kezdik, az ország minden lakója folytathatja, mert méltatlanságot legalább nemzeti érzületében, mindenik szenvedett. Ettől mentse meg az isten hazánkat! Előttünk a közönséges bűnesetnél még sokkal nevezetesebb ezen politikai szempont. Azért nem tudjuk eléggé ajánlani a hatóságoknak, hogy derítsék ki és büntessék kellőleg a tetteseket; mert nem szabad felébreszteni a boszu és gyűlölet elaltatott szenvedélyeit. Kideríteni nagyon könnyű, midőn annyi j< 1 nyomra vezethet. Ha még sem lesz kiderítve, a közvélemény gyanúja olyanok ellen fordul, a kiknek minden gvanun fölül kellene állani törvényes helyzetöknél fogva. A tényt magát Berzenczey ur irta egy hozzánk intézett levélben, mely itt következik: Brassó, 1872 május 20. Tisztelt Szerkesztő ur! A maros-vásárhelyi május 12-iki kraval után több barátom unszolására eltávozám a városból. Még a múlt évben vissza vonulva a politikai-térről, melyre ez úttal is csak Tisza László ur provoká- cziói sodrának be, — helyreállítandó hosszas száműzetésem folytán történt káraimat, üzletre adám magam, főként a maros-vásárhelyi vasút megnyitásával sieték személyszálitó vonatokat állítani Maros-Vásárhely, Sz.- Régen és Segesvár közt. Ezen üzlet érdekében járék itten Brassóban február hóban is, hol Ludwig úrtól ve- vék üzletemhez három gyorskocsit. A Brassó Segesvár közti vasútvonal elkészítésére jónak látám gyorskocsizási intézetem folytatását Segesvártól Brassóig megnyitni. Ez okból jövék mostan épen Brassóba. A hírlapok sokat össze-vissza írva a maros-vásárhelyi eseményekről, mikkel én nem sokat gondolák, — tudva azt, hogy az igazság kiderül, én nem valék a a támadó. — Felelősök tehát azok, kik engem és társaimat megtámadának — és ez köztünk magyarok közti pártküzdelem lévén, legkevésbé hivém, hogy a brassói szász polgárok sokat érdeklődnének iránta. 19-ikén délután egy magyar barátom beszélé, hogy a bécsi „ISI. Fr. Presse“ dühösen nekem rontott, a 48-iki eseményekre visszatérve, engem a szászok gyilkolójának nevez. A kínzások nemei közt, a melyekkel én a szász atyafiakat kivégeztetém, a többi közt azt hozza fel, miszerint én a szászokat füleiknél fogva ajtaikra szegeztetém mint valamely denevéreket stb. stb. Erre az volt megjegyzésem, hogy ez engem legkevésbé sem lep meg, miután Pécsben vannak az én jó akaróim: Smidt Conrád & Comp. Hasonló módon méltatott a „N. Fr. Presse“ figyelmére engem a múlt porosz-francziá háború folyta alkalmával, midőn a pesti képviselőházban vagy kétszer felszóllalék a balközép talált Fitzmoor lényében, melyek rideg és szigorú külsejéből Ítélve,— nem voltak találhatók. A nap hátralevő része mint álom tűnt tova; igy mult a következő nap is el, melyet előre haladva háboritlan fecsegéssel töltöttek el. Vclloreba való megérkezésük előtt két nappal a kapitány ismét bús komor lett. A ilraa iránt nyájás és megelőző maradt ugyan, de többé nem nevetett. Szemei gyakran félelem kifejezésével bámultak a távolba. Arra gondolt, hogy néhány óra múlva talán örökre el fogja hagyni szive szerelmének tárgyát, Vilmát, ki nem kép- zolheté el, mi verte öt le annyira, — mert bár a legnagyobb figyelemmel viseltetett a hölgy iránt, keble titkát egy szóval sem árulta el. A szállítmánynak V el- loreba érkezte előtti éjjel tolvajok lopózkodtak a táborba és néhány jelentéktelen lopást vittek véghez. Egy közülök elfogatott, a többiek megmenekültek. Fitzmoor üldözésükre indult, honnan csak más nap reggeli 9 órakor tért vissza. Л ilma — ki ez idő alatt a legnagyobb nyugtalanságban élt — gondatlanságáért megpi- rongatta öt. A kapitány elérzékenyült e figyelemre, szépen megköszönte azt és hozzá tévé mély megindulással : „Kötelességem teljesítem; néhány óra múlva nénje és barátjai körében lesz ön. Mit bántam volna én, ha agyonlőttek volna is! (Folytatásul kft vetkezik.) oly annyira ösmert — franczia gyűlöletes kifakadásai I ellen. — No de t. Szerkesztő ur a brassói szász polgárok közül egy nehánynak, kiknek Poroszhon a Mutterland és ezen magyar királyföld Vaterland — eszükbe juta, hogy jó leime Berzenczeyn — most egy 48-as magyaron I — boszujokat állani; és eként történt a múlt 18—19-ke j éjjeleni szobámban megtámadtatásom. Az eset röviden igy volt: Mély álomban lévén, ajtómon történt előbb csendes majd lármásabb kopogtatások ébresztének föl. Kiáltám: ki az? Semmi felelet, újabb és erősebb kopogtatások, dön- getések ajtómon. Azt hivém, hogy valami rósz hir érkezett Marosvásárhelyről és siet valaki itt vélem tudatni. Felugorva ágyamból kinyitám az ajtót, mely tömve vala egy rakás ismeretlen egyénnel és kérdők németül: ha én vagyok e Berzenczey? Mire igenlöleg felelvén, bebocsátást követeiének. Én udvariason utat mutatók nekik, bevezetőm belső szobámba, hogy revolverem közelébe legyek, azon esetre, ha csakugyan iitlegezni kezdenének; rablástól nem féltem, tárczámat oda adhattam volna. Előbb nagy zugás közt vagy két nagyon részeg kozdé ordítani: Sie Mordbrenner. Der untersteht sich nach Kronstadt zu kommen, foi't, hinaus mit ihm stb. De egy magasb férfi a csendet helyre állítva eként szóllitott meg: On legjobban tudja múltját, ön Berzenczey ur, önt kiűzték egy magyar városból és oly vakmerő, hogy mostan Brassóba ezen szász városba menekül — tudja ön, hogy miket követett el 48-ban a szász nemzet ellen (igen! igen!) kiáltának többen — kivált egy kis barna ember, ki mint tigris akart többször rám szökni, de a többiek visszatarták. Ah ! Ah ! szegény szász polgárok kiket ön füleiknél fogva szegeztett az ajtóra, kiket akasztatott, süttetett stb. stb. A szónok újra meg újra helyre állitván a csendet, parancsold nekem, hogy rögtön távoznám el a városból. Mondám röviden, hogy mindazon állittások, hogy én szászt ölettem volna csak egyet is, alaptalanok, nem igaz; — de egészen és félig részeg emberekkel vitatkozni nem akarók. — Kérdém, kikhez van szerencsém, erre is kétszer is ki mondá a szónok, hogy legyek tökéletesen meggyőződve arról, hogy ők az összes brassói szász polgárság küldöttjei, az összes szász polgárság kivánatát fejezik ki, hogy én távoznám szépen, mert hanem kénytelenek lesznek oly eszközökhez nyúlni, a mi nekik kellemetlen, de főként kellemetlen lehet rám nézve. Erre újra zugás támadt, miközben a legdühösbet megfogták. Akarók felelni nekik, de látva hogy egészen vagy félig mind ittasok, egyszerűen megigérém, hogy ha ez igy van, én holnap eltávozom. Erre újra zaj. A dühösebbeket előre lökve a józanabbak félve, hogy több lesz mint ők kívánnák, és már elégé rám ijjesztve— hagyák el szobámat. Viradat után készülék eltávozni, de a, mint ön is tudja Szerkesztő ur, itten magyar, román s vagy két szász ur, mint maga Dück törvényszéki elnök kívánatéra meg itten maradék egy pár napra, elvárva, hogy a törvényszék ki fogja deríteni éjjeli támadóim kilétöket. Ezt várom már két napja; még várok két napot hadd lássam hogy „ce scie satulu, nu scie barbatulu“ román szójárás szerént, azon egyénekre csakugyan nem találna Neugeboren vizsgáló biró, — kiket itt az utczán mint megtáraadóim egyikét vagy másikát nyilván mutat. Tisztelettel maradván a t. Szerkesztő urnák őszinte barátja Berzenczey László. Apróság1. A lláromszéki balpárt előtt tegnapelőtt tartá Bak- csi Ferencz programra beszédét. Mint bennünket tudósítanak — nagy számmal gyűlt össze a balpárt, a sokat ígérő beszédet meghallgatandó. Künnle ügyvéd udvarán összegyűlve Vitályos ref. pap mutatta be a közönségnek Bakcsi Ferenczet. Erre Bakcsi mondá el politikai hitelvét, mit a közönség többszörösön kitörő éljenzése kisért mindvégig. Utána Thury György beszélt, ki — mint értesülünk — bekötött szemmel rontott neki a „hivatal seregnek“ és annak létezését kiválóan ítélte el eg}7ebek mellett. Ezen összejövetel sem történhetett meg legalább egy kis kraval nélkül. A fel lelkesített balpárti nép — a sok ígéret után arany hegyekről ál- madozva, kötekedni kívánt mindazokkal szembe, kik velők együtt nem kívánkoznak a megigért Kanaánba. E miatt történt, hogy Ilyelalván ц jobboldaliakat — tudósitónk szelint — agyon akarták venni. Természetes azonban, hogy ezt nem tették, mert tudták azt, hogy nekik is milyen sokat Ígért a leendő honatya és abból milyen kevés fog valósulni, — úgy ők is Ígérhettek, de azért még sem tettek. Kolozsvári levelek. I. Jó napot kívánok a „Nemere“ t. olvasóinak! Illetőleg nem is jó tónusból indultam ki. — A bocsánat kéréssel kellett volna kezdenem, hogy e „Kolozsvári levelek “-kel alkalmatlankodni bátorkodom. — De ilyen a tolakodó ember. Nem igen szokta megválasztani a hangot, melylyel valamit fel akar tálalni olvasói elébe. „ J ó napot“ kívánással csak régi ismerősök szokták egymást üdvözölni. Midőn addig egészen ismeretlen felek találkoznak egymással, — „bocsánatot kérek, örvendek a rendkívüli szerencsén“, féle kifejezésekkel traktálják egymást. Hja ! ilyen a világ. Ezt megkívánja a korszellem. A ki ezzel akar haladni alkalmazza magát kívánalmaihoz. Ellenkező esetben álljon ki a sorból, helyet engedve annak, ki parancs szavának alatvalói hűséggel engedelmeskedik. Beismerve tehát én is tévedésemet, s ezzel egyszersmind megjobbulási szándékomét is kimutatva, bocsánatot kérek a „Nemere“ t. olvasóitól, hogy oly bi- zar kihívó modorban jelenek meg legelsőkben is. Hiszem igy csak bolond Istók tett volt, midőn ereje biz- tában meglátogatta Debreczent. S mit nyert merészségével. Mutatja a róla még máig is fennmaradt szójárás. — Ments meg uram isten attól, hogy róllam is ilyformán beszéljenek egykor : Betolakodott, mint a „Kolozsvári levelek“ irója a „Neineré“ - be. Hamut hintve tehát tejemre, most irom meg azt, mivel levelemet kezdenem kellett volna. Tehát bocsánatot kérek alkalmatlanságomért, s egyszersmind nem titkolhatom el a rendkívüli szerencse feletti örömemet, a ^Nemere“ t. olvasóival mint kolozsvári chronicás találkozhatni. Adja isten, hogy chronista pályám, — véges természetünk daczára is, legyen végtelen hosszú. Ez természetesen, a t. szerkesztő engedelme után, nagy mértékben töllem függ. Kiki maga sorsának kovácsa. Ha a kolozsvári levelekkel minden igényeket kielégítek ; ha a kolozsvári társadalmi élet magyaros eseményeit aképen tüntetem fel, hogy azok iránt a szükségesség érzete mind általánosabbá váljék; ha azon tudatot leszek képes felkölteni a „Nemere“ t. olvasóiban, hogy kolozsvári leveleimmel egy oly tért vettem mivelés alá, melynek eddig elrejtve volt kincsei napfényre hozataluk után hasznos szolgálatot tesznek azoknak, kik a társadalom cultur eseményei iránt érdeklődéssel viseltetnek : ez esetben azt hiszem a „Kolozsvári levelek“ pályafutása nem egy két napra fog terjedni. Minden attól függ, hogy vajon azon ügy diadalra jutásához, — melyet a „Nemere“ maga elébe czélul tűzött, hozzá járulhatok-e én is legalább egy porszemmel. Mindennek jogosultsága a létezésre, szükségességének érzetétől függ. En erőmtől kitelhetöleg igyekezni fogok a kolozsvári levelek létezhetési jogosultságát bebizonyítani. Leveleimnek tárgya, Kolozsvár társadalmi élete, megragadó eseményekben oly gazdag és változatos s a mi fő minden mozzanata annyira magán hordja a tiszta magyar jelleget, hogy ezeknek megismertetése különösen Brassó város magyar polgáraival, kik idegen elemek között élnek, azt hiszem nem lesz czélt tévesztett feladata kitűzött feladalomban tiszta és nemes szándék vezérel. Nem feltünhetési vágy, nem nem irói viszketeg adta kezembe a tollat, hanem a komoly meggyőződés, a közmiveltség oltárának felépítéséhez bár egy porszemmel járulni. Mert bizony a mig össze dugott kézzel tétlen ülünk, addig édes hazánknak felvirágzását szin ábránd képnek tartom. Ki a síkra apraja nagyja. Kinek isten hogy adta, hozzuk meg egyen "egyen az áldozatot. E tiszta szándéktól áthatya, kérem a „Nemere“ t. olvasóit: ha olykor olykor az eredmény nem is felel meg a kitűzött czélnak, ne e szándék állandó tisztaságát, hanem egyéni erőm gyengeségét tegyék bírálatuk tárgyává. És most isten velünk a jövő hétig. Majd akkor lépésről-lépésre követi hét eseményeit H u n fy. A honvédség1 fölszerelése. A „Reform“ hiteles helyről a következő adatokat vette, melyek a honvédség fölszerelésére vonatkoznak. A folyó év végéig 150,000 gyalog és mintegy 9000 honvéd teljes fölszerelése és fölfegyvérzésé lesz beszerezve.
