Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-05-12 / 38. szám
Brassó, 187Ü. Másod évi folyam 38. szám. Vasárna|), május VI. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása : Szinház-utcza 404. szám. NEMERE Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Brassó, 1872, máj. 11. A f. hó 5-re Nagy-Szebenbe összehívott, s ugyanott az nap és 6-kán mégis tartott román értekezlet eredményéről, értékéről hisszük, hogy különböző lapokból vett és magán úton is szerzett értesülések alapján most megfelelő képet adhatunk. Azon nagy szebeni német lap téved, a mely azt állítja, hogy egyesült hitüek egyátalá- ban nem vettek volna részt ez értekezleten, mert voltak azok közül is néhányan, egyebek közt a szomorú hiríí Axinte Severu, egyszersmind a passivitásnak is egyik megrögzött hőse. Voltakép magát az értekezletet is unitus és ösmert nevű passivista ember hívta össze, a múlt hó 12-ikén tartott íogarasi értekezlet megbízásából, Antonelli János vioarius. Igaz ugyan, hogy midőn ezen jó urak észrevették, hogy a román értelmiség nagy többsége ellene fordul az ő politikájuknak, fordítani akartak a köpenyegen s arra működni, hogy az értekezlet létre se jöhessen. Ez azonban nem sikerült, mert több mint 60 előkelő román egyén tartotta meg az értekezletet; s hogy a passivisták is képviselve voltak, mutatja a két napon át a passivism us és activisnms felett nagy szenvedéllyel folyt vitatkozás. Végre — mint a lapokból látni lehet — az értekezlet kimondotta ragaszkodását az acti- vismuslioz; választott egy 15 tagú tisztán acti- vista bizottságot azon küldetéssel, hogy a két érseket igyekezzék rá bírni a vezetés átvételére és egy átalános congressus összehívására ; ha pedig nevezettek vonakodnának, szükség esetén liivjon congressust össze ezen bizottság. Minden esetre működjék ezen központi bizottság a választások alkalmával ; rendezzen mindenfelé helyi bizottságokat és igyekezzék oda hatni, hogy a románok folyjanak be a választásokba, az acti- vista párt szellemében. A ki azt várta, hogy ezen értekezlet vagy hadat izén az ország alkotmányának, vagy feltétlenül csatlakozik a Deákpárthoz, — az nem lehet megelégedve az eredménynyel. Mi azonban számba vesszük, hogy tömegeknél nem történhetik oly rögtönözve valamely ellenkező politikai irány elfogadása, mint egyeseknél. A brassai románok ez előtt egy évvel azon meggyőződés következtében kezdeményezték az activitást, hogy európai helyzete utalja a románságot a magyar nemzettel legbensőbb barátságban élni ; a közös veszélyek ellen közös czé- lokra törekedni. Az activitást egy értelműnek is vették folyvást mindenütt a magyarokkal való kibéküléssel, az ország alkotmányának feltétlen elismerésével. A vezető román férfiak előtt ez az értelme ma is. Ha azonban mindemellett nem tűzhetik még ki egyszersmind a Deákpárti lobogót, annak oka nézetünk szerint helyzetük igaz ösmerése. Ha ők most egyszerre elfogadnák azon jelszavakat, a melyek ellen csak nem rég határozottan küzdöttek mindnyájan, azon igen közel fekvő veszélynek tehetnék ki magokat, hogy nemzetük nagy tömegétől elszakadnak az igen messze haladás által és ellenfeleik kerülnek megint hatalomra. A türelmetlenségnek - jusson eszébe, hogy csakis a természetes fokozatokon keresztül érlelődhetik biztossá valamely nép politikai hangulata. De a még nem ad jogot arra, hogy — mint némely pesti lap tette és teszi folyvást — az activistáklioz ép oly bizalmatlansággal viseltessék a hazafi, mint a passivistákhoz. Az activismus alapját azon meggyőződés képezi — újból is hangsúlyozzak teljes határozottsággal — hogy a románok n e m r e m é 1- h e t n e к valamely ábrán dbir odaírna t, á la Mexics a francziától ; hanem szövetkezniük kell a m agyarsággal, önfen ntartási czélból is. Ezen meggyőződésüket rögtön követte azon elhatározás, hogy az ors-zág létező alkotmányát kötelességszerüleg tiszteletben tartják; nemzetiségűk fejlesztésére vonatkozó törekvéseiket csakis az a 1 к otmány által a d о 11 ú t а к о n é s módokon igyekeznek valósítani. Ha hozzá vesszük még hagyományos és igazán élénken élő hűségüket a dynustia iránt, olyan tényezővel van dolgunk, a melyet örömmel kell üdvözölnünk az alkotmányos küzdelemben. Nem mondjuk mi, hogy programmjok nemzetiségi részleteinél nem lesznek még némi kölcsönösen lealkunni valók. De hiszen az alkotmányos, — sőt átalában a politikai élet nem egyéb,/ mint folytonos megalkuvások eredménye. Es itt ki en gesztelhet etlen ellentétek nem léteznek: mert mi megadunk nemzetiségök biztosítására mindent, — a mi hazánk hatalmi állását és jellemét nem veszélyezteti; olyat pedig, a mi veszélyeztetné, ők sem kívánhatnak, mivel ezen birodalom fennállása és ereje ép úgy életérdek nekik, mint nekünk. A megalkuvás nem egyébből fog állani, mint programútoknak a tények és viszonyokhoz mért szabályozásából. Meg kell jegyeznünk itt, hogy azon románok, a kikről beszéltünk, az activistáknak legelőre haladottabb szárnyát képezik. Igaz, hogy a nagy többség most utánuk van fordulva; de a másik fél folyvást incselkedik a túlsó oldalon; s még sok küzdésük lesz nekik egymás között, mig elhatározottan foglalhatnak állást. Talán saját érdekünk is követeli, hogy a felénk törekvőket éretlen és rósz akaratú újság czikkekkel s a bizalmatlanság egyéb jeleivel ne riasszuk vissza ; sőt bátorítsuk és tüntessük föl a leendő egyetértés áldott eredményét. így, átalános szempontból véve föl, mi meg vagyunk elégedve a szebeni értekezlet eredményével; sőt eseménynek tartjuk, hogy valahára egy országos értekezleten hátrálni kellett a pas- sivistáknak. Fitzmoor kapitány vagy a hinduk lázadása. (Angol történeti beszély.) (Folytatás). II. Sir Thompson György. 1806-ik évben — a mely időben játszik elbeszélésünk — a 9-ik bennszülöttek ezrede feküdt Mysore városban mint őrség. Mivel az ezredes, mint ez az angol hadseregnél divat, távol volt ezredétől, Mac-Slane őrnagy vezényelte a sipoyokat. Az őrnagy egy tágas, kényelmes szép házban lakott, mintegy 10 percznyi távolságra a várostól. Bátor jó katona volt ö, önfejű mint minden skot, könnyen lobbanó, de nyilt és lovagias. Gyűlölte az indusokat, megvetette a portugaliakat, becsülte az irhoniakat, szerette az angolokat és istenitette a skotokat. ■— Sör és rum hatalmas ingerrel birtak reá, de vadászat és űarcz még nagyobbal. Tizennégy év óta özvegy lévén minden szeretetét egyetlen leánya, a „szép Vilmának“ szentelé, ki az egész madrasi kormányzóságban csak e név alatt volt ösmeretes, s ki valóban a tartomány egyik legszebb hölgye volt. Ha vitéz atyjára bízatott volna nevelése, az bizonyosan katonának nevelte volna öt, szerencsére azonban Cavcndisch asz- szony, az őrnagy nővére, nehány hónapot töltött a serdülő leányka körében, S észrevévén annak ferde neveltetését, mielőtt visszatért volna Agraba — hol férje lalakott, Vilma mellé egy irlandi hadnagy özvegyét rendelte nevelőnönek. В nő Stiggins Fanny asszony áldott egy teremtés volt, kinek egészsége sem a kor, sem az özvegység által nem szenvedett. A mysoréi helyőrség 25 európai tisztje közül legalább is 15 imádta a bájos Vilmát, ki — bár kissé rajongó és gunyoros — de mindenki irányában jóakaró volt, és senkit sem tüntetett ki mások fölött. Az utóbbi időkben állították némelyek, hogy a fiatal hölgy egy sipoy tisztet, Thompson Györgyöt megkülönböztetett, kinek -— mint gazdag és tekintélyes család ivadékának — fényes jövőre volt kilátása. Mysoreba megérkezve elbocsáttatását akarta kérelmezni, de Mac-Slané kisasz- szony megpillantása és néhány estély az őrnagy termeiben, más határozatra bírták öt. Három nappal Gopaulnak a haramia vezérrel való találkozása után egy század sipoy állt az őrnagy háza előtt. A kapu előtt néhány lépésre egy indus gyönyörű arabslovat tartott zablájánál fogva. A büszke állat türelmetlenül kapálta a földet. Egy másik, türelmesebb, fejét aztindus vállán nyugtatá. A bejáratnál 8 hordár állt a hord székkel, — távolabb egy hindu kocsis hintába magát egy hintó bakján, mig húsz szolga folytonosan sürgött-forgott az udvaron. Egyszerre a ház belsejében élénk mozgás támad, s az erkélyen egy több tagból álló társaság jelent meg. Vilma Sir Thompson karjain egy pillantást vetve az előkészületekre beszél- •getett az itju tiszttel. Mellettök az őrnagy osztá ki rendeletéit az úti készületeket illetőleg. E pillanatban lépett az őrnagy mellé aunak hadsegéde s néhány szót súgott fülébe. „Az baj“ mondá Mac-Slane s leányához fordulva: „Molloy kapitány, kinek a szállítmányt kellett volna kisérni, megbetegedett, — társai mind távol vannak és én a legnagyobb zavarban vagyok.“ „Őrnagy ur“ — mondá Thompson közelebb, lépve — ha megengedné a kapitány helyét pótolnom, lekötelezve érezném magamat. Az ut igen veszélyes — mormogá a vén katona- és ön nem ismeri annyira e tartományt, hogy a dacoi- ták cseleit képes legyen meghiúsítani.“ Az őrnagy határozatlanul járt föl s alá. „Nem szól kegyed semmit érdekemben?“ susogá Thompson a bájos leánykához. „Oly boldognak érzeném magam, ha kegyedet őriznem szabad volna.“ Vilma elpirult és élczczel felelt. Néhány pillanattal később talált alkalmat atyjához néhány késő szót intézhetni Sir Thompson érdekében, de az őrnagy nem akart bízni a fiatal tiszt tapasztalásában. „Ali! csak Fitzmoor kapitány volna itt!“ De nincs itt! — „Igen jól tudom! így tehát szegény Thompsonnal kell helyetesitnem Molloyt.“ Mig az őrnagy boszusan a házba Vilma Thompsonhoz fordult, ki a hadsegéddel társalgott, e pillanatban a hadsegéd egy lovagra mutatott, ki Mysore felől gyorsan vágtatva közeledett az őrnagy lakása felé. Thompson boszusan ütötte magát főbe. „Itt van!“ kiáltá kedvetlenül. „Elébe fogok menni, itt nincs más mód!“ s gyors léptekkel indult lefelé. „Hová?“ kérclé öt Vilma. „Megakadályozni Fitzmoort, nehogy megfosszon azon megbecsülhetetlen boldogságtól, hogy önt elkísérhessem !“ viszonzá gyorsan s a lépcsőn lerohanva eszeveszetten nyargalt el a mysorei utón közeledő lovag elé. (Folytatása következik).
