Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-05-12 / 38. szám

150

Csengeri Antal képv. jelentése.

Csengeri Antal e hó 5-ikén tartá Nagy-Kanizsán választói előtt számadó beszédét. E beszédben magvas összeállítása foglaltatik az országgyűlés tevékenységének. A kitűnő jelentést — némi kihagyásokkal — közöljük :

„Nem sok kedvet érzek, gyakori gyöngélkedésem mellett s még betegebb pártviszonyaink között, a politikai pályára: de ha közreműködtem a párttal, mely létrehozta a ^kiegyezést, érzem, hogy nem szabad visz- szavonulnom, a midőn még folyvást ostromoltatik az alap, mely a törvényes viszonyt az uralkodó és a nemzet között, s a nemzetközi viszonyt hazánk és ö felsége többi országai közt, annyi emésztő küzdelem után végre szabályozta.

Mindamellett, hogy e kiegyezés a nemzet önrendelkezési jogát oly mértékben visszaszerezte, a minővel tettleg nem birt három század óta: a pártok álláspontja szerint most is különböző a felfogás a kivívott közjogi alap felöl.

Míg az ellenzék nem látja abban kellőleg biztosítva Magyarország államiságát: nemzetünk ellenségei, a hon határain kívül és belül, éppen abban és azzal vélik fölforgathatni az államiságot.

Oly körülmény, mely már magában is ragaszkodnunk int a kivívott alaphoz, s kétkednünk indít azon politika ildomosságán, mely egy alkalmat sem mulaszt el azt megtámadni.

E politika inkább elmélet után indul, mint a helyzet gyakorlati felfogásából. Nemzetek hatalmi állását nem decretálhatni. Azon szellemi és anyagi erő kifolyása az, mely fölött a nemzet rendelkezik.

A szellemi és anyagi erő gyarapodása hozza meg a további fejlődést.

8 a legfőbb ok, mely miatt részemről most is a legbensőbb hazafiui meggyőződéssel ragaszkodom a kivívott alaphoz, épen az, mert visszaszerezvén a nemzet önkormányzati jogát, teljes mértékben biztosítja szellemi és anyagi ereje tovább fejlesztését.

Sok történt ez irányban már a lefolyt öt év alatt is.

Az ország területi épsége biztosítva. Az erdélyi részek viszontegyesültek az anyaországgal. Horvát- Szlavonországgal egyezmény köttetett. Fiumében ismét magyar tengerparti kormányzó székel. A határőrvidék polgárosítása is megkezdetett.

8 a kiegészített, részben visszaszerzett hazai föld és e földön a munka, föloldatván a középkor fenmaradt nyűgei alól teljesen szabaddá lett. Az állam közvetítésével megváltattak a szöllőbirtok utján járt tartozások is; s az úrbéri kapcsolatból fenmaradt jog és birtokviszonyok rendezése szintoly tulajdonná tette a jobbágyi birtokot, a minő azelőtt a földesuré volt. A magyar polgári jog csak egyféle, csak szabad tulajdont ismer ezentúl. Ez elvből indult ki törvényhozásunk már a vadászati törvény alkotásánál is.

S a szabad földön egyenlő polgári és politikai szabadság! A kiegyezés, a parliament kormánynyal együtt, szerezte azt vissza ; s a törvényhozás, a mely előtt megnyílt a cselekvés tere, a kor szellemében fejlesztette. Mint már előbb a közteherviselés, a honvédelmi személyes kötelezettsége is átalánossá lett. Se születés, se vagyon nem old fel alóla. Ledöntve a gyűlölt válaszfal is, melyet a polgári és politikai jogokra nézve a valláskülömbség emelt az ország polgárai között. - A nemzetiségek közt az egyenjogúság, a vallásfelekezetek közt a viszonosság, s görögkeleti vallásu polgártársaink felekezeti önkormányzata törvénynyel biztosítva.

Önkormányzat az államban, az országos érdekli ügyekre nézve, parliainenti kormánynyal élén, csupán esküdtszék által ellenőrzött, szabad sajtóval és országos képviselettel, oty választási alapon, mely közel áll az átalános szavazat) oghoz.

Önkormányzat a helyi és helyhatósági érdekekre nézve szintén felelős s a mellett választott megyei és községi tisztviselőkkel, megyei és községi képviselőtestületek ellenőrzése alatt.

Közigazgatásunk egész rendszere az önkormányzat alapján nyugszik; a legkisebb falusi községtől kezdve fel egészen azon a legmagasabb körig, a hol az állami ügyek intézteinek.

S midőn a közigazgatás alaki jogának kerete igy alakul; anyagi jogának megírása is kezdetét vette a kisajátítási eljárás, a vizszabályozási társulatok, a gátrend- örség, az ipar és honvédelmi ügy, s a polgári élet némely más viszonyainak szabályozásával.

Kezdetét vette a törvénykezési ügy rendezése is.

Az igazságszolgáltatás ügye elválasztatott a köz- igazgatástól. Biztosítottuk a bírák függetlenségét allűréi, de biztosítottuk felülről is. S a függetlenné tett bírói hatalom visszaélései ellen biztosítást kerestünk a felelőségben. Rendeztetett a polgári perrendtartás is.

Jogviszonyaink egész összege mindazáltal még zavarban. Az 1848-iki törvényhozás szakított a múlttal, a nélkül, hogy ideje lett volna alkotni. Idegenek, a nemzet megkérdezése nélkül végezték e munkát, nem tovább fejlesztve, a mi viszonyaink közt keletkezett, hanem idegen rendszer egyszerű átültetésével. S a nemzeti visszahatás, mihelyt nyilatkozhatott, talán több hévvel is látott az idegen növény kiirtásához, mint e téren a gyomirtás szüksége s magánjogi érdekeink követelték. A jövő országgyűlések feladata folytatni a jogügy rendezése nagy munkáját: de a múltat illeti a dicsőség, hogy megkezdette. S bizton elmondhatjuk, hogy az ut, a melyen megindult a jogi államok sorába vezet. —

Mióta a kiegyezés lehetővé tette a törvényhozás működését, évről-évre nagyobb összegek szavaztattak meg k^zmivelődési czélokra s a közoktatás előmozdítására. Nem szólok az egyes reformokról, melyek a képviselőház határozatai alapján a fensöbb oktatás körében történtek. Megkezdtük a nemzeti közoktatás nagy rendszerének egybeállítását is azon törvénynyel, mely a népoktatás ügyét rendezte.

Nagyszerű programul a melynek már megjelenése is üdvös mozgalmat idézett elő a tanügy körül.

A közoktatási szabadság nagy elve áll e programra élén. Tanítási szabadság egyesek, testületek, társulatok és hitfelekezetek részére, azon egy feltétel alatt, ha képesek ama kellékeknek megfelelni, a melyet a törvény a népoktatástól méltán megkíván. A hol e képesség megszűnik vagy a felekezetek arra a meggyőződésre jutnak, hogy közerővel virágzóbb tanintézeteket tarthatnak fen: előáll a községi iskola a községi lakósok összes gyermekei részére, hitkülönbség nélkül. Nem felekezeti, de azért nem vallástalan intézet. A község, az állam taníttatja, a mit tudni kell; az egyház saját lelkésze által tanítja, a mit hinni kell. Munka-felosztás, melyet XVI. Gergely pápa is helyeselt az ir püspökökhez 1841-ben irt levelében. 8 a hol a község ereje nem győzi, vagy a község törekvése a közoktatás terén különös támogatást érdemel : előáll az állam segélye.

Nem jól fogták fel népoktatási törvényünk szellemét, a kik azt hiszik, hogy feladata minden áron községiekké alakítani át az iskolákat. Nem községi vagy felekezeti, hanem jó iskola a kitűzött czél. Csak örvendetes a verseny ez irányban. De kötelessége az államnak felügyelni, hogy valóban el is éressék a kitűzött czél.

Szónok ezután hosszabban sorolja a közmivelődés körül tett intézkedéseket. Beszél a polgári iskolák fontosságáról, azon intézkedésekről, melyeket a magyar törvényhozás a közművelődés körül tett.

Aztán igy folytatja:

Közgazdasági viszonyainkon öt év előtt végig tekintve, önkényteleniü a gazda jutott eszembe, ki egészen parlag birtokot vészén által, a melynek mivelése, hosszú emésztő pör folytatása alatt, merőben el volt hanyagolva. Hálát ad istennek , hogy a pör alkuval be van fejezve s nem tudja, hol kezdje a javítást; nem tudja, miként szerezze be a beruházásra szükséges nagy összegeket.

Istennek hála, a kiegyezés, a sokat ócsái’olt, még mindig ostromolt kiegyezés, közhitelűnk megalapításával, tette lehetőkké hazánknak azokat a nagy mérvű beruházásokat, a melyre elhanyagolt köagazdaságunk terén szükség vau. A legkiáltóbb bizonysága e közhitei ősi tulajdonunk, kétségtelen jogezimünk és kizárólagos rendelkezési jogunk elismerésének. Az ösz- szes külföld, a világ czáfolata azon otromba vádak ellen, melyeket az elvakult pártszenvedély szór azon párt ellen, a mely a kiegyezést létrehozta. Ki nyer hitelt oly földre, a mélyet eladott, vagy a mely felett a rendelkezés joga nem kizárólag őt illeti?

Legjobban ismeri a külföld minden államnak épen azon törvényeit, a melyektől közhitele függ. Tudja ez okból, hogy Magyarország pénzügyi törvényhozásának önállósága és függetlensége teljesen biztosítva van. Az államadóssági járulékon kívül, mely változás alá nem eshetik, a költségvetés minden tételét, egész összegét az országos képviselet szavazza meg, többnyire közvetlen. Csupán a közös védelem költségei állapíttatnak meg közvetve az országgyűlés küldöttei által.

Azon összegeket, melyek e szerint az országyü- lés által ajánltatnak meg, felelős miniszterek kezelik számadás terhe alatt. 8 hogy az ellenőrzés a legkis- sebb részletekig lehetségessé váljék: a kormány mellett önálló község, független állami számszék állíttatott fel.

Egyetlen pillantás azon törvényekbe, a melyek a közelebbi öt év alatt hozattak, meggyőzhet mindenkit pénzügyi és közgazdasági ügyekre nézve a magyar törvényhozás mindenre kiterjedő telyhatalmáról. Hátra van ugyan még az egész adóügy nagv reformja: de nincsen adónem, a melyről a törvényhozás máris nem intézkedett volna, egyes könnyítéseket is hozva be különösen a közvetett adóknál. Rendelkezett országgyűlésünk a pénzverésről, a postákról, a távírdákról és a vámügyben. Kereskedelmi szerződéseket fogadott el, a melyek már a magyar kereskedelmi miniszter hozzájárulásával köttettek. Rendezte az iparügyet. 8 az ipar és kereskedelem érdekeinek képviseletet állított az ipar és kereskedelmi kamarákban. Azon szakismeretek tanítására, a melyektől az ipar és földmivelés emelését várjuk, iskolákat nyitott. A valuta helyreállítására is megtörtént a kezdeményezés. 8 hogy önálló jegybankunk nincsen még, egyátalában nem a kiegyezésből folyó jogi vagy törvényes akadályokon, nem is a törvényhozás vagy a Deákpárt jó akaratán múlt eddig, hanem közgazdasági és átalános pénzügyi nehézségeken, a melyeken nem a kiegyezési törvények módosítása, nem a delegatiók eltörlése, vagy a hadsereg bárminő szervezése segít.

Nem szólok azon aránylag kisebb összegekről, melyek az állam költségvetésében évenkint közgazda- sági czélok előmozdítására megszavaztattak. A kiegyezésnek s az által megalapított közhiteinek köszönhetjük, hogy több száz millió ruháztatott be e rövid öt év alatt csak vasutakba, oly vidékeken is, a hol eddig kö- utak sem lehetvén, az év nagy részében a forgalom teljesen pangott. Terményeinknek minden irányban megnyílt, vagy rövid időn megnyílik a világpiacz. A nemzetnek egy régi óhajtása is, tengerpartunk közvetlen összeköttetése termő vidékeinkkel és a fővárossal valósággá lesz rövid időn. 8 már foly a munka, mely a magyar állam tengerpartját kéuyebnes és biztos kikötővé alakítja át.

Mindazon nagy érdekek, a melyekről eddig szólottám , a nemzet közmivelödési és közgazdasági érdekei , mint központban, találkoznak az ország fővárosában.

Korunk egyik legkitűnőbb közgazdasági írója, ki az életnek oly hatalmas és gyors fejlődését látja az uj világban, az anyagi és szellemi fejlődés egyik alapföltételének mondja ily helyi központok alakítását. Ily pontokon látjuk az ó világ miveltségét legmagasabb fokán. Csak Athénét és Romát említem. Európa újabb történelme szintén hálásan emlékezik az ilyen központok, városok befolyásáról a polgáriasodásra. Azok őrizték meg a romai miveltség maradványait; azokban fejlődött az újabb kor ipara, kereskedelme és miveltsége. S a mik egyes vidékekre nézve a vidék központi városai, az az országra nézve a főváros. A milyen fontosok egyes vidékekre nézve azon központok, a hol az egyházi és polgári közigazgatás s a törvénykezés másodfokú közegeit, a katonai igazgatás főbb állomásait, s a közép oktatás intézeteit találják, a hol a földmives és az iparos termékeit kicserélhetik és a kereskedés közvetítése mindnyájok szükségeit elláthatja: szintoly fontos az egész országra nézve nagy országos központ létezése, a mely egészséges, kényelmes és disszes székhelyéül szolgáljon a fejedelemnek és törvényhozásnak, az' állam egész kormányzatának, az ország legfőbb ité- lőszékeinelc, az irodalomnak, a tudományok fensőbb intézeteinek, a művészetek oly ágainak, a melyek csak nagy városokban virágozhatnak, az országos közmivelödési intézeteknek, az ipar fejlettebb és fényüzési ágainak, a nagy kereskedésnek, mely termékeit a külfölddel közvetíti, bankároknak és nagyobb pénzintézeteknek, az ország nagy pénzpiaczának. S Budapest egyszersmind a Duna egyik legfontosabb kikötő helye, az ország szive, a honnan indulnak ki, a hová vissza és a hol egybe folynak közlekedési főerei.

Indokoljam-e bővebben, a mit az országgyűlés a fővárosban az országos érdekekért tőn ? Semmi sem térül vissza oly hamar és oly dúsan, mint a mit egy nemzet fővárosa emeléséért tesz.

A beruházást, mely a fővárosban történik, szintén közhitelűnk emelkedése tette lehetővé.

S örvendetes dolog, hogy a közhitei mindeddig általában csak hasznos beruházásokra vétetett igénybe. Az emelkedő közjövedelmek, a polgárok nagyobb terhelte- tése nélkül, — fedezték az állam növekvő rendes kiadásait.

Pedig ez idő alatt, egyebet mellőzve, az ország védelme tekintetéből is, rendkívüli áldozatokat hozott a nemzet. Egy uj intézmény keletkezett, hazánk védelmére, oly név alatt, a mely csak nem rég a forradalommal volt egy jelentésű. Bizton állíthatom, hogy ez évben immár 150 ezer fölszerelt honvéd lesz teljesen fölfegyverkezve.

Minek köszönhetjük ezt főleg, ha nem azon bi- zodalomnak, melyet a kiegyezés hozott létre ? Azon bizalomnak, mely a nemzetnek a közös hadseregbe so-