Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-04-11 / 29. szám
(a Kossuiblioz indítandó cseh-liorrát kiildöltsé^) alakítása a „P. N.“-nak egy zágrábi távirata szerint , eddig csakis azért maradt abban, mert Maznranicz az intéző pártok vezéreivel nem tudott egyességre jutni. — (Árvíz) М,-Vásárhelyit. Egy közelebbi éjen a beállott szapora esőzések folytán a város mellett elfolyó Maros váratlanul megnőtt s a medréből rögtönösön kiemelkedő ár feltartóztathatlanul rohant be a városba, úgy hogy éjfélkor Szentkirály- és Rózeautczák közepéig viz alá került, в az álmaikból vészes hullámok zajlása által felriasztott lakósok alig bírtak a szobákba beomló jéghideg és zavaros viz elöl bútorokra vagy a padlásra menekülni. Éjfélután a jajveszékelés átalánossá lett, de lassanként a mentés is kezdetét vette s a vizrohamok útjában eső vagy a hullámok által keményebben ostromolt házak lakói menekülni igyekeztek. Pár óra múlva a vészharangok is megkondultak, hogy a közrémületet még átalánosabbá tegyék. Л romboló dem a Maros középső ágán levő nagygáttal összeköttetésben álló magas töltést a fékét veszített folyam átszakította, s az ár nagy része a hidak közti téren tört magának utat, s ennek folytán a városban néhány óráig romboló ár visszaszált medrébe. A vész helyére sietek szemei előtt másnap föltáruló látvány borzalmas volt: az utczákat vastag iszap és sár boritá; a Maros színén számosabban található gyengébb faházak oldalai lehullottak, kidőltek, a kertekben és az udvarokon szabadon állott könyebb tárgyakat a viz elseperte, az átázott falakból mindenünnen szivárgott ki a felszívott viz, az alacsonyabb házak pedig vizzel teltek meg, a pinczékben beállott forradalomról nem is szólva. (Sz. H.) (Ivánka Imre baloldali képviselő) azon kósza hírrel szemben, mintha ö Deák Ferenczczel ellen -föllépnék , a következő nyilatkozatot tette : „Figyelmeztetve lévén, hogy nevem a Pest-belvárosi baloldali bizottságban szerepel, anélkül, hogy e tekintetben közreműködésemet nyilvánítottam, vagy az illető gyűlés határozataiban részt vettem volna, kénytelenittetem kijelenteni, hogy a mennyire tisztelve érzem magamat az által, hogy a balközép országos gyűlése Pestmegye és a Jász-Kunság bizottmányának tagjai közzé beválasztott és ott állásomat elfoglalni kötelességemnek is ösmerera, épen oly kevéssé fogadhatom cl о megbízást a Pest belvárosi választó kerületben. Vannak férfiak, kik irányában ellenjelöltet felállítani, bármely párt részéről, helytelennek látom, mert jelenlétük „„ о-<.=Адв5’ии°0“ oraoigoo c^iihsé.o; ; mert kell, hogy az ellenvéleményüek is tisztelettel vonuljanak előttük a hát térbe. Ilyenek: Ghyczy Kálmán, Deák Ferencz, Tisza Kálmán, Vukovits Sebő, Simonyi Ernő, Csengery Antal és többen. — Ez lévén meggyőződésem ezt kimondani kötelességem.“ Ivánka Imre. Csernátony Lajos ezen nyilatkozata egyebek közt azt jegyzi meg, hogy: „Nem az a kérdés, hogy Deák becsületes tudományos, hazafias, nagyszerű és jó szándoku magyar ember-e? — mert ez nem kérdés, hanem átalános meggyőződés — a kérdés csak az, hogy a politika, melyet inaugurált és vezérelt s követ most bárha akaratlanul is és szenve- dö leges en — jogfosztó és veszélyterhes következményéiben is: a mi politikánk-e vagy sem?“ (Babes YillCZC) a képviselőház april 5-iki ülésén nemzetéről — a magyarokkal szemben ekként nyilatkozik: — „En nem egyszer voltam szerencsés kijelenteni, hogy önök nem képesek az átalános haza és a nép ellen valami sérelmet elkövetni, a nélkül, hogy az bennünket ne sújtana, és viszont lehetetlen, hogy önök, vagy a kormány, vagy akárki ellenünk valami roszat, valami sajtót intézzen anélkül, hogy a hazát ne érje. Megvan bennünk a történeti solidaritás, melyet elválaszthatlannak mondott Mocsonyi Sándor, és mely lehetetlenné teszi azt, hogy főleg a két faj egymás nélkül elélhessen. En bátor i voltam ezt elmondani mikor a kormány által a franczia háború kérdése irányában követelt politikáról volt szó. En elmondottam,hogy épen mivel nemzetiségemet oly annyira szeretem, azért nem tűrhetem, hogy Magyarországnak valami baja történjék, mert én tudom, hogy ha a magyarság eldől első sorban mi kerülünk utána, és hogy a román nép a magyar nélkül nem állhat meg. En ezt meggyőződésből nyilvánítom ez nem mende monda, de valóságon alapuló nyilatkozat és ismételve mondom, ne gondolja valaki, hogy a magyarságnak szolgálatot tesz, midőn a nemzetiségeket sújtja : nem az egész hazát sújtja.“ (MéllányOSSág.) Csengery Antalt küldöttségileg kér ték fel, hogy a nagy kanizsai kerület képviselő jelöltségét vállalná el. Az ellenzék Csengery Antallal szemben nem fog jelöltet felállítani, ugyanezt fogja tenni — a jobboldal Ghyczy Kálmánnal szemben, ha eddigi kerülete képviselő jelöltségét elvállalja. Nem ngy a pesti belvárosban; ott Deát Ferenczel szemben Heckenast Gusztávot, Ivánka Imrét és Simonyi Antal fényképészt emlegetik. (Morse, a t&virda feltalálója meghall.) Nevét az egész világ ismeri, s a földet körülfutó sodrony maradandó emléket biztosított számára. Morsé, ki apr. 3-án hunyt el, 1791. apr. 27-én született Cbarlestownban Massachusets államban, festői pályára szánta volt magát s e czélra 1811- ben Angliába jött. Aztán visszatért Amerikába és természettudományokkal foglalkozott, 1829-ben azonban megint visszatért Európába, hol három évig tartózkodott. Ez időben találta fel a távirdát. Egy vegyészszel a villanyosságról folytatott beszélgetése vitte rá. Eszméjét azonban csak 1835-ben valósitá meg, s az első táviró készletet a new- yorki egyetemnek adta át. A találmány gyors elterjedésével neve is világhírűvé lett. Éltének utolsó éveit mint tanár töltötte. Magyar szinház Brassóban. Albina di Rohna kisasszony, a londoni színháznak egyik ballerinája, szombaton este városunk színpadán mutatta be magát. Ez esti előadás mint „quodlibet“ igen érdekes volt. Magyar színészeink „Port a szemébe“ czimii franczia vígjátékkal kezdették meg az előadást. Ezt követte „Egy csók egy pofért“ czimii román darab — Albina di Rhona kisasszony közreműködésével. Az utóbbi darab szövege román és franczia. A férfi szerepel román, a nő — mint franczia pornö. — franczia nyelven. Tehát ily gazdag estélyben részesültünk szombaton : magyar, — román, — franczia előadás, spanyol és többnemü ballette táncz. A soknemii előadás bírálását elhagyjuk, mert azt a közönség szűnni nem akaró tapsaiban leghívebben kifejezve találtuk. * * * Told у és Toldyné, — a társulat által sokat dicsért fiatal pár — kiknek jövőjéhez mi is szép reményeket kötünk — vásáruap este mutatták be magukat nagy számú közönség előtt — mint újonnan szerződött tagok : Szigli geti „Czigány“-ában. Toldyné na к föllépése Rózsi szerepében elmondhatjuk, hogy egészen sikerült. Igaz ugyan, hogy bevég- zett művésznőnek nem tekinthető, és a tér melyet betölteni hivatva van — még sok kívánni valót hagy fenn: de rokonszenves szép hangja, tiszta magyar szavalási modora bátorít, hogy öt a jó akarat biztató szavával kisérjük. Első fölléptét részletezni nem kívánjuk, daczára, hogy az egészben színházunk látogatóit nem csak kielégítette, de kellemesen meglepte ; nem részletezzük azért, mert nem J czélunk kákán is csomot keresni. Toldy első fellépéséről bajos jót is, rosszat is mon- ; dani. Értelmes színésznek látszik, tűz is volna benne, de úgy látszik hangja nincs hozzá, különösen ha énekelni kell. Első szereplését szigorúan nem bíráljuk, mert nem czélunk az igyekező fiatal tehetséget első bemutatásakor a hiányok kirívó előtérbe állításával elszomorítanunk. Any- ! nyit azonban most is megjegyezhetünk hogy leszámítva a I túlzásba vitt részleteket, föllépését sikerültnek mondhatjuk. A túlzás különösen kirítt az egyik ének darabban. Itt úgy látszott, hogy a hang melyet használt, kikölcsönzött volt. Értelmes csengő beszédéből Ítélve, hangjának ' szebbnek kell lennie. De e hiány jelenben beszámítható nála miután azt — tudtunk szerint — külső körülmény okozta. Libera, a czimszerepet nagyban betöltötte. Hinnünk kell, hogy épen azon sikerült helyek, melyek a közönséget gyakori megelégedés kifejezésére indították — ragadták Libérât néhol természetellenes és mesterkélt moz- ! dulatokra. A hang mindvégig kielégítette a kényesebb igényeket is, de a mozdulatok nem. Tóth a közmegelégedésnek annyival nagyobb nemével találkozott jelenben, hogy a társulat tagjai között — úgy tetszik nekünk — mint egyedüli zeneérzekkel biró mutatta be magát. Nagy né, erőteljes tiszta csengő hangjával, a uyel- ves pór menyecskét Rebeka szerepében híven adta. Radó, Márton gazda szerepében semmi kívánni valót nem hagyott fenn. Jáni megjelenésében volt méltóság, és a zavarokat tisztázó jeleneteit igen csinos plastikával vitte keresztül. A társulat énekkarát ez alkalommal hallottuk előszói-. Erre nézve a leghatározottabban kimondhatjuk, hogy az igen sok kinvánni valót hagy fenn. •í* * Kedden, Dobsa Lajos „Hunyadi László“-ja nagy számú közönséget vonzott a színházba. A közönség e darab előadását elismeréssel, mondhatni kitüntetéssel fogadta. Toldynak mostani megjelenéséről és correkt já tékáról, nem lehet egyebet szólani, mint azt, hogy ha nem is egészben, de jó részben művészt láttunk, hallottunk. — Utánna Mártonnéé volt a koszorú, ki bájoló Ronow Agnes vala, bár kissé néhol hideg volt. Toldyné, Gara Mária, felfogásával meglepett, játékával elragadott. Tóth, a czimszerepet közmegelégedéssel tölté bé. Szereplése naponta erősiti állításunkat, a mit először róla kimondottunk. Ezen négy személyé volt ez est, a többi szereplők között magasan kiemelkedve ; azonban mindnyájan a megelégedésnek bizonyos nemével találkoztak. Kifogásunk csak Radó, Szilágyi Mihály ellen lehetett. Hangjával , ügyetlen mozdulataival ijesztett. Úgy tetszik nekünk, hogy a népszínműben és vígjátékban a mily ügyesen tud alakítani : drámában ép oly kevéssé, sőt drámai játékról nála még csak szó sem lehet. A zenekarról elismeréssel kell megemlékeznünk, mely e darab szövegével igen szépen összhangzó darabokat játszott minden szünet alatt. * * * Szombaton „Brankovics György“ történeti dráma , vasárnap a „Csikós“ énekes népszínmű kerül szinre. Nemerécske.
