Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-04-14 / 30. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 30. szám. Vasárnap, april 14. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csötörtökön és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 ft.— kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyohbhirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Brassó, 1872. apr. 13. A „Kronsfádter Zeitung“-nak 57-ik számában öt szász-nemzetiségű képviselő aláírásával egy nyilatkozat jelent meg, melyben aláirók tudatják, bogy a „Siebenbürgische Blätter“-nek azon vezércikkeivel — melyekben megkisérte- tett annak kimutatása, miszerint királyi táblai elnök b. Apor Károly urnák a brassói és sze- beni k. törvényszékek megvizsgálása alkalmával a nyelv használatát illetőleg tett intézkedései törvényesek — nincsenek egy nézeten. Ellenvéleményüknek kifejezést adnak azért, nehogy úgy tűnjék fel, mintha ezen a fiatal szászpárt közlönyében megjelent — „az állam nyelve“ — czimet hordó czikk, az egész fiatal szász párt nézete volna. Ezen okból és egyéb lehető félreértések kikerüléséért kötelességüknek tartják ők kinyilatkoztatni, miszerint Brassó és Szeben kir. törvényszékei akkor, a midőn a német nyelvet mint ügykezelési nyelvet felvették, az 1869-ik 4-dik t. ez. 6. §-a, valamint az 1868-iki 44. t. ez. 13-ik §-a értelmében törvényesen jártak el. — Ezen törvények — a nyilatkozat aláíróinak nézete szerint — nem zárják ki az államnak azon jogát, hogy az államegység elvénél fogva az államnyelve — a német nyelv mellett — a törvényszékek belső üg-vkezelésében ne használtassák ; csakhogy ezen esetben a kormány dolga leszen a megkettőzött munka végzésére a szükséges egyéneket az illető törvényszékekhez beosztani. A nyelvkérdésnek más megoldását nyilat- kozafirók nem tartják lehetségesnek; s remélik, hogy az igazságügy miniszter e tekintetben kibocsátandó rendeletében, az általaik felhozott törvények kívánalmainak eleget fog tenni. — Ha a nyilatkozattevők által a törvényből kiragadott pár szakaszt csak felületesen tekintjük, úgy tűnik fel az, mintha állításuk legalább részben némi alappal birna. De vizsgáljuk a törvényt alaposan terjedelmében, nézzük meg a törvényhozás szándékát, a törvény szellemét és az egyes határozatokat. Hogy a magyar országgyűlésnek szándéka lett volna az ország kormányzása, közigazgatása és igazságszolgáltatása egyöntetűségét kijátszani — az által, hogy a különböző nyelveknek mint hivatalos ügykezelési nyelveknek használatát megengedje — azt hisszük ezzel vádolni azt nem lehet. Lehettek egyesek, kik az államegység felbomlását, sőt az egész ország szétmállását örömmel látták volna, de hisszük, hogy ilyen egyesek száma is nagyon csekély lehet. Lássuk a törvény szellemét! Ha államjogunk visszaállítása óta hozott törvényeinket átnézzük, nem kerülheti ki figyelmünket, hogy az, — államunkat a külfölddel szemben mint magyar államat igyekezett feltüntetni, belől pedig a többi nemzetiségek sértése nélkül, magyar jeleggel ellátni. Hogy legelső sorban a hivatalok ügykezelési nyelve ilyen jellegűnek tartandó, azt bizonyára senki sem fogja tagadni. Vegyük a törvénynek egyes pontjait. Az 1868. 44-ik t. ez. már első §-ában ezt mondja: az állam nyelve a magyar; a törvények magyar nyelven alkottatnak, más nemzetiségek nyelvén csak hivatalos másolatok adatnak ki. Ugyanazon törvényezikk 2. §-a szerint a törvényhatóságok (melyek legönállóbb testületeket képviselnek) jegyzőkönyvi nyelve, az állam hivatalos nyelve ; e mellett a képviselő testület egy ötödrésze által óhajtott nyelv is használtat- hatik. Az 1869. 4-ik t. ez. G-ik §-a és főkép ennek d.) alatti része lehet az, melyre nyilatkozat- tevők hivatkoznak. E rész ugyanis a hivatali képesítésről szól, s melynek értelme az 1868-iki 44-ik t. ez. 5. §-ával kapcsolatban csak az lehet, hogy a törvényhozás azokat sem kívánja kizárni a hivataloskodásból, a kik az állam nyelvét nem bírják tökéletesen; sőt azoknak kivételesen időt és alkalmat kíván nyújtani az állam nyelve elsajátítására. Az idézett törvény §-ának azon szavai, hogy az 1868-iki 44-ik t. ez. 13. §-a ezentúl is csak a felsőbb bíróságokra szól igen természetes, és a korább hozott 1868-iki 44-ik t. ez. kifolyása; mert az első folyamodást! királyi törvényszékek a néppel közvetlen érintkezésben lévén, a különböző nemzetiségek nyelvét hivatalos működésükben használni kötelesek. De a törvénynek idézett szavaiból azt következtetni, hogy a bírósági személyzetnek jogában áll meghatározni, hogy ez vagy ama nyelvet használja ügykezelési nyel- í vül, és ha neki épen úgy tetszik az állam hi- [ vatalos nyelvét is alkalmazni, — ez több mint nevetséges gondolat; mert ily esetben a brassói ! és szebeni királyi törvényszékekhez oly egyéne- j két is kellenne kinevezni, kiknek kegyesen megengedi a bíróság, hogy az állam nyelvén is firkáljanak. A törvényszékek hatásköre a municipiu- mokéval nem egyenlő ; megyék és székek más municipiumok területén fekvő törvényszékek hatásköre alá osztattak be. Például F.-Fehérme- ] gyének nincsen törvényszéke, hanem be van osztva 1 nagy részben szász törvényhatóságok törvényszékeinek hatásköre alá. Már most ennek a megyének lakásától melyik törvény értelmében lehetne megvonni a magyar állam hivatalos nyelvét? — A törvényhozás, a nyilatkozó urak közreműködése mellett a törvényszéki ügykezelést illetőleg elég humánus módon intézkedett. Megengedi a polgároknak , hogy ügyeiket saját nyelvükön adhassák elő, hogy választ ugyanazon nyelven kapjanak ; tehát az nem kívántatik meg, hogy a polgárok elengedlietlenül tudják és használják az államnyelvét, hanem megBrassó-város és vidék népiskolai állapotáról. A világtörténet fennen hirdeti azon igazságot, hogy hosszú jövőre csak oly nemzetek számolhatnak, melyek léteiének alapját a népnevelés képezi, és a melyeknek fennmaradása az emberiség érdekében fekszik. Ha Brassóváros és vidék magyarságának eddigi vi szonyait tekintjük, úgy találjuk, bogy ö idegen nemzetek által vala mindig körülvéve, és pedig olyanok által, melyekhez semmi rokouságban nem áll; azoknak befolyása alatt állott és mégis képes volt fenntartani nemzetiségét. Méltán kérdhetjük, hogy mi az, miből ezen jelenséget magyarázhatjuk? Az ok kétségen kívül azon szilárdság, mely- lyel a magyar nemzetiségéhez ragaszkodik, és a nemes törekvés, melylyel azt elérni kívánta. A czél kiviteléhez bizonyosan a legerősebb eszközt kellett hogy használja — és ez a népnevelés. Ha eddig e téren megtette kötelességét, annak köszöni fennmaradását. Most pedig 1868 óta ki van jelölve az út a XXXVIII ik törvényezikk által, melyen haladva nemzetiségét biztosítva látja. Nézzük meg, hogy e vidék lakói között a különböző nemzetiségek minő elöhaladást tettek az 1868 iki népoktatási törvény fennállása óta : Brassó-város és vidékén iskolába jár összesen 10255 gyerek, abból — hu 5602, leány 4653. Nemzetiség szerint: Magyar Német Komán Zsidó . Örmény Görög Czigány Olasz . Szláv . 2675 3987 3497 56 15 11 12 1 1 Vallás szerint: Görög keleti . . 3517 n kath . . 15 Rom. kath. . . . 670 Evangélikus . . 5826 Ev. roform. ... 140 Izraelita .... 85 Unitárius ... 2 Ezen adatokat Brassó-város és vidék iskolatanácsának ez évi évnegyedes első ülésén előterjesztette nagyságos Réthi Lajos tanfelügyelő ur a következő magyarázó kísérettel : Az iskolába járók száma növekedett a megelőző évhez képest ..................................., 221-el. 1 868/бэ tanévhez képest...............................................419-el. M eg kell jegyeznem, hogy 1869 végén gyűjtött ada tok szerint, melyeket az országos közoktatási miniszter 1870. évi jelentésében használt föl, — 1868/9-ik tanévben 11,070 növendék látogatta e vidéken az iskolákat; 234-el több, mint a következő évben Ez visszaesést mutatna 1869/.0-ben, de tényleg nincs úgy; hanem úgy van, hogy az 1869-ben gyűjtött adatokon sok pontatlanság fordul elő, p. a brassai r. kath. iskola részéről 184 mesterinas, a vasárnapi isKolák növendékei is be voltak Írva a rendes iskolalátogatók közé, mig a mostani adatokon azok hiányzanak. Némely más iskolánál is volt alkalmam tapasztalni, hogy a 69-iki bevallások alapjául nem mindenütt szolgáltak pontosan vezetett jegyzőkönyvek, s azon bevallások czéljával nem mindenik hatóság volt tisztában. Még azt is meg kell emlitenem, hogy azon korábbi adatok 1869 őszén gyüjtetvén be, néhol a megelőző, néhol az akkor folyó tanévek adatait jegyezték be. Mostan előterjesztett adataim a lehetőleg pontosak ; az illető iskolai hatóságok állították ki mindenütt és pol gári közigazgatási hatóságok hitelesítették. Látogatásaim alkalmával szerzett jegyzeteimmel megegyeznek. Az iskolakötelesekről csakis a 69-ben szerzett adatokkal rendelkezhetem. Azok szerint Brassónak és vidékének rendes iskolakötelese 11095 van, — ismétlő iskolaköteles 5504; összesen 16599. Ha ezen számot összehasonlítom a jelenleg iskolába járó 10255-el, kutatnom kell a létező hiány oka után. Ezt nagyon hamar megtalálom a brassóvárósi viszonyokban. Az 1869-iki adatokon a városból 5387 iskolaköteles van bevallva. Iskolába pedig még a mostani bevallások szerint is, csak 2225 jár azokból. Már itt háromezernél több a különbség. Növedekedik ezen különbség az által, hogy a brassai iskolákat több száz vidéki növendék is látogatja, a kiknek száma nem vonható le az itteni iskola- kötelesekéből. Megengedem, hogy jelentékenyre nő itt azok száma is a kik 16 éves életkoron alól vannak, és gymnasiumot, vagy reáliskolát, oly intézetet, a mely nem esik az 1868. 38. t. ez. körébe, látogatnak. Azoknak számával nem rendelkezem, minthogy nincs hatalmam azon intézetek adatait bekérni. Több mint egy esztendeje kértem az itteni tanácsot, hogy intézkedjék azon iskolák 16 éven alóli növendékeinek megszámlálása iránt: de mind e mai napig nem láttam kérésem eredményét. A t. iskolatanácsnak van tudomása róla, hogy ittlétem óta minden lehetőt megtettem a brassóvárósi iskolaügy rendezésére. Szerencsétlenségre a városi hatóságok még mindig más véleményen voltak, s az általam ajánlott és a minisztérium által elrendelt intézkedések végrehajtását mindeddig megtagadták. Az ügy most is a minisztérium előtt van és elébb- utóbb okvetetlen megoldásra jut. Különben a hiányok még jobban kitűnnek a következő összeállításból. Az 1889-iki bevallások szerint ezen törvényhatóság iskolakötelesei közül magyar nemzetiségű 4015. A mostani bevallás szerint iskolába jár 2675 magyar. Hiányzik tehát 1340 magyar iskolaköteles. Már most a mostani bevallások szerint Brassóban összesen 13 különböző iskolába jár összesen 308 magyar növendék. Lévén pedig Brassóban 1126 magyar nyelvű iskolaköteles; már itt megtaláltatik 814 hiányzó. (Folytatása következik).
