Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-04-07 / 28. szám
по Fogarasban már a napokban lesz egy vidéki értekezlet a képviselő választás ügyében. Iía jól vagyunk onnan értesítve, Metianu esperes urat, a békülékenység egyik főtényezőjét okvetetlen szeretnék jelöltül megnyerni ; még azonban nem nyilatkozott az elfogadás iránt. Magyar képviselőház. April 2-án. Elnök megnyitván az ülést, bemutatja a múlt hó folytán beadott és el nem intézett interpellatiók, határozati és tvjavaslatok jegyzékét. Ezek után folytattatik a választási javaslat tárgyalása. — Helfy Ignácz a miniszterelnök beszédének czáfolá- sába bocsátkozik. A suffrage universell nem azért szolgált Francziaországban a szabadság rovására, mintha az elvben szabadság ellenes volna, hanem mert a kormány visszaélt az átalános szavazat jogával. Az 5 éves országgyűlés kérdésére áttérve, tiltakozik a miniszterelnök azon feltevése ellen, bogy a három éves országgyűlésnek 3-ik évében a képviselők már csak az uj választásokra gondolnak. A kormány törekvéseit a bécsi sajtó, a centralisták, a haza ellenségei támogatják. Az átalános szavazati jogról tüzetesebben szólva, megjegyzi, bogy ha állana az, hogy az átalános szavazati jog a despotáknak kedvez , akkor a tvjavaslatba bizonyára felvétetett volna a suffrage universel. Ha az átalános szavazati jog sehol sem lépett volna életbe, Magyarországba be lehetne s be kellene hozni a mi minden ugrás nélkül a történelmi előzmények folyománya- képen megtörténhetnék. Corruptió tagadhatlanul van nálunk, de nem a népben, hanem a kaputos osztályban. A legfontosabb jogok a sajtó- 8 választási jog; a szabad sajtó hatásait élvezi ugyan a nép, de maga nem kezeli, hanem csupán a középosztály gyakorolhatja, úgy, hogy egyedül a választási jogot gyakorolja tényleg a nép. De ha ettől is megfosztatik valamely cen sus által, akkor a nép semmi féle politikai jogot sem élvez. Csernátonyval szemben megjegyzi, hogy az átalános szavazati jog nem azonos a respublikával. Egyébiránt inprac- tikus kérdésnek mondja vitatni, hogy jobb-e a monarchia a respublikánál ; mert mi nem vagyunk azon szerencsés helyzetben, hogy a tökéletesebb kormányformák közt választhassunk. Szóló azonban monarchikusabbnak vallja magát, nemcsak Cscrnátonynál, hanem a kormánynál is, mert Csernátony beéri egy fél fejedelemmel, a kormány a közös fejedelem egy részével, hol ott szóló egészben kivánja a magyar királyt. Csernátony a nemzetiségről ejtett szavaival nagyon közeledett a kormány álláspontjához és az által nemcsak arra szavazott, bog Magyarországon a census legyen a választói jog alapja, de mintegy helyeselte ama eljárást, mel- lyet a kormány Erdélyben követ. Egyátalában Magyarország egyik szerencsétlenségének okát azon felfogásban látja, mely a nemzetiségekről átalánossá vált. Azon perezben, melyben őszintén és határozottan foganatosítják azon elvet, hogy a nemzetiségek közt nincs különbség, Magyarországon meg fog szűnni a nemzetiségi kérdés. Úgy hiszi, sikerült neki megczáfolni azokat, mik az átalános szavazat ellen felhozattak s azért bezárja beszédét, pártolván Madarász indítványát. Román Sándor: Sem ő, sem választói nem tartják magukra nézve az átalános szavazatot jelenleg égetőnek; minthogy azonban e kérdés felmerült, hozzá akar szólani. Azon felszólalásokra, melyek a balközép által az átalános szavazat ellen intéztetttek, megjegyzi, hogy különös, hogy azon párt, mely „reform“-pártnak mondja magát, összeha sonlásba jö kitűzött programmjával. A nemzetiségi képviselőknek az ellenzékhez való viszonyára nézve kijelenti, hogy ők nem elvrokonságnál fogva csatlakoznak a baloldalhoz, hanem azon kényszerhelyzetnél fogva, bogy sem a kormány, sem ennek pártja a nemzetiségi képviselőknek nem nyújt oly tért, melyen becsülettel megállhatnának. Pártolja Madarász indítványát. Román lapszemle. „Informatiuuile“ bukuresti lap 293 sz. igy szól: „Magyarországon nagy az izgatottság a kormány és az ellenzék között. Nem rég hogy a jelenlegi többség megszavazott egy törvényjavaslatot az országházban az ellenzék minden lehető ellenszegülése daczára, mely által a választók joga nagyon megszorittatik. Ezen törvénynyel kezében a kormánynak nagy reménye van, bogy a jövő vá-' lasztások alkalmával győzni fog. Az ellenzék kétségbeesetten dolgozik. Gyűléseket tartott Pesten vidéki küldöttekkel, melyekből egy küldöttséget választottak a végett, hogy Turiuba menjen és bivja meg a 48-ból ismert matadort Knssuth Lajost, hogy hazájába visszatérjen, mert különben tökéletesen le lesznek győzve a jövő választások alkalmával. Kossuth által, adott válasz nem tudatik, hanem ha Kossuth elfogadná azt, akkor a kormány rniuden törvénye mellett is meg fog bukni. Ezt a bécsiek szintúgy tudják mint a pestiek, s azért visszatartott lélekzettel várják a republikánus válaszát.“ Tudva van, bogy a 67-lki dualistikus pactum szeriüt minden politikai száműzött amuestiát nyert. Vissza is tértek mindnyájan a hazába, csak Kossuth nem, minden meghívás és több megyében való képviselő választása daczára, mert korántsem conveniáluak neki az Ausztria és hazája közt kötött egyezményi pontok. Meglátjuk, vájjon most is ragaszkodik elhatározásához. Ha eljönne, az euthusiasmus legnagyobb polezra emelné az egész országot, és a győzelem azon párt részére jutna, a melynek élén Kossuth fog állatai. Vájjon a transkárpathi románok sorsa ez által szenvedne-e változást? Kossuth a magyar elem erősítését és boldogságát akarja, de a többi nemzetiségeknek csak a nyelv árán ad jogokat. Ez nem enged, hogy valamint reméljünk. „Albina“ 24. sz. a románok közt előforduló választás mozgalmokról szól és erre vonatkozólag azt feleli több tudósítóinak, hogy erre nézve még nem érkezett el „Mily vakmerő ön! Ez Ítélet időben, viharos folyón át, az ellenörszemei közt idáig jönni!?“ Béla felelet helyett jegyese arczára tekintett s tekintetűk találkozott. Róza büszkén nézte végig a hadnagyot s arczán ez volt olvasható: „Ezt csak honvéd tehette meg!“ Béla vonásai szótlanul is ezt fejezték ki: „Ha ezer életem volna, mind az ezeret oda adnám kedvesem láthatásáért. “ „Holnap megtámadjuk Szolnokot“ ezen szavakkal tőré meg Béla végre a csendet „s néhány napmulva urai leszünk a várnak s oh akkor — akkor gyakran foglak láthatni !“ „Béla!“ szólt búsan s komolyan a hölgy „te elbi- zakodol szerencsédben. Nekem ellenkezőleg azt súgja sejtelmem, bogy mi többé nem látandjuk egymást e földön.“ „Űzd el e sötét gondolatokat fejecskédből; hisz nem illenek ezek rózsa arezodhoz.“ „Sejtelmem még soha sem csalt meg, s tudom, hogy baj fog érni, de én magyar leány vagyok s azt mondom : menj! a haza hiv s a haza mindenek előtt!“ Béla örömmel hallgatá a lelkesült hölgy beszédét s vigabb és kedélyesebb volt mint máskor. Azt mondja ilyenkor a magyar, „hogy vesztét érzi.“ De minden vig- sága mellett sem sikerült neki Rózát jó kedvre deriteni, — az bánatos és komoly maradt mind végig. Sokáig társalogtak együtt zavartalanul ; hisz a szerelem oly találékony, a szerelem oly varázs hatalmú, hogy a legegyszerűbb tárgyakat is érdekessé, kedvessé tudja tenni. E közben lecsillapult a vihar, az eső megszűnt, a fellegek szótoszlának, a csillagok megszégyenülve halványodtak el az ég keleti részén már-már felmerülő nap előtt, — Midőn a nap első sugárait a földre lövelé, akkor lépett ki Béla a kis ház ajtóján, szürke katona köpenyébe burkolva és gyors léptekkel sietett a füzesbe rejtett csónak felé. — Még néhány perez s már majdnem a Tisza közepén volt, s ott már veszélyen kivül van. E pillanatban egy harsány: „halt!“ bangzék háta mögött a csak most elhagyott partról; Béla visszatekint s látja az ellenséges tábor őrét; fegyverét reá irányozza — ő nem felel, hanem kétszerezett erővel hasítja a hullámokat. — E mozdulatát egy durranás követi ...sa jövó pillanatban a csónakot i gazdátlanul ragadja tovább a folyó. A kis kunyhóban — a felkelő nap aranysugárai által az ablakon keresztül megvilágítva — egy ifjú hölgy imádkozik : „Adj neki uram bosszú életet és boldogságot!“ A sejtelem beteljesült. * * * Mi ez ?.. . Egy elfoglalt várban győzök örömrival- gásain áthallik a harangok bús kongása; keservesen, bánatosan szólnak, mintha ok is éreznék a fájdalmat. Lassú, enyészetes temetési éuek hangzik, mely mindinkább közeledik : „Itt nincs igazi boldogság, Ez élet csak fényes fogság! “ Egy utczából kifordulva látható lesz a gyászmenet Egyszerű fehér koporsót hat ifjú leány emel, s a koporsón rózsaszín betűkkel e név! „Róza.“ Adj neki uram örök nyugodalmat! A sejtelem ritkán csal! .... Villám. az idő, mert elébb be kell várnunk, hogy mi lesz a jelen országgyűlés, — a mostani kormányból és a választási törvényjavaslatból. Ha ezt látjuk, akkor nekünk is a tevékenység terére kell lépnünk kisebb nagyobb értekezleteket és tanácskozásokat tartani : hogy mitévő legyünk a választások biztosítása iránta mi nemzeti érdekünk szerint. — Addig pedig felkérjük a mi nópvezetöinket, hogy addig is a népet éjjel nappal oktassák, és óvják meg megvesztegetés és ámítás ellen. Politikai szemle. A franczia nerazetgyyiilés befejezte a költségvetés tárgyalását. A „Journal des Débats“-ban a kormány nyilatkozik a nemzetgyűlés egy mult évi határozata értelmében a polgári háború által kárt szenvedettek kártalanítására nézve. A kormány 6 milliót ad rendelkezésére egy e czélra választandó bizottságnak, mely ázután gonddal lesz annak arányos és igazságos fölosztására. A károk megközelítőleg 24 millió 700,000 frankra rúgnak. A franczia kormány pénzügyi műveleteire nézve táv- irják: Páris városa és a kormány között erélyesen folynak a tanácskozások a poroszoknak hadisarczul fizetett 200 millió frank visszafizetése tárgyában s mint hallatszik a főváros részletekben fogná visszakapni ez összeget, más részről pedig kötelezné magát, hogy tiz éven át évenkint legalább 7 millióval járul a márcz. 18-ki felkelés által megkárosultak kártalanításához. Diplomatiai körökben sokat foglalkoznak a Dánia semlegességének kérdésével ; állítólag Oroszország pártolja ez eszmét, Anglia vonakodik, Németország s Ausztria nem nyilatkozott. — Kormánykörökben tagadják ama hirt, hogy porosz jegyzék intéztetett volna Remusat grófhoz a né- met-franczia postaszerzödés tárgyalásának késleltetése miatt, Az olasz-német szövetség liirét, mint legújabban kiderült, az ultramontánok bocsátották világba, midőn pedig ez minden oldalról a legkétségbo vonbatla- nabbul megczáfoltatott, ismét az által igyekeztek felizgatni Francziaországot, hogy a porosz trón jelöltséget Spanyolország számára pendítették meg, még pedig egyik versió szerint egyenesen Bismarck Lipót hohenczollern her- czeget, a másik szerint pedig egyenesen Frigyes lierczeget szándékoznék Amadeus félre lökésével a spanyol trónra ültetni. Ugyanezen forrásból eredt azon legújabban felmerült hir is, hogy a spanyol királypár a napokban vég- kép szándékozik odahagyni Spanyolországot. A spanyol cortesválasztások a legnagyobb izgatottsággal kezdődtek meg. Granadába a radikális választó bizottságot a kormány feloszlatta, mi köztudomásra jutván, a granadai nép nagy tömegekben seregeit össze az utczá- kon, a oly fenyegető állást foglalt el a szétoszlatásra kiküldött Katonasággal szemben, hogy fegyverét vette igénybe, s a népből mintegy negyven halott és sebesült maradt a helyszínén Magyar színház Brassóban. Csütörtökön „Jó barátok“ czimü franczia vígjátékot adták színészeink. Három előadás után hozzá szólhatunk a szereplők részletesebb bírálásához. Ezt megelőzőleg véleményünket legátalánosabban abban látjuk kifejezni, ha a brassai közönségnek e színtársulattal szemben eddig tannsitott részvétlenségét őszinte sajnálattal említjük meg. E véleményünknek azért adunk kifejezést, mert részünkről úgy találjuk, hogy színészeink a legnemesebb igyekezettel törekszenek igényeinknek megfelelni ; hatni akarnak, a mi egy nehány tagnál kiválóan sikerül és pedig úgy, hogy a bánat vagy az öröm a néző közönség szivébe lopózzék át — s arczán a bánat könycseppekben, az öröm megelégedés mosolyában találjon kifejezést. Kiválóan sikerült ez a közelebbi alkalommal Czé- cziliának, a szép Mártonnénak. Reményeink, személyébe legkevésbé sem csalatkoztak — épen azért a legmelegebben üdvözöljük az eddig is jó hírben álló művésznőt, 8 megvagyunk győződve, hogy közönségünket nemes élvezetekben igyekezend részesíteni. Hinni akarjuk, hogy közönségünk e művésznő iránti rokonszenvét szivében s nem ajkain hordozza! Radó (Causade) első föllépte a közönségnek a mily csekély számával, a jelenlevőknek annál nagyobb megelégedésével találkozott. A házi jó barátot a tökélynek oly nemével adá, melyből kitetszett, hogy szereplése nem kötelesség, hanem szenvedély tárgya. Tóth Jenő, Tholosan orvos szerepében is egy követ tett Thalia templomára, mely a neki jutó részt fényessé fogja tenni. Látszik szereplésében, hogy szenvedély és hazafias nemes ösztön vitte a színpadra. Libera, Maracat szerepében az iutricának hü képviselője volt.
