Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-04-07 / 28. szám
Ill Márton, Vigneux, helyes oldalról fogta fel szerepét, midőn abban egy vén czopfos városi tanácsost és az incselkedő álbarátot hűen személyesítette. A társulatnak többi tagjait, legyen szabad majd csak későbbi ismeretség után mutatni be t. olvasóinknak. Jelen alkalommal csak az a megjegyzésünk van , hogy a súgó tullelkismeretes működésével a figyelő kö zönség illusiójából igen sokat von el. N e m e r é c s к e. Vegyes. (A brassóvidéki népnevelési egylet) központi választmányának f. hó 12-ikén délelőtti pont 10 órakor Brassóban _ a magyar casinó nagy termében tartandó gyűlésére t isztelettel meghivatnak annak t. ez. tagjai. (üllek GyÖi'gy 0Г) az itteni törvényszéki eluök négy heti szabadságot vett, az alatt az első ülnök Pánczél Joachim urra hagyván a törvényszék vezetését. He ezt a gyorsan történt szabadságra menést összevetjük azon körülménynyel, hogy Dück ur nem is pályázott volt az el nökségre, már akkor nyugalomba szándékozván vonulni — valószínűnek látszik, hogy nem is tér vissza többé a tényleges szolgálatba. (Szabolt áru képviselői mandátum.) Azt beszélik, hogy egy kisebb választó kerület itt közelünkben elhatározta volna azt választani képviselővé, a ki iskolai és más közczélokra 10,00 frtot letesz. Vásárosnak elfogadtatik akárki, ha a kiegyezés alapján áll. Ha bebizonyul, elmondjuk nézeteinket ezen határozat felett. (Az iildÓllilZ) épül Brassó mellett, és a mostani szép napokban tömegesen jár ki városunk lakossága újabb reménységet meritni : hogy valaha tán elkészül a mi vas- utunk is. — (Fclső-Fejérmegye) f. hó 15-én tart bizottsági gyűlést Erzsébetvároson -, Fogarasvidék 12-ikén. (A svájezi leányok Magyarországon.) Hónapokkal ezelőtt a hazai hírlapokat Svájczból egy hir járta végig, mely igen kellemetlen visszkatást szült a közönségben. Ez a „Journal de Fribourg“ azon hire volt, hogy a svájezi szövetségtanács körrendeletileg eltiltotta a svájezi nevelő- nőket, magyar családoknál kínálkozó állások elfogadásától. Külügyérségiink e hir felmerültére azonnal lépéseket tőn a svájezi szövetségtanácsnál s azon fölvilágositást nyerte, hogy az érintett körrendelet csak a svájezi nők, roszlelkü ügynökök általi elcsábittatásának megakadályozására s egész általánosságban bocsáttatott ki, s hogy abban semminemű utasítás nem foglaltatik, mely svájezi nőket magyar családok körében leendő alkalmaztatástól visszatartana. A svájezi szövetségtanács ez alkalommal is teljes elismeréssel emliti föl a magyarországi hatóságoknak a svájezi nők védelmére ismételve tett közvetitő szolgálatait s azon erélyt, melyet a leányvásár meggátlására kifejtenek. (Földrengés.) Esztergomból Írják, hogy ott nagypéntekre viradólag éjjeli 9 óra táján nehány másodperczig tartó heves földrendiilés volt érezhető, mely éjfélutáni 3 óra után gyengébben ismétlődött. (10 akó bor egy pillangóért.) Alsó Rajkon a na. pókban egy szőlőbirtokos bort fejtvén, 10 akós hordót ütött csapra, я a mint a kis edényt alá illeszté, kitekintett a szabadba. Gyönyörű tavaszi idő lévén, édes elégedettséggel tekintett szét a szabad természet újra születésén s egy vörös pillangót látott meg; hajrá! hatalmába kell kerítenie, mert a tavasz első pillangóját megfogni nagy szerencse. E babonás hiedelemtől ösztönöztetve, tüs- kén-bokron űzi a pillangót, mig nagy sokára sikerült neki megfognia, diadalmas önérzettel sietett visza a pinezébe. De mily nagy lön ijedelme, megpillantva, hogy a 10 akós hordó összes tartalmát a pincze földje issza. Az idő alatt mig a pillangót kergette a bor kifolyt. (Egy cseh lap a Parlamentarismus!*«!,) A „Pokrok“, Rieger lapja, vézérczikke egybeveti Csehország jelen helyzetét azon dolgokkal, melyek Magyarországban történnek. Czikkiró nézete szerint Pesten szavakkal, Csehországban pénzzel akarják vinni ad absurdum azon rendszert, mely Schmerling 'és Déák korszaka óta Ausztriára egyedül üdvözítőnek tartatott. A Parlamentarismus Auszriában önmagát gyilkolja meg. Mert milyen tiszteletet érdemel Magyarországban és a müveit világban egy oly gyülekezet, melyet a magyar nevetséges hiúság „birodalmi ország gyűlésinek nevez, de a melyben tizenégy napig is foly tattatnak botrányos viták csakis egy törvényjavaslat czime felett. S másrészt milyen tiszteletet érdemel a második gyülekezet, mely Bécsben ülésez, de a törvénykövetelte szavazat-számot csak úgy nyerheti meg, ha a nagy-föld- birtokosokat megvásárolja. A magyar centralistikus lapok a csehek iránti szokásos roszakarattal szemükre vetik a cseheknek, hogy a magyar baloldallal rokonszenveznek, és Schmerling kijelentette , hogy Prága conspirált __ K ossuthtal. A mi ez utóbbi „felségsértőt“ illeti, megjegyzendő, hogy Bécsben uralkodik egy férfiú, kit csak múltkor Kossuth „jó barátjának“ nevezett; — a mi pedig a magyar baloldalt illeti, a csehek tudják, hogy ha ezen párt kormányra vergődnék, az még inkább volna eszköze Bismarcknak, mint Andrássy és Deák; mindamellett nem lehet a baloldaltól megtagadni azon érdemet, hogy taktikájával tönkre teszi azt a rendszert, mely bármely más államban inkább volna helyén mint Ausztriában.“ (Deák Fcrcncz) életéből — a „Hon“ következő adatot beszél el : A negyvenes években lerándult D. F. rokonai látogatására, Z. megyébe. Egy alkonyaikor magához vévén a kis fiukat (egyikük ma országgyűlési képviselő) nevelő- jökkel együtt elindult sétálni. Jó messze a szekéruttól legelészett a falu csordája. Mikor enirek az irányába értek, jó félórányi távolságra lehettek a falutól. E pillanatban valami fekete tömeg látszott kiválni a csordából s gyors futamban iramodott egyenesen a sétálók felé. A bika volt, egy bősz vad állat, mely sok embert megcsufitott már a faluban. Nagy ugrásokban közeledett a sétálók felé s hol megállt, magasra emelt fejjel szimatolva a légben, hol újra neki rugaszkodott s szügyébe vágott fővel előre szegzett szarvakkal rohant egyenesen annak a helynek, a hol Deák Ferencz állott a balálra rémült kis fiukkal és a nevelővel. Menekvésről szó sem lehetett, a falu sokkal távolabb volt semhogy azt futással úgy elérni reményük lehetett volna, s a bősz állat mind közelebb jött , kitágult orrlyukaiból szuszogva lövelt ki a forró pára és nagy kerek szemei haragos vérben úsztak. Isten lehet itt az irgalmas egyedül. — Deák Ferencz az utolsó pillanatban hátra báritá a gyermekeket s előre állt, hogy rohamában a vad állat öt találja legelöl. A véletlen volt-e, vagy pedig valami meg- magyarázbatlan erő hozta úgy magával, hogy a mint ez az utolsó ugrást is megkészült tenni, s fejét fölemelte: vérben úszó szeme legelőször is a Deák Ferencz merev tekintetével találkozók. A vad állat szörnyű rohamában egyszerre megállt, mintha kővé vált volna s megmaradt abban a helyzetben, a melyben akkor volt, mikor tekintete emberi szemmel találkozott. Deák Ferencz folyvást merően, élesen nézett a megdermedt bika mozdulatlan szemébe, mely nem tudta tekintetét másfelé fordítani. Több perczig néztek igy egymásra mozdulatlanul s akkor Deák, a nélkül, hogy szemét levette volna az állat szeméről, csendesen, halkan oda szólt a nevelőhöz, hogy induljon lassan a gyermekekkel a falu felé. Azok megindultak, de a legnagyobb fiú nem akart menni. Ott maradt s balkan jelenté bátyjának, ki folyvást a bikára nézett, hogy már jó távol vaunak, már elérték a hidal, onnan már menekülhetnek. Ekkor Deák egy lépést kisértett meg hátrafelé, szakadatlanul a bika szemébe meresztve tekintetét. Az állat nem mozdult. . így következett a második, harmadik lépés is lassan óvatosan. A bika még mindig mozdulatlan maradt. A hátrálás folyt csendesen, arczczal mindig az állat félé. Már annyira jutottak, hogy a még mindig le- büvölve álló bikának szemét nem vehették ki többé, de Deák még akkor is oda nézett, a bol a szemet sejté. De annyit még jól kivehettek, hogy az idomtalan állat lábai elkezdőnek csendesen, de mindig jobban reszketni, mig egyszerre testének többi izma rángatódzó convulsiókba jött, mire az állat, mint valami delejes álomból ébredve, hirtelen felvágta fejét, egész testét hirtelen megrázta s egyet kanyorodva, eszeveszett futással ment vissza a csorda felé. Mindnyájan meg voltak mentve. Sebes lépésekkel haladtak a falu felé, de már a háznál Deák Ferenczet alig birták lábai. Agyba kellett feküdnie. Ki volt merülve, s úgy érezte magát, mintha minden tagját összetörték votna. (AZ iszákosság ellen) az angol parlament törvényt szándékozván alkotni ez alkalomból az osztrák-magyar kormányhoz a londoni követség utján megkeresés érkezett az iránt, hogy az iszákosság ellen a birodalomban netán fennálló törvéuyek és rendeletről s esetleg a részegség meg akadályozására tett intézkedésekről tájékozó adatokat közöljön. Ezen megkeresés Magyarországot illető részének eleget teendő, a belügyminisztérium egy körrendelettel felhívja a törvényhatóságokat, hogy az iszákosságra nézve területei ken netán fennálló statútumokról s az esetleg szokásos rendészeti intézkedésekről — az illető szabályok mellett — jelentést tegyenek. (Gróf Apponyi a „kalliolikus pariról“.) A pozsonyi katholikus kaszinóhoz Apponyi György gróf nem rég egy levelet intézett, melyben a leendő katholikus párt állását jelezte, s egyszersmind saját nézeteit is tolmácsolta, s olyan kifejezéssel élt, mintha a katholikusokuak alá kellene rendelni a haza érdekét vallásuk érdekének. E levélre a „Pesti Napló“ megjegyzéseket tesz, mire Apponyi gróf a nevezett laphoz levelet intézett, melyben visszautasítja ama vádat, mintha a katholikus pért törekvése ellentétben állana a hazafiuság követeléseivel. Tovább aztán azon véleménynek ad kifejezést, bogy a deákpárti választók azon esetben, ha egy katholikus párti jelölt egy ellenzékeivel áll szemben a választásoknál, akkor az előbbire szavaznak. A „Pesti Napló“ e levélre megjegyzéseket tesz, s meg. rója, bogy Apponyi gróf az átalános hazai szempontot alárendelni kívánja az egyházi szempontnak. (Uj zenemüvek, Táborsky es Parseb kiadásában) Pesten, a következő uj zenemüvek jelentek meg: Zongorán két kézre: Lefébure-'W éli Op. 54. Les Cloches du Monastère (A zárda harangjai.) Nocturne. 50 kr. Liszt Ferencz. Mo- sonyi gyásszmenete. 1 frt. 20 kr. Richards B. Marie, Nocturne 50 kr. Richards B. Am Abend. (Estve.) Romanze. 50 kr. Tisza Aladár. Gyöngyök a magyar nép dalaiból, Il'ik füzet. Isten aid meg a magyart. No menj rózsám Télen nyáron. Ez az én szeretőm. Repülj fecském. Megérem én. Az alföldön. Öseretnék szántani. 80 kr. Tánczok zongorára két kézre: Fahrbaek Philipp junior. 53 ik mii. „Erinnerung an Josef Strauss.“ Keringő 80 kr. 75-ik mii „Auf den Fluren“ Mazurpolka. 50 kr. 77-ik mii. Lazzi Polka. 50 kr. 76-ik Die Prinzessin von Trapézunt.“ Induló. 60 kr. Rosenzweig A Chansonetten-négyes. 60 kr. Seifert A. 82-ik mü. Lack- Polka (gyors) 50 kr. Strobl H. Nähmascinen-Polka (rezgő) 50 kr. T isza Aladár. Besenyői lakodalmas csárdás. 60 kr. Ejnye, ejnye azt a betyár . . . csárdás 60. Zongorára négy kézre: Tisza Aladár. Gyöngyök a magyar nép dalaiból 2-ik füzet. Isten áld meg s magyart. Ne menj rózsám. Télen nyáron. Ez az én szeretőm. Repülj fecském. Megérem én. Az alföldön. Szeretnék szántani. 1 frt. Tisza Aladár. A fiatal színházigazgató. Választék, a magyar dalmüvek legkedveltebb dallamaiból. Két huszár. Kunok. Szép Ilonka. 1 frt. 20 kr. Dalok egy é n e к h a n g r a zongorára, kísérettel Ábrányi Kornél. Öt magyar népdal. Csak titokban. 2. Betyár dal: Jaj beh! szennyes az a maga kendője. . .! 3. Beh szomorn ez az élet én nekem . . ! 4. Betyár dal : Be sok falut, beh sok várost bejártam! 5. Erdő erdő sűrű erdő árnyában ! 1 frt. 20 kr. (Ezen eredeti, szép letételü. kedvelt 'dalok aként vannak zongorára alkalmazva, hogy azokat ének nélkül is el lehet játszani, miután a dallam- hangok a zongorarészben is benfoglaltatnak.) Az összes itt elősorolt müvek béltartalmuk tekintetéből is a legnagyobb elterjedésre tarthatnak igényt. A táncz, zeneműnek igen dallamosak és a közkedvességnek örvendenek; kivált Fabrbacb szerzeményei bármely Strauss-fé!e zenemű szerzeménynyel kiállják a versenyt. Fahrbachnak „Auf den Fluren“ czimü polka mazurkája az idei fársáng bálijain feltűnést okozott s ép úgy dallamossága mint tánezra gerjesztő hatásossága miatt Pesten úgy mint Bécsben csaknem minden este közkívánatra 3—4-szer játszatott. közgazdaság. Népszerű beszélgetés a Rikán-belőli tagosításról. Nemzetes ur. Mikor lesz tagosítás, biró uram, a Rikán belől ? Biró. En már rég hallom N. ur emlegetni azt a tagosítást, de máig sem tudom mit értsek alatta. N. Megmondom én. Tagosítás alatt a földbirtoknak oly összevonása értetik, hogy minden földbirtokos, kinek most szántói, kaszálói, legelői a határon szétszórva vaunak , minden földbirtokát egy darabban kapja ki. Az összevonás pedig oly módon történik, hogy értelmes gazdai szakismerettel biró gazdák felveszik mindennemű földbirtoknak becsárát és azon arány szerint adják ki mindenkinek saját illetékét. B. Ha ezt hívják tagosításnak, akkor én a N. ur enge- delmével ezt a nevet adom neki: pergament körte az uraknak, bölöni vaczkor a székely gazdának. N. Megehetjiik biz azt B. ur, mi szegényebb székely gazdák is! B. Jó étvágyat hozzá, de magam részére nem kérek belőle. Mert ugyan mondja meg N. ur, mi lenne az én gazdaságommal akkor, ha minden szántómat az úgy nevezett „Magas bérczen,“ vagy pedig az „Omlásában kapnám ki. Ezen két helyiség mindketteje nagyon távol van a falutól — sa mellett oly magas oldal, hogy két fogatú szekeremmel naponként legfen- nebb hármat ha fordulhatok rajta. Például, ha trágyázni akarom, egyszerre három, négy mázsánál többet nem vihetek. Ha isztinázom, az esőzések szántással együtt lemossák a trágyát. Ezen akadályok miatt, mindnyájan, kiknek itt szántónk van, csak is zab alá használjuk. E mellett még egyébb akadály is van. Például, az „Omlás“ nagyon vizenyős hely s annyi a patak mosás miatt a mély árok, hogy ma holnap ekével nem közelíthetünk hozzá, hanem az árkok közti szigeteket legfennebb ásóval leszünk kénytelenek felásni.
