Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-11-21 / 93. szám
ISrassó, 1871. Első évi folyam 03. szám. Kedd, november 21. « aniitjbма аа.т-. азддмит^. Megjelenik ez a lap heten- lunt kétszer kedden és pénteken. Áru: Egész évre • • 6 ft. •— kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre • • lit. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos gartnond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Helyre igazítása a „Hajdani törcsvári uradalom jogi állapotjálioz“ czlmti, * brassai városi közönség neve alatt kiadott magyarázatoknak. A napokban egy kis röpirat jelent meg a fennebbi czim alatt Brassóban, magyar és német nyelven, melyet részint az igazság érdekében, — a mennyiben a történelmet elferdíteni szándékozik, részint mint körlink- beni ügyet tárgyazót, részint pedig mint a csángó népség érdeke rovására a véleményeket félre vezetni igyekezöt, nem hagyhatunk szó nélkül. Annyival is inkább pedig, mert az érintett mü egy peres félnek peres társa elleni ügyvédi allegátiója lévén voltaképen, — a melynek természete szerint nem az a czélja, bogy az igazságot felderítse, hanem hogy azt a maga érdeke szerinti formába csavarja, s még is találkozott már is mohó vitéz, ki annak állításait a Kronstädter hasábjain diadal ittas mámorral siet viszlmn- gozni : illő, hogy azok a lehetőségig saját értekükre szállíttassanak vissza. Azonban, megvalljnk, hogy ez nem épen csekély munka. Állásunk hasonló a székely emberéhez, a ki azon bizodalominol indult fegyver nélkül háborúba, hogy hiszen van fegyvere az ellenfélnek, majd fog abból jutni neki is. Annyi bizonyos, hogy a magyarázatok íróinak rendelkezésére egy kimeríthetetlen bővségü gazdag archívum áll, melyben a százados régi levelek tetszés szerint használhatók fel; mi meg a csángó falak faluládái fenekén minden igyekezetünk mellett is csak azt olvashatjuk : „török, tatár, meg — — más bíró járása“. Mennyi mindent bé nem lehet pedig bizonyítani azokból a régi levelekből ! Mi például képesek volnánk rögtön bé bizonyítani azon nyilvános valótlanságot, hogy a kálvinistáknak Brassóban ez előtt 150 évvel saját templomuk volt. Mert hiszeu csak a napokban olvastak a Nemerében Orbán úrtól, hogy az 1680-dik törvény czikk szerint számukra 30 nap alatt templom hely mutatás volt országgyülésileg határozva. Vagy akár azon még nagyobb absurdumot, bogy a szász kerített városokban a magyarok és székelyek szabadon vásárolhattak 1848 előtt is mindig telkeket magoknak; mert az 1625-diki 1-só' artiku- lus nyilván azt rendeli, hogy ott „u t r a- que Natio, fun do s do mosque civiles libéré eme re possit.“ — Hátha még, mint a „magyarázatok“ Írói iminnen amonnan kivett egyes szavakat erőltetnénk, mennyi minden kitelhetnék belolök ! — Azonban mellettünk a történelmi igazság. Ennek segedelmével reméljük igen egyszerűen ki fog tűnni, hogy épen a „magyarázatok“ irói által felhozott okmányok nem mellettük, hanem egészen ellenök bizonyítanak. A „magyarázatok“ irói a törcsvári uradalom történetét vázolják először, s azután annak a királyföldhöz csatoltatasát, a községek sza'bad voltát, lakói vár és határőrségi szolgálatukat, s szászokkali egyenjogúságukat támadják meg. Lássunk azért ezekről rendre, a mennyire ezen lapok szűk terjedelme engedi. Tisztázzuk először a történelmi állításokat. — Azt mondja az irt röpirat a 26-dik lapon, hogy Szent István uralma még nem terjedt ki e vidékekre; továbbá a 6 és 7- 1 dik lapokon, hogy a Barcza és igy a törcsvári'uradalom is a német lovagrend idejöt- tekor még „puszta és bé nem népesedett“ föld volt; és igy a esiki krónika tudósítása, hogy Sándor István székely főnök Törcsvá- rat már az előtt bírta és felesége oda székely őrséget vitt volna— minden hitelesség n é 1 к ü 1 i, s egy átalában ezen törcsvári uradalomhoz tartozó községeknek a német lovagrendkorában létezése n a- g у о n kétes. Nem lévén biztos tiszta okmány kezeink között az ellenkezőnek bebizonyítására, abba ez alkalommal nem bocsátkozunk ; de liogv a fennebbi állítások merő- ben alaptalanok és légből kapottak, a mikből azok következtetve vannak épen ellenkezőt tesznek valószínűvé, arról azonnal meggyőződünk , mihelyt ezeket megvizsgáljuk. Erdélyt a magyarok a német lovagrend bejötté előtt legalább is 400, a székelyek pedig 800 évekkel lakván, van-e abban csak egy mákszemnyi valószínűség is, hogy az Olt és Tatrang vizeit annyira I respectálták volna, hogy azokon át nem I lépve, a szemök előtt fekvő szép és termékeny földet akár a Szt,-István koráig, akár az 1211-dik évig b é ne népesítsék? ! Valóban ilyesmit badarság állítani. Eztet ' a német lovagrendnek adott kiváltság levél „desertam et inliabitatam“ szavai épen nem jelentik. Mert tekintsük meg csak a latin „desero“ „desertus“ szavakat, avagy nem szószérint „elhagyom, elhagyatott“ jelentésük vau-e azoknak; és igy „terra deserta“ épen egykor bénépesitett s azután lakosaitól elhagyatott földet jelent. Tehat annak b é n e m népesített szóra változtatása félre csavarás, nem forditás, hanem ferdítés a „magyaráza» Adatok Gábor Áron életrajzához. (Folytatása és vége.) E válasz kihirdetése — és további magunk tartása feletti határozás végett november 15-ike körül ösgyülés tartatott. E gyűlésen felolvastatok a General-Commando válasza, mely a székelység büszke önérzetét, elszánt lelkesedését annyira fokozta, hogy e gyűlésen katározatilag kimondatott : harczolni fogunk az utolsó csep vérig. Ezen határozat kimondásakor történt, hogy törzstisztjeink — védelmi eszközeink hiányait emli- ték, és ekkor feláll az addig senki által nem figyelt, feledékenységben és nyomorban küzdő Gábor Áron: ajánlkozik ágyút önteni. Sok akadályra figyelmeztették, de vasakarata nem engedett. Midőn különösen figyelmeztetve lön a fúró gépek hiányára, mon- dá : ne aggódjanak a felett, ö leend felelős munkájáért ; csak anyit kért, hogy az alakult honvédelmi bizottmány támogatná öt abban, miszerint Erdővidéken Magyar Ilermányban szabadon önthessen 2 — 6 fontosokat, és erre az engedélyt eszközöljék ki részére. Erre vonatkozólag kéri a honvédelmi bizottmányt, hogy nevezett helyre rendeletet küldjön, miszerint azok neki engedelmeskedjenek ; máig is élő Hűmmel Nándor kézdivásárhelyi esztergályosnak pedig arra, hogy az adandó mérték szerint famintákat készítsen. Lőpor készítésre ajánlá néhai Szacsvay András esztelneki birtokost, ki vidékének jótevője, öngyártott puskaporával rablók és vadaknak réme volt; a bécsi fegyvergyárból ugyanazon évben ezre- dünkhöz jött puskamivest, gyutacs lemezek készítésére; Gabriányi gyógyszertárost durrarany és durr- ezüst készítésére. Gábor ajánlatai elfogadtattak, lázas tevékenység keletkezett, a lelkesedés megtenné gyümölcseit: falunként salétrom fözödék keletkeztek, néhai Kovács János kézdi vásárhelyi polgárnak sikerült Moldová ból egy nagy hordó ként bor helyett kihozni ; — Kézdi-Vásárhely egy nagy míihelylyé alakult, a malmok tápszer helyett öldöklő szereket apróztak; nők, gyerekek tölténykészitéssel foglalkoztak, olom helyett az ősöktől családi ereklyeként őrzött czinedényekböl golyókat készítettek, az órákról a kerék nehezékek ágyúgolyóknak adattak át. A vidék aprajá-uagyja készült a komoly napokra, melyek eljövendők vol tak ; az öregek éltökön át megtakarított arany és ezüst pénzeiket örömmel hordották a haza oltalmára, hogy a harezolók din-porban ne szenvedjenek szükséget. Felejthetlen marad nekem ez idő, mintha csak Kárthágó nemes polgárait látnám szellemi szemeim előtt elvonulni ; miudenki kész a végharezra, — komolyan halad a maga teendője után. A józan bátorság és merészség veszedelmet nem ismert; előtte csak ez állott: megviv a bajokkal, csatára száll az ellenséggel, küzd és győz, vagy küzdve hal el, egy nagy eszme — a szabadság szol- gálatjában, dicsőén. A lelkesedés ily neméfel szembe támadtattak meg határőreink november 2á-ike kora reggelén; a bodzái vámon és, határvonalon a válság beállott; 25- ikén gyülekezik Háromszék pépe Eresztevény alatt ; a bodzái szoros támadói me,gveretnek Sárosi alatt, az 5-ik század által, ezalatt meg Gábor Áron Magyar Ilermányban, a „K risk a“ és „Sári“ néne öntését és felszerelését végzi, és nagy örömünkre már az árapataki ütközetben megszólaltatja. Mint mindenütt, úgy itt is a verseny hamar beállott. Alig bömböl Kriska és Sári néni a csaták zajába, már is Turoczy Mózes kézdi-vásárhelyi rézműves egy egészen szabályszerűen öntött, fúrt és esztergált egy fontossal jelenik meg a csatatéren. Turoezi Mózes valamelyik tiszttől megszerezve Smolka cs. kir. százados tüzértudományt fejtegető könyvét, — mit mai napság is kincs gyanánt őriz — abból merítette tudományát, s igy Gábornak nagy segítségére állott. A nemes verseny eredménye az lön, hogy a mostani katonai sütöde, — akkor Kézdi-Vásárhelytt századosi szállás, fúró gépek és minden kellékekkel ellátva, *) ágyúöntödévé alakitatott át; és a községek által átengedett harangok, — ezután nem a béke és felebaráti szeretetet hirdeték, hanem a háromszéki Székelyek végharczának vélt küzdelmében — 11 ágyú alakjában hatalmasan beleszóltak. Önvédelmi barezunknak késöbbeni fejlődése más csata térre szólított, .és igy felejthetlen Gábor Áronunk későbben viselt dolgait nem látva, csak anvit tudok, hogy azontúl ő mint tüzér parancsnok szolgálta hazáját és az ágyuöntést egészen Turoczy Mózes vezette. Gábor Á ron életrajzához 1849 február 4-ikétöl, a kökösi ütközetben bekövetkezett bős haláláig legtöbb adatot Nagy Sándor hídvégi ref. lelkész adhat, ki Gábornak hadsegéde volt, és a kinek karjain, a csatamezön múlt ki a bős; és reményiem nem köve*) Lásd a „Nemere“ 74 és 75-ik számában Gábor Áron két levelét Turóczy Mózeshez — nem Miklóshoz — Csíkszereda és Debreczenböl.
