Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-11-21 / 93. szám

370 —

tok“ Írói részéről. Nem bé nem népe-| s ü 1t, hanem népeitől elhagyatott f ö 1 d 1 é V én tehát 1211-ben a Barcza vidéke, nem csak hogy nem hihetetlen, sőt ellenkezőleg épen nagyon is valószínű aj csiki krónika állítása, s annak hitelét legkisebb ok sincs kétségbe vonni, hogy aj német lovagrend bejövetele előtt itt a határ szélek oltalmazásában a székelyek mun- kások voltak. ^ Azon ellenvetés is, hogy a történészek TorcsA ár íábóli építését Theodorik lovagnak tulajdonítják, nagyon erőtelen. Mert : hiszen köztudomás, hogy egy várat sok- > szór lehet meg építeni. Károly-Í ehérvártt például VI-dik Károly császár ' építtette ugyan, de vájjon azért nem épithette-é meg és lakhatta már előtte Gyula fejedelem, s ez előtt ismét a romaiak? — S nézzük meg körünkben Földvárt. Ezt is közönségesen a német lovagrenddel állapíttatják. De minden valószínűséggel már előttük is volt itt erősség. Midőn az alig 14 évig itt mulatott német lovagrend ide ugyanis kővárat épitett: a nem „kővár,“ hanem Földvár“ magyar elnevezés élő tanúbizonysága, — ennek a németlovagrend által kőből építtetése előtti földerősség gyanánti létezésének. Ugyan ezen eset lehetett Törcsvárnál is. Theodorik állíthatott a mái Törcsvárhelyén fa erődítményt, ezt megengedjük ; de az már nevetséges állítás, hogy mivel ő ezt tette, előtte más azon helyet hasonló czélra ne használhatta volna. Talán csak nem akarják elhitetni a „magyarázatok“ irói, hogy: „anno domini 1211 bejött a német lovagrend, s teremté számokra az ur Isten a Barczát“.

Egyébiránt a történészek sokszor nem ismervén valamely régibb adatot, azzal el lenkezőt mondhatnak, s ha ekkor a régebbi adat világosságra jön, nem az hamis azért, hogy addig ismeretlen volt, hanem azon állítások, melyek az ő nem ismeréséből tétettek. így például csaknem általánosan elterjedt vélemény volt, hogy Erdély „Siebenbürgen“ neve a 7 szász várostól eredeti, s régibb okmányok merülvén fel,— melyekből kitetszett, hogy Erdély 7 váru tartománynak neveztetett a 7 magyar vármegyékről a szász városok alapulása előtt is — minden előbbi vélemény erőtlenné vált. Hasonló az eset a csiki krónika által felhozott adattal is. ügy, hogy ezen tekintetben épen meglehet forditani a „magyarázatok“ Íróinak állításukat, s a helyett, hogy azt mondanák miszerint a csiki krónika í örcsvárróli adatja nem hiteles, mert azt a történészek nem ismerték, megfordítva azt i kell mondanunk, hogy a történészek Törcsvár első kezdetérőli véleményük nem hiteles, mert ők a Csiki krónika régebbi adatját nem ismerték. Végre azon kifogás is, hogy IV-dik vagy Kun László Törcsvárát nem adományozhatta Sándor Istvánnak, mert ezen Laszio után nem uralkodott Béla nevű ki- ! rály, épen egyenesen mellettünk, és igy a „magyarázatok“ ellen bizonyít. Mertha IV László nem adományozhatta akkor természetesen 1-ső vagy vagy is szent Lászlónak

tek el szerénytelenséget, ha öt erre barátilag fölkérem.

Л égül csak annyit említek, hogy Gábor Áron shja, daczára aunak, hogy e czélra némi pénz

S} üjtetett, es daczára annak, hogy e csekély össze- ! gi t D. fez. Zs. azon Ígérettel vette át, hogy egy a hőshöz méltó síremlék fölállithatására a kellő lépé- ! seket megteendi : az eresztevényi temetőben egy fekete egyszerű fakerítésen, és még egyszerűbb sírkő- vön kívül, semmi ékességei nem bír.

Feledve vaunak hamvai mint volt élete’ de1 nagy lelke felejthetetlen azok előtt kik az akkori í nagy napokat átélték.

kellett azt tennie; és igy csak ugyan nyoma van a székelységnek a Barczán a né-1 metlovagrend idejötte előtti időről is.

De vizsgálódjunk csak tovább. A né- j met-lovagrend ide jöttekor a helyek, viz- zek neveiben mind olyanok tűnnek fel, melyek vagy egyenesen magyar, vagy legalább nem német eredetűek, mint: Tömös, Brassó, Törcs, Barcza ; midőn ezeket az idetelepült német elem elfogadta és megtartotta, nem a tűnik-e ki e körülményből, hogy ezen vidékek a lovagrend idejötte előtt már nemcsak valamikor bételepiilt helyek voltak, hanem daczára a Kunok vagy Besenyők általi elpusztittatásnak is, itt mint törők s tatár dulások alkalmával is főként a vidék szélén, az erdők környékein még annyi lakósok maradtak, hogy azok az uj telepekkel ezen nevezeteket elfogadtatták. Ne feledjük azt is, hogy a lovagok a Moldvából be özönlött Kunok vagy Besenyők ellen telepíttettek ide, s váraik is az ország szélén lakók elleni oltalmazására épültek, s hogy a Barcza közvetlen szomszédságában csak hamar a magyar király főségét elismert Blakk és Besenyő népek tűnnek fel, a kik számára az erdők szászokkal való közös használata az 1224-diki levél által biztosittatik, — azonnal megkell győződnünk, hogy a barczavidéki vegyes székely, csángó és oláh (Blakk) helységeknek már a német lovagrend korában elkezdődése nem csak hogy nem nagyon kétes, hanem ellenkezőleg több mint valószínű. Mert nem más mint az ősi székely lakóknak a Besenyő dulások miatt szélekre, erdők melyékeire kivonult, — s később, a magyar királyi főséget elismert, s az általuk használt erdők széleire települt románok- és csángókkal vegyült maradékai a mái törcsvári uradalom községeinek lakói.

(Folytatása következik).

Hazai köz ügyek.

Jelen hó 12 ikén Andrássy gróf búcsút vett a Deákkörtől. A kör tagjai teljes számban voltak jelen, úgy szintén a miniszterek. Gróf Andrássyt lelkes éljenzéssel fogadta, a kör elnöke Justh József tolmá: csolta rövid szavakban a kör tagjainak fájdalmát Andrássy távozása felett. Megnyugtatást — úgymond — csak abban lelhetünk, hogy Andrássynak utódja az, ki e kör tagjainak teljes bizalmát birja.

Erre Andrássy rövideu és meghatóan válo- szolt. Beszédéből álljon itt a következő :

A barátság, a támogatás, melyben ő és minisztertársai e kör által részesítettek, előtte örökké fe- lejthetlen lesz.

A közös küzdelmek, a becsületes harcz és a jó ügy diadalának örök emléke ez. Kéri, hogy a párt ugyan e támogatásba részesítse utódját s annak minisztertársait.

A külügyminiszteri tárczát csak azért vállalta el, mert legteljesb meggyőződése, hogy a monarchia, a dynastia és fejedelem érdekei ugyanazouosok Magyarország érdekeivel.

Az uj kör, melyben ezentúl működni fog, igy nem lesz előtte idegen. Működésének ugyan az lesz iránya, ugyan az czélja, mint a Deákpárt tagjainak. —

Ezzel kapcsolatban megemlítjük Beust gróf búcsúját, kitől épeu azon napon vett búcsút a külügyminisztérium összes személyzete, a melyen Andrássy gróftól a Deákkor.

Beust átgondolt beszédében ezeket mondá : A mit ezelőtt öt évvel magammal hoztam, az fris bátorság őszinte akarat volt ; a mit most magammal viszek, az e birodalom jövőjébe helyzett nyugodt bizalom és megdönthetien hit, egyzzersmind annak tartóssága és áldásában, a mi ittlétem napjaiban eléretett — bizalom ama kipróbált kéz iránt melybe ma hivatalomat leteszem. .

A menet jó rendben van, és az, ha Isten akar ja, ezentúl is kifogja állani a zivatarokat és szir- teket. —

Andrássy gróf távozása után a képviselőház felfüggeszté üléseit mindaddig a mig a minisztériumban eshető változások bekövetkeznek.

Ezt megelőzőleg j-den hó 13-án zárt ülés tartatott, a melyben Szlávy minszter a miniszterválságot szóba hozá. —

A nyílt ülés megnyitása után szót emel :

Szlávy József kereskedelmiminiszter :

T. ház ! Van sseroncsóm a t. háznak bejelenteni, hogy ö felsége Andrássy Gyula gróf miniszter- elnök urat folparancsolván Béesbo, a minisztériumban valószín ül cg legközelebb változás fog beállani. Ily körülmények közt azt hiszem, a t. ház egyetért, a minisztériummal, mely nem látja helyesnek és indokoltnak, hogy ezen idő közben a változás bekövetkeztéig a ház akár nyilvános, akár osztályülésekben tárgyalásait folytassa.

(Átalános helyeslés.) Bátor vagyok ennélfogva a t. házat fölkérni, méltóztassók úgy nyilvános mint osztálygyülései tauácskozmányait felfüggeszteni mindaddig, mig ezen változások bekövetkeznek, vagy a kérdés máskép nem dől el, mi — bátor vagyok meé‘jeS)'ezih — a legközelebbi napokban meg is fog történni.

Szlávy miniszter azon véleményével szembe, hogy a minisztériumban változás fog beállani : átaláu azt hiszik, hogy a magyar minisztériumban egyelőre nem lesz változás, az eddigi miniszterek folytatják működésűket gr. Lónyay elnöksége mellett. Honvédelmi miniszterré Lónyay előterjesztésére Ilollán Ernő államtitkár fog kineveztetni.

Ü Felsége a király következő kéziratában adta tudtul gróf Andrássynak magyar miniszterelnöki állásától való fölmentetését:

Kedves gróf Andrássy ! Midőn önt magyar miniszterelnöki állásától és a honvédelmi mi-niszerium vezetésétől ezennel felmentem, örömmel használom fel ez alkalmat is, önnek azon kiváló és sikerdús szolgálataiért, melyeket Nekem, valamint hazájának és a monarchiának tett, őszinte köszöne-temet nyilvánítani. Kelt Bécsben, 1871. évi november 14-én.

Ferencz József, s. k.

Ugyanazon napon, ö Felsége a következő leg felsőbb kéziratokat méltóztatott kibocsátani :

Kedves gróf Lónyay ! Unt ezennel magyar miniszterelnökömmé kinevezem.

Kelt Bécsbcn, 1871. évi november 14-én.

Ferencz József, s. k.

Gróf Andrássy Gyula s. k.

Kedves gróf Andrássy ! Kinevezem önt Házam és akülügyek miniszterévé, s egyúttal megbízom önt a közös ministeri tánács elnökségével.

Kelt Bécsben, 1871. évi november 14-én.

Ferencz József, s, k.

Báró Kulin s. k.,

altábornagy.

Kedves gróf Lónyay ! Gróf Andrássy Gyulának Házam s a külügyek ministerévé történt kine- veztetése folytán, magyar ministeriumom öszves tagjai tárczáikat rendelkezésemre bocsátván, önnek e részbeni előterjesztésére báró Wenckheira Béla sze mélyem körüli, Szlávy József földmivelés-, ipar- és kereskedelmi, Kerkápoly Károly országos pénzügyi, Tóth Vilmos belügyi, Pauler Tivadar vallás- és közoktatási, Bittó István igazságügyi, Tisza Lajos közmunka- és közlekedési, végre gróf Pejácsevich Péter borvát-szlavon és dalmátországi miuistereimet jelen állásaikban ezennel megerősitem s a honvédelmi mi- nisterium ideiglenes vezetésével önt bízom meg.

Kelt Bécsben, 1871. évi november 14-éu.

Ferencz József, s. k.

Gr. Lónyay Menyhért, s. k.

Gróf Andrássy Gyula mint külügyminiszter és gróf Lónyay Menyhért mint magyar kir. miniszter elnök e hó 14-ikén letették az esküt ö Felsége kezei közé.

A körsürgöny, melyben Andrássy a külügyminisztérium vezetésének átvételét a monarchia külföldi képviselőinek notificálja, csak később küldetik szét. Andrássy abban kiválólag fogja bangsulyoztatni, hogy a monarchia külügyi politikájának irányában nem történik semmi változás, ki fogja emelni a béke fen- tartásának szükségét s ide vonatkozó becsületes törekvéseit. Hogy Andrássy grófnak már eddig is alkalma lett volna Bécsben levő diplomaták előtt ez irányzatait hangoztatni, az alaptalan, de hogy meg fog történni, az természetes.

Andrássy gróf külügyminiszteri működésének programmjául több lap ama nyilatkozatát tekinti, melyet a Deák körben bucsuvételekor tett.

Hogy e programra valósulhasson, annak első feltételét az képezi, hogy a német elem Ausztriában bizonyos államférfim felfogással, szenvedés s elfogultság nélkül tekintse a helyzetet. E részben szomorú jel volna, ha viszhangra találna a „N. Freie Presse“ azon nyilatkozata, melyben kijelenti, hogy