Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-02-10 / 12. szám
— 46 Öntudata folyton zavartalan s elszenderíilóse csendes, látható fájdalom nélkül volt. Agyát családja s Korányi és Markusorszki orvosok állták körül. E gyászos alklomból a középületek, az ország- ház, akadémia, egyetem, baloldali kör, Deákkör, nemzeti kaszinó, a városház stb. gyászlobogót tűztek ki. Az akadémia egy hétre megszüuteté munkál kodását s tárai ugyan ennyi időre bezáratakt. A Kisfaludi társaság múlt vasárnapról egy hétre elhalasztá közgyűlését. A nemzeti színház halálozási és temetési napján zárva volt. A miniszterelnök e hó 5-ére hirdetett tánczvi- galma plmaradt. О Felsége, a király következő kéziratot intéz te b. Eötvösnéhez. „Kedves báróné! Mélyen meghatott szeretett férjének halála, mely nem csak családját, hanem engem szintúgy, mint az egész országot a legérzékenyebb fájdalommal illet. Midőn a haza a boldogultban hő és kitűnő fiát, legjobbjainak egyikét siratja, nem lehet, hogy mély sajnálatot ne érezzék én is, ki elhunyta által egy hű és bölcs tanácsadót is vesztettem. De fenn fog maradni emléke a köztiszteletben részesült, szeplőtlen jellemű férfiúnak; — túl fogják öt élni hazafias érdemei, valamint nagybecsű irodalmi müvei, s csak ennek tudatában találhat némi enyhítést az övéinek bánata, a példás családapa pótolhat- lan vesztesége fölött, A legbensőbb részvéttel, — mely bizonyára az egész országban, sőt annak határain túl is mélyen érzett viszhangra talál, — intézem önhöz, e sorokat, azon őszinte óhajtással: adjon erőt az Ég e fájdalomban, s enyhítse azt az idg! — Budán, 1871. február 3-án. F er en ez József. В. Eötvös József (emelése f. hó 5-ikén páratlan részvét mellett folyt le. A legtöbb magánházról gyászlobogó lengett. Az emberek kora reggel óta tódultak a halottas ház felé, hol az elhunyt egykori dolgozó szobájában volt felállítva a ravatal. A gyászposztóval bevont szoba közepén állt, 21 gyertyalángtól környezve. Oldalvást a családi czimer függött, fejénél nagy fehérselyem kereszt, lábainál pedig két gyászruhába öltözött városi diszőr foglalt helyet a kivont karddal. Délutáni egy óráig egyre hullámzott körötte a gyászolók nagy sokasága, mely végbucsut jött mondani az elköltözött nemes lélek porlepléhez. Csak arcza volt látható, melyről a halál küzdelme sem tö- rolheté le a jóság és szelídség kifejezéseit. A kopor- sót nagy örökzöld koszorú diszité. Lecsüngő hosszú fehér szalagjain „A bécsi egyetemi magyar klubb“ szavak voltak olvashatók. Háromnegyed kettőkor kezdtek gyülekezni a küldöttségek. A ravatalhoz vezető ajtó közelében foglaltak helyet az elhunyt minisztertársai, az országgyn«* ^nmeiket házának számos tagja, kikhez az akadémiánál József foherczeg csatlakozott, mig a királyt udxnimesteie képviselé. Megjelentek az akadémia, az egyetemi tanári kar, a Kisfaludy, történelmi és természettudományi társulatok, az országos, a megyei és városi hatóságok, a hitközségek küldöttségei s'~befogadásukra a ravatal körüli helyiségek nem voltak elég tágasak. Az egyetemi ifjúság, valamint a főváros öszszes egyletei,és társulatai gyászszal bevont zászlóikkal a halottas ház előtt álltak beláthatlau hosszú sorban. A polgárság' siirif,'tömege .mellett," melyLnz* Erzsébetiért, a fürdő- és bálványutezát ellepte, diszbe öltözött városi és megyei huszárok képeztek sorfalakat. A résztvevők között a társadalom minden ősz tálya képviselve volt s a nagy számmal megjelent katonaság és honvédség közt számos tábornokot s magas rangú tisztet láttak. f hamvak beszentelesét d. u. két.’órakor végzé Rath Simon, lipótvárosi plébános a helyhez mért segédlettel. A ravatal közelében térdelt a gyászoló család s fel felhangzó zokogásánál nem volt szem, mely száraz maradt. A szertartás végével a család visszavonult s csak az elhunyt legküzelebbLbarátai ésijtisztelői maradtak, mig a sokaság meghatva oszlott szét. A menet elvonulása órákat vett igénybe. V i d é k. Az Olt mellől. A székely életrevalóságáról igen meggyőző adatokat nyújtott a „Nemere“ 3-dik számában. Legyen azonban szabad e sorok Írójának e tárgyban, nem további érvekkel, mint inkább némi adalékkal szolgálni. Nem rég vala szerencsém egy erdővidéki (n.- baczoni) székely atyafihoz, ki őszinte, szives, szinte erőszakolt marasztásra nálam töltó az estét. Igen, erőszakos marasztásra, mert közbe legyen mondva, a székely, ha útban van, nem fél zizatartól, s nem keresi a fedelet, ő mint a lemming éjjel-nappal megyen, fut-fárad. Megmaradott tehát nálam: de lovait szekeréhez visszafordítva, jó istálomba be nem kötötte, ü maga nejével együtt, habár az estét benn, de az éjjet hasonlólag künn töltötte. Az este élvezetesen telt el. Természetes, hogy a székely életről folyt a beszélgetés. S miről ? Vegyük rendre! Első tárgy a népnevelés ügye volt. A székely ember előtt nem uj, de nem is avult tárgy ez. Kérdésemre elbeszélte, hogy miként áll községében a nevelésügy. Beszéd közben mondám, hogy a nm. közoktatási miniszter ur minő szép iskolai szereket küldött nekünk ; p. fisikai eszközöket, rajzokat, táblákat, számoló gépet. Mire megjegyzé, hogy ő soha se látta az utóbbit, szeretné látni, mert ő is esztergályozott A romániai magyar iparosoknak tehát valami nagyon ne örvendjünk, ha halljuk, hogy ott állandóig megtelepedtek. Más az, ha megmaradnak ott is fiuról-fiura magyar alattvalóknak a konzulság védelme alatt. Ezek az édes mieink, ezekre minden időben számíthatunk. Ép ez az egyik fő ok, a miért óhajtanék mi a konzulságok- nál a magyar hivatalnokokat. Az a rész a mely czikkiró szerint is elvesz emberileg és nemzetileg fájdalom a legjelentékenyebb, mert ez a leánycselédség. Nem л-agyunk mi 30—40 millióból álló nemzet, hogy ezt kicsinyeljük, sőt ismételjük, hogy kormányunk kövessen el mindent e kivándorlás megakadályozására s különösen fiatal leányokat “semmi áron ne bocsásson ki Romániába. A rövid időre és több évre ott tartózkodó honfitársak, csakis mint magyar alattvalók, hadd élvezzék e jogot továbbra is, de én részemről kivándorlási engedélyt egynek sem szavaznék. Ne feledjük, hogy ottani ref. egyházaink nem állanak többé összeköttetésben a hazai egyházakkal, hogy a Ferenczrendii barátok is — kik között még is volt egy-egy jó magyar pap — szintén hazajöttek s igy ma már csak is az útlevél az egyetlen kapocs a mi a magyar nemzettel össze tartja a kivándorlókat. Sokkal óhajtandóbb л-olna, hogy a székely leányok és munkások hazánkban a vármegyéken keresnének szolgálatot. Itt is tisztességes vagyonkát szerezhetnének és a mi fődolog, itt nem vesznének el sem nemzetileg sem emberileg. Minő társadalmi élet lehet ott, hol néhány év alatt annyira sülyed az ifjú hogy emberileg is elvesz? Ez más szavakkal csak azt teheti, hogy az egyén erkölcsileg annyira sülyed miszerint megszűnik ember lenni, az az lesz: élő halott. Ne feledjük, hogy e sülyedés visszahat a hazaiakra is. A bukuresti selyemköntös, melyet a székely leányok nyaranta odahaza suhogtatnak, olyan gyászlobogó, mely a honi ártatlan szivek közül toborz áldozatokat. Azon legyünk tehát, hogy székely \-éreink közül ne vesszen el Románia eldorádójábán egyetlenegy is. Dévaváry. Báró Eötvös József halála. Múlt számunkban hibásan értessittettünk b. Eötvös haláláról. Gyászos elhunyta ugyan is nem f. h. 3-án, honem f. li. 2-án éjjel 11 érakor történt, hosszás szenvedés után. B. Eötvös kimúlását tüdőbaj okozta, mely már évek óta gyötré, de csak nehány hó előtt ért el veszélyes állapotot. Még ekkor sem volt rávehető, hogy munkálkodásával felhagyjon és csak január elején késztető erős láz, hogy betegágyba feküdjék. Állapota már nehány nap óta reménytelen volt s másodikán reggelre hangja oly gyengévé leit, hogy szavait alig lehetett megérteni. A csuklás, mely lázához szegődött volt, ekkorra megszűnt, e javulás azonban csak látszólagos volt s' éji tizenegy órára a halál váltá fel. f álilá. Az én gyermekkori jó barátom. (Folytatás.) A mig Kolozsvárra beérkeztünk, összebeszéltünk toronyát-boronyát. A Középutczában rendbe állott az egész zászlóalj és az ősz Kemény Farkas lelkesítő beszédet tartott hozzá, melynek végeztével a zászlóalj feloszlott és minden család diadallal vitte haza a kebeléből szakadt honvédet. Mi is vittük a mieinket : de nagy csodálkozásunkra a szoba ajtaja előtt mindkettő megállóit és nem akart belépni ; néztek egymásra és ne\rettek. Sok unszolás után bátyám azt mondja: valljuk meg Jancsi, hogy minket bizony megleptek a falizserek s nem akarnék őket a melegbe bevinni. Ez már más dolog fiaim -— mondja az anyám — menjetek a nyári konyhába, küldök nektek szükséges ruhaneműt. A két honvéd rövid időn az atyám ruháival átváltozott békés polgárrá. A honvéd-egyenruhát pedig a siltőkemencze fogadta szállásba. A harmadszor felmelegitett töltött káposztának nagy keletje л7о1к Mit mondasz Jancsi, ilyet nem ettünk Feketetónál? Nem bizony, de ilyen jót életemben sem ettem. A bor sem volt, miért szégyelje magát, a fiuk nagyon meg lehettek szomjuhozva, mert gyakran kocziutották a poharat. Bizony Jancsi bort is már rég nem ittunk; hej pedig mikor a csikorgó hidegben előőrsön voltunk, jól esett volna. No még jó hogy pálinka volt, felelt Jancsi, különben el is vitt volna az ördög. Mi csak néztük az evésben, ivásban vetélkedő két honvédet és híztunk örömünkben, hogy nekik jól esett. Végül bátyám letette a villát. No én kibékültem a hat heti éhséggel. Én is — azt mondja Jancsi — úgy képzelem, mintha mindig jól lettem volna lakva. A bátyám felkelt s az anyám háta megett végig dőlt a díványon, megfogta a jó mama derekát: no mamácskám, itt vagyunk hála istennek. Eleget is imádkoztam értetek, édes fiam, mindig rólatok gondolkoztam : eleget búsultam, de nem szóltam semmit, mert tudod, apád mindjárt azt mondja, mire való az oknélküli érzelgés, a mi igy van, nincs másként. A jó öreg addig pipákat töltött, mig anyám a fiát czirókálta s kényeztette; adott egyet a bátyámnak, egyet Jancsinak, ki a kemencze mellé ült és ott a tüzet igazgatta. Gyújts rá fiam s beszélgessünk mi ketten, a mig az a fiú ott az anyjával kényezteti magát. A mint hallottuk ütközetetek is volt. Volt, ha az ember épen ütközetnek akarja nevezni. Urbán eljött volt egy meglehetős sereggel ellenünk; azt gondolta, hogy egy jó reggelire sem leszünk elegen. De Csúcsánál egy völgy szorulatban igen jó állást foglaltunk, a gyalogság támadását több ízben visszavertük, úgy, hogy tiszteik nem birták több támadásra reá birni. Ekkor a chevaulegerek ezredese — úgy gondolom Secantennek hivták; mint mondják, olasz vagy franczia volt — a gyalogság felbátoritására lovastámadást rendel és azon kiáltással: utánam fiaim! bevágtat a völgyszorulatba loinasaival. Zászlóaljunk egy része a völgy két oldalán, egy része pedig pár ágyúnkkal annak fenekében volt felállitva. Agyafúrt dolog 'volt az egész; mi lötávolságra bocsájtottuk az ellenlovasságot és akkor sortüzet adtunk, sok elhullott szegényekből, legelöl vezetőjük; három!lövést kapott. Erre az egész lovasság megfordult és maga közül igen sokat legázolt. Kár volt az ezredesért, szép és a mellett derék vitéz ember volt. Illő tisztelettel el is temettük. Hát mond meg te nekem Jancsi: ez a fiú hogy viseli magát mint katona ? Bátorsága van, azt már láttam. Egy éjszaka valami tüzet veszünk észre nagy messze egy hegyoldalban ; a kapitány azt mondja, hogy két legénynyel menjen el és nézze meg, ki van ott. Nagyon sajnáltam, hogy én is nem mehettem vele, de tudja, instálom a tensurat, a katonának meg van a regulája s nem tehet azt, a mit akar. Mindnyájan figyelemmel néztük a tüzet, de soká tartott mig oda érhettek, mert temérdek árkon-bokron kellett átgázolniok. Egyszerre hallunk három lövést, és kevés idővel azután elalszik a tűz. Vissza még későbbre érkeztek, mint oda; lehet kerülő utón jöttek, vagy nekem tetszett a várakozásban az idő hosszúnak. \ égre megjöttek mind hárman és megtudtuk, hogy a tűz mellett három chevaulegert találtak, kik ott sütkölőztek ; de a lövésre hirtelen lóra kaptak s odabb állottak. Amint mondom, bátorsága van elég, hanem a requi- sitióhoz nem ért. Már tudja a teinsur, mikor a katonának valamire szüksége van, uztán elmegyen és keres ott, a hol van; már pedig az embernek sokszor felkopik az álla, ha requirálni nem tud. (Folytatása következik.)
