Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-11-14 / 91. szám
Brassó, 1871. Első évi folyam 91. szám. Kedd, november 14. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre • • 6 ft. — kr. Félévre . • • • 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : KenyeresAdolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kanmer nyomdájában. Gróf Andrássy Gyula közös külügyminiszter. Negyedfél száz esztendeje, mióta a Habsburg család uralkodik hazánk felett, most először történik, bogy a közös birodalom legfőbb miniszteri polczán magyar ember intézi az ügyeket. Hogy ne felejtette volna el Európa Mátyás birodalmát, ha 450 esztendőn keresztül senki sem beszélt felőle ; sőt a kik érdekeinek őreiül voltak állitva, épen azok igyekeztek eltemetni még a nevét is! Beszéljen akármit az aggodalom, a tudákosság, meg az irigység, — mi abban a nézetben vagyunk, bogy nagy ideje már valahára magyar embert látni a külügyminiszteri székben. Ha igaz, hogy Magyarország a Habsburg család uralma alatt álló országoknak egyik egyenlő fele, — talán nincs benne semmi baj, hogy ennek egy fia veszi át a közös külügyek vezetését. Emlékezzünk a nagy savoy ai Eugén és Bismarck herczeg azon véleményére, hogy a Habsburgok birodalmának természetes súlypontja Magyarország ! Mindebből nem azt akarjuk következtetni, hogy a külügyminiszter nemzetiségénél fogva mi valamely különös nemzeti vagy országos előnyöket várnánk. Távol legyen! Mi csak annyit várunk a külügyi politikától, hogy lételünket veszélyeztető, vagy érdekeinkkel ellenkező zavarokba bele ne vigyen; és átalában úgy őrködjék, hogy érdekeink csorbát ne szenvedjenek. Es e tekintetben csakugyan több biztosítékot látunk oly külügyminiszterben, a kinek egész élete fényes bizonyítvány ha- zafiságáról, mint akárminő nagy tehetségű másban, a ki érzelmeinket nem osztja, érdekeinket nem érti, — mert idegen. De még sok más tekintetben megtalálhatjuk ő felsége választásának előnyös oldalát. Hogy csak egyet említsünk, népei között a germánok és szlávok farkas-szemet nézve állanak egymás ellenében. Ha már elbocsátotta ő felsége a szláv igények szószólóját Hohenwarthot és a germanis- mus őrének tekintett Beustot helyén hagyja, úgy vehették volna szláv népei, hogy határozott faj-uralmat akar, az ők elnyomásokra. Andrássy sem szláv sem germán ; mellette legbiztosabban kivihető ő felségének azon bölcs és nemes szándoka, hogy minden fajú nép kielégítést találjon birodalmában, És ha nekünk magyaroknak megnyugvásunkra szolgál, hogy érdekeink biztosan őriztetnek a külügyminiszteri széken, Laj- thán túl is megnyugvást találhatnak abban, hogy olyan ember tölti bé azon állomást, a ki a mostani osztrák-magyar birodalom és a Habsburg uralkodóház hatalmának fenntartását saját hazája érdekében is feltétlenül akarja. Reaktiótól sincs miért félniük, mert Andrássy gróf szép múltja a szabadelvüség és a parlamentarizmus szolgálatban telt le. Más kérdés, a mit némely bécsi lapok emlegetnek, — bogy Andrássy gróf nem bírna elég tehetséggel a külügyminiszteri állomás betöltésére. Ezen állításról azonban azt hisszük, hogy a kimondja, a sem hiszi. Gróf Andrássy épen a külügyekre gyakorolt befolyásával szerzett rövid időn európai nevet ; pedig eddig csak mellékesen szólott a külügyekhez. Mindamellet az egész külpolitikai rendszernek, a mennyiben az közös birodalmunk emelkedésére szolgált, épen gróf Andrássy volt őre és fenntartója. — A kik diplomatái képességében kételkednek, azok megfognak győződni — biztosan Íriszük — kétségük alaptalanságé felől. Gróf Andrássy kiilügyminisztersége — ha egyébb feltételek is meglesznek , — egy fényes jövő kezdetét jelentheti ezen birodalomra nézve. Egészen más kérdés ránk magyarokra nézve, lrogy lesze-e a ki itthon betöltse helyét. Erre azonban csak akkor mondhatunk véleményt ha a mostani találgatásoknál biztosabb tények szolgálnak alapul ítéletünknek —t.— Brassó, november 8-án. (Folytatása és vége.) Önök hamisan azt állítják, hogy ha a nemzeti vagyonból, mint igazságosan történni is kell, a királyföld nem szász fajú iskolái is részesülnek, ez által a cultur elem el lesz veszve örökre. Ez túlságos aggodalom, mert minden iskoláik más és solidabb bázisra van fektetve, hogy sem kizárólagosan csak a nemzeti vagyonra szorulna. Az a nemzeti vagyon a királyföld más fajú lakosainak is véres veréjtékén gyUjjte- tett évszázadokon át, s az igazság azt követeli most, midőn az alkotmányossággal az emberi jogok elismerése mindig inkább előtérbe lép, lrogy azok is részesüljenek abból, kik létrehozásán fáradoztak ; annál is inkább, mivel ki van mutatva, miszerint e vagyon királyi rendeletek által, és nem egyedül a szászok iskoláinak fölsegélésére, de egyátalában a királyföldi iskolák gyarapítására volt rendelve. f A magyar egyházak üldöztetése Brassóban. (Vége.) Hozzájárult e körülményhez Szeli József akkori pa,p magatartása. О ugyanis eleitől fogva leghat- hatósabb zászlóvivője volt a szász luth, pártnak, családja hagyományos politikáját híven követte a calvi- nismusnak még megmaradt nyomai kiirtogatásában. Az egyház felsőbbség bizodalmát ilyetén magatartásáért annyira megnyerte, hogy a barczai magyar egyházak némi tekintetben mind alája rendeltettek ; azoknak mintegy alasperesévé tétetett. Ezen hivatal sem azelőtt, sem azután nem létezett, hanem egyedül csak az ő számára volt alkotva. Az ő papsága alatt történt a harmadik kísérlet templom epités végett ; de ez is oly szerencsétlen kimenetetü volt mint a többi. A magyar egyház naponként szaporodva és erősödve, a bolonyai kis szász templomba nem fért be, és igy tervbe vette annak megnagyobbitását. Örömmel fogtak munkához , de a szerencsétlenség csakhamar utói érte őket. Midőn ugyanis az építéshez minden szükségeltető anyag be volt szerezve , a tanács és capitulum az építést betiltotta. A magyarok drága pénzén szerzett épitési anyag egy része elpusztult, a másrészét 22 év múlva a szászok felhasználták ugyancsak arra, hogy belőle a templomot megnagyobbítsák. Később 1761-ben újból megkisértetett azon nem épen eszélyes terv kivétele, hogy a ref. papok JBo- lonyába istenitisztelet tartására be ne bocsátassanak. Most azonban az atyáskodási jó akarat megakadályoztatott a főkormányszéknek egy 1762-ben kelt rendelete által. 1770-ben történt az, — mit fennebb érintettünk — hogy a barczai szász papok a dézma 3/4- dét a kir. fiscussali perökben megvesztvén, a brassai prédikátorokkal együtt a magyar pap is elvesztette dézmáját. A szász papok azomban csakhamar kár- pátoltattak a nagy szász templom fundusából, de a magyar pap saját hallgatóira utasított. Ez idő alatt a bolonyai szászok nagyon megszaporodván, tervbe vétetett a kápolna megnagyobbi- tása azon alakra, mint a bolonyai szász templom máig is van. 1717-ben az épités a magyarok segítségével befejeztetett. Bárha a magyarok pénz és munkabeli áldozatokkal járultak a templom nagyításához, azért ők mégis csak kegyelemből járhattak a közös templomba. Ezen körülmény felébresztette a magyarok szivében azon vágyat, hogy vajha nekik már végre saját templomuk lenne. Ezen vágygyal érték és kezdették el az 1800- dik esztendőt. Ennek mindjárt kezdetén több egyszerű, buzgó és lelkesedett polgár kezdett a czélra működni. Naponta mind inkább tömörültek a czél felé, s magokat az egyház számára szükségeltető költségek önkéntes hordozására ajánlották. 1805-ben az egyház megállapítása ügyében nyilvánosan és egyenesen fölléptek, s egyszersmind egy kérelemmel járultak a helybeli tanácshoz, templom építésre alkalmas helyiségért. A városi tanács erre kelt válaszában megengedi, hogy templomot építhessenek, (holott ezt nem is kérték) ha mind templom építésre, — mind a leendő egyházi személyzet tisztességes jövedelemmel való ellátására elegendő alapot mutatnak ki. (Mekkora kegyesség ! ! !) De épen a volt baj, hogy alappal nem rendelkeztek ; s tulajdonkép nem engedelem, mert arra tiszta joguk volt — hanem segedelem volt a kérelem tisztán kifejezett czélja is. Ekkor elindultak — az ekkori szokás szerint — templom számára kéregétől. Anyagi viszonyaikhoz mért kellő adományozás s egyh. főtanácsi segélyezés folytán, némi, bár nem elegendő alapot szereztek. Azért 1807-ben újból kérelmeztek a városi tanácshoz templom-, oskola-, temető és egyházi személyzet számára megkivántató épület helyiségért. A városi tanács a kérelemnek elég tételt adott ; hogy miként azt meglátjuk röktön. Templom helyül adták az úgynevezett, szijjártó ■ ezéh bástyát, mely a klastrom kaputól dólfelé a posta rétre rúg ki. Kész örömmel és köszönettel fogadták a kegyes adományt. Csakhogy a helyiségnek templommá alakításához oly feltételeket kötött mind a tanács, mind a szijjártó ezéh, hogy annak elfogadásától kénytelenek voltak visszalépni. Nézzünk meg egy párt ezen circumspectusi példákból. A város, nevezett bástyának csak puszta omladozott falait adja át a magyar egyház községnek ; ha pedig az egyház megszűnnék azt templomnak használni : akkor — miután t. i. fölépítette — úgy a mint lesz egyszerűen adja vissza a város községnek. — Továbbá : a bástya ugyan átal adatik a templomnak, hanem hol belejárjanak az nem ; ha oda akarnak járni vagy vegyenek oda járó utat, vagy pedig kerüljenek ki a postarét felé a mezőre (akár a levegőbe) s ott a templom túlsó részén járjanak be. Egy más feltélel igy szól : a bástyát ugyan átadták nekik, de a fedelet s a beléje rakott vasa-
