Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-11-14 / 91. szám
362 — Azt pedig tőlem tán csak nem fogjak elvitatni, hogy a királyföldön inas népfajok is laktak ás most is laknak, kiknek tanintézetei mindeddig nem részesültek abhol a vagyonból, hanem usurpative csak is az önökéi. Azzal dicsekednek önök, hogy jobbágyaik évszázadokon át virágzó jóllétben voltak szolid kegyes uraságok alatt, mig^ a más jobbágyok nyögtek az iga alatt. Ez- tet önök tán azzal akarják bebizonyitni. hogy az uraságuk alatt állott magyar községeket és kivált a hétfalusiakot egyházi, juridicai és administrativ százados befolyások által oda vitték, hogy e népből valamire való intelligens ember nem fejlődhetett, de sőt a fejlödésrei ösztönt is igyekeztek kiölni belőle, mint a szomorú eredmény mutatja. Anyagilag pedig annyira gondoskodtak önök róluk, hogy az önök termékeny határuk szinte az ők falujokig rúg, s ha szántani akar a csángó, önöktől kell bérbe vennie a földet, és ha nem volna a Czára- romania, — hova szekereskédni és dolgozni jár, az önök kegyelméből és százados gondoskodásukból szépeu elpusztulhatna a jámbor. Nagyon óhajtanok azért, ha az az önök által incriminált pesti igazságszolgáltatás, vagy ha úgy kell, parlament találna valamely igazságos bázist a hétfalu erdőkérdésének a községek részérei eldöntlietésére ; nem azért, mert Önök már úgy is elég kövérek s önöknek úgy is elég van, ez com- munismus volna, minek pártolói nem vagyunk, — hanem azért, mert e szegény községeknek közcéljaikra nagyon is szükséges volna. Szegény Horvát Boldizsár már sirhat, hiába izadott tárczája terhe alatt annyi ideig, mert a brassói Orig.-Correspondent nem fogja brassó városi díszpolgárnak ajánlani;.; de a Bittó ajánltatása sem bizonyos még. — Ti pedig erdélyi magyarok, veszett ellenségei a jó erdélyi szászoknak, kik okai vagytok, hogy 1860-ban a cseh, tiroli, morva és ausztriai civilizátorai e cultur népnek kénytelenek voltak ide hagyni a jó szász földet, s kik okai vagytok, hogy ezeknek helyét megint a jó szászok foglalták el: vigyázzatok! mert Jba az Orig.-Correspondent még egy részvét ő pillantásért sóhajt kifelé, egy hadsereg poroszbruder terülik nyakatokon ; akkor lesz aztán a hadd el hadd! Valóban az ember nem tudja nevessen-e az ily jó urak naivságot színlelő ravaszságán , vagy pedig sajnálkozzék-e a rósz akaratú bornirtságon ; de mindenesetre sajnos, hogy egy nép kebelében találkoznak ilynemű correspondentek még pedig kot nem, hanem azt adják vissza vagy fizessék meg. — Ily teltételek alatt természetes hogy nem fogadhatták el a kijelölt helyet. Más helyért folyamodtak s ezzel megkezdődött a folyamodások sora, a mely 1840-ig tartott. Ez idő alatt még egy helyet jelöltek ki részökre: egy tó közepére. Nemde a legszebb s legnemesebb nemei ezek a kegyességnek ? ! Daezára ezeknek a folyamodások végeredménye az lett, hogy Bolonyában drága pénzért nyertek templom helyiséget. Az 1822-ik esztendőben végre a magyar lutheránusok és magyar reformátusok — kik eddig együtt képeztek egy egyházközséget, most külön váltak, és alakítottak két egymástól független egyházközséget. Mindkettő lassan bár, de biztosan haladt előre anyagilag úgy, mint szellemileg. Orbán Ferencz. egy nemzettársa ellen, egy hazai kormány ellen, mely népnek ilynemű fiai adták volt el Ezsau lencséjéért most annyira féltett nemzeti és politikai existentiáját, mely nemzettársa vissza szerzetté neki igy eljátszott nemzeti jogait, mely hazai kormány a más hazai népek rovására még mindig beczézi őket és fenntartja kiváltságaikat. Pedip' a kiváltságok nemcsak a szász nemzetet, de a más kiváltságos osztályokat az emberi társadalom fejlődésének helyes irányától csak eltartóztatta s előhaladásá- ban csak gátolta, midőn a más osztályok versenyétől őket meg mentve anyagi előnyök birtokával lethárgíába slilyesztette. — Merjük állítani, hogy éppen a szorgalmas és rendszerető szász népe fog ébresztőén és fejlesztőén hatni, ha minden csalékony értékű előjogát elveszti, mely e szabad nép közt csak ilyen Original-Correspondens-féle bureaucraticus burjánt teremhetett, mely midőn a konezot félti az egész derék szász népet akarja előtérbe tolni s a maga szeny- nyes insinuatiójával ez utóbbit akarja beszennyezni. Identificalni akarják magokat e jó urak a körülményeket nem ismerő világ előtt az egész néppel, s fogadatlan prókátorául lépnek föl ; holott tudjuk és megvagyunk győződve róla, hogy a nép maga sokkalta hazafiasabb józanabb gondolkozása ; de azt is tudjuk, hogy e jó urak izgató hazugsága a helyesen Ítélő nép közt hatástalanul marad, azért sóhajtoznak részvétért, sajnálatért, segélyért épen ők centrifugál irányban a birodalom határain túl. Ne fáradjanak oly messze sajnálatért ezen okos urak, szavaztunk mi sajnálatot és sajnálkozást bárgyaságuknak még czik- künk elején, s hogy ezután sajnálatra méltó több fájdalmuk ne legyen, igénytelen de jó akaratú tanácsunk hozzájuk az, hogy kifelé hiába többé ne kiábáljanak, mert hangjuk nagyon is gvönge s nem jut oda, hova kívánnák; a helyett inkább kezdjenek itthon, kissebb körben, nemzetfeleik közt igazságot prédikálni, hisz látják, hogy hazugságaikét ezek úgy sem hisszik többé. Ha azt teszik, liivökre, hallgatókra találnak s igy sértett hiúságok sebei begyógyulnak ; ne képzelegjenek, ne féljenek azoktól a veszett ellenségeknek nevezett erdélyi magyaroktól s azoktól a centrifugai irányú szétbontó elemnek nevezett románoktól; csak kezdjenek önök maguk igazságosabban és méltányosabban gondolkozni és cselekedni s megfognak győződni, hogy mindkettő nem épen oly fekete, minőnek önök szeretik festeni őket. N. Hazai közügyek A képviselöház november 7-iki ülésében An- drássy Gyula gróf miniszterelnök válaszola cseh kérdés iránt hozzá intézett mtérpellátiókra. A miniszterelnök előbb Helfy, azután Tisza in- terpellatiójára felel. Beszédéből a következő főmozzanatokat emeljük ki. Az interpellatió első állítása az, hogy a magyar kormány mint olyan beavatkozott egy lajthán- tuli kérdésbe és abban a közbiró szerepét vette át. Erre azt válaszolja, hogy mint a korona egyik tanácsosa vett részt a tanácskozásban, és nem találván magyar szempontot, csatlakozott a közös minisztérium álláspontjához, melyet telyesen helyesnek kellett elismernie. Midőn erre hivatkozik, kijelenti, hogy semmi fontosságot sem tulajdonit annak, vájjon a magyar kormány nevében vett-e részt vagy mint a korona tanácsosa. Szólhatott volna a magyar kormány nevében. szólott azouban mint egyszerű tanácsosa a koronának a maga nevében. Második állítása az interpellálóknak az, hogy egy tisztán ausztriai belügyi kérdésbe avatkozott. Erre az válaszolja, hogy azon álláspont, melyet a közös minisztériummal elfoglalt, nem volt egyéb, mint az, hogy azon törvények, melyeket a monarchia két része elfogadott, ő felsége szentesített, melyek a két rész egymáshozi viszonyát befelé, és állását kifelé szabályozzák, nem hozhatók kétségbe sem utólagos jóváhagyás, sem föltételekhez kötött elismerés által. Az interpellatióban az a kérdés is volt, vájjon a kormány nem tarja e elérkezettnek az időt a personal unió életbeléptetésére. Szónok mielőtt erre részletesen felelne elöhb átalános észrevételeket bocsát közre. Ne _ nézzük azt, vájjon mily fogalomnak felel meg a mi viszonyunk Ausztriához , a real-uniónak-e vagy persónal-uniónak, hanem csak azt vizsgáljuk, helyes-e, vagy nem ? A personal-unió terlieinket nem kevesbítené, csak nehezebb mozgási formákot teremtene. Továbbá a personal uniót azért sem tartja időszerűnek, mert inig a jelenlegi jogállapotot, a közös minisztériumot, és a delegatiókat a cseh alaptörvények is elismerik, addig a personal-unió által egy uj nehézség támadna, melyben az összes monarchia ellenünk állana. A jelenlegi jogállapot megváltoztatására a két minisztérium, a két törvényhozás megegyezése és a korona szentesítése kívántatik, vájjon hiszi-e az ellenzék, hogy mindezen tényezők egy uj jogállapot formulázására megnyerhetök lennének. Végre a fennálló jogállapot fenntartása, mely hazánkat az európai nemzetek sorában oly fontos tényezővé emelte, nemzetünkre nézve morális kötelesség ; ha azt az ország most megváltoztatná, úgy hitelét vesztené, és az egész világ bámulna politi- tikai érettségünk fellet. Azért rendithetlen ragaszkodás a fennálló jogállapothoz ! ez irány elve, és ezt ajánlja az ellenzéknek is. Tóth Vilmos belügyminiszter ugyan-e napon mutatá be a Deák-körnek az 1848-iki választási törvényről szóló revisióját, mint a beható reformmüvek sorrendjében körülbelül az utolsót. Az igen nagy horderejű törvényen kevés, és különösen az erdélyi kerületekre vonatkozólag a re- vidiálás által semmi változás nem történt. A törvény- javaslat vagy épen nem alterálja az 1848-iki törvénybe fektetett nagy és szabadelvű eszméket, vagy a hol elvi változtatásokat tesz, ott az határozottan a szabadelvüség, a haladás érdekében történik. Az 1848-iki törvényen tett javítás nagyobbára oly apróbb bajokat illet, a választási törvény oly hiányait egészíti ki, melyek egyenként eltiirhetők vol nának, de a melyeknek összege az egész törvény j (5 tó töményeit paralysai hatja. Az 1848-iki választási törvény négy rószro osztható. Első része a választási jogosultságot, az úgy nevezett censust illeti. Ezen részben a javasult alkalmazza a törvényt, az azóta beált viszonyokkoz, vagy elismert hiányokon segít, de az alapelveket, melyek az 1848-iki törvényben ki vannak fejezve, egészen érintetlenül hagyja. A második rész a választási kerületeket illeti. Ezeken a törvényjavaslat nem tesz csaknem semminemű változtatást. A választók összeírására, a választás menetére vonatkozó része a javaslatnak, nemcsak revideál, hanem reformál, és pedig szerencsés kezdeményezéssel. A javaslat ezen része körül találhatók az újítások, melyek a 48-iki választási törvényen átvonuló democraticus elveket nemcsak érvénybe tartják, hanem azoknak sok részben szilárdabb biztositékot nyújtanak. Vidé к. KÖpeCZ, 1871, november 11-én. Midőn a magyar keleti vaspályára az engedély megadatott és a pálya kiépítésére a társulat kormányi felügyelet és garantia alatt kiadta részényeit, örömmel siettünk mi is részvényeket összevásárolni azon reményben, hogy midőn egyfelől vidékünk fel virágozása ezen egyik főtényezöjét elősegítjük, más felöl egyszersmind biztos és jövedelmező hazai intézetbe helyezzük el fáradalommal meggazdálkodott filléreinket. Azonban mint az életben a reménynyel sokszor szokott történni, mi is csalatkoztunk reményünkben ; noha aztot nem a sorsjátéki vakszerencsére hanem szavazatunk bizodalmunk és miden időben morális segélyünkkel támogatott kormányunknak megbizha- tósága garantiájára fektettük. Hogy csalatkoztunk annak bizonysága az angol Vahring & Brothers vállalkozókkal! történet, mely által a haza kárt szenvedett pályavonalunk kikészítésének hátráltatásában, de több milliónyi kárt szenvedtünk mi is részvénytulajdonosak. Ennek ki volt oka ? Mire való az igazgató tanács ? Mire való a kormány felügyelete ? Mindezekre nem volna bajos satyrát mondani, ha az ügy sokkalta komolyabb, sokkalta szomoritóbb nem volna, az ország mind hadászati mint nemzet- gazdászati érdekeivel, ha az egyes hazafiak bajosan nélkülö zött filléreivel oly könnyelműen el nem bánnának az illetők. Lám az adót kimélytelenül és drákói
