Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-10-27 / 86. szám
Brassó, 1871. lilső évi folyam 80. szám. Félitek, október 27. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . , 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hs>-marraiA!*#w4aiiM^Ht.:jLa3№ Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Brassó, október 26-án. A bureaucratia nem halt meg, hanem csak aluszik. Alig- hogy a Lajthántúli zűrzavar által az alkotmányoss ág láthatára kissé homá- lyosulni tetszik, a lappangó reaetió is kezdi felütögetni fejét. Ö ime a vele karöltve járó bureaucratia is mint burján siet magát bemutatni. Fog-e meleg eső s termékenyítő napsugár derülni számára? A nemzetek józan eszébe s tapasztaláson okult felvilágosodásába bizva, alig sem hisszük. Hanem a bureaucratia azért igyekezik a lépést megtenni, a „királyföldi viszonyok ismertetése“ ezen szavai értelmében „a b ureauc r a- t i a n а к önző természete: viszályébresztése és fenntartása a végre, hogy a népek és kormányok együtt s t b. h á b о г о g v á n belőle absolutism us és szolgaság származzék, mit aztán ők saját érdekükben szoktak fel használn i.“ — A ki erről meg akar győződni tekintse meg a „Kr on städter“ f. é. 165-dik számát, s valaki csak valaha harist szaváról felismert, ilyen burján sarjat fog felismerhetni ottan „es geht uns wirklich herzlich schlecht“ ur ferdítéseiben. —- Hogy az em- litett ezég alatt egy, az alkotmányos változásokkal kimaradt volt bureaucrata sovárog vissza az eltűnt Eldorádóba s hallatja rágalmait a jelen viszonyok ellen, kétségen kivüli mindazok előtt, a kik a volt bureaucratia jellemét ismerik. Mi nem szándé- kozur к most ezt bővebben vázolgatni : azért röviden csak a fennirt könyvre utalunk, a mely igy ir róla. A bureaucratia „a magyar nemességi privilégiumok eltörlésén munkálódik, de a szász nemzeti privilégiumok örökre fenntartása mellett kész kardoskodni ; absolut időszakban eltöröltetni javallja a szerződéseket, az 1791 -beli alaptörvényeket, sőt a Leopoldféle hitlevelet is; beczikkelyeztetni ajánlja ellenben az októberi diplomát, a fe- brutyú pátenst s a mennyi rendeletet a Bach kormány egy évtized alatt kibocsátott, mind helyesli a mik érdekeire nézve hasznot Ígérnek ; ellenben, ha alkotmányos miniszter egy ideiglenes rendeletet ad ki, a mi egy pártra nézve nem kedvező, akkor Mátyás király privilégiumára, a Leopolddal valókötésre s az 1791-diki törvényekre hivatkozik, az alkotmány szárnyai aláhúzódik, a pátensek és rendeletek általi kormányzást ostorozza sat. — Jelszava s vég czélja nagy fizetés, hivatali befolyás s sok nyugdíj minden áron sat.“ Az idézett könyv azt jegyzi még meg végre, hogy „a múlt századbeli és mai bureaucrata mint egyik tojás a másikhoz úgy hasonlít egymáshoz.“ — Mi eliez csak any- nyit teszünk, bogy a burearcrata, mióta a „szászföldi viszonyok ismertetője“ lefestette, se nem tanult se nem feledett semmit. Ugyanazon nótát fújja változatlanul most is. Még csak a rendje is szorossal! a leirt, mintha a vázolatja minta gyanánt megvolna készitve. — Olvassa meg csak bárki az: „es geht uns wirklich herzlich schlecht“ czikket. Miután annak Írója kénytelen bevallani, bogy a „Gartenlaubénak“ Nemere sept. 26-diki száma által megrótt tudósitója egyszerűen nyilvánoson hazudott, mert abból bizony Pgy betű sem bnyy ^ magyar ministerium a szász egyház egyházi és iskolai vagyonának kezelését, vagy a lelkészek és tanitók szabad választását legkisebbé is gátolta volna, hogy a fennirt, alap- nélklil maradott, de réája nézve terjesztendő , — mert ingerlő-tétel támogatást nyerjen, miután a jelenleg hivatalt viselő és arra készülő szászokat katilinai existentiáju és bankrott hivatal vadászoknak nevezi, (hijában a hivatal a szászföldön a bureau- craták patrimoniuma volt; a ki azt előlök elveszi: az catilinai existentiáju), — elf ujja a bureaucraták egész litániáját, Elkezdi, mint a fennirt vázlatban van, a magyar nemességi privilégiumon, rajzolva, hogy milyen wirklich herzlich roszra fordult jelenleg a szász nép sorsa, mert a nemes census nélkül választó, mig másnál ezen jog birtok nagy adóhoz van kötve; mert a törvényhozó testület egyik faktora a főrendek háza, hol a szász egyház nincs képviselve. Vádolja az országgyűlést, hogy a ministeriumot felhatalmazta 1867-ben márczius 8-kán, hogy Erdély igazgatása, szervezése és I igazságkiszolgáltatása tárgyában a szükséges intézkedéseket megtehesse, állitván, hogy ennek következtében nem ülhetett össze a szászföld 1867. márcz. 18-kára összehívott alkotmányos képviselete sat. Megtámadja a ministerium 1868 jan. 24-ki, a törcsvári, talmács- és szelistye széki dominiumoknak Brassóvidék és Sze- benszékhez csatolását tárgyazó rendeletét; úgy az 1869-ki képviselő testületek újra szervezéséről! rendeletét, sőt több országgyűlési törvényt is, hivatkozva az 1847 és 1791 törvényekre; végre feljajdul, hogy a szászföldi hatóságoknak az i g a z g a- tási költségek igen szűkén adatnak. S megjegyzi előre, bogy mindezek annál fájdalmasabban hatnak, ha az ember vissza tekint, hogy a régi királyok mi módon bántak a szászokkal. — Nem engedi jelen czikkünk terjedelme, hogy ezen ingerlő alakban elő adott ferdítésekre most bővebben kiterjedjünk. Jelenítő- nanlr ficrjrs'zpviip.n ifilezni kívántuk ezen bureaucrata hangot. Két dolgot azonban még sem tehetjük, hogy ne nyilvánítsunk. Az egyik: megdöbbenésünk, mennyire nem válogat az önzés eszközeiben, hogy czélját elérhesse. A „ Gartenlaubéban “ közlött rágalmakról, minthogy azt egyrészben legalább a „Kronst'ádter“ vssza húzta, bár nem a maga rendén, mert nem ott történt a visszavonás, a hol a rágalmazás mondatott, s a mit az ember kész kénytelenségből tesz, az még n em érdem, azonban még sem szólunk. A „Kronsfádterben“ előadottokból azonban mutatványul egy párt felemlitiink. — Mindjárt kezdetben azt állítja annak írója ugyanis, hogy fordult elő eset, hogy a szász földész nemes ember cséplője a választó urnához mehetett, mihez annak, ki neki f Egy kártyás-kngiis pap neve napjára.*) Tiszteletes uram ! Alázatos hive Kuglinál lagalább s tarokk-asztal mellett — Eléjárulok egy szép köszöntő verssel, Tulajdon erőmön csináltam a melyet. Ne bigyje kegyelmed, hogy a mikor szólok, Magasztalásokra emelvén beszédem, — Nagy fogyatkozásit, gyakor liibázásit, Élte minden nemű bakklövésit védem, Nem vagyok én, kérem, az a póéta, ki Attilához hajdan hizelgöleg ira; Miért nem vagyok az: sok oka van annak, Első s a legfőbb, hogy kelmed sem Attila. *) A „Nemere“ naptárok hagyatékából. — S z e r k. Ha mi virág leszen szerény szavaimban, Nem nőtt a hizelgés üvegfala mellett; De a szent igazság tündöklő napjának Ragyogó arczája nézésitöl fejlett. Nevezetes hirü Kolumbus Kristófnak Indult hajdan bárom horganyos hajója. Ezt képzelem, mikor kelmed karjaitól, Löketve, megindul kuglinak golyója. О ment, hogy találja Amerika földét ; Kelmed golyója megy „papon-biró“ végett; ü is hányattatott, ez is hányatódik, Es pálya futások talál egyszer véget. Eddig mint hasonlít kelmed Kolumbuslioz ; Hanem, a mi most jön, az gyengébben üt ki : О végre föllelte Amerika földét, Kelmed „papon-birót“ sohasem tud ütni. Mint nagy Napoleon mappával kezében Tűnődött gyakorta világ bódításán: Ogy tűnődik kelmed éjjel is nappal is, Kártyával kezében pagát elfogásán. О sokáig győze, végezetre mégis Ott Waterló körül kutyaliter jára. Kelmed különbözik, mert szünetlen talál Reprotest vesztésnek nagy Waterlájára. Hát már mit beszéljek? kifogytam a szuszból, Pedig papirosom volna akármennyi. Kegyelmed a hibás tisztelendő uram : Mért tudott érdemben csak ennyire menni. Múzsám, kompeskáljad magadat egy kissé ; Hát nem tudod-é, hogy kíilömbségek vannak ? B a kitol megszoktuk semmi jót nem várni, Érdemül rovunk fel valamit is annak? így állván a dolgok, kívánom szivemből : Sok évben legyen még kelmed neve napja ; S akkor is — máskor is csapolja meg borát A kugli s a kártya felkenetett papja. — K i b é d i.
