Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-10-03 / 79. szám

rasso, Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ít. — kr. Félévre . • ■ • 3 ft. — kr. Negyedévre . , 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adо 1 f ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyom­dájában. Brassó, október 2-árp „A Kronstädternek szegénynek“ (kérem nem appreliendálni, — nem testi szegény­séget értek). Önnek írok tiszteit Kronst'ád- ter néne, mert tudom, hogy figurái ugyan az ön homlokán egy becsületes embernek mint szerkesztőnek a neve, de úgy látom, hogy csak olyan formán mint a lí-dik Endre czimei között a jeruzsálemi ki­rályság. — Az ön szerkesztője félre ism erhellen rokonszenvet mutatott ugyanis mind szó­val, mind tettel a nagymélt. k. közoktatási ministerium által közelebbről itt berende­zett népiskola tanítói póttanfolyam iránt ; annak tisztelgő küldöttségét fogadva, azt jó indulatáról biztosította; anyagilag pár­tolta; bucsúlakomáján részt vett; s érette poharat emelt : ön pedig oly halálos ellen­szenvvel van ellene, mint az ördög a töm­jén ellen. Az ön szerkesztője a magas kor­mány iránt a legnagyobb lojálitással, an­nak intézvényei iránt oly tisztelettel visel­tetik, hogy azoknak hatásukat kigúnyolás és ferdítés által tompítani bűnös játéknak tartaná, s névszerint a képezdei póttanfo­lyam intézvénye elleni törekedést a czivili- zaczió ellen intézett arczul csapásnak te­kintené : ön ezzel ellenkezőleg nem tartóz- kodott ezen póttanfolyamot tartalma alatt folytonoson nem csak gúnyolni, hanem ol­vasói előtt a lehetőleg ellenszenvet keltető- leg tüntetni fel. — Characterrel bíró, jobb és balkeze között külömbséget tenni tudó szerkesztőről ily badar kétfelé tarisnyálást fel nem tehetve, egyedül önhöz kell intézni szavaimat. Tetszett önnek először is a magas kor­mány képezdei póttanfolyam iránti bölcs és jótékony intézkedését az által tompítani és ellenséges színben tüntetni fel, hogy azt gúnyosan „Réthi sehe Lehrcursnak“ nevezi. A mennyiben Ön ezzel némi nem tudást szen- velgene, csak azt kell megemlítenem, hogy emlékezete igen szerfelett rövid. Kevés na­pokkal az előtt hirdette Ön ki, pénzért, ezen képezde ügyében a vidéki iskolata­nács bizottsága általi fölhívást, a melyben ön maga hirdeti, hogy ez a magas kor­mány által rendeztetett be. A mennyiben pedig e kormányi intéz­kedést meghiúsítani akaró gúny akar lenni, meg kell ugyan vallanunk, hogy ez a Kronstädter némely (nem minden, hanem némely-manche) bárgyú olvasóira nézve elég czélszerüleg van választva a végett, hogy ezen kormányi intéz vény iránt ben- nök ném csak hidegség, hanem ellenszenv költessék fel, hanem politikának nagyon rósz. — Hiszem tudja ön jól, hogy azon párt, melynek ön orgánuma a magyar lap „Ne­mere“ alapítását s a magyar-román-német testvéresülést nagys. Rétki tanfelügyelő ur­nák tulajdonítván : azért őt, mint az áldott emlékű „divide et impora“ elvnek meghiu- sitóját innen valahóva elközösiteni tűzte fel adatul, remélve, mint a balga gyermek, hogy ha az órát eltöri, hogy ne mutasson 6-ot, majd akkor a nap sem fog feljöni, hogy vilá­got árasszon. Erre pedig az egyenes ut az, hogy őt előbb a Kronstädter hasábjain ! i mindenképen megtámadva és gyanúsítva ; i ellene általános ellenszenv támadjon, s ek­kor az egész nevében sürgettessék a magas kormánytól az ő inneiu eltétele. Ekkor lesz aztán itt ismét boldog pa­radicsom, melyben a v á 1 ajs z t о 11 а к mind idvességre jutandanak. — iEs. lássa csak, hogy ezen szép" plármmnak, miként dolgozik ön akaratlanul ellene. Elsőben is észre véteti, hogy Réthi tanfelügyelő ur a kormány intézményeinek végrehajtásáért nem tetszik az ön pártjának; másodszor Réthi tanfelügyelő urat gyűlöletessé szán­dékozván tenni s a kormány intézkedését „Réthische“-nek hirdetvén, igen kézzel fog­hatókig árulja el, hogy mi lakozik szivében a kormány intézkedése iránt, s harmadszor érthetőleg bizonyítja be, miszerint ön tulaj- dönképen nem is a tanfelügyelő arra őrről, hanem a kormányra, mert ön előtt a kor­mány vagy Réthische intézkedés telje­sen egvjelentésü. — Hogy lehet mindezek után elhitetni, hogy ön csak a személynek, nem pedig magának az ügynek ellensége!? Azonban ön nem csak a kormány in- tézvényét a képezdei tanfolyamot, hanem annak tagjait is szeretné valahogy gyanú­sítani. Azért beszél ,valami tarokirozásról úgy mellékesen, s az állítja, hogy a ma­gyar tanítók épen úgy meglátogathatták volna a szebeni szász tanító gyűlést, mint a szász tanítók a brassai póttanfolyamot. A mi a tarokirozást illeti : erre csak annyit jegyzek meg, hogy ha ön ferbliről beszél, talán csak akadhatott volna valaki, a ki­ben ön gyanút ébreszthessen, hogy a sze­gény tanítók a számolás mesterségét any- nyira vitték, miszerint kitudták kálknlálni, hogy Brassóban, ha a szekeres 2 forintért a város határából ki nem hajt s a kaszás 1 frt. napi díjjért még csak nem is hede- rit, 50 krbói nem csak meglehessen élni, hanem még vesztegetni valót is félre tenni, — hanem igy csak azt kell mondanom, hogy önnek nem csak a nyelve, pergeti azt az „operenczián-ober Entian tűit“, ha­nem úgy látszik, hogy az esze is ott jár. A mi pedig a szebeni tanitó-gyülést illeti: azt én igen nagyon tisztelem és be­csülöm, hanem nem úgy ám az ön észjá­rását. Mert lássa csak van egy tudomány, a mit logikának hívnak, a mely okosko­dásából Ítélve, nem erős oldala önnek, e szerint nem áll az, hogy a miként a szász tanítók haszonnal látogathatták volna az ál­falok érthető német nyelvű póttanfolyami előadásokat: épen igy a nem szász nyelvű tanítók is az általok nem értett szebeni né­met tanácskozásokat. — Ajánlom ezen tudomány bővebb tanulmányozását azért jövőre önnek. Végre, hogy lelkének teljes mértékét ki önthesse s a kép is teljes legyen, ha­sonló modorban igyekezik valami roszat mondani az előadókról is, állítván, hogy azok közül némelyek - manche tudomása szerint nem bírnak képességgel a póttan­folyami előadásokra. — Óhajtottam volna, hogy erre az illető előadó urak tegyék megválaszokat, hanem hihető, hogy azok­nak becses idejüket inkább igénybe vette a humanismus érdekében! hiv munkalodás, hogy sem azt ily piszkos ügyre pazarol­hatták volna; vagy meglehet, hogy mint egyrészről vidékről héj ott egyének, meg undorodva ezen ilyetén urbánus (lucus a non lucendo) modortól, legczélszerübbnek tartották a magyar költő szavaira „gyakran rúgást ejt a szamár becsületes emberen“ em­lékezve, megvetéssel válaszolni az ilyetén rágalomra , mi ellen egész munkásságuk élő czáfolat volt. Valóban nem is tudja az ember az önhitséget vagy arczátlanságot bámulja ezen rágalom olvasásakor. Olcsá- t rolni akarni azok munkásságát, kik közül az illető egyetlen egyet sem hallgatott meg soha! Ez aztán az igazi alapos beszéd. Hová jut az ember, ha a szenvedély poli­tikáját űzi ! Hogyha ezen eredeti Ítész azon munkatársa fog önnek lenni, a kit irrnodo- rábói gyanítunk, súgja meg nekie, misze­rint mi mindnyájan jól tudjuk ugyan, hogy ő igen nagy schw a r z, azonban ugyan irmodorából látjuk azt is, hogy az ő scliwrz- sága nem olyan B.ertalanféle schwarzság, a ki a puska port feltalálta. Azért legyen szives megengedni, hogy azon kormány­nak, a mely egy ezred év óta fennálló ál­lampolitikájának kifolyása, lehet talán egy parányival még is többecske Ítélő tehetsége intézvényei kivételében, mint ő bölcsessé­gének, s tanács és személyekért aligha az ő operenczián táljára szorult. Kü- lömben ne csüggedjen el, mert lehet, hogy még reája is sor kerül. Ha majd egy lö­vész képezdét kell felállítani, aligha abba alkalmasabb egyéneket lehetne találni még az operencziántul is, a kik a baklövé­sekből külömb előadásokat tarthatná­nak, mint ő és ama hires lövész-egyleti nyilatkozat szerkesztői. Kár hogy a köztöki hasonlatosság teljes voltára tekintetből az ön dolgozó társa is úgy nem indokolta re- ferádáját, hogy ezt ő azért irta : mert ha­ragszik a tanfelügyelő urra. — Egy pártolója a póttaníolyam i n t é z v é n y é n e k. Hazai ügyek. O császári és apostoli királyi felsége a kővetkező legfelsőbb kéziratot móltoz- tatott kibocsátani : Kedves öcsém József föherczeg! Az utolsó napi hadgyakorlatoknál a magyar honvédségnek legelőször vala alkalom nyújtva, hogy nagyobb hadtestekben s a közes hadsereggel együttesen működhessék, s mint­hogy valomenyi alosztály oktatásában s kiképezteté- sében az előmenetelt Örömmel vettem ezre, az áta kínosan tanúsított buzgalomért teljes megelégedésemet nyilvánítom. Egyúttal kellemesen indíttatva érzem magamat, hogy kedves öcsémnek, a honvédség kiképeztetése körül szerzett kitiiuő érdemei elismerése jeléül, ezen­nel a szent-István-rend nagy keresztjét adományoz­zam. — Ivóit Fóthon, 1871. évi sept, hó 27-én. Fereucz József, s. k. Magyar képviselőház. A lcépviselöház ülése szeptember 24-ikén. Napirend : a 30 millió kölcsönről szóló tör­vényjavaslat végmegszavazása.

Next

/
Thumbnails
Contents