Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-09-22 / 76. szám
Első évi folyam 76. szám Brassó, 1871. Pétiek, September 22, Megjelenik ez a lap hetcn- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Effész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . , 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: К eny.eres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaezon. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1*—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Karnner nyomdájában. Brassó, szeptember 21. Megelőző két számunkban közöttük főbb vonásaiban azon emlékiratot, mely az erdélyi választási törvény revisiójára nézve. „Egy képviselő“ aláírással tétetett közzé, s mely, a mint látszik, a román értelmiség közvéleményét fejezi ki. Miért közöttük? Azért, mert abban oly becses és gondosan összeállított adatok foglaltatnak, a melyeknek ösmerése magában is hasznos választási törvényünk megítélésére, esetleges átalakítására elkerülhetetlen szükséges. Azért továbbá, mert a románok őszinte megnyerését, kibékitését oly elhatározó fontosságú teendőnek tartjuk, a melyre mind kül-, mind beljyolitikai constellatiók által első sorban vagyunk utalva. Egyetértés elérésére pedig okvetetlen szükséges, hogy az egyezkedő felek őszintén tárják fel és ösmerjék meg egymás álláspontját. Félremagyarázások elkerülése végett megjegyezzük, hogy a románok kielégítése csakis az által vált politikai szükségességét, hogy ők magok lehetségessé tették nyílt közeledés és a közállam czéljaival megegyeztethető kivánatok által. Ida lehetetlent, vagy államellenest követelnének, akkor természeteren más utón igyekeznénk megszerezni azon előnyöket, a melyeket igy az ők megnyerésüktől remélünk. De épen azért is örömmel üsmertettük ezen emlékiratot, mert annak hangja oly tisztességes, annyira át van hatva meleg hazaszeretettől, hogy jól esik azt tudomásul vennünk, és teljes reménynyel kezdhetjük meg a komoly vitatást. Es mivel föl kell tennünk, hogy ilyen hangon beszélő honfiak nem zárják el füleiket az őszinte felvilágosítás elől, — legelőbb is azt jegyezzük meg, hogy a szabadalmazott kisebb városok követküldési, valamint a volt nemesség követválasztási jogának fenntartása nem úgy tekintendő okvetetlen, mint a románok elnyomására alkalmazott rendszabály. Ida visszaemlékezünk a 48-iki törvény- hozásokra, nem tagadhatjuk el, hogy azoknak irányzata ez volt : jogot adni azoknak, a kik addig nem bírtak azzal, de nem venni el azoktul, a kik bírták. Igen messze vinne, ezen irányzat helyességét igazolnunk; csak annyit emlitüuk meg, hogy állandó polgári szabadsággal csakis azon népek birtak, a melyek bizonyos utón nyert jogaikhoz és ellenállottak a percznyi izgalom felforgató törekvéseinek. — Ezt a törekvést kiválólag az angol és magyar nép közéletén tapasztalhatjuk; s hogy jó hasznát vette mindkettő, nem tagadhatni. Nem következik azonban ebből, hogy valamely állami intézvény fenntartásához körömszakadtik ragaszkodjunk; sőt az említett conservatismus csak abban az esetben üdvös, ha párosul vele az újítási készség is, mihelyt jól megfontolt államczélok követelik az újítást. Tehát, hogy a fennforgó tárgyra térjjiink, állítjuk, hogy az erdélyi választási j ! törvénynek mostani alakjában .való fenntartása egyátalában nem a roftüínok ellen alkalmazott rendszabály. De kifejezzük azon meggyőződésünket is, hogy most már eljött az ideje revízió alá venni ezen választási törvényt, egyfelől az alkotmányunknak alapelvül szolgáló jog- egyenlőség szempontjából; másfelől open a román honpolgárok kielégítéséért. Hogy ezen átalakítás épen ma történjék e vagy holnap; és hogy épen az említett emlékirat tervezete szerint történjék-e, — annak kimondására a viszonyok bővebb tanulmányozása szükségeltetik. Részünkről beérjük most azon nézet kifejezésével, hogy a románok méltányos igényei mentői elébb kielégitendők, és egyebek közt a választási törvény alkotmányunk átalános elveihez alkalmazandó. A törvényszéki elnökök kinevezésére nézve magán utón értesültünk annyival, bogy Brassóba Dtick György, Fogarasba К e u 1 J ó - z s e f , Háromszék két törvényszékhez Vájná Tamás és Hónát h József, Nagy-szebenbe Haas és Beszterezére Mangesius urak neveztettek ki. Atalában meg van már állapítva a kinevezendök névsora, csupán 16 hely maradott még egy ideig betöltetlenül. Ha a brassai kinevezésre vonatkozólag azon elvből indult volna ki kormányunk, az szászváros, tehát tüzün-vizen szász legyen az elnöke, talán méltóbbak mellőzésével is ; abban az esetben egész erőnkből kifejeznők méltatlankodásunkat, mert ez nem szász nemzetiség által lakott kereskedő város a magyar birodalom területén, s mivel az igazságszolgáltatás nincs nemzetiséghez kötve, követeltük, hogy a legméltóbb neveztessék ki. A kinevezett Dück György ur, városunk és vidékünk eddigi főbírája, szász nemzetiségű ugyan ; de abban a helyzetben vagyunk, hogy kinevezteté sét a legsikerültebbnek tarthatjuk, mert részrehajlatlan igazságáért, hivatali buzgalmáért és tehetségeiért átalános tiszteletben áll mindnyájunk előtt, nemzetiségi I külömbség nélkül. Fogadja részünkről is a legőszintébb szeren- csekivánatot. Budavár, 1871 sept. 15 én. Kedves barátom! Szives felhivásodra s élénk kis lapod iránti ro- konszenvből, s végre azért is, mert székely ember I vagyok, ki a sírig vonzódik szülőföldéhez, olykor ' közlök egyet-mást a távolból, különösen pedig a népnevelés ügyére vonatkozó dolgokat ; mert én úgy vélekedem, barátom, hogy nekünk népoktasási ügyünknél fontosabb nem igen van. Aztán annyi emberünk van, a ki csak politizál, mindig politizál, — habár rendszerint meglehetős alanti szempontból, — inig az iskolai s népoktatási dolgok alapos fejtegetésével igen kevesen törődnek. Lássuk hát ennek a sokat szidott kormánynak a népoktatás terén egyik legközelebbi tettét. A múlt év nyarán a közokt. minister, úgy tudom — 26 helyen állított 6 hétig tartó póttanfolya- mot olyan tanítók számára, a kik tanítói okmánnyal nem birnak, 2 — 3 tanárt nevezett ki mindenik póttanfolyamhoz tiszteletdíjjal, hogy a legszükségesebb ismeretekből tartsanak előadásokat ; küldött mindenüvé szép és jó taneszközöket, hogy azokat ismertessék. A szegény tanítóknak, hogy könnyítse a megjelenést, 50 krnyi napidíjt adott. Ezen póttanfolyamok mindenütt jó sikerrel folytak le. S az ismeretek terjesztésén kívül az a jó eredménye is volt, hogy a tanítók összejővén, a szellemi súrlódás mellett, a testületi érzés is fejlődni kezdetit bennük ; sok jó indítvány keletkezett morális erejük nőtt; s azóta mintegy 30 tanítói' egyletet alkottak , melyek alapszabályokkal rendezték magukat. — A jó siker után, a közokt. minister ezen a nyáron már 40 ily póttanfolyamot rendezett, s ezen kívül 8 tanfolyamot csupán a tornászat tanításra. Ha a m. évben a póttanfolyamok jó sikert mutattak, a siker most bizonyosan fokozódik ; s én azt hiszem, hogy ezen intézményből a tanítói karra s általában a népoktatás ügyére temérdek jó származik. En azok közé tartozom, kik lelkűkből örvendenek azon, ha a néptanítók osztálya, annyi nélkülözés és anyaország után, lassanként jobb és tiszteltebb sorsra vergődik, és erkölcsi s szellemi erőben jobban-jobban gyarapodik. A mint értesültem, a most rendezett 48 póttanfolyam az államnak száz ezer írtjánál többe kerül. Vajha az értelmi, szellemi és erkölcsi nyereség százszorosán feljiilmuluá az arra fordított anyagi áldozatott. A népoktatás tere az, hol minden áldozatnak szívből örvendek ; de ez az- a tér szintén, a hol legtöbb eredményt mind a közügyre, mind saját érdekükben, magától a tauitóosztálytól lehet és kell várni. — Alakítsanak mindenük egyleteket. Gondolkozzanak és beszéljék meg iket. Védjék es fejlesszék érdekeiket. Es anjauaK. uj lendületet a nép oktatásnak. Mai időben nagy fontosságú osztály a tanítói osztály minden országban, de csak úgy, ha önmaga megérti feladatát és lankadatlanul előre tör! Bz. — Magyar képviselőház. A képviselőház szept. 16. ülésén terjesztette elő a pénzügyminiszter az 1 8 7 2 - к i költségvetést. Ghiczy Kálmán egy oly kötelesség teljesi- tésóre emlékeztette a kormányt, melyet, hogy az utóbbi mért hagyá körmére égni, eléggé megmagyarázta a pénzügyminiszter. A közigazgatás költségeit a köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslat értelmében tudvalevőleg ezentúl a törvényhatóságok közvetlen fizetendik házi pénztáraikból. Ezen czélból az állam a föld-, a ház-, a jövedelmi és személyes kereseti adót oly mérvben tartozik leszállitani, hogy a leszállítás megfeleljen azon főösszegnek, melyet a kormány tavaly a közigazgatásra a törvényhatósá - goknak kiszolgáltatott. Az 1870. évi 42. törvényezikk kötelességévé is teszi a kormánynak, hogy ez érdekben törvény- javaslatot készítsen, s Ghyczy Kálmán határozati javaslata azt kívánja, hogy a kormány még a jelen országgyűlés alatt teljesítse e kötelességét. Kerkápoly kész a belügyminiszterrel együtt (mint a törvény rendeli) kötelességét teljesíteni. A nehézség abban van, s ez késleltette eddig is a dolgot, hogy abból, ha oly javaslat terjesztetik elő, minőt a törvény rendel, sok inkonvenienczia fog származni, mást pedig, a törvény rendelésével ellenkezőt nem szabad benyújtania. Ezután Móricz Pál ujitotta meg egy régebbi határozati javaslatát, mely a kormánytól kimutatást kíván az ország pénzügyi, gazdasági stb. állásáról, s ! törvényjavaslatot az államnak — hivatalainak, kormányzati ágainak végleges rendezéséről, mi az államgépezet működését pontosabbá s olcsóbbá s a józan bírálatra hozzáférhetőbbé tenné. Horn Ede határozati javaslatot terjeszt a ház elé, mely elfogadtatása esetén, kötelezné a kormányt, hogy még a jelen országgyűlés alatt terjesz- szen elő. E határozati javaslathoz járult Pulszky Fer en ez is. Györffy Gyula a közgazdasági minisztert az ipartörvényjavaslat tárgyában interpellálta. Az ülés további folyamában Kerkápoly előterjeszti az 1872-ki előirányzatot, a fölveendő 30 milliónyi kölcsönről szóló törvényjavaslatot. Huszár István beadja az államadósságot ellenőrző ' bizottság költségeinek előirányzatát, s Bittó István póthitelt kér az első folyamodása bíróságok fölállítására. Kéri továbbá minisztériuma számvevőségi személyzetének szaporithatását. Horn Ede határozati javaslata igy hangzik :
