Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-09-22 / 76. szám
— 302 — „A kormány oda utasittatik, hogy még a mostani ülésszak alatt terjesszen a képviselőház elé törvényjavaslatot, mely a polgári házasság kizárólagos érvényesítését kimondja, s a házaspár tetszésére hagyja, a polgári hatóság előtt kötött frigyet egy házilag megáldatni. Vidé к. Rumania Plojcst, 1871 septembor 15-ón. T. szerkesztő ur ! Rég az ideje, hogy lesem s várom azt, hogy vájjon találkozik-ó valaki, a ki a ruraániában élő, nem csekélyszámu magyarság nevelési ügyét szivére veszi s ahoz komolyan hozzá szól? S ime a „Nemere“ ezt megkezdé; ne féljen azért, csak fújjon át a kárpátokon e ránk nézve üdvös tárgyban, mi itt nem krivicznek nevezzük dévaváryként, de enyhítő lenge szellőnek. Igaz, nekünk magunknak kellene leginkább e tárgyat sürgetni, vagy pedig chez komolyan hozzá szólani, de a legközelebbi években lefolyt rumániai mesterkélt zavarok, nem sok remélni valót hagytak a jövőre nézve; azonban ha az anarchia, a brutaliz- mus bevonják körmeiket, még akkor valamihez üdvösen hozzá juthatunk, s azok, kiknek ez ügy komoly tanulmányozásuk tárgyáva lett, nem lesznek kénytelenek ily kérdéseket tenni fel : miért és kiért ?— En ez ügyet, megvallom — inkább nemzeti, mint felekezeti szempontból szeretem tekinteni, ámbár ez ideig legtöbb mi reánk magyar reformátusokra esett e mindnyájunkat közösen érdeklő tárgyból; iskolánk, mondhatni, csaknem mindenütt felekezet nélküliek, mert bármely felekezetnek is nehéz ide oly egyének nyerni, kikre elmondhatnék, hogy csak félig is megütik a mértéket, minden áron tehát a mi népünk számára jól rendezett iskolát kell teremtenünk, de először alapra van szükség, hogy a működő egyéneket itt külföldön ne legyenek kitéve annak a nyomornak s elhagyatottságnak, melynek mi valánk kitéve ez ideig. Népünket, kikről mondhatni, hogy nem a jólét hajt ki a hazából, nem lehet nagyban terhelni; azért gyermekeikről minden áron gondoskodnunk kell ! Bukurestben van jól berendezett német luther. iskola; mi magyarok ilyennel ma nem dicsekedhetünk. Ez előtt évekkel lett volna idő és alkalom a bukuresti magyar ref. egyházat működő egyénekkel ellátni, de a czélba vett agyrémes rumániai püspö kösdi, a minden igaz oknélküli pénz fecsérlés, üres jaj-veszékelés, a mindenfelé létező levegőben alakult egyházak alkotása, mindent, de mindent felemésztett. — Talán még nem késő a megmentés ; teremtsünk azért egy a vidéken elhagyatva, szétszórva lakók gyermekei számára is czélszerii iskolát, akár Bukurestben, akár Fitesten, akár Ploesten, a két utóbbi helyen e czélnak megfelelő helyiség van, és a megélhetés is olcsóbb mint Bukurestben. Itt Ploesten ma csak egy tisztán német ajkú tanitó hiányzik az idegenség számára, mert jelenlegi fáradhatatlan szorgalmú tanítónk Szőcs József, úgy a magyar, mint a román nyelvőrt tanulóknál szép eredményt mutatott fel ez ideig is. A lefolyt iskolai évben ploesti magyar reform, iskolánkban öszv^sen 54 tanuló fordult meg, még pedig nemzetiségre nézve: magyar 12, német 8, izr. 18, román 16. A r. cath.-nak ez ideig itt Ploesten iskolájuk és tanítójuk is volt, most pedig nincs, itt tehát most volna az ideje egy jól berendezett iskolát teremteni, ettől senki sem vonná vissza magát, itt utat s módot is lehetne találni a vidéken elhagyatva levő szülék gyermekeinek olesószerü táplálására és gondozására. Teremtsünk azért alapot először, honnan a működő egyének az itteni népre való szorulás nélkül elláttatnak s ekkor czélt értünk ; igy egy müveit, képzett egyén sem riad vissza a rumániában lakó magyarságtól, mert ez által meggátoltatik a fejetlenség, a divatos szájaskodás és öklözősdi, a czéltalan független szabadoskodás véget ér! Szóljanak azért e tárgyhoz továbbra is azok, kiknek ez ügy szivükön fekszik, és ha komolyan, a múltat nem feledve, körül tekintenek, átfogják látni, hogy mennyire üdvös még most e különféle irányú s törekvésű vándor népre itt romániában a — tout pour eus et rien par eus — elvnek alkalmazása. Vincze Dániel, ploesti év. ref. lelkész. Hévíz, 1871 September 17-én. Községünkben a mai nap egy nagyszerű örömünnepet szentelénk. Minő ünnepet? ezt kívánom at. olvasó közönségnek elmondani. Mindazok, kik Hévíznél az Olt folyón valaha áteveztek, úgy hiszem, eleven emlékezetükben tartják, mi nehéz sőt néha épen félelmes vala ezou átevezések itt ? A folyó, mint Erdély legnagyobb folyóinak egyike, itt mindég mélyebb sebesebb, mint sem átgázolásat egy utas merészelné megkísérteni ; az egyszerű primitiv szerkezetű hidas kajó, melyen se karfa szédülő állat vagy ember biztosítására, se hidpadlás, miut a Maros hasonló révhelyein szokott lenni, hogy a szekérben ülőt az agyrázkodtató döczögésrül megkimélye ; se hajókötél, mely az átevezöket biztosítsa : ezen átszállté eszköz mondom, az ő hosszú rudas révészeivel és ezeknek matrozias, nyers fogadásával, koránt se va Iának oly tárgyak, melyek a jövő-menőket ezen át- evczési révpont élvezésére édesgették volna és mégis oly sűrű vala az utazók száma, hogy, kivált magasabb fokú vízálláskor, órákon át kelle várakozniok az átszálitás sorára ; a bekövetkezhető tolongás veszélyeit néha épen csendőrség kiállításával lehetett megelőzni. Mit szenvedhetett itt ember és barom ? minő jelenetek fordultak itt elő ? szomoritó lenne an- uak elbeszélése s ez okból ettől meg is kímélem a t. olvasót. Elég az, hogy most о baj többé nincs, az em- litett hidhajó, melyet sokan lélekvesztönek neveztek és az ö hatalmas matrózai nyughatnak békével s jöhet Háromszék, Brassó és Fogarasvidék tereiről bárki teljes bizalommal, mert azok helyét egy a szó teljes értelmében remek álló hid nyitott kapui várják, hogy az Olt szilaj — itt 50 öl széles folyója felett bármelyik pillanatban haladék nélkül a túlsó partra jusson. E hid a tegnap adatott át a forgalom, nak. Ennek létrejöttén szenteltünk örömünnepet a mai napon. Héviz, Datk és alsó Rákos magyar — Hidegkút, Bogáth, Kucsuláta román szomszéd falvak né pe egy nagyobb mint 1000 lélekböl álló tömegben tódult látni a honunkban még páratlan amerikai mintára épült 54. öl hosszú, csinos falánczolat kötésekkel erősített alsó és felső karcsú Kezeteken s csupa 2 sor czölöpzeten a viz szine felett m. e. 4 öl magasban inkább függő mint álló remek hidat. Az idő szép, derült és a nap épen vasárnap volt. A nép óhajtotta, hogy a rendes isteui tiszteletet ne a tem- plomokáan, hanem itt a bidon tartsuk meg és úgy lön. A magyar nép egységhivők és reformátusok együtt éneklék lég és szivrázó hangon közös zsoltárukat. Imát mondott a helybéli reform, lelkész J. Petre Mózes ur. Szentbeszédet tartottam én ki e sorokat Írom. Utó imár román nyelven olvasott görög keleti lelkész t. Mán János ur. J. Petro ur bálát adott imájában Istennek, hogy e várva várt örömnapot az élők sorában érnünk engedte ; hogy urnnk a magyar király minisztériumában atyai kormányt adott, mely e föld népéről e hid által kitűnő bölcs tapintattel és valóban atyailag gondoskodott és kéte Istent, hogy felséges királyunk thronját, kormányuk székét, a magyar hazát és e hidat tegye olyan ná, mint a milyen ama kősziklán épült ház, melyről Jézus mondá : eljött az ár viz, eljönnek a szelek viharai, de a ház ingatlanul maradott, mert azt a bölcs gazda nem fövényre, hanem kősziklára épitette. Luk. 6. 47. Én egyszerübeszédemben elmondám, hogy mi tulajdonképpen a hidat mint anyagdarabokból álló testet meg nem szentelhetjük, de megszentelhetjük halgatóink szivét annyira, hogy e hidat is mint egy templomot oly tiszteletben tartandják, ha midőn e hidat látják, nem feledik ebben bámulni az emberi ész és munkaképesség remekét, felismerni a magyar királyi kormánynak e hídban is a földnépe iránt tanúsított gondoskodását és képesek lesznek mint értelmes, erényes nép e hidat mint egy határtalan becsű kincset jóllétük előmozdítására felhasználni. Felkérém egyszersmind, hogy tartsa mindenik szent kötelességének e műremeket minden nemű vandal rombolás ellen mint egy templomot őrizni ; a jövőket menőket oly emberséggel fogadni, hogy azok e hidra és reánk áldást mondjanak és hálával emlékezni azokra, kik о híd létre jöttében munkálkodtak. Említett román lelkész atyánkfia utó imájával feltette a koronát isteni tiszteletünkre mindnyájunkat meghatva különösen az által, hogy áldást kert Istentől mindnyájunkra a szabadság, testvériség és egyenlőség nevében. Mily szivrekató vala ez ünnepély ilyszerü lefolyása ? a két nemzetből és három felekezetből test- vérileg egyesült nékörének lelkesült derültsége a három egymás mellett álló lelkész vezérlete mellett ? látni lehetett a szemeiken ragyogó öröm könycsep- peken és hallani, midőn ünnepélyes előmondásomra a királyt, kormányt, a hazát, a haza testvéries népet és a kik e híd építésben a nép előtt ismeretesekké s feledhetlenekké tevék magukat — mérnök t. Burghard Ferdinand urat, kit a nép szemüvegeiért és tudományáért négyszemü embernek, én pedig határtalan éberségéért épen százszemü és ezer lelkű művezetőnek neveztem és építő Ácsmester luxemburgi polgár Servais Felix urat éltetve : a jelenlévő nép nagyja és kicsinye eget és földet % iszhangra kényszerítő harsogással lelke telyességéböl utánkiáltá a háromszoros éljen t. A köhalomszéki és városi szász polgártársak szintén nagyszerű ünnepéllyel voltak jelen e hídon, midőn építészeti főmérnök Gaortne r ur ö méltósága mint a kormány küldöttje az építőkről hivatalosan átvette és a forgalomnak átadta e hidat. Szónokaik rövid és egyszerű beszédeiben nvilvániták, mennyire felfogják e híd létrehozásában a kormány atyai gondoskodásának jelentőségeit. Gazdag asztalt, telítettek a híd közepén egy villás reggeliben. Jelen volt a nemzet Grófja mélt. Kon rád Moritz niés év. püspök fötisztelendő Touts eh ur ö méltósága s. t. b. Minket is szívesen részeltettek gazdagon terített asztalok áldásiból. Héviz községét nehányan képviselve üdvözöltük előbb a Gróf urat, mint nemzete főispánját, jó hazafi -és bölcs embert, ki jelen van mint első ott mindenütt, a hol lennie kell. A gróf legelső, kiapadón kedves családjával harsogó é'ljoneiuk kíséreté ben átkocsizott. Üdvözöltük a Püspök ur ö méltóságát mint keresztjén szellemű mivolt íöpásztort, több ezer magyar evangélikus rokonink püspökét. Üdvözöltük főmérnök méltóságom G a ertner urat, kinek feliigyeto alatt jött létre az országos hirü szép útvonal es annak koronája e híd. Hivatalosok valánk a kőhalmi bánquetre is, de ez úttal kimaradónk helybeli akadályaink miatt e hóim ünnepeltek a jelenlévő magyarok részint a t. Brcttyei Pál ur, részint t. Petre barátunk vendégszerető asztalánál. Ámbár Héviz felső Fejérmegyében van, de megyénk nem vala az átvételen képviselve, nem tudjuk mi okból. A zsidó polgártásak nagy ünnepük miatt, nem lehetőnek jelen egyik ünnepélyen sem, de arról kezeskedünk, hogy örömeinknek és jó kivánatainak teljes szivükből testvéries megósztói. P e t e r f i S á n d о r mk., hévízi unit. lelkész. Lengyel - lapszemle. A krakkói „Czás“-nak (,3/0 208 sz. bécsi le- vezöje a következő hirt közli: a centralisták Hohen- wart ellen eddig okadotakkal vitatkoztak, és azt állították, hogy Boust és Andrásy gróf politikájával nem értnek egyet ; de ezen eszközzel som fognak sokáig boldogulni, mivel Salzburgban a hogy látszik, ezen bárom miniszter közt tökéletes egyetértés érketett el. Az onnan származó hírek szerint Beust és Andrásy meggyőződtek, hogy Ilohanwart politikája Ausztriára nézve nem oly veszélyes, mint ezt a centralistikus lapok kihiresztelték. Ugyanezen lap az orsággyülések összejöveteléről szólva úgy mond, hogy az országgyűlések összejövetele alkalmával, mindig e kérdés támad : mely részen lesz a tulsúlylyal bíró tevékenység ; a politikai úgy a törvényhozásinál ? Az országgyülésnk jelen állapota nem ijeszt meg bennünket; sőt reményt nyújt. A viszonyok változtatása, és az alkotmányos alapon keresztül vitt kiegyezés nélkülünk nem történthetik ; de mégis jó lesz ezt megelőzni, és úgy szólva annak praejujudi- kálui, mig az általános kiegyezés ki nem fejlődhetik. — Annyi bizonyosnak látszik, folytatja a „C’zas“, hogy az országgyűlések előtt, sem a kormány valamely javaslattal, a cseh országgyűlést kivéve, nem lép fel. Ezen hallgatás, a mi Gácsországot illeti, reményünket nem kisebbítheti, mivel a kormány nekünk ministerünkben és helytartónkban elég biztosítékot adott. A kis-oroszokat illetőleg, a lengyelek kötelességében áll — mond a „Czas“ — azokat, a múlt országgyűlésben beterjesztett javaslatuk értelmében kielégíteni. El (i 1 f ö I (I. FRANGZIA ÜGYEK. A nemzet-gyűlés 14-iki ülésében Raoul kérdi, minő rendszabályokat szándékozik a kormány lete- sitni az elfogatott communisták elleni törvényszéki eljárás siettetése végett. Cissey hadügyminiszter azt válaszolja, hogz már 8 hadi törvényszék van mükö- déskan, az elfogatottak perét illetőleg ; — s hogy rövid időn még két más haditörvényszék fog azokhoz járulni. A vizsgáló-birák száma 152-re megy; — az elfogatottaké 30,000-re ; 9 25,000 okiratot kell megbírálni. A miniszter azt hiszi, bogy a 30,000 elfogatott egyén közül mintegy 12,500-an Ítélet nélküli szabadságba fognak helyeztetni. Az elfogadottak közt 758 gályarabot ismertek föl. A kormány minden, erőfeszítést kifejt a bírói tágyalások siettetése végett, azonban tényleg lehetetlen havonkint 100-nál több Ítéletet hozni.
