Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-08-29 / 69. szám
274 — nemzetiségű honpolgárok közóhajja volt, a testvére- sülés utánni széperedményekböl mindenki meggyőződhetik. Mint a múlt egyik nemes és kétségtelen nagyhorderejű eredménye gyanánt álljon itt a következő : A brassai párhuzamos tanfolyamok három nemzetiségű tagjai alaposan meggyőződvén arról, hogy a fennebb említett testvérisülés a haza és benne lakó különböző honpolgárok jóllétére van irányozva: kész örömmel ragadták meg az alkalmat mint a nemzetnek valódi hü napszámosai ezen — többé nem óhajt hanem valódi tényt, minél szélesebb körbe terjeszteni. Ezik ők mind anyian, hogy a megkezdett nagy munkától biztos eredményt csak úgy várhatunk, ha ők mint valódi népnevelők a nép közölt ezen közérzületet tovább terjesztik így fogván fel ők a dolgot, a legnemesebb oldalról, történt az, hogy a három nemzetiségű tanfolyamok tagjai Aug 22-én felhívták egymást a testvéresülés érzetéből gyakori összejövetelekre közös társalgásra. Ez összejövetelek egyike volt Aug 24-én, a midőn 100-nál több néptanító gyűlt össze barátságos vacsorára a „Napu-nál. Valódi ünnepélyes volt ez nemcsak azokra, a kik szerencsések voltak ez ünnepélyen jelen lenni, hanem még azokra is, a kik, mint magán távolról nézhettük. Szabadjon röviden ezen estély menetét mint egy jelentékeny eseményt a „Nemere“-tolvasóival megösmertetnem. Azonban előre meg kívánom jegyezni, hogy ne várjanak t. olvasóim valami kiilfényt — mert ne feledjék azt, hogy a nemzetnek szerény napszámosait több vidéknek három nemzetiségű néptanítóit látjuk testvéri módra egymás mellett ülni. — A magyar néptanítók közül egyik örömmel üdvözli a román és német ajkú testvéreinket, alaposan átgondolt beszédében kiemeli azt, hogy mily megbocsáthatlan bűnt követnének el, ha megkezdett testvériesülést ők minél szélesebb körbe nem terjesztenék. Felhívja tehát az egész tanítói testületet, hogy a nemes czélt szemeik elöl el ne tévesszék, kiilbe- folyásoknak magokat alávetni ne engedjék, hanem mind arra hivatottak legyenek a nép előtt a sz abad- ság és egyenlőség hirdetői. Ezen beszédet követte a három menzeliségböl alkotott valódi harmónia talpra esett dallama. Vajha minél számosabban lehettek volna ezen különböző nemzetiségek szívből származott dallamának tanúi ! A magyar és német egyaránt énekelte a románok nemzeti dalát, és azok einezekét viszonyt. Ily szép összehangzalot látni, kinek ne fúrták volna agyát a gondolatok, hogy azokat a lehető ügyes toásztba szedje össze. Nem is volt benne hiány. A románok részéről egy vendég tolinácsolyja nemzetének azon nemes érzületét, a mely a magyar és német nemze- tiségekkel szemben mind a legszebb rokon érzet nyilvánul. Ezt visszont követte a vegyes ériek karnak lélek emelő hármas, román, magyar, és német dallama. — A németek részéről egyik tanító nagyon ügyesen ragadja meg az alkalmat, hogy nem áll körünkben nekik mint néptanítóknak magassabb politikába avatkozni, de igen az, hogy terjeszék a nép közölt; a birodalmat a meg kezdett minden nemes, szép, és jó iránt. ü pedig a napi kérdések között nagyobbnak találja e testületnek közérzületét a szász náezió idétlen czivódásainál. Hogy ezen jóra való ember nemes godolko- zásál román és német atyánkfiái egyaránt érezték, eléggé bizonyítja az. hogy talpra esett beszédére a vegyes ének kar rónám és német tagjai a legszebb lelkesedéssel énekelték nemzetidalunkat a „Szózatot.“ — Ezután közoktatási Miniszterünkért emelt poharat egyik román tanító; a legmélyebb köszönetét nyilvánítva Miniszterünknek ezen jótékony intézvé- nyért, a hat héti pottanfolyainért, mind a hol alkalmat adott nekik, az életnek ugyanazon sanyarú, de nemes kenyerét evő kartársainak ösmerésére és be- ! csillésére. Nem feledték el a legszebb megemlékezést tenni tanfelügyelőjökről Réthi Lajosról. Igen ügyesen fejti ki egyik tanító azt. hogy mit ér egy hadtest valódi ügyes vezér nélkül. Egy oly hadtestnek nézik ők magukat, mely nem a szuro- nzok hegyével, hanem a felvilágosultság és a szel- : lem hathatós erejével kíván győzni. Köszönetét nyilvánítja az egész testület e tanfelügyelőknek zon tapintatos eljárásáért, melyet e tanfolyamok berendezésében követett. Ezekután hazánknak egyes nagy fiaiért tartottak különböző nemzetiségű egyének lelkes Ulászlókat. Körünkből igen gyakran került a sor — magyarul. románul, és németül kifejezhető éltetésekben Rétin Lajos tanfelügyelőre mint e vidék néptanítóinak valódi barátjára, úgyszintén a kedves „Nemere“ mint a testvérisülés őszinte nyílt terére. Erős megyözödéssel lehet, hogy ez a közérzület nem fog annak terjesztésében soha hajótörést szenvedni, hanem naponta minél többen lesznek, a kik megértvén a hazánknak hivatását : egymásnak baráti és testvéri kezet nyújtva, a különböző inen- zetiséírek közjavát előmozdító hazaiintézvényeket szívből támogatják. Székely polgár. Vidé к. Kézdiszék, 1871 augusztus 23-én. Tekintetes szerkesztő ur ! tín ugyan még soha sem irtani ujságezikket ; de tegnap olyan nevezetes ebéden voltam. Dálnok- ban, hogy arról csakugyan irok, akarmi lesz velem. Elég az hozzá, hogy Mihály ur, már mint Lázár Mihály ö nagyrnéltósága a tegnapi napra ebédre hivta magához azon hét város küldöttségeit, a melyeknek főispánja ; meghívott azon kivül Háromszékről és Felső-Fejérből nagyon sokakat, úgy bogy összesen voltunk valami 250-en. Azt nem is kell mondani, hogy az ebédnek enni-inni való része minden szivet, illetőleg gyomrot kielégített. Mihály ur mindig értett hozzá, hogy úrinak mutassa úri házát. A köszöntések száma is pro- portióban állott a 15 féle borral és 250 vendéggel ; csak annyi kifogásom van, hogy a legnagyobb rész, mintha papságra készülve, olyan hosszadalmason igyekezett kimutatni a tudományát. Miután Mihály ur felséges királyunk iránt megtette kötelességét, ő kelmét köszöntötte meg Thuri Gyuri bátyánk olyan ékes beszéddel, mintha Írásból olvasta volna. A mozsár pedig ropogott pogányul. Ezután felállott Gergely ur, a mi volt követünk és most városi főispán. Én többször hallottam az őkeme beszédét, mikor baloldali követnek ajánlotta magát. Most ugyancsak vártam, hogy mit fog szólani a régi szájával. Hanem ő kegyelme bizony nem a régi, hanem az uj szájával, a főispánival szóHát te, rósz csavargó, itt kell hogy kapjalak, és ti beste lelkek, ilyen olyan adta, mindjárt a szemeteket kiásom, kiáltott az asszonyokra. Ezek is szegények kifelé térültek, mert Sári azonytól roppantul féltek. A prókátor is azalatt az ajtóig jutott, és azon szép lassan kisompolygott. Jaj de Sáritól nem lehetett oly könyen menekülni, utána ugrott megfogta kabátját. Nem szököl el, vén gazember, esak vissza a bálba, ott az egész előtt hogy húzzam le az arczád bőrét. Sári lelkem, menjünk, rimánko- dott a prókátor, mert olyan beteg vagyok, hogy itt helyben meghalok. Meghalsz, nem halsz meg elkár- hozott lélek, megdöglesz, mint Sardanapált a tiiz megégett. A ptokátor húzta maga után Sárit, pedig haza is félt menni, mert tudta, hogy keserves lesz az éj maradéka. Elérkeztek végre a Varga patakhoz, és a mint épen a hídon átmennek, a szegény prókátor egyszerre össze rogy, a bánat és a szégyen szegényt megölte s abba a helybe a gutszele megütte. Elhalt hangon szolt, Sári fiam végem, lásd hogy vigy haza szekéren. Most már Sári is látta, hogy nem tréfa, futott kétségbe esve a bálba vissza. A kapunál a vén parasztot találta, a ki a boroshordót csak az előbb hozta. Bácsi lelkem kérem, jöjjön hamar jöjjön. Hát mi baj Sára, hisz kevésbe múlt, hogy a lámpást a fejembe nem vágta ? Jaj csak jöjjön hamar, áldja meg az isten, mert a guta megütötte férjem. Már most a paraszt is a ma- liciát félre tette, s szamarat botjával biztatta előre. Sári előre futott, de mire oda éré az ártatlannak megfagyot a vére. A prókátornak hire pora sem volt, a hóban csak is hült helye látszott. 1 ütött a lámpással minden felé de biz a prókátort a föld eluyelé. A vén paraszt is ez alatt oda érkezett, s az elképedt Sári renteg nevetett. A más baján úgy mond nem szokott örvendeni, de az ilyen tréfán kénytelen nevetni. Sári asszony mint egy fnria egész éjjel futott, de a férjére reá nem akadott. Hol volt, hol nem volt azt senki sem tudta, de az igaz hogy csak másnap déltájban ballagott haza. De hogy kikapta a részét, azt ellehet hinni. Később gondol- magában, a mint nem lehet változtatni, azt legjobb lesz megszokni. Sári asszony neki még harmincz évig cserge- getett, de akkor már a prókátor igazán megunta, és egy szép éjszaka Szent Mihályal elment. lőtt, rámondván a miniszterelnökre minden kitalálható dicséretet, úgy hogy másra semmi sem maradt, falán ezért nem köszöntötte meg most Tisza Kálmánt, vagy azért, hogy azt köszöntötte eddig úgyis elégszer; érje meg vele! _ F elköszöytötték gr. Kálnoki Dénes főispánt is, a mely alkalommal ljázi gazdánk ugyancsak bizonyította, hogy a nemes gróf csupán csak is bizonyosan betegség miatt nem jelent meg. Én meg azon szomorkodtam , hogy a vidékbeli mágnás uraknak mért érkezett valamennyinek épen most betegsége. — A ki Császár Bálint urra köszöntött, azon sajnálkozott, hogy mért nincs több székely város, mert Bálint ur úgy megérdemelte volna a füispánságot, mint akárki. Bálint ur pedig azzal vágott vissza, hogy ö ha nem is lett főispán, köszönti a főispánok kereszt apját Tóth Vilmos belügyministert. Köszöntöttek aztán a honvédekért, kik közül jelen voltak Tuson őrnagy és több tiszt, — a hót tanfelügyelőért — Antalfÿ és Bóthi, Domokos és Béldi családokért, jelesebb egyesekért, mint Dónáth József, Daczó János, Cserei, Szentiványi, dr. Otrobán s atb. És megdicsérték egyen-egycu és összesen a hét várost, melyeknek föispánya Lázár Mihály házigazdánk, különösen kijuttatván a részt Oláhfalu ze- kés képviselőinek. Vége felé annyira ment a köszöntési kedv, hogy egyszerre három négy oldalon szónokoltak, mint bécsi Sz. István templomban. En azzal végzem, hogy okos beszédből jó a sok ; de ha felettébb sok, mégsem lehet tán mind okos. — К é z d i. *) Külföldi lapszemle. A „Golosz“ nézete szerint a Stroussbergfélo kötelezvények Bismarcknak csak álarczúl szolgálnak ; a Dunaifcjedelemségekro vonatkozó politikájának valódi czélja, — Austria kártalanítása a cislnj- thániának Germániába leendő felolvasztásáért. Az orosz lap hiszi ugyan, hogy a mai politikai világban rendkívüli események történnek, de erős meggvozö- dése az, hogy llumániának a cislajtliániát veszítő Austriához való csatolása csak az annyira retteget keleti kérdés megoldását siettetné. Magyar-szláv-ro- mán birodalom még kevésbé szilárd lenne, mint a jelenlegi Cis- és Tranlajthánia. Dr. Stroussberg spo- kuláczióinak ügye megérdemli, hogy ne csak Austria és Poroszország, hanem az összes érdeklett hatalmak éber figyelemmel kísérjék. A krakkói „Kraj“ 22/8 190. sz. az Austria és Poroszország közti szövetségről igy ir : „mig Bécs- ben centralisták uralkodtak, a porosz-osztrák szövetség lehetetlen volt, és Austríára nézve káros is lett volna. Lehetetlen azért, mivel a poroszok a németség monopolját kezükben akarván tartani, más tiszta német jellemű birodalmút magok mellett nem szenvednének ; Austria belügyoire nézve azért káros lett volna, mivel az által az osztrák németek felfuval- kodva a többi nemzetek fölött uralkodni akarnának. Oly szövetségről^ mely után a német centralisták sóhajtanak, ma szó sem lehet; az Königgriitznél el van temetve. Austria-Poroszország közt mai napság a szövetség csak akkor lehetséges, ha Austria a német jellemről lemondana és föderalistikus alapján valame- nyi nemzetek egyenjogúságát elismerné. Ily nem német, hanem szláv-magyar Austriával Poroszország szövetségre léphet, és csakis ily szövetség Austria előnyére üthet ki. Végtére a „Kraj“ azon véleményt fejti ki, fiogy Orosz- és Poroszország közt a háború elkeriil- hetlen. — A „Národni Listy“ (1871 19/8. 226. sz.) a bécsi alkotmányosok szorult helyzetéről értekezvén, segély utáni kapkodásukat igy Írja le : A magyarok és Németország, Andrássy és Bismarck voltak és jelenleg is még azok, kik segélykeresésök tárgyát kiválóan képezik, hanem mindkét irányban látják magokat mcgcsalatva. Mindjárt Hohen warth fellépése kezdetén a magyarok értésükre adták az alkotmányosoknak, hogy nincs szándékukban magokat érettük kitenni s általában nem is érdemesek a segély nyújtásra. Erre nagy lárma támadt a magyarok ellen. Nem tudjuk, jó szóért, vagy más valamiért történt-e, bogy a „Pester Lloyd“ az alkotmányosok részére mennyire-annyira kedvező egy czikket bocsátott a világba, mely czikket az alkotmányosok mindjárt nagy örömmel felkaptak, hirdetvén, hogy a magyarok Hohenwart és a kiegyezés ellen vannak. Hanem örömük nem soká tartott. Majdnem mindjárt arra érkezett Pestről egy távsürgöny, azt tar- talmazzván, hogy Andrásy gr. Hohenwart gróftól a *) Kedves tudósítását köszönettel vettük ; máskor is kérjük. Azért azonban tessék megbocsátani, hogy csak részben közülhetjük. Gazdálkodnunk kell 1 a térrel. Szerk.
