Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-08-18 / 66. szám
— 262 melyen részt vettek városunknak mindhárom nemzetiségit polgárai mintegy 80 anon.í Megjelent gr. Mikes Benedek, a ki Háromszékről ide kisérte a minisztert, továbbá a: huszárezredes, lionvédalezredes és honvéd- őrnagy urak. A „Nr. 1 “ szálloda diszesen berendezett nagy terme emelkedett társalgás színhelye volt ez estve. A köszöntések sorát dr. M e s о t a, a g. keleti gymnasium igazgatója kezdette meg, román nyelven éltetve az alkotmányos királyt és királyi családját, mire ! a zenekar a néphymnust játszotta. Ezután i dr. Otr obán Nándor köszöntötte felj Szlávy miniszter urat, kiemelvén, hogy ipa- ! runk és kereskedelmünk fejlesztése iránt teljes bizalmat vetünk tapintatos vezetésébe ; azonkivül is őszinte tisztelettel üdvözöljük őt, mint alkotmányunk egyik kiváló bajnokát. A köszöntést átalános élénk éljenzés követte ; a zenekar a Szózatot játszta. Erre fölemelkedett a miniszter s a pártok fejlődését vázolván történelmünkön át, rátért, hogy újabb időben nemzetiségek szerint kezdettek csoportosulni a honpolgárok, a mi sok bajnak, veszedelemnek vált forrásává. Annyival őszintébb örömmel üd-'j vözli a brassai kezdeményezést, mely aj nemzetiségek testvéri egyetértését tűzte czól- j jául. Részéről csak azon óhajtást fejezi ki még, vajha a szászok is csatlakoznának1 ezen nemes szövetséghez. Miután S i m i g i n о V i c h tanár né- ! met nyelven az összes magyar kormányt, j dr. P о p u Miklós g. keleti tanár románul a magyar hazát és magyar alkotmányt, F e h r e n t h e i 1 a liadserget és S t r e- J V о i u gr. Mikest köszöntötték , R é t h i tanfelügyelő nyújtott felvilágosításokat a miniszter beszédére vonatkozólag. • Elmondotta, hogy ő tanúja volt ezen testvéri szövetség keletkezésének; bizonyítja, hogy ahoz nemzetiség - különbség nélkül minden honpolgár meghivatott ; fejtegeti, hogy annak programmja honfihűség és szoros összetartás az alkotmány megvédésére, fejlesztésére. Állítja tehát, hogy innen kizárva nincs senki ; a minek bizonysága, hogy minden nemzetiségű (szász is) polgárok közül vannak jelen. A ki távol marad, önként zárja ki magát. A testvéri bizottság loyalitásának kellő bizonyítéka, hogy a város főbiráját disz-j szettől arra hivatottaknak, hogy mindenből csak a javát élvezzék, és tán megszégyenitve érezzék magukat, ha az élet keresztjéből is valamit hordanak. Legkevésbbé se vélik azt lealázóuak, mert tudják azt, hogy az élet örömét és fájdalmát egyaránt kell elfogadniok; és aziránt se elfogultak, hogy a férfiak életutai rögösebbek, terhei sulyasabbak, megpróbáltatásai nagyobbak ne volnának mint az övéi, és igy kedves megtisztelő kötelességüknek tartják gyöngédségük által minden segedelmükre lenni. Es azt igen helyesen teszik, csak túlcsapangók no legyenek segíteni kívánó jó akaratukban. Miért ne léphetnének ők fel a nevelés terén ép úgy mint a férfiak ? sőt kisdedovodákban képesek a férfiak azt a nemes és gyöngéd bánásmódot tanúsítani mint a nők ? Bizonyára nem ! Társadalmi elvünk lévén az „győzzön a jobb“ miért ne alkalinaznók ez elvet a gyakorlatban? Svájczban tér lévén erre nyitva, számtalan nő van megmentve az erkölcsi haláltól. Kereskedésekben meg szégyennek tartaná a nő, ha ő oly ügyesen, azaz ügyesebben ne tudná forgatni a mértéket a csipkék szalagok, meg a selymek s több egyéb külön nemei között a kereskedésnek mint bármely férfi. Es miért ne alkalmaznák itt is ezt „győzzön a jobb“. Igaz ugyan, ha a kellő mérteken túl kezdenek csapongni, mint a svájcziak már megkezdették hogy orvosok, tör vény tudók meg méregkeverök, s jó isten tudná még mi nem akarnának lenni, azonnal elveszi- j tik azt, a mi a női nem becsültetésében és női állá- 1 vendégül hivta meg mára is. A főbiró ur úgy nyilatkozott, hogy betegség miatt nem jöhet el. Kíván tehát a tisztelt férfinak szónok jó egészséget. A nagy tetszéssel fogadott köszöntés után felköszöntötték még a huszárezredest, a két fó honvédtisztet, a tanfelügyelőt, Brassó kereskedőit és iparosait, L u d w i g Leopold pedig újból a jelenlevő minisztert, mig Dr. О t г о b á n a lankadtság miatt meg nem jelenhetett miniszteri tanácsost és Szlávi miniszter kisérőjét Z 1 a m á 1 urat. Még csak két köszöntés volt, egyiket Op- ris Péter román távirász tartotta szép magyar nyelven és lelkesülten az egyetértésért ; az után pedig e lapok szerkesztője körülbelől következőleg szólott: Emelem poharamat azért a férfiúért, a kiről Deák Ferencz úgy nyilatkozott, hogy Magyarországnak gondviselésszerü embere. Magyarország nagy minisztere gr. Andrássy Gyula éljen. Kitörő éljenzés kisérte szavait ; az e- gész társaság fölállással adott kifejezést lel- kesültségének. Ejfél elmúlt már, midőn a rendezők feloszlatták az asztalt. A miniszter lelkesült éljenzés között távozott s félórára azután körülbelől eloszlott az egész társaság, miután néhány humoros felköszöntésben nyilatkozott az átalános derült hangulat. Ezen estely folyama alatt a karzatok is tömötten voltak látogatva. 16-án d. e. a miniszter kiment a Czenk tetejére ; onnan lej övét meglátogatta az evangélikusok nagy templomát és meghallgatta a hazánkban páratlan nagy orgonát. Haza menve megint kihallgatásokat adott ; egyebek közt fogadta a brassóvidéki csángó falvaknak mintegy 35 személyből álló küldöttségét, a melyet Török József tat- rangi evang. lelkész ur vezetett. Hosszason tudakozódott ezen küldöttségtől az illető községek viszonyairól, különösen gazdaságiakról és ipariakról. Fél 3 órakor a brassóvárosi képviselet által rendezett lakomára távozott, melyen jelen voltak mindennemű hivatalok képviselői — a tanfelügyelőn kivül-önkén- tes résztvevőkkel együtt m. e. 70. — Fel- köszöntések az ilyen alkalommal megszokott loyalis körben mozogtak. Kiemelendő, hogy a miniszter itt is az egyetértés érdekében beszélt, különösen kiemelvén, hogy alkotmányunk alapelve a polgári jogegyenlőség. Ebéd után a polgári lövöldét kereste fel, majd látogatásokat tett s végül megjelent a magyar kaszinó helyiségeiben, a hol igen derült hangulatban társalgóit; kiemelte, hogy az itteni magyarság becsületet szerez a magyar névnek és kívánta, hogy a brassaiak nemes törekvéseit óhajtott siker kövesse. Haza menvén elfogadta még Metian esperes urat Zerneströl, a ki fájdalmát fejezte ki, hogy a miniszter Zernestet föl nem kereste, mert ott láthatta volna, hogy a Brassóban kezdeményesett testvériség uiily gyorsan vert gyökeret a román nép alsóbb rétegeinél is. Egyebekről is huzamosan társalogva, végül pihenésre vonult a miniszter a zajos napok után. 17-én reggel 6 órakor indult Fogaras felé, azzal a szándékkal, hogy estére Sze- benbe érjen. Törvényhatóságunk széléig kisérték sokan ; azok közt e lapok szerkesztője. Azzal végezzük be értesítésünket, hogy a kiben most netán bennrekedt a dikezió, mondja el a pénzügyminiszternek. Ezen nagyon örvendetes miniszteri látogatások horderejéről elmondjuk nézeteinket máskor. sábau leli legnagyobb dicsőséget : a finomabb érzéket minden magasabb, nemesebb és szebb iránt. Ekkor többé nem lesz feladat nála az, hogy mikép igyekezzék a férfiakat elbűvölni ; nem lesz élethalál kérdés többé hogy a csipkék meg szalagok közül melyek a legtetszöbbek ; nem lesz a főgond az, hogy ő szépen virágai közt is a legvirágosabb legyen és igy egyszersmind büszke, melyet mint hódító varázst felkeli tartani minden áron, ha másként nem, nyelv hatalmával, melynek mint tudjuk néha fulánkja van. Ыа a svajezi nő érzéketlen ezek iránt, azért nem hiányzik nála az a mit néhol szeretnek gúnyol uak, és minden lehető külső eszköz által hozzá jutni kívánnak. A szeretetben tud őrjöngő lenni, hazája iránt úgy mint családja iránt ; mig annak kimutatásában talán a földkerekén levő szép nem között a legyá- vább. Egész lelkületében ridegnek látszik, mert nála ész parancsol a szívnek nem megfordítva. Az ész pedig rideg számitó természeti ösztenénél fogva azt diktálja, hogy ahoz ragaszkodjék miből nagyobb hasznot húzhat. Nem lehet tehát feltűnő ha nálok az egoizmus annyira fejlődőt, mint ritkán az európai miveit államok nőinél. E tulságok összes hatásáról, és nemzeti soká- saikról tovább fecsegni fenntartom magamnak a szerencsét máskorra. Császárok találkozása. Uralkodónk csakugyan találkozott Vilmos német császárral f. hó 11-ikén osztrák földön. Ezen találkozás felöl a következő tudósítások fekszenek előttünk. Wels, aug. II. 0 felsége a német császár fogadására ma d. e. 11 órakor ide érkezett s az in- dóháznál a helytartó, a linczi és Salczburgi főparancsnokok s a községi hatóság által fogadtatott. Vilmos császár 1 óra után érkezett s ő felsége porosz tiszti egyenruhában az indóház lépcsőjén fogadta ; a német császár legott leszállóit a waggonból s ö felsége elé sietett ; a két uralkodó hévvel csókolta meg egymás s azután Vilmos császárnak, ki osztrák ezredesi egyenruhát viselt, a felső ausztriai helytartó, a tábornokok, a kerületi főnök s a pol gárrnester mutattattak be. Mintegy 8 pereznyi idözés után mindkét császár egy waggonban foglalván helyet, a vonat tova robogott. Az indóházban nagy nóptömeg volt jelen. A német császár látogatását lseidben fejedelmünk, mint határozottan jelentik, Gasteinban f. hó 20. vagy 22-ikén fogja viszonozni s ugyanakkor Bismarck herczeg is odajövend. — Feltűnt, hogy Ferencz Károly föherczeg és neje Zsófia föherczeg asszony ugyancsak tegnap (aug. 10.) elutaztak lseidből s nehány napig a szomszéd Ausséeben fognak tartózkodni. Az orosz „Birzsev. Viedomosztyi“ ezen találkozás jelentőségével foglalkozván „nem lehetetlen, úgymond, hogy ugyanazon Bismarck, ki 1866-ik évben Francziaországot elaltatta, azután pedig Ausztriát elszigetelte s legyőzte, ki a múlt évben Oroszország semlegessége mellett, lekötvén kezét Ausz ■ triának, Francziaországot bunkózta le, folytatni készülvén csalfa mesterségét, Ausztriát megint Oroszország ellen akarja használni gesztenyekaparónak. Lehet, hogy Bismarck azon meggyőződésre jutott, hogy Oroszország sokáig ellen nem állhat a szlávo- kat illető védnökségi hajlamának, mely védnökségre a sors által hivatva van. Más szavakkal : Bismarck talán már előre látja, hogy OroszorsságnáJ erélyes ellenállásra talál — Ausztria rovására, nevezetesen az egész Cziszlajthániának Germán iához csatoltatására vonatkozó terveinek keresztülvitelénél ; épen azért akarná Ausztriát bizonyos tévútra terelni.“ Ischl, aug. 12. Ebéd után 4 órakor a német császár elutazott Salzburgba ; elutazása előtt az osztrák császár a vendéglőben porosz egyenruhában jelent meg a búcsú zásra. B é c s, aug. 11. A „Wiener Abendpost“ egy czikke a két császár találkozásáról igy ir : Tartózkodunk minden politikai méltatásától a két, nemcsak a vérrokonság kötelékei, de egyszersmind az őszinte barátság érzületei által is összekötött uralkodó találkozásának. Azonban meg lesz talán engedve nekünk kimondanunk és melegen hangsúlyoznunk, hogy az uralkodók eme találkozása, barátságuk eme külső
