Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-08-01 / 61. szám
Első évi folyam 61. szám. Brassó, 1871. kedd augusztus 1. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: K e n y e r e s A d о 1 f ügyvédi iródája, Nagypiaezon. Politikai, kúzgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Sepsi-Szf.-György 1871 Julius 29-án. A folyó hó 25—26 és 27-ik napján tartott képviselő bizottmány gyűlésében Háromszék törvény hatóságának az 1870-ik évi 42 t. ez. értelmében leendő közigazgatási uj szervezés tervét az e végett kiküldött bizottság előterjesztvén, annak beható tárgyalását a képviselő bizottmány-gyűlés a tárgy fontosságához illő higgadtsággal bevégezte. A tiszli-kar létszámának meghatározásánál a közigazgatásban annyira szükséges gyorsaságnak mint vezér-elvnek szemelött tartása mellett az eddigi tisztviselői létszám a mennyire lehető volt alább szállíttatott, a mi inkább a kül tisztviselőknél volt eszközölhető, inig az anyagi elöhaladás elörnozdittását eszközlő hivatalok páldául az erdőszök és állatorvosok rendszeresítettek. A központi tisztikar oly számban szerveztetett, hogy a közigazgatás és árvaügy minden szakában kellő erő légyen rendelkezés alatt. A fizetések úgy alapittattak meg, miszerént az állandóan a központban lakni kötelezett tisztviselők jobban, mig a kül—tisztviselők kik nagy részt a vidéken saját lakásukari vannak hivatva hivatniuk folytatására és továbbá azok, kik szakképzettségüknek hivatalos állásukból folyo gyakorlata által a megalapított fizetésen kívül még tetemes jövedelmet biztosíthatnak, csekélyebb fizetéssel láttattak el, igy az alispán 2400 frt. főjegyző és árvaszéki elnök 1200 frt. árvaszéki ülnök, tisztiügyész közgyám és az aljegyzők 800 frt. föpénztárnok 1000 frt, föszámvevö 900 frt. mérnök 800 frt, erdösz 500 frt. szolgabiró 700 frl, Írnok a központban 500 frt. szolgabirói Írnok 300 frt, s a t. A tisztviselői hatáskör az illető törvényben általánosságban meghatározott szakaszoknak szemelött tartása mellett tüzetesebben részleteztetett, mert ez időig e tárgyban részint az approbatalis és az 1791 beli törvények — részint az absolut rend- szerböli nyílt parancsok szolgáltak zsinórmértékül, a melyeknek a kor- és alkotmányosság igényeihez oda idomittása sziigséges volt a tisztviselői felelőségnek érvényesittése czéljából. — Továbbá elhatároztatott hogy az eddigi hagyományos elnevezések egy felöl az egyformaság és az ebből folyó tapasztalt félreértéseknek kikerülése czéljából, másfelől pedig, mivel azok azon fogalomnak melyet kifejeznek — jelenben nem felelnek meg, — megváltoztassák, és igy a fökirálybiró főispán, az alkirálybiró alispán, és a dúló szolgabirói névvel cseréltessék fel, mely határozatiról a többi székely székek is, egy megkereső átiratban értesítettek. Az ujjon kinevezett igazságügyi és közlekedési miniszterekhez üdvözlő és bizalmi fetirat hatá- roztatolt és tekintve hogy a politikai hullámzás s gyakori miniszteri változás következtében Európa alkotmányos államaiban megállapodás létre jutni nem tud, s jelenben a magyar minisztérium mondhatni — egyedül az, mely a nemzet bizalma által meg- szillárdult állását fenntartva, a mint a belszervezés nagy munkájának közelebbi végrehajtása is tanúsítja azon óhajtott czélhoz. hogy az alkotmányos állapot hazánkban meghonosodjék biztos lépésiekkel halad előre, hazafias elösmerése jeléül a bizottmány gyűlés a Nagyméilosságu Minister urakat égyenkénl tiszteletbeli bízottmányi tagá vállasztotta, a mi rőt is felirat utján értesittettek. Végre elhatároztatott, hogy a cseléd és mezei rendőrségi rendszabályok, továbbá egy rendőri szabály rendeletnek mint a melyek — közigazgatásnak kiegészítő részei a már e tárgyban kiküldött bizottságtól felülvizsgálat végett a inegye-szervezési- tervének készittésére megválasztott bizottsághoz áttétessék, a mely is azokat a jövő közgyűlésre tárgyalás végett béterjeszsze. Csabai László. Hazai ügyek. Bányatörvény. A. P. N. írja, hogy a fóldmiv., ipar és kereskedelmi m. kir. miniszter egy uj magyar bányatörvény alkotásáról gondoskodott, s e czélból egy kisebb szakbizottság hivatott össze, mely az összes hazai bányaiparos közönség nézeteinek s véleményének kihallgatása után egy indokolással ellátott bányatörvényj avaslatot készített el, mely tekintve a tárgy fontosságát s a sokféle nagy horderejű érdekeket, egy a hazai bányaiparosok s nagyobb bányavállalatok küldötteiből, valamint több szakértőből alakított nagyobb bizottmány bírálata s megvizsgálása alá bocsáttatott. Ezen a nagyobb bizottmány többségének véleménye alapján kiigazított bányatörvényjavaslat jelenben az igazságügyminisz - ternek küldetett meg saját szempontjából való véleményének nyilvánítása végett , melynek beérkezte után a kereskedelmi miniszter ezen törvényjavaslat végleges megállapitása iránt haladéktalanul intézkedni fog. A szabadságos és tartalékos katonáknak f. é. aug. és sept, hónapokban 20 napi folytonos katonai élelmezés mellett és ebbe beszámítandó 14 napi hadgyakorlatokra való behivatásuk, a hadügyi minisztérium rendelete szerint következő módon eszközlendő : Berendelendő 1) az 1863, 1865 és 1867. évbeli minden tartalékos, 2) mindazon tartalékos katona, ki 1870. évben a hadgyakorlatra behívatott, de bár mi oknál fogva meg nem jelent s a gyakorlatról elmaradt és 3) mindazon 1869 évi szabadságos katona, ki csupán 8 heti tanításban részesült és azóta egyéb katonai szolgálatot nem teljesített. — Kedvezmény a tanítók részére. A népoktatás ügye iránt való méltányos tekintetből, a honvédelmi minisztérium a honvédkerületi alosztályokhoz intézett iratában szigorúan meghagyta hogy oly hadköteles tanitókat, kik a beálló szünidő : augusztus, szeptember hó alatt a tanitóképezde póttanfolyamára beíratták magukat és ezt bebizonyitják, a kötelező gyakorlatok alól föloldozzák. A most elhagyott gyakorlatokat jövőre kell kipótolniok. Vidé к. Szentivany, 1871. Julius 19. A „Nemere“ idei 56-ik számában „Többen“ azon kérdést intézték hozzám: nevezném meg azon harmadik szonokot, ki julius 15-én a. b. gyűlésen az 51-ik számban ki jött tudósítás szerént szerepelt. Ezen kérdést azon okból teszik, mivel a tudósítás alatt nevemet olvasták, s aval indokolják, bogy a gyűlésen nem voltak jelen. Hogy és miért került nevem a tudósítás alá ? azt a szerkesztő ur tudhatja ; én csak azt tudom, hogy nevem jogtalan használatáért még junius 28 án reclamáltam ; s más napon a másolatilag mellékelt ajánlott levelet vettem, s abból értesültem, hogy a szerkesztő ur nem volt honn, s helyét más pótolta, ki a helyreigazítással a szerkesztő ur haza jövetelére utalt. Második felszólalásom is eredménytelen lévén, a szerkesztő ur felelhet azon uraknak, kik a „Többen“ árnyékába vonultak. A mondottak után tollamot le is tehetném, ha H. ur amúgy lovagiason (!) ut lucus a non luceudo, minden ok nélkül és pedig kihivolag ellenem sorompóba nem lép. Némely emlékeim a régi jó időből. Mennyi ember emlegeti a régi jó időket, s milyen kevés tudja, hogy tulajdonképen miből állott az a régi jó idő. Bizony szép élet volt az ! Nem politizált senki ; akkor ez a világ-forgató tudomány még nevéről sem volt esmeretes. Nem is kellett gondolkozni ; megtette ezt a fertály kapitánya az utszáért, a főbíró a városért, a gubernium Erdélyért és Metternich a félvilágért. Olcsó volt minden ; de nem is volt mit venni. Az égből cseppent a manna, még a guberniális kanczalista, a ki a világ végéig ingyen szolgált, sem látott szükséget, kivéve, ha vagyegy a sok ivás miatt étien balt meg. A fináncz még nem volt feltalálva, főzött, a kinek kedve volt, olyan pálinkát, a milyent tudott, és töltött a kostökből olyan dohányt, a milyent az isten adott. A szivart akkor rnéir pénzért sem mutogatták. — A 25 az igazság - szolgáltatásban egy oly kitűnő expediens volt, a mely csakuem minden kétes kertel est megoldott. Katonáskodni becsületes ember nem volt köteles; aló kötök védették a becsületes embert. A katonának, mint mondák, jól volt dolga, sóra, fára nem volt gondja; jól élt1, ha huszár volt, farmatringgal a hatat verték, — lia gyalog volt, ma- gyarófával a nadrágát mérték; ha nyomorék lett, a bid végén krajezárt kért. Gendarmnak még a mesében sem halottá birét senki. Nem volt politika s igy nem volt reá szükség. A tudományok szépen gyarapodtak : a kinek volt miből élni, nem szorult rá, hogy tanuljon ; a ki rá volt szorulva és tanult, az nem vette hasznát ; a parasztnak pedig nem volt jó a tanulás, mert, mint mondák, ha tanult, csak malitiosus lett belőle. Vallásosak voltak az emberek, és minden-hivük. Polgári házasság, községi iskola és más eféle égbeki áltó dolgok nem nyugtalanították a régi jó kedélyeket. Magyar Polgár, Székely Hirlap, Kelet, Nemere és más ilyennemii istenteleu dolgok, saját javukra nem léteztek, ez a hamuszin korszak az e fajta pityegő fenéket hamar agyonütötte volna. Az emberlegeltetés ezen aranykorszakában mit tudott csinálni a szegényhalandó egyebet, mint hogy utána lásson, miként élheti a legjobban azt a nehány reá diktált esztendőt és e tekintetben azon kor emberei némi találékonyságot is fejtettek ki. Néhány eredeti alakot esmertem ez időben, és azokat olvasóim szives engedelinével be fogom mutatni rendre. Itt van az első. 1. A postamester. Esmertem egy igen derék öreg urat; S. en lakott, és a mellett, hogy posta mesternek született, csinos vagyonkával is bírt. Hogy valamit tanult e, tudja a jó ieten. Mikor köszönt, „servus humilliust“ mondott, a mi diakos emberre mutatott; de mikor azt mondotta, habemus magnum szomjúság, ebbeli tudománya fölött méltán kétség támadott. Az öreg Bálint bátya kisded, kerek, hasos ember volt, az ar- cza is olyan volt mint egy piros alma ; szemei kicsik de vidámak. A járkálás Bálint bátyánknak szenvedélye nem volt ; ö télben inkább a meleg kandalló mellett és nyárban a jó hives szobában kuttogott. A jó öregnek igen kedves szép felesége volt, és daczára annak, hogy nagyon különböző passzióknak hódoltak, igen szép házi életet éltek, s ha mindkettőt ugyanazon szenvedély bevitette volna, a földön boldogabb pár nem lett volna; de bej, nem lehetett e földön akkor se minden tökélletes ! A felesége előtt úgy nyilatkozott az öreg, hogy az ö kedves felesége után a bort legjobban szereti ; ha a felsége nem volt ott, azt mondotta: öcsém, hidd meg, minden boldogságom a borban találom. A felesége meg úgy nyilatkozott, hogy ha férje nem szeretné a bort inkább mint őt, vagy ő úgy szeretné a bort, mint félje, — boldogabb pár ember nem volna széles о világon. Persze ezen a dolgon bajos volt segíteni és igy Bálint bátyám maradt a borral, Klári asszony pedig egy huszár hadnagygyal, és minden szép rendén ment. Egy nagy baja volt Bálint bátyámnak ; nem igen akadott olyanra, a ki vele versenyt tudott volna inni, és ezért sokszor panaszolt is keservesen, hogy egyedül áll az életben. Vetődött bébe korba eg-y-egy juratufvagy kanczalista S- be, de azt is legfennebb pár hétre tudta tartani Bálint bátyánk vendég - szeretete, és megint puszta volt a világ bizonytalan időre. Egyszer meglátogatom Balint bátyámot. Öröme hogy látott, igen nagy volt. Meleg van oda künn kedves öcsém, jó hogy itt ülünk a hívesben. Bort hoztak frisset és iddogáltunk az öreggel. Nagyon tudakozta, hogy meddig maradok, és hogy nem maradhattam soká, igen megszomorodott. Látom öcsém,
