Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-07-04 / 53. szám
— 210 — tovább elfojtva tartotta, hogy a szabadság szellemének végre engedni kénytelenittetett, s most olyan emberek is kik kevéssel ez előtt e nemes küzdelmet sárral dobálták, most magoknak részt követelnek belőle, nem a jeles német költő mondásának igazságát bizonyitja-é: Die Weltgeschichte ist das Weltgericht.“ Türelmének jeleit mi bizonyítja inkább, minthogy midőn német ország nagy része elnémetesedett szlávok- ból, Oroszország el szlávosodott mongolta- j tár törzsökből, s francziaország francziává vált német eredetű népségekből áll, addig itt maga a szász nemzet 700 éve éta nemcsak áll, hanem az országnak bizonyoson több javaiban részesült, mint maga a ma- gyar?í A mi névszerint a szász iskolákat illeti, tekintse meg csak bár ki a „Nemere“ 51- dik számát megláthatja, hogy azok közvetve aránytalanul dúsan és sokkal jobban vannak a közből ellátva, mint bár mely más nemzetiségé, úgy hogy mi a cserére bár mikor készen állhatunk. Renegátságról is beszél a czikk állitván, hogy a tudomány és műveltség minden ágait azok fejlesztették volna. Mi nálunk ennek is épen ellenkezőjét tudjuk. Idát nem tudja-é „a Krönst’ádter szerkesztője“, hogy maga Brassé renegát, mely kétszázadig viselt Brassé nevét csak később cserélte el „Kronstadt“ névvel. — A helybeli szász gymnasiumrél úgy tudjuk, hogy annak 1552 és 1556-ban magyar rectora volt: Árkosi, Veres Péter, s a liajdankorban legfontosabb tantárgyban, a latinnyelvben folytonoson magyar ész terméke vált az ottani tanúié ifjúság vezére t. i. a 17-dik században a Molnár Gergely kolozsvári tanár grammatikája, a múlt században pedig az Ajtai A. Sámuel nagy e- nyedi tanár gramatikája, mely az itteni iskola használatára 1756-ban Brassóban németre alkalmazva kinyomatván csak nem a század végéig szélgált kézi könyvül. Sőt hogy a magyar irék a Brassai német irodalom pártolására is béfolytak annak tanúja az, hogy magának Hontérnek „Epitome Adagiorum“ stb. czimü müve a Pesti Gábor magyar tudós ajánlatással és elöljáró beszédével jelent meg 1541-ben. Hát az 1848 előtti időben a szász jog egyik forrása nem marosvásárhelyi tanár Dózsa volt-e? én legalább nehány évvel ezelőtt épen német lapban úgy olvastam, s biztosan tudom, hogy csak 23 ézvel ezelőtt is a szász nemzet fiai többire tőlle vették jogismeretüket. Hát Gr. Kemény József nem egyike volt-é a brassai régi német történeti müvek gyűjtői és sajtó alá rendezőinek ? — A brassai vagy szász tudományos férfiakról ezeknek megfelelő tényekuek pedig nem hallottam hirét. — Vagy nézzük meg művészet tekintetében. Vegyük fel például a nemzetek sajátságának egyik ismertető bélyegét az öltönyt. Nem tagadjuk, sőt elismerjük, hogy a nemes szásznemzetnek a mesterségek üzésé- ben érdemei vannak, s igy a szabóságban is. Ám de az alapot meg kell engedni, hogy itt is a magyar adta meg. A szász nemzeti öltöny kételkedésen kivül nem más, hanem a magyarnak szász kiadása, s magáról az oly diszesnek tartott szász papi ornátusról egy pár nap előtt a „Kronstädter“ azt vallotta, hogy biz az nem szász, hanem eredetileg magyar. Vagy tán a történeti múltúnkat tár- gyazó megrovás illik a mi viszonyunkra. — Nem akarjuk a jobbérzésü rész érzelmeit sérteni. Azért nem rajzoljuk hosszason, hogy a vendégül behivott lovagrendet mindazon kelle alig 15 évi itt mutatása után csúfosan elűzni, mimódon kelle 1236- ban a mongolok által megtámadott magyarnak Aristald szász gróf és népének elpártolásás Friedrich iierczegnek árulásával küzdeni, s mi tömérdek baj szármozott a szász btírokrátiának absulitusmussali szövetkezéséből a napokban is a szabadság küzdelmei közt ennek ügyére. Csak arra figyelmeztetjük a „Kronstäetert“ ne bántsa a hon Törökkeli küzdelmeit. Oly emlékek I vannak azzal kapcsolódva, mikre meg dobban a magyar szív, meg nedvesednek a szemek, s melegség járja át az ereket. Nem tudja-e, hogy e hon, mely egykor a mongol, úgy másodszor a török ár hullámát tartá fenn Europa elől, s bár maga vérbe fűlt, de az áramlat hulláma is megtörött rajta. — Nem tudja-e, hogy egy Hunyadi diadalát űrnapjában századokon át ünnepelte a keresztyén világ, s egy Zrinyi az egész keresztyénség ellen indult Solimán hadát akasztá meg csekély várnépe bajnokaival. Hunyadinak Czillei halálos ellene volt s Zrínyiről a történet azt állítja, hogy a német császári vezérektől segélyt várt volna. De mellőzzük ezt s lássuk csak vidékünkben érdemliink-e szemre hányást. Ha Lajos király adomány levelet tekintjük, nyilvános belőle, hogy Törcsvár építésében a kőmives munka egyenesen a szászságé, de az is, hogy a vezérség és őrseregi szolgálat a magyarok számára fenn van tartva. Midőn Amurates török szultán 1421-ben Brassót felprédálja, ugyan akkor midőn az Ö-Brassó végénni sprengi várba, mint a város saját erősségébe vonult tanács és biró az erősség meg ostromoltatván, fogságba vitetik, á czenki fiskális magyar várba menekült polgárság megmenekült. Az 1599-diki schellenbergi csatában a zászló vivő a brassóiak hires kapitánya a magyar Aradi. Az 1612-ki Báthori elleni küzdelemben Feketehalmiaknak küldött, annyira dicsért 32 személyből álló segélyből 13 magyar volt. Sőt midőn Weisz Mihály Bátlioritól Földvárnál megveretett, magoknak a szász krónikásoknak Ítélete szerint ennek oka az volt, hogy nem hallgatott a nála tapasztaltabb Géczi tanácsára. Mind ezek mutatják, hogy városunk és vidékünkben a magyarok valamint az oskolában és művészetben úgy a liarcy mezőn is tényezők voltak, s magukat meg- szégyenleni okuk semmi tekintetben nincsen. — Következőleg a „Kronstädterben“ megjelent rágalmazó czikk a mi viszonyainkra semmi tekintetben nem talál, s annak érdemes szerkesztője ezen czikk közlésekor és pártolása jelentésekor, hasonló tettett követett el azon bészámithatatlen állapotban levő emberhez, a ki hatalmasan orditozza a ,,feszítsd megetu a nélkül, hogy tudná miért, vagy a mesebeli kicsi ebhez, mely dühősön ugatván, a hozzá intézett kérdésre, hogy azt miért teszi, mert a faluban a nagy kutyák ugatnak. Brassó, 1871, Junius 28. Folyó hó 23-án a „Nemere“ 50. számában megjelent T. K. aláírással egy czikk a következő czim alatt: „A magyar ember Pesten és Brassóban.“ Ezen czik leczkézi a brassói magyarokat : hogy t. i. sok oly előzékeny cselekvénynek hódolnak, melyek csak a német nyelv túlkapásait segítik elő ; s hogy ez miért van igy, és különösen miért van az, hogy a nagyszámú brassai magyar kereskedők és iparosok boltjaik és üzleteik felett nagyobbjára csak német ezéget haználnak ? Azt állítja továbbá T. K. ur, hogy vannak Brassóban ezéhok, társulatok, egyletek , hol a magyar tagok száma, ha nem is mindig túlnyomó, de még is elég tekintélyes arra, hogy az őtet megillető elösmerésre igényt tartson. Azonban erre neny sokat gondolunk, lîogy a tárgyalásokat, I ügyrendi jegyző könyveket és szóbéli értekezleteket magyar nyelven folytassuk stb. stb. ^ ^ A fentebbiekből Ítélve, ugylátom, hogy tisztelt T. K. ur nem ismeri tökéletesen a helybéli viszonyokat, és ezert kívánom visszautasítani alapnélküli állitásait s tudatni azt úgy, a hogy az van. Nem áll az, hogy mi magyarok oly nagyon elősegitenök a német nyelv túlkapásait, me'rt hisz a brassai magyaroknak egy harmada sem tud németül s ez elég sajnos. Vannak oly polgárok igen számosán, kik 10—20 sőt még több évtől fogva itt megtelepedtek és még sem tudnak németül. Ez nem tünteti azt fel, hogy igen hódolnának a német nyelv túlkapásainak. A mi a ezéhokat illeti, vannak itten épen többek — azok közt egy, melynek én is tagja vagyok, hogy mind szó, mind írásbeliek magyarul folynak, mert a többség magyar; s van azoknak más ajkú tagjai is, de azért azoknak még som jött kedvük az ellen szót emelni, hogy vitetődjen németül is a jegyzőkönyv. Vannak ellenben oly ezéhok, hol 30 —40 tag közt alig van 2—3 magyar, de azért épen azon kettővel eleget beszélnek a mások magyarul. S miért ? Azért, mert senki sem erőlteti, hogy a 2—3 magyarért ők úgy beszéljenek. A mi a ezégeket illeti, magyar mestereknek majd kivétclnélkiil magyarul van. A mi a kereskedőket illeti, ez az egyformaságból következik s ezt kivakarhassa, ha valakinek nem tetszik. Hanem ugylátszik, hogy ragadósok azon hirto- lenkedő lapokból szét szórt német ellenes izgatások, melyek Pesten az elmúlt hetekben oly nagyon divatoztak! Talán T. K. urat is azok buzdították a leczkeadásra ! Hagyja el, kedves jó ur! A brassai magyar polgárok itt a vegyiiletbeu futuak, fáradnak, hogy élhessenek ; ők örvendnek, ha a más fajtájú polgárokkal békében élhetnek s azon örülnek, hogyha mentői több nyelvet tudnak s beszélhetnek. Azért higyje el, kedv. T. K. ur, hogy a brassói magyar polgároknak nagyobb része bir annyi öntudattal, hogy nem szorult az ön általi nemzeti buzdításra. — Megtudták azok nemzeti szellemeiket és érzéseiket még az 1849-beli Debreczeni elkoczkázás után is reájok háromlott sanyarú megvetést, nyelvökérti sokszori megtámadást szenvedni. Épen azért tudják, hogy a mi másnak nem jó, az nekem sem ; és ez igy jól van. A brassói magyarok legnagyobb rósze mind a mérsékeltséghez tartoznak, mert okultak és átláttak, hogy a hirtelen tulkapkodás sohasem vezet jóra. Azért hagyja annyiba, tisztelt ur, úgy a hogy foly most az egy pár évtől fogva. Majd javul az, csak most ne bizgesse, mert még rosszabb lesz. Nagykalapács. A felső lejérmegyei, brassó cs fogarasvidéki laníclfigyclóségtól az alábbi köriratot kapjuk: 1) A vallás és közoldatási miniszter urnák folyó éyi 4.607 számú rendeletével engedélyezett ide- igl. néptanítói tanfolyam 10.369 számú rendelet értelmében Brassóban fog tartatni. 2) A tanfolyam kezdődni fog augusztus 14-én és tart kerek hat hétig. 3) Magokat előre bejelentő tanítók nemcsak az országos kormánytól meghatározott 50 kr. napidijban, hanem szabad szállásban is részesülnek. 4) Egyúttal tudomására juttatik a néptanitó uraknak az is, hogy a földmivelési minisztérium az idén is úgy mint tavaly gazdasági tanfolyamok rendezése felöl intézkedett. E tanfolyamok négy hétig fognak tartani, és pedig a debreczeni felsőbb gazdasági tanintézetnél augusztus 1—31- ki, a keszthelyinél augusztus 3—31-ik napjain, — magyar-óvárott pedig ném etnyelven augusztus 6-tól, szeptember 3-ig. A hallgatók részére fejenként 60 frt. államsegély adatik. Az állam minden intézetben csak 24 et lát el; részt vehetnek azonban saját költségükén a 24 közé be nem vett néptanítók is, ha az illető intézet igazgatóságánál idejekorán jelentkeznek. Azon néptanítók, kik államköltségen kívánnak felvétetni, jelentsék magokat haladéktalanul a tanfel- iigyelőségnél. Vidék. Bácsfalfl, 1871-ik évi junius hó 28-án. A magas kormánytól nyert taneszközókról. Édes öröm özönli át minden népnevelésügy barát szivét, midőn van szerencséje tapasztalni, hogy
