Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-07-04 / 53. szám
— 211 a magas kormány évről évre tetemes anyagi áldozatokat hoz a népnevelésügy magasztos oltárára. Hála s köszönet a magas kormány nagy lelkű, nemes gondoskodásának, mert mi is ezen örülök és szerencsések sorába tartozunk: Ugyanis, a múlt évben brassóvidéki tiz magyar falunk összes iskolái a tanköteles gyermekek létszáma arányában nagymennyiségű iskolai tankönyvet, kegyadomány képen nyert. Ez évben pedig még teljesebb lett örömünk, még nagyobb lett szerencsénk, minthogy Felsö-Fe- hérmegye, Fogaras és Brassóvidékónek népiskolái vallás és nemzetiség különbség nélkül — mindegyik kapott — több értékes taneszközöket. Legyen szabad ez úttal a tekintetes szerkesztő ur szives engedelméből több ilyen taneszközt elősorolnom. — Birtokunkban áll Europa térképe, a magyar korona országainak fali abrosza, földgömb, számológép. Hü rajzokban kezünknél: a távirda, vasúti mozdony, világitó gázgyár, légszivattyú, vizsajtó, tüz- fecskendő. szivattyú kút, üveg lencsék. Ezek mellett színes rajzzal bírunk tizenhat darab vastagpapirra vont terményrajzi ábrákat, az ásvány, növény és álattan köréből. Végül — természettani eszközeink: a villanytelep minden részleteivel, kautschuk lepény — lei- deni palaczk és róka fark, villanyfogó, iránytű, delejpatkó, hévmérő, Herólaptája, egyenkarú emeltyű, haj csövek, mérleg stb. stb. Mindezen taneszközök fényes bizonyságai annak, hogy a magas kormány, nemcsak komoly szándékkal, hanem egyszersmind nagy áldozatokkal törekszik emelni népiskolai oktatásunkat, s ezzel együtt magát az általános közmivelődés ügyét is. íme most áll módunkban s hivatásszerű kötelességünkben nekünk tanitóknak, hogy a népnevelés ügy ezelőtti, — körülményszabta sok mulasztásait, hiányait — a lehetőségig kipótoljuk, kiegészítsük. Azért is én igen czélszerünek s hasznosnak vélném, ha a tanítók vasárnaponkint — isteni tisztelet után — a felnőtteket — különösen a közép és ifjú korosztályt — saját körükbe gyűjtenék s ott ama fönnebb elősorolt taneszközöket egyenkint elővéve felmutatnák, megmagyaráznák — s az egyes kísérleteket is végre hajtva — a természettan törvényeit igazságait felderítenék. Oh akkor, nem lenne oly falu — s nem találtatnék a népköréből oly honpolgár, a ki eme ferde nézetet hangoztatná : „az egész földet nagy czethalak tartják“ ; akkor nem lenne oly egyén, ki a vasutat: „ördög szekerinek“ ; a távirdát: „boszorkány játékának“; a villámot: „isten haragjának“ nevezné. Azért, tisztelt uraim — lelkes barátai a népnevelésnek ! Hivatott bajnokai a tanügynek ! egyenkint és együttesen hassunk közre, hogy a népnevelés magasztos ügye — minél inkább emeltessék. Mert midőn a magas kormány ezreket fektetett taneszközeinkbe, midőn a kor igénye s népünk szüksége intenek : akkor — méltó az ügy, hogy hálánk zálogaként s szoros kötelességünk lerovásául — ama nagy tőkét — évről évre az iskolán kívül is gazdagon kamatoztassuk! Fejér Gyula, tanító. Hétfaln, 1871, Junius 15. Ha nem láttam volna saját szemeimmel, senkinek sem hinném el, hogy 60, mond hatvan magyar fiú és leány tanuló élete forog veszélyben még pedig nem egy szegény magyar falu, hanem gazdag magyar Brassó-bolonya lutheránus iskola-termében. Pedig szegénykék nem érdemlik meg a halált, mint amaz ótestámentombeli 40 csintalan, kiket, mert Eli- zéus prófétát kopasznak gunyolák, az ur szavára két borzos medve mind egy lábig összetépett. Midőn a magyur hazának-e nagy reményű ser- gecskéje s Brassóvárosának egyik virág koszorúja reggeli imáját a mindenhatóhoz bocsátja, dobogó szívvel és könyes szemmel tekintget fel a derék tanító tanítványaival együtt a meghasadozott téglaboltozatra, honnan koronként biblia — nagyságú mészda- rabok hullanak alá, ezer szerencse, még eddig gond- viselésszerüleg kerülve a hazának leendő oszlopait. — Nem csoda, ha az egész épület bomlásnak indult, nem azért, hogy igen régi s teteje zsindelylyel van födve, melynek ronygyos részein kénye kedvére foly be a csörgő eső a hiúra, hol is csöbrök és te- kenyök állnak készen az árviz felfogására, hanem azért, mert a tanitót és a gyenge csemetéket kivéve, itt igen furcsa suliiméi lakósok ütték fel sátorfájokat; azért is, mert bizonyos körmös kezek megakarják öt fosztani régi birtokosától, azért is, mert az a hires Korcsosdi 1 ránézi itt látott napvilágot s itt szopta nem édes anyja, hanem egy hétfalusi magyar menyecske emlőit. A múlt napokban csak az ég oltalmazta meg a tiszteletes urat, hogy iskolalátogatása alkalmával egy darab vakolat agyon nem iitte, én azt hiszem, hogy ha az iskola felekezeti nem lett volna, meg is üti vala, de igy a felekezeti szentség villámhárítóul szolgált, pedig könyen beteljesedhetik vala rajta a jeruzsálerni tanács amaz elve: „jobb egy embernek, én nem mondom, szörnyűség is volna ép a papnak kívánni — elveszni, hogy sem az egész népnek, már t. i. az egész iskolának.“ A ki nem hiszi, látogassa meg ama borzalmas állapotú iskolát, tudom, nem leend nyugalma egy egész hónapon át, én már többször riadtam fel álmomból a beszakadás ijedelmének miatta. Uram ! mig a borzasztó szerencsétlenség meg nem esik : Drotozta- sák meg ama hasadt boltozatott, ha nem is a 60 tanulónak életéért, de ama megbecsülhetetlen eseményért, hogy itt született Korcsosdi Fránczi, ki Bar- czaságon Isten kegyelméből liivatottságot érez magában, Bismarck országát fólépiteni s a budapesti hazai kormány édes álmait megzavarni. Oh emléktábla, hol késel az éji homályban.“ Az igaz, az öreg Homérust hét város vallotta magának, megérdemlette ! Hát ez a bolonyai Hercu- leske kié legyen. Ne sírj kedves Bolonya! Hétfalu nem ett még bolondgombát, hogy e sajátos dicsőséget el vitázza árva fejedtől. Romlásnak indult hajdan ... no de viszontlátásig víg kedvvel a munkára! az iskola épüljön s viruljon. A bolonyai magyarság legyen ezentúl is a többi Brassói magyarsággal a hazának szemefénye, a barczasági magyar községek valódi magyar koronája, magyar Mekkája, hol nem farizeusi felekezeti szenteskedés, hanem tiszta magyar liazafiság vigye a főszerepet. De fájdalom, mig Brassóban a magyar nép szétforgáesolódva lutheránus májális-pápista má- jális, református májálisokat tart; mig a három felekezet magyar papjai az utszákon egymásnak nem köszönnek, vagy ha igen, ez igy hangzik: geden Maren“ (jó reggelt) ; mig a magyar kereskedők és iparok nevűket németesen begyeztik lakásuk homlokára; mig tanuló gyermekeiket uem egyesitik egy nagyszerű községi iskolába; mig egyesülten nem szerveznek egy közös leánynöveldét ; mig több gondot forditnak gyermekeik német nyelvére, érzelmeire öltözetére, mint az édes saját magyarra: addig jó éjszakát neked brassói magyar önállóság ! Mig a magyar papság saját tűzhelyénél idegen nyelven értekezik családjával s nemzete érdekeit alárendeli hasatkizlaló innen onnan hulló morzsáknak : addig józan vezénylet nélkül nem csuda, ha a bolonyai iskola bánatában összeomlik és a Korcsosdi Fránczik napról napra szaporodnak. Bagoly. Külföld. FRANCZIA ÜGYEK. A franczia pótválasztások képviselőjelölt-lisz- táin újabban két névvel találkozunk: Gambettáéval és Garibaldiéval. Gambetta, mint egy déli távirat jelenti, elfogadta a párisi jelöltséget, kinek hazajöve- tele elé a franczia kormány kétségkívül semmi akadályt sem fog vetni. Garibaldit az Alpes-Maritimes- depaitementben léptették föl ; de a jelöltséget nem fogadta el, mint egy, általunk alább közlendő lako- nikus levélben adott választóinak tudtára. Az agg guerilla tábornok kétségkívül szivére vette a bor- deauxi nemzetgyűlésben vele történt jelenetet, s nem akarja szóval védeni a franczia köztársaságot, melyet a poroszok ellenében karddal meg nem menthetett. — A Bouches de Rhone-departement képviselőjelöltjei közül a következőket emlitjük föl: marquis de Foresta, Magnaco, Poujoulat, Ch. de Ribe legitimisták; Clappier s Dufour köztársaságiak. Páris még a választások alatt sem mentetik föl az ostromállapot alól. A szavazóknak teljes szólásszabadságot enged ugyan a kormány, de prokla- mácziókat nem szabad kiragasztani. Az ostromállapot teljesen elégséges lesz arra, hogy a párisi választók közül azok, kik legkevésbé is kompromittálva vannak, ne mutassák magukat a szavazási urnáknál, s igy a túlsúly a mérsékelt elemek kezébe adas* sék. Hogy azonban ez megegyezik-e a választási szabadsággal a joggal és méltányossággal, az egészen más kérdés. A „Figaro“, egy déli távsürgöny szerint, a neki adott fölhatalmazásnál fogva kijelenti, hogy az Or- leansherczegek mind Frochsdorfba mennek, s hogy a Bourbon ház tagjai mind készek meghajolni, azon államforma előtt, melyet Francziaország adni fog magának. Ha a nevezett lap közlésének csakugyan komoly alapja van, ez esetben a trónkövetelő urak akcziái jelentékenyen leszállhattak, vagy legalább távolabb látják magukat a kitűzött czéltól, mint csak pár héttel ezelőtt is. A royalista lapok újabb időben szintén leszálltak eddigi magas paripáikról, s mintha csak összebeszéltek volna, erkölcsi predikácziókat tartanak a franczia népnek. Legközelebb siralmas hangon panaszkodtak, hogy az utszán sok itas katonát láthatni, s fölhivták a parancsnokokat ennek megakadályozására. Mintha Francziaországnak most egyéb baja sem volna, mint hogy néhány katonája többet iszik kelletinél ! A royalisták, úgy látszik, előbb meg akarják téríteni a frauezi népet, különösen az istentelen Párist, mielőtt a kegyes Chambord gróf oda, mint V. Henrik, bevonulását tartaná. A versaillesi képviselők egyébiránt teljesen jól érzik magukat az istentelen Párisban, mely mindinkább visszanyeri régi élénkségét. A képviselők legnagyobb része áttette lakását Párisba, s csak igen kevesen vannak, kik az éjét az unalmas Versailles - ban töltik. A „Gazette de France“ jelenti: Bourbaki tábornok a lyoni hadsereg főparancsnokságával bizatik meg. — Pietri nem sokárá vissza fog térni Fran- cziaországba. A „Liberté“ Írja: Most inkább, mint valaha van szó róla, hogy a Párist környező erődök kiegészíttetnek, s az enceintetől nagyobb távolságra építtetnek ki. A Vanves- és Issy-erődök a chatilloui és hautes brugeresi magaslatokra (a porosz ütegek innét főleg lőtték a déli erődöket, s Párist. A szerk.) helyeztetnek át. Az Orgemont - hegyen is szándékoznak egy erődöt építeni. Egy másik erőd pedig az uj Issy és a Mont-Valerien közt fog épi- teteni.“ — A Rue de Laval utszában egy asszonyuál J. Valles, a commune agyonlőtt tagjának következő fontos levele találtatott: „Kedves Vésinier-m! A nagy harcz döntő pházisába lépünk. Arra elitélve, hogy vagy mi nden eszközzel győzzünk vagy tönkre menjünk, mi és a dicsőséges jövő, melynek apostolai vagyunk, kése- delmezzünk-e ? Ha köztünk puha .... vannak, vonuljanak vissza, és a nép legyőzhetetlen férfiasságában gyakoroljon rajtok igazságosságot. Pyat-val, Delescluzez-zel és Cluseret-vel egyet- értőleg ma este a titkos bizottságnak gyökeres és rettenetes rendszabályok elfogadását szándékozom javaslatba hozni, hogy végre valahára a reakczióval végezzünk. Vesszen Páris, vesszen Francziaország, ha úgy kell lennie, csakhogy az emberiség mentessék meg. Sokkal jobban ismerem forradalmi vérmésékletét, semhogy beleegyezésén kételkedném. Egyébiránt, a mit mi tenni késedelmeznénk, azt a központi bizottság, mely bennünket szakadatlanul figyelemmel kisér, fogná végrehajtani; oz rósz volna, és mi elvesztenők az erkölcsi előnyt. Eudes, Ran vieres és Johannard nagy terveink tényleges kivitelére készek. Midőn önnek irok, egyidejűleg bizalmas embereinknek Raincyben (?) is írjuk, hogy siessenek nekünk a szóban forgó jegyeket megküldeni. Látogattassa meg Grousset-t és mondja meg neki, hogy azon „parancsok“ szerint, melyeket neki Cluseret küldeni fog, magát készen tartsa a „Baron“ (?) után nézni. Üdv és egyenlőség. Floréal 28-án, 79. évben. I. Vallès. Már ezen levél is bizonyítja, hogy Páris föl- perzselése még a döntö harcz kezdete előtt elhatározott tény volt és hogy a commune tagjai nem egy kétségbeesett harcz exaltácziója által indíttattak ama borzasztó tettekre. De hogy az eszme, hogy Francziaország fővárosa azon napon semmisittessék meg, melyen a fölötte való uralkodás reményét föl kellett adni, már régen el volt határozva, talán uj. Ezen fölfedezés érdeme a „Journal des Débats“-é. Ugyanis 1870. junius 22-én az „Internationale“ 38 tagja egy titkos társaságban való részvétellel vádoltatott és a fenyitő rendőrség elé vitetett. Az 1870. év 38 nevének többsége 1871-ben is figuráit a commune és a központi bizottság lisztáján, igy Variin, Malou, Johannard, Pindy, Combault, Avrial, Passedouet, Assy, Theisz, Landeck, Duval, Franckel stb. A büntetések, melyeket ezen hősök a fenyitő- rendőrségi törvényszék előtti elitéltetés által kaptak, viszonylagosan csekélyeknek voltak nevezhetők. Az ex-császár természetesen nem veszhetett össze czin- kostársaival. Akkor az Internationale egyik megbízottjánál megtalálták a kulcsot ehiffrirozott levelezéseikhez. Ebben egyebek közt jegyek foglaltattak a következő szók számára : fegyver, lőpor, lőszer, nitro-gliczerin, hamuzsir-pikrat. Sőt Pindy-nél utasítást találtak a nitro-gliczerin készítésére, mely kénből, szénből, halvány-lőporból és hamuzsir-pruzsszia- téból álló keverék. Némely utasításon azon záradék volt: „Az ablakokon és a csatornákba beadni.“ Legújabb. Bécs, junius 28. A képviselőház elfogadd a telekkönyvi törvényt, tárgyald a
