Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-01-17 / 5. szám
Brass«, 187! Mt!, január 17 Megjelenik ez a lap helen- kint kétszer, Kedden és Pénteken. Á г а : Egész évre . 6 fi. — kr. Félévre . . 3 ft. — kr. Negyedévre . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői és kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Hirdetési díj: 3 hasábos gartnond sorért, fagy annak helyéért -1 kr.— (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden iglatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Még egy kis királyság. A magyar korona területén még“(lesz egy kis királyság; de lia jól viseljük magunkat és szépen kérünk, talán herczegséggel is be fogjuk érni. Ezen birodalmat, a melynek czimével még egészen tisztában nem vagyunk, a hatalmas nagyszebeni városi képviselet akarja, még pedig egyelőre a Bismarck segélye nélkül, alkotni. Ebbéli jóakarata a nevezett képviseletnek kitűnik múlt év deczember 30-án hozott határozatából, a melyet mint látszik az egyetem ülésé} en előterjesztésül kiván felhasználni. Ezen határozatában megtámadja az említett vá- 3si képviselet az országgyűlés által a kormánynak dott szabad kezet; de nem azért haragszik, hogy mért adatott a szabadkéz, mert jól tudja, hogy ez épen az ők kedvükért történt, hanem azért, bogy a kormány miért nem dugta ezt a szabad kezet a zsebébe és miért nem tartotta ott a világ végéig. Elvül felállítja, hogy Szászország szervezetéhez illetékesen csak a magos egyetem szólhat. Ezen elv alapján következőkben ad utasítást: 1. Jelentsen óvást az egyetem a kormánynak 1869-ben márczius 22-én kibocsátott szervezési szabályai ellen. 2. Fejezze ki, hogy ezen szervezet szerint tetszett ugyan most véghez vinni a választásokat ; de ebből jövőre semmi következtetés nem vonható. 3. Állítsa helyre a törvénytelen alapon választott egyetem Szászország törvényes állapotát haladéktalanul az 1791. III. t. ez. és az 1868. XLIII. t. ez. 10. és 11. §§-ai értelmében. E tekintetben lépjen tárgyalásokba az ország illetékes képviseletével, mert a szász földön semmi változás nem történhetik ezen két egyenrangú tényező : a magos egyetem és a tisztelt országgyűlés egyetértése nélkül, sat. Csak egy kis távlatból valószinüleg igen nevetséges látvány ez az erőlködés. Egy ekkora birodalommal szembe áll 160,000 embernek ötvened vagy századrésze, vagy még annál is kevesebb — na- gyobbára harczképtelenek — és követelnek magoknak területi különállást és eg’észen külön jogokat. S még minő jogokat! Azokat, a melyeket először egészen használhatatlanná rágta az idő rozsdája, azután oda rakták magok a tulajdonosok Wolgemutb ö exellen- tiája lábaihoz ; (Ebből is látszott, hogy értéktelen holmi volt; máskülönben nem ajándékozták volna.) Végül, mint hasznavehetetlen jószág, újból a tulajdonos nyakára került az elajándékozott kincs ; s ekkor becserélték birtokosai Bcbmerlingnél egy bis „Ob du lieber Augustin “ -alkotmányért. Valóban nevetséges, bogy ilyen jogokért még erőlködni tudnak! De közelből tekintve van a dolognak szomorú része is. Szomorú az, hogy ez a kisebbség tényleg folyvást rajta tartja kezét a szász megyék kormányzatán, és tényleg folyvást ki tudj г. játszani nemcsak az illetékes kormányrendeletek, de a szentesített országos törvények végrehajtását is. Szomorú, hogy ezen megyék más nemzetiségű lakói ma sem egyebek valamely tolerata nation ál ezen párt szemében és jogaik visszatartása miatt az ország alkotmánya iránt teltek el keserűséggel. Es szomorú az, hogy e ;en párt csökönyös meg- átalkodottsága saját nemzetét is tespedósre kárhoztatja ; s talán még örömmel nézi hanyatlását, hogy azért is a be nem fogadott rendszert vádolhassa. Ez okból teljes tisztelettel fordulunk a magyar törvényhozáshoz, hogy vessen véget ez állapotoknak. Vigye keresztül gyorsan, hogy a szász megyékben is legyen érvényes V agyarország alkotmánya minden következményével. Ha pedig ezt nem akarja, vagy nem tudja tenni, kössön nemzetközi szerződést; jelölje ki ezen uj birodalom határait: akkor legalább tudni fogjuk, hogy mikor átlépjük ezen határokat, nem Magyarország alkotmánya alatt élünk többé, hanem a szebeui com- muuitás kegyelméből. Felszólalás, illetőleg óvás a volt székely huszár családok lóbeszerzési bÁiizalapja tárgyában. Tudva vau, bogy a madéfalvi szerencsétlen erőszak a különben szabad és egyformán nemes származású testvér székely népnek egy részét fegyver alá kényszeritette. Tudva van az is, hogy az a rész, mely menten maradt, s a volt kiváltságosok neve alatt ösmeretes, élvezve a jogokat megfelelő kötelezettség nélkül ; tagja lévén a törvényhozásnak, honnan mi el voltunk zárva, mindig biztatta az elnyomott testvéreket: bízzatok, ne féljetek, mert a közelebbi országgyűlésen munkások leszünk a ti fölszabaditástokon. Minden országgyűlésre sérelemképen, épen úgy, mint az úrbéri kérdést, fel vitték, s mind annyiszor re infecta vissza is kozták. 86 évnél tovább tartotté nyomatás, mig végre 48 ránk is, mint az úrbéresekre, meghozta a felszabadulás óráját; mit másképpen tán ítéletnapig sem kaptunk volna meg. — E nyomasztó rendszer, s különösen a katonatisztek féktelen zsarolása, csaknem vég Ínségre juttatta a volt székely katonákat, úgy anyagi, mint szellemi tekintetben. — A jobbágy, ha kedve s módja volt rá tanulhatott; nekünk nem volt szabad tanulnunk, regiment engedélye nélkül. A jobbágy ha tanult s arra érdemes lett, pap lehetett; minket nem szenteltek fel a General- Commando engedélye nélkül. A jobbágy akkor házasodott, mikor kedve volt rá, nekünk erre is engedély kellett sat. Es e szellemi kínzás hagyján ! De tönkre jutottunk anyagilag, úgy, hogy módról kelle gondoskodni a végre, hogy az elhullott lovo.k helyett másokat lehessen venni, mert különben az egyes családok arra már képtelenek voltak. így jött létre a lóbeszerzési alap, a mi jelenlegi felszólalásunk tárgya. — О Felsége ugyanis e czélra ajándékozott hat ezer forintot, ezen ösz- szeghez minden egyes család, a ki szegénysége miatt nem tudott lovat vermi, köteles volt évenkint bizouyos megbatározott öszveget tenni, azon czélból, hogy mikor rendre-rendre gondos kezelés alatt akkorára szaporodik. hogy évi kamatjából évenkint 40 lovat lehet vásárolni az elhullottak helyett, akkor a lóvétel terhe alul minden család mentessék fel. Ez által kettős czél éretett el. Egyfelől, hogy lovakat leliessen vásárolni; másfelől egy kisegítő kölcsön pénztár létesült, honnan a székely huszár családoknak, (le CSílkiS azoknak, (s ezt jól megjegyeztetni kérjük) pénzt adtak kölcsön 6°/0 kamatra, hogy a véginségre jutáson némi részben segítve legyen. 1848 meghozván a felszabadulást, "elszabadulnak a jobbágyok a robot, fel a katonák a robotnál súlyosabb terű alól. Bekövetkezik az igények lehető igazságos kielégítése. Az úrbéri viszonyok tisztázására roppant költségekkel járó törvényszékek állítatnak, s még ma is működnek* ezeknek eljárása következtében a jobbágy ingyen birtokot kap, még az is a kiamagyar nemzet kiirtására fogott fegyvert; a nemes ember vesztett birtokáért kárpotolta- tik; s mi volt katonák, ezen kárpótlási költségeket, az azt tisztázó törvényszékek költségeivel együtt, épen úgy hordozzuk, mint a más osztályok ; s rólunk — hallgat az írás. (Folytatása következik)T jl Ш € Ж Az én gyermekkori jó barátom. (Folytatás.) Egy reggel pogány lárma van, verik fére a harangokat, Ferdinand a viaszgyertyamártó úgy pergeti a dobot, hogy recseg a hely bele határtalan trombitálás, sírás, kiábálás, egy szóval pokoli komédia támadott. Kim az ellenség kiáltja minden ember. Honnan jönnek, hol vannak? mondja csak szomszéd! Azt már nem tudom — felelt a megszólított talpig fegyverben álló vitéz nemzetőr; de hogy jönnek, az olyan igaz mint a mai nap. Mindenki más oldaról várta az ellenséget, mig végre csakugyan kiderült, hogy Urbán seregével a patai úton jön. A patai útra; kiáltott mindenki; de, ha jól emlékszem, nem sietett senki. Sok tanácskozás után előőrsök és kémcsapatok küldetnek ki, s ezek rá bukkannak az ellenségre. Most azt hinné mindenki, hogy véres csata támadt; pedig a világért sem. Az ellenség bámulva nézett a vitéz nemzetőrségre; ez pedig nagy örömmel tért vissza, megnyugtatandó az övéit, hogy a fenyegető ellenség nem más, mint a bivalcsorda volt. De már erre aztán okvetetlen kellett egyet inni. Meg jön a hir, hogy Urbán Naszódról csakugyan megindult, és seregével Kolozsvárféle vette az útját. A hadtudományban jártas férfiak elhatározták, hogy az ellent nem kell bevárni, hanem annak illő távolságban útját állani. Az elszánt harczias nemzetőrség ilyes valamire épen alkalmas is volt. Az indulás napja és órája meg volt határozva. A mi házunk szerencsés volt több nemzetőr által lakatni. Folyt a bucsuzás egész éjszaka, és megvallom, eleinte az elszántságban, nem is volt hiány; de mentői inkább közeledett a reggel, annál inkább apadott a vérszomj. Estve hallottam, hogy az Urbán táborát levágják, ött magát pedig egy hetvenhét öles akasztófára húzatják fel. Éjfélkor már a félét is lehetett hallani, hogy bizony nem szép Magyarországtól, hogy igy magunkra hagyott; bárcsak a székelyeket ne hagytuk volna kimenni a ráczok ellen; most bezzeg jó hasznukat vennök. Reggelfelé bolondság az egész, Urbánnak százezer emberre van, mind rendes katonaság, felakarják konczoltatni a polgárságot, hiszen nyilván a halál torkába megyünk. Isten áldjon kedves feleségem, engem élve többé nem látsz! Oh ezek a drága gyermekek! Egy két úrnak elvette az isten az eszét, s most a szegény polgár szenved értök. Milyen boldogok voltunk Ferdinánd császár alatt! Olt oh! Egyszerre megperdül a Ferdinánd dobja, s erre az általános pityergés. Az anyám mosolyogva nézte az egész tragödiát: már látom, ezeket a vitézeket én kell hogy a csatába vezessem. Jertek fiaim, jertek : a színalya tele van pamussával; úgy elduglak én ott benneteket, hogy Urbán, ha bét lelke van, sem kap meg. A vitézek összenéztek, s tagadhatatlan volt, hogy egy örömsugár mutatkozott arcaikon. Egy darabig még csak volt — „de igy, de úgy“ — mig végre az estének legnagyobb bőse ki látszott békülni a pamusa eszméjével, és katonás jobbra- átot csinált a sziualja felé. A többit már nem soká kellett biztatni, és rövid időn a bősök puskástól mindenestől elvoltak temetve a megbecsülbetlen panusa alá. Megvallom, bog mi, kik a sirások szomorú kötelességét telyisitettük, dőltünk el a nevetés miatt. Ay anyánk mint vezér csendet parancsolt és a kaput bezárta. Alig telt el egy negyed óra, keményen veri valaki kapunkat a puskatusával. Az anyám ki néz az ablakon: hát mi az Póczi úr? mert ö volt, mes- terségire női szabó, jelenleg vitéz káplár uram. xlat mi volna, mint hogy rukkolyanak ki a férfiak egy embert sem kapok. Jaj Póczi úr későn kelt föl; el mentek ezek az én embereim vau egy jó órája; az óta már Szamosfalva felé járnak. Póczi egy nagyon elbámult pofát csinált: hát osztán ki küldötte őket, hogy előre menjenek? En meg nem tudom mondani Póczi uram, de annyi igaz, hogy imádkozzék az, a ki velők szembe találkokik, mert azok nem adnak pardont senkinek. Erre valamit dörmögött Póczi uram. s benézett a szomszédhoz. Alig ha ott ő is valami panusában megnem ragadott, mert nem láttuk kijönni. Öt perez alig telt el Póczi uram távozta után, hát ismét verik a kaput irgalom nélkül. Ez Hadadi bácsi volt, kalapos és káplár. Evei már egy kicsit másként kellett beszélni. Hol vannak a férfiak, a
