Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-01-17 / 5. szám

18 —

Az elébbi czikk hozzánk ötven aláírással «llátva küldetett be. Minta nyilvánosság orgánuma, tartozunk fölvenni minden illedelmes hangon tartott jóhiszemű jogvédelmet. Ezzel azonban azt is kimondtuk, hogy lapunk ép úgy nyitva áll a másik oldal érveinek befogadására is. Az ügyhöz magához nem szólhatunk; szólani fogunk, ha szükségét látjuk, akkor, mikor minden oldalról megismertük; őszintén óhajtjuk addig is, hogy a nyilvánosság engesztelőleg hasson ezen elméreresedettnek látszó kérdésre.

Szerk.

A magyar képvisel oh á z jan. 10. megkezdte és 12-én folytatta üléseit. Ezen ülésekben csak kérvények nyujtattak be és a napirend állíttatott meg. Kérvények közt 12-én Bömches Frigyes nyújtott be egyet Brassó város részéről, melyben a közoktatási miniszter azon rendeletének visszavételét kérik, a melylyel községi iskola állítását rendelte el Brassóban.

A szász nemzeti egyetemről épen most kaptunk terjedelmes és igen érdekes közleményt. E szerint az ifjú szászok annyira határozott többségben vannak, hogy a 9-es törvényhatóság rendezési bizottságba csak két ó szászot választottak be. Utóbbiak időhaladékot kértek annak elliatárzására, liogy részt vegyenek-e a bizottmányban vagy nem. Az ifjak teljes szabadelvüséggel viselik magukat és határozottan összetartanak. Jövő számunkban bővebben.

L a p s z c m 1 e.

Állandó meggyőződésünk, hogy a román nemzetiség határozottan a magyar szövetségére van utalva, akár a polgári szabadság biztosítása, akár saját nemzetisége kifejlesztése czéljából. A mi hozzánk vonja őket, az mind életérdek; a miből sérelmet csinálnak ellenünk, az mind kicsinyeskedés vagy túlérzékenység. — Es nem csüggedtünk egy perczig is, hogy ezt elébb-utóbb ép úgy be fogják látni román polgártársaink, a mint belátjuk mi.

Lesz alkalmunk terjedelmesen kifejteni álláspontunkat a románokkal szemben; itt csak a közeledésnek némely jelét akarjuk följegyezni.

ki istene van ! agyon lövöm a házában mint a kutyát. Engem Hadadi ur? Nem az asszonyt, nem az asszonyt, hanem azt a sok gyáva férfit, a ki nem rukkol ki, a mikor a haza veszedelemben van; azt a boldog- ságos — — — Hát ki ülne most itthon, a kiben egy csepp vér van; oh bár én is férfi volnék, hogy mehetnék én is. Elmentek ezek a férfiak már rég. Nekem kéne az a féle gyáva férfi! Jól tudom, magyar vér van az asszonyban, bár sok olyant adna az isten a hazának. Hát van valami a kulacsban Hadadi úr? Hogy ne? tele van sligovitzával; tám csak nem indulok üres kulacscsal a csutába; Csak tudnám, hol vannak azok a férfiak, az áldoját, s tovább ment. Eredj fiam eredj; ha a kulacs kiürül, tudom a kurázsinak is vége lessz.

Három napig nagy csendesség volt. A mi bőseink nem mozdultak a háztól, csak én jártam hirek után. Negyednap nagy futás van az utszában, mi is futunk, micsoda van. Hadadi bácsi visszaérkezett a csatából hasig sárosán ; a kulacs csak libegett-lobo- gott az oldalán. Hát mi az Hadadi ur. Jaj! annyi a népe Urbáunak, mint a hangya; fekete a hely tőle; egyik ágyúgolyója a másikat érte; mind oda vesztek, még egy láb se jő haza. Az istenért az én embereimet nem látta — kérdi az anyám? Dehogy nem láttam, oh be kár azért a sok drága polgárságért, mind oda vesztek, csak én menekültem meg. Erre nagy gyorsasággal megindult. Arra a kérdésre, hogy háta kulacs kiürült, csak egy mérges tekintettel felelt.

(Folytatása következik.)

Az újvidéki szerb „Narod“ f. \u; 4_(]ik

számában kemény szemrehányásakat tesz a románok nak. Okot erre egy pesti levél szolgáltatott, melyben arról értesítik, hogy a „Federatiunea“ szerkesztője a most sajtó-vétség miatt váczi fogságban ülő Komán Sándor, kiszabadulása utáni politikáját illetőleg úgy nyilatkozik, hogy ünnepélyesen nyújtja baráti jobbját a magyaroknak, kiknek — úgy mond — a románokkal együtt védfalat kell képezniük a szláv lavina ellen.

Az „Albina“ f. hó 8-diki száma barátságtalan hangon ugyan, de ugyanezen nézetet fejezi ki, midőn mondja, hogy Bismarcknak Beusthoz intézett barátságos jegyzéke, melyben a szegény Ausztriára egy kaczér pillantást vet, — megdöbbentette a magyarokat — kik bármily dölfösek legyenek is birodalmi szerepükre — átlátják azon körülmény jelentőségét, midőn a nemzetek háta mögött — egész Németország áll ! Azért ők nem csak kényelmes családjuk, hanem állami létökben is fenyegetve érzik magukat, s ily helyzetben már a délszávok, sőt a románoknak is kezet nyújtanak. Annyi azonban áll, hogy a románokat hideg vízzel többé le nem részegítik!“

A románokat lerészegiteni egyátalában nincs szándékunk; ellenkezőleg óhajtjuk, hogy mentőd józanabban Ítéljék meg saját érdekeiket. Es az „ Albina“ czikkét, minden duzzogás mellett, a józanodás jelének vesz- szük. Sebaj, hogy szerinte csak a magyarok szorultak a románokra ; mikor ennyire ment, belátja ő, ha nem is mondja még ki, az ellenkezőt is.

V i (1 é k.

Ilélíalll, jan. 11-én. Arany időket élünk. Ki ezt eddig nein hitte, olvassa el csak alábbi soraimat s meggyőződést szerezhet magának.

A múlt 1870-dik év Deczember hó 29-én, Brassóvidékének gyűlésében több hivatalnokai a nemes tanácsnak drágasági pótlékért folyamodtak. Mely drágasági pótlékszerre nézve, hogy többen érdemesek, s kérelmük rnéltánylatot érdemelt, ismerem; ellene nincs semmi kifogásain.

A drágasági pólték megadása iránt Brassóváros communitása már előre határozott volt. llyes mit pedig határozni mily könynii Brassónak, hisz 10 magyar falvaink minden közjövedelme mind zsebébe

f°iy* .

Átválalta pedig az adandó drágasági pótlék felét; a más felét pedig reá szavazta a falvakra. Tudjuk ugyan is: hogy a vidékképiseleti gyűlés követei nagy- részint Brassóváros követeiből állnak, minélfogva a vidék csak játékszer Brassó kezében; úgy hogy Brassó elmondhatja magáról: „A vidék én vagyok “

A drágrasági pótlék megajánlásakor Krizbáról B. S. felszóllolt Krizba nevében, hogy közjövedelmeik nem lévén, fizetni nem tudnak. Erre Bariliu úr feláll és egy plnlippicával felel B. S.-nak, hangsúlyozván: hogy a inunicipialis önkormányzatot; ezen sarkalatos drága jógot becsülni nem tudják, mondván azt is: 20 év nem volt-e elég községi allodialis pénztár lélesilhelésére* Még égy fehérszeg úr „Schmarotzer“ eknek is elnevezett.

Uraim! Brassónak századok óta benne van mindkét keze zsebünkben, és azon 70 — 80 ezer forintból, mit ma is évenkint zsebre tesz tölünk: fizethet. És ha fizetési és fizettetési kedve igy tart Brassónak azon drága municipális önkormányzati jog, melyért Bariliu úr anynyira rajong, melynek e drágalátos aranyidejét éljük, itten nekünk magyar és románoknak még ingünkbe is fog kerülni.

Még valamit.

Itten eg)ik faluban feltalálták: hogy lehet a katonaságtól szabadulni.

Azt mondják: kinek 10 holdnyi földbirtoka van, a katonaságtól szabadulhat.

De hát a kinek nincs ... ah aról tesz mindjárt a nótárius. — Ha neki nincs, van másnak; átírja Pál birtokát Péterre; nein kell neki ahoz vásárlevél, szerzödvény, osztálylevél, csak párceliajától 25 kr. s még valami. Miután igy bírtok lett elég, kiállít— tátik a birtokivi kivonat s punctum.

Ugy-e szép dolog?

Hamár Péter adósságot vesz fel Pál birtokára, vagy pedig a birtoklási jog ily könynyelmüen veszélyeztetve testvérek, öröklő felek közt az ily eljárás per alapját veti meg: az neki mindegy, csak jöjjön párcellánként a 25 krajezár.

Nemde nem aranyidőt elünk-e? ha az egyesekkel, ha az állam többféle érdekeivel szembe ilyek követtetnek el.

Uram! könyörülj rajtunk. Igaz fi.

Tiil'lvüS, 1871. január 10-én. Ma délelőtt 11 órakor feles násznép vonult Tiirkös utczáin végig a

csernátfalusi nagy» w w fclí _ „„ d„ képzelje a szives olvasó bámol,^ midiIn a mcnyn9Szonyt, fején az úgynevezett ».4«, p4tt4va, (rect. köcsöggel), liátánpedig azon ezerráneu, (tal4ll J „s flu.f,mKossá- gét jelkepzo) szalonna bőrrel BHXOnib,ls Krausmantellel) feltorzitva, (mert i,0,„ n>ond|iatom Ы1ц. szitvc) láttam.

Egy mellettem álló csángónéW fovd„lva tudattam tule, ezen valóban magyarnak díszes vi- t et keletkezését, — a bőbeszédű nő felelete ez volt: n <ít biz istálom azt a pártát a bokrétával éa a rdn. ezos szalonnabört igy értük, — Barassóba csáVják és meg mikor a városi urak szász papokat szokotáltak íezz.in V - úgy mondják a vének — hogy még akkor jött hezzánk ez a módé és mi biz az magyar viseletnek tartjuk; csak a bácsfalusi tisztcleles úrnak nem tetszik, о biz már rég mondogatja, hogy magyarnak nem talál es mást szokotáljunk a helyébe, do liât biz a véneknek tetszik, mert úgy érték, és ha a fiatalok met esáljanak?“

Az ég ure segítse a bácsfalusi tiszteletes urat haladási eszméi keresztülvitelében, tulajdon népe jó iránybani vezetésében.

Szombaton, azaz felyó lió 7-én itt és Csevnát- faluban, valamint Hoszufaluban is, hadkötelezettség alól menekültekre, kik az oly kedves czárából ünnepléssé haza kullogtak, nem eredménytelen vadászat tartatott *a csendörség által, — és fájdulom! a leg- szentebb polgári kötelesség teljesítése alól kibúvók nagyobb része csángó-magyar !

Magyar fut idegen földre önkéntes számkivetésbe, liogy alkotmányos hazája irányábani kötelmétől törvénytelen utón meneküljön !

Ily szomorú jelenség Erdély egyéb magyar ajkú népéi közt nem tapasztalható, és igenis szomorú jele a démoralisatiónak, midőn az ifjúság előnyösbnek tartja, gyávpn idegen földön bujkálni, mintsem a haza, jog, szabadság és függetlenség védelmére szólító hadkötelezettségét teljesíteni, és szomorú jele a demorali- satióuak, midőn a szülök ezen gyáva bujkálást és törvénykijátszást vétkesen elősegítik, — inkább elősegítik, liogysein fiaikat polgári kötelességeik teljesítésére nevelnék. (J. B.

A brassói tekintetes tanácshoz, л boigárszegbeli molnárok, kik a város terheit a többi polgárokkal egyenlőleg hordozzák, panaszkodnak, hogy kénytelenek a város feló vezető utat saját költségükön fenntartani. Az említett utón, a melyen a molnárokon kívül nagyon sok szekér jár és a pojánai erdölés is történik, emberi emlékezet óta a molnárokon kívül, senki sem javitott. Kérjük a tekintetes tanácsot ezen út helyreállításáért valamit tenni, hogy az említett molnárok ne legyenek kényszerítve felsőbb helyre folyamodni.

L c g и j a íi 1).

Pest, jan. 12. Clianzy 10-én hat óráig tartott harezban Le Mansra visszavettetett, 4 ágyút és 2000 foglyot vesztett a porosz tudósítások szerint. Pár is 10-én a nagy köd miatt csak gyöngén bombáztatott. Párisi ba- lonhirek szerint a bombázás mindeddig csak csekély károkat okozott. Mindazonáltal a porosz tudósitások közel kilátásba helyezik a capitulatiót. A németek Elsassban keleti hadserget szerveznek; Werder főparancsnokságától elmozdittatik, helyét Manteuffel foglalja el. Versailles! tudósitások szerint Per rönne összelövetett és capitulált, mely alkalommal 3000 fogoly ejtetett.

London, jan. 11. Vilmos király, hir szerint, sajátkezű levelet intézett az osztrákmagyar birodalom uralkodójához a német- ország és a nevezett birodalom közötti viszony tárgyában.

Brüssel, jan. 12. Párisból 8-ig terjedő léghajólevelek érkeztek. A torlaszbizottság jelentést tesz közzé sáfárkodásáról. Az ellenség fogadására végső előkészületül földdel tömött zsákok alkalmazását rendeli el. Egyszersmind esküszik, hogy Párist, a szabadság és köztársaság védbástyáját lépésről lépésre és kétségbeesetten fogja védelmezni. A „Corr. Havas“ szerint folyó hó

5—8-ig naponkint mintegy 20,000 gránát lövetett az erődökbe és a városba; a Szajna bal partján fekvő külvárosokba mintegy 500 gránát esett, legtöbb a boulevard St.-Michelre, Montrougera, Vaugirard Grenelle utczákra és St.-Germain külvárosra. A leginkább fe-