Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-05-02 / 35. szám

Brassó, 1871. Első évi folyam 35. szám. május 4 Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyom­dájában. Brassó 1871, május 1-én. A mint értesültünk, nem régiben a beltigymtnisternél értekezlet tartatott a szászképviselőkkel a királyföld szervezése tekintetéből. Részünkről ezen értekezlet ellen nem volna valami különös kifogássunk, miután feltehető, hogy egy bizonyos vidék viszo­nyairól az azon vidék által küldött képvi­selők a legmegbízhatóbb felvilágosítást ké­pesek adni. De a szászföld e tekintetben kivétel­nek volna tekinthető. A Szászíöld, daczára annak, hogy egészben véve körül belöl hat annyi más- ajku polgárok által lakatik, például Bras- sóvárossában és vidékén a mely egyike a legerősebb szász municzipiumnak, lakik 26.000 németajkú lakós és ennek egy része nem szász, hanem német, a mi politikai tekintetben nagy különbséget teszen, lévén, hogy a német polgár a szászok által any- nyira imádott privilégiumokra egy cseppet sem vágyik, -— 23.000 magyar és 40.000- nyj román, átalában és örök időktől óta szász követek által képviseltetik. A szászok bejövetelük óta privilégiu­mokkal voltak felruházva, és hogy azok iránt még ma is különös előszerettel visel­tetnek, azt az írástudók, a népnek vezetői, az utóbbi időben is elég kézzel foglrató- lag bebizonyították. Van ebben különben valami termé­szetes lélektanjok. A fösvénynek a volt leghőbb vágya, hogy egy halom krajczár tetején egy darab kenyérhéjjal szájában múljon ki a világból. Tehát feltehető, hogy a szász képvi­selő urak is azon a bizonyos értekezleten a szász föld további privilegisált állását mint valami nagyon üdvösséges dolgot tüntették fel ; pedig koránt sem úgy van. Az úgynevezett szó-’.z föld kiváltságos állapota egy czéltalan nyilt sebet tartana fenn a haza testén. Az által nem lennének szász atyánkfiáiból egy hajszállal sem jobb hazafiak mint a milyenek ma. Az államjog egyöntetűsége meg volna zavarva. És kutforrása volna a szász föl­dön lakó más nemzetiségeknek, különösen a nagy többségben lakó román testvéreink méltó elégedetlenségének, a kiknek meg­nyugtatása mindenesetre nevezetebb dolog, mint 140.000 embernek a beczéztetése, a melynek leginkább a papok és hivatalno­kok veszik hasznát, a nép maga semmit sem élvez belőle, mert a közös küzdtértől és igy a haladástól vissza van tartva, mig egyenlő jog mellett rövid időn síepesme- gyei derék német hazánkfiával egyenlő néppé válnék. Tudjuk mi jól, hogy a belügyminister- nek a mi tanácsunkra nem sok szüksége van, és hogy ezen fontos kérdés nem fog elhamarkodtatni, hanem minden oldalról annyira megfontolva oldatni meg, hogy az közös hazánknak ne kárára hanem hasz­nára váljék. Ezekből kifolyólag azon kérést intéz­zük a belügyminister úrhoz, hogy tájéko­zásául ne csak a szász képviselőket halyaassa ki, hanem találjon alkalmot a szász földön többségben elő más ajkú honpolgárok óhajtását is megösmerni. Magyar képviselőház. A képviselöbáz m. h. 25-ik tanácskozásában végleg megszavaztatott az irtványokról szoló törvény- javaslat. Az arányosításról és tagosításról szóló törvényja­vaslat utolsó §-a is elfogadtatott s igy a részletes tárgyalás ez előterjesztés fölött befejeztetett. Elfo­gadtatott még a -törvényjavaslat a horvátországi ha­tárokon bevitt tüzelő fára vetett vám megszünteté­séről. Ez volt a napirend. A 24-es bizottság, mely Nyáry temetésére küldetett ki, jelentést tett a gyász- szertartásról. Tisza Kálmán törvényjavaslatot nyúj­tott be a telepitvényes községek iránt leendő ideig­lenes intézkedések tárgyában, mely azonnal az osz­tályokhoz utasittatott. Pauler felelt több hozzá intézett interpelláczi- óra, melyek közül kiemeljük a Henszlmannak adott választ, az egyetem könyvtári épiiletés az egyetem, s a F ere n ez-barátok közt folyó per ügyében. Vilá­gos, bogy a miniszter alig adhatott más választ, mint hogy ezen ügy a bírói szék és nem a végre­hajtó hatalom előtt foly s oda is tartozik. Végül még ugyancsak a napirend fölvétele előtt a napi­rendről letétetett a vadászati törvényjavaslat , az igazságügyminiszter ezt azon indokolással kérvén, hogy már-már alig lesz ideje a háznak, hogy a leg­fontosabb ügyeket elintézhesse. Éhez képest pár na­pig ismét nem lesz ülés, hogy az osztályok dolgoz­hassanak. Legközelebb a letett vadászati törvény helyébe a 25-ös bizottságé fog napirendre tétetni. Bánó József: T. ház ! Nekem jutott a szomorú kötelesség elhunyt képviselőtársunk Nyáry Pálnak tegnap april 24-én ősi fészkében Nyáregy­házán történt eltemettetéséről a t. háznak jelentést tenni. A temetés ott is a halotthoz méltó ünnepé­lyességgel a t. ház által választott küldöttség, vala­mint nagy számú gyászoló közönség jelenlétében az elhunyt egyházának egyszerű szokásai szerint ment végbe. — A midőn ezt jelentem, azt hiszem, megérti ab­ból a t. ház, hogy küldöttsége a t. képv. háznak meghagyása szerint nagyrabecsült mindnyájunk által mélyen t. képv. társunk iránt eme végső, de igen fájdalmas és szomorú kötelességet pontosan telje­sítette. — Elnök. A t. ház köszönetét fejezi ki a képviselő uraknak, és szomorú tudomásul veszi a je­lentést. — H о г V á t Boldizsár igazságügyminiszter szólal fel. A delegatióknak május 22-ére történt egyhehivása szükségessé teszi, hogy az országgyűlés jelen ülésszaka május 17-én bezárassék s a követ­kező ülésszaka 19-ikén megnyittassék. Nem igen va­lószínű, hogy számos törvényjavaslatot lehetne a há­tralevő rövid idő alatt tárgyalni s azért mindeuek­» Történeti, földrajzi és statistikai jegyzetek a Barczaságról. Teörök Károlyiéi. (Folytatás és vége.) A fennt elősorolt üzleti kedvezményeken kivül mi sem gyakorolt a brassói ipar- és kereskedelmi viszonyok hajdani emelésére hathatósabb befolyást, mint a középkori intézményeken alapuló „ezéhális egyesületek, társulatok,“ melyek a kézimunkás pol­gárságnak minden osztályát magukban foglalván, az ipar közös érdekeit feltűnően gyámolították. Ezen egyesületek — „ezéhok“ — belső szer­vezetükre vonatkozó törvényeiket, jogaik és kivált­ságaikat nagyobbára a városi hatóságtól (tanácstól) nyerték, de ezeket egyszersmind a fejedelmek által is megerösittették, mi által idöfolytán oly hatalmas intézményekké fejlődtek ki, hogy nemsokára a tár­sadalmi élet minden nevezetesebb mozgalmai, válto­zataiban jelentékeny szerepet kezdenek játszani, mi­re különösen azon körülmény volt hathatós befolyás­sal, hogy a kézimunkás polgároknak üzleti, családi, vérségi es sok más egyébb érdekei „azonosak és egyirányúak“ (valának) a hatósági hivatalos szemé­lyek érdekeivel, kívánalmaival. A brassói kézművesek az iparra fektetvén üz­letük főirányát mindenféle készítménnyel foglalkoz­tak s e mellet még élénk kereskedést is űztek. Ké­szítményeik nemcsak a hazában, hanem a legtávu- labbi keleti országokban is nagy kelendőségnek ör­vendettek és tartós minőségüknél fogva igen kere­settek voltak, mint például „szöveteik, lábbelieik, kötélgyártmányaik, bőreik, tulipános ládáik, kulacsaik és még több effélék. Magának a „levant ei“ kereskedésnek azon irányzata, mely először hozta hazánkat szorosabb üzleti viszonyba a szomszédos keleti tartományok­kal, szintén Brassót szemeléki egyik nevezetesebb raktári és szálitó pontjául, mi által a helyi ipar élénk lendületet nyervén a brassóiak már nemcsak belföldi áruezikkek előállításával, hanem kiviteli ké­szítményekkel is (úgynevezett „görögmunkával“) nagyban kezdenek foglalkozni, mi nekik hosszú idő­kön keresztül nem csekély jövedelmi forrásokra nyújtott kilátást. Nemcsak a forgalom élénkítésére, gyarapítá­sára, hanem főleg az üzleti hajlam és képesség fej­lesztésére is nagy gondot fordítottak a brassóiak, mivel ők a közönséges ruházati, butorzati és egyébb gazdasági tárgyakon kivül, oly portékák készítését sem téveszték szemük elöl, melyek a hadászati és katonai felszereléseknek némely kellékeit képezék-, mint a milyenek az „ivek, lándsák, zászlók, paizsok, fegyverek és ágyuk. A krónika följegyzése szerint azon ágyuk egyike, melyet az osztrák haflsergek a Pétervárad és Karlovitz között 171G május 8-kán vívott csatá­ban a törököktől elfoglaltak, brassói készítménynek tartatik, mivel annak nyílásán (csádán) következő fölirat vala olvasható : „Wer will dann wider uns, wenn Gott ist mit uns“ ; (Ki mer akkor ellenünk, ha isten van velünk), és tovább alant ezen szavak állottak : „Zur Zeit Lucas Hirscber 1582 gegossen durch Paul Neydel.“ (Harscher Lukács idejében önte­tett 1583 ban Neydel Pál által). Ezen lőveg egy 2 fontos és 41 űrméretű sugárágyu vala, mely több csatákban jó szolgálatot tett. A fennt említett ütközetben még egy másik ágyú is esett a győztesek hadi zsákmányául, mely szintén brassói készítmény vala, ellátva következő fölirattal : „Haec machina fusa est judice domino Joanne Fuchs anno 1541.“ (Ezen ágyú Fuchs Já­nos városbiró idejében öntetett 1541-ben.) Nagysága és hordereje ezen lövegnek is csaknem akkora va­la, mint az előbbinek. Ugyanezen időtájra esik a legelső brassói „gyapjuposztónak“ készítése, melyet 1546-ban egy külföldi iparos készített, kit a brassóiak Németor­szágból a végre hívtak be, hogy ők tölle ezen fon­tos iparágnak készitésmódját elsajátítván, magukat egy uj és igen jövedelmező munkanemmel gazda­gítsák, noha ez időtájban már csaknem mindazon iparnemek, melyek még jelenleg is fennállauak, Bras­sóban kisebb-nagyobb mértékben meghonosítva és virágzó állapotban valának. A mily buzgalmat és életrevalóságot a bras­sóiak saját készítményeiknek idegen oktatások és tapasztalatok általi fejlesztése körül tanúsítottak, ép oly önzők és féltőknek mutatkoztak minden birto­kukban lévő ipari ismeretük és tudományuk terje­dése iránt, mert azt, hogy valaki „idegen“, az ök ipari ismereteiket elsajátítsa és azokat másból, mint Brassóban, hasznosítsa, féltékeny szemmel nézve

Next

/
Thumbnails
Contents