Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-04-21 / 32. szám

— 126 —

rozni a gyülés joga — miután azt a főtiszti utasítás és a képviselő bizottmány szabályai már meghatározták.

Tovább azt mondja czikk iró ur, „hogy az sem való, miszerint a sorozási visszaélések kinyomozására bizottság küldetett ki“ — erre felelni azt tartom felesleges — miután czikk iró ur maga azt mondja „a tisztség bízatott meg — bogy kinyomoztassa“. Az pedig a dolog érdemére külömbséget nem tesz — akár a k. bizottmány közvetlen, akár a tisztség küldi ki a bizottságot.

Mi azon vádját illeti czikkiró urnák, „hogy az episódok felemlitésével — azoknak indokát és folyamát — saját javamra hallgattam el“ csak azt jegyzem meg : hogy én ezen kellemetlen ügyben szereplő nem voltam — és igy érdekemben sem állott abból valamit elhallgatni, — annak, hogy csak általánosságban említettem fel ezen egész tárgyat — oka az : mert azt sem a szereplőkre, sem a gyűlés tekintélyére nézve előnyösnek nem tartottam, — mert hogy egy oly főtiszt — ki hat év alatt a határtalan béketürés jeleit adta — el végre keserűségében — ezen szavakra : „talán nem vagyok bocskor, vagy kapeza“ fakadni kénytelenitetett — csak a folytonos méltatlankodásoknak lehet kifolyása.

Mikről hogy a tisztelt olvasó közönségnek fogalma lehessen — miután Szentiványi ur úgy is jónak találta ezen ominosus ügyet — nyilvánosságra juttatni, — elmondom annak folyamát úgy a mint történt — és nem a szerint a mint Szentiványi ur előadta — mire az elferdítés czime — minden esetre inkább alkalmazható, mint az én tndósitá- somra. —

De szóljon a tény : a mint a főjegyző ur ellen intézett interpellátió felolvastatott — elnök ő nagy méltósága kijelentette „hogy igen is olvasott két czikket, egyiket a szentiványi ur gyanúsító czikkét és a főjegyző urnák arra tett feleletét, és ezen két czikknek tartalmát el is mondotta, — felemlítvén mind a Szentiványi ur czikkében előforduló gyanúsító okokat, mind pedig a főjegyző ur feleletében felhozott állításokat — azok között azt is — hogy Szentiványi ur Kovács kapitánnyal — Kézdi- Vásárhelyt a fogházban üléseztek — mig mások a harcz téren vagy a tanácskozó termekben működtek, a szabadságért „liinc illáé lacrimae!!“ kinyilatkoztatván, hogy a Szentiványi ur czikkének — miután a nyílt térben jelent meg — miről a szerkesztő sem áll jót — és főleg azért, mert az abban felhozott gyanúsítás alaptalanságáról — a főjegyző urnák jelleme és eddigi hivataloskodása is kezeskedik — fontosságot nem tulajdonított, és ezen okuál fogva nem is intézkedett“. Mire a főjegyző ur — hivatkozva múltjára — eddigi szenytelen hivataloskodására — ezen vádat mint bűntényt — a törvényszékhez átteni kérte.

Mit a bizottmány helyesléssel fogadott. —

Erre Gyárfás Imre ur — mintha az egykori erdélyi országgyűlésen — a három kiváltságos nemzethez szóllana — azt nyilatkoztatta „hogy egy oly egyén, ki oly terhes váddal illottetett — többé azon helyet nem foglalhatja el, — és az unionis juramen- tumnál fogva a képviselő bizottmányt felszólítja ennek pártolására — mely szónoklatot zaj követte, — mire Szentiványi ur állott fel — ki már az első

A közerkölcsiségnek, a nevelés ügy ezen nemes magvának megtisztításában és gondos elvetésében, ki ne tudná, hogy az egyházi rend embereinek van legnagyobb osztály része, mert a tanítók a gyermekeket, de a lelkészek a szüléket is nevelik ; s tudjuk, hogy a szülei nevelés hiányát nem p'ótolja semmi, s tapasztalásból tudjuk, kik tanítunk, hogy a szülei hiányos nevelés, mily erős gát, a sikeres és gyors iskolai nevelés előtt.

A miveltséget felöltjük mint ruhát, s igy állandó nem lehet, mert az idők, és körülmények vál- toztával módosítjuk, cseréljük, s gyakran magunkon kívülivé tesziik, sőt a mint a történet mutatja, a mi- veltség és tudománynak is van divatja, a mely ellen és mellett mindig akadnak harcosok, ellenben az er- kölcsiség, mint a mely a szív és az érzés által bennünk kifejlő és élő fája az erénynek, uj alakot ölteni nem fog soha, az elő1.e haladás erkölcsi téren, a népek és nemzetek életében nem más, mint a tisztulás és nemesítés.

Az erkölcsiségnek sem nemzetisége, sem vallása nincs krisztusi értelemben, mert az egy is oszthatatlan, azért fejlődése szabad s általános mint a tudományé. Amerikában sem uralkodó nemzetiség, sem uralkodó vallás nincs, de igen is van uralkodó műveltség, benső vallásosság és tiszta erkölcsiség, s e hármas alapon lett oly nagy boldog és erős. .

A népnevelés magvát, a közerkölesiség tisztaságát s épséget a tudomány és ismeret magvainál előbb el kell vetni, hogy igy a munka alatt levő szív, példát adjon az ész és értelemnek, szóban és tettben, kor és idő szerént, mert valahol, úgy az erkölcsi világban áll Madách ez állítása : a tett halála az okozkodás. Ha már az erkölcsi tettek gyengék,

napon elnök ő nagy méltóságát hallgatásra utalván, az zal kezdette beszédét — „hogy eztet is a főtiszt ur okozta“ — mire a főtiszt ur azt felelte : „Én ezen

ügyről a főjegyző ur által akkor értesültem — miután megtörtént“ — és felhívom ezennel az urat — méltatlankodásaival szűnjön meg, mert arra okot nem szolgáltattam soha -— Ó3 nem volnék bocskor vagy kapeza — kivel méltatlankodni lehessen.

Mely ujabbi méltatlankodására Szentiványi urnák — nagy ingerültség, zaj keletkezett — és Szentiványi ur elnémult.

Úrbéri elnök Donátli József ur emelvén szót

— csillapítva a felingerült kedélyeket.

Az alatt Gyárfás Imre ur — ki a mit jelen eset is tanúsít — sem az illem, sem a lovagiasság szabályait magára nézve kőtelezőknek nem tartja — csak nehogy hitét csalódás kövesse ; felkelvén ülő helyéről, három lépésre közeledett az elnöki székhez — a főtiszt urnák egy pohár vizet ajálván — mire a főtiszt ur azt felelte — kezével Gyárfás Imre ur fejére mutatva : „Az urnák több szüksége van rá, mert azt sem tudja, hogy mit — és azt sem hogy kivel beszél.“

Es hogy ezen szép jelenet igy és nem máskép folyt lo — és Szentiványi urnák azon állítása : mintha a főtiszt ur Gyárfás Imre urat azzal fenyegette volna — „majd megtanítom az urat“ úgy egyebek e tárgyra nézve Szentiványi ur által felhozott állítások, Szentiványi ur czikkeit jelző elferdítések,

— arra nézve hivatkozom mint részrehajlatlan tanukra : királyi tanácsos és tanfelügyelő Antalfi és helyszínelő biztos Berzenczei urakra — kik a főtiszt ur közelében lévén, — a mondottokat legjobban megérthették.

Elősoroltakból meggyőződhetik a tisztelt olvasó közönség, hogy ki volt oka : az illemet ép úgy, mint az elnök és gyűlés méltóságát sértő botránynak, — valamint az is kitűnik : a saját vagy a gyűlés és szereplők érdekében jártam e el ? midőn ezen jelenetet csak általánosságban említem fel.

Végre Szentiványi ur czikkének azon tételére,

— melyben azt nyilatkoztatja, „hogy mind addig torzsalkodó lesz — a hányszor az illedelem, az alkotmányos jog és szabadságért síkra szállni kell — és betegsége addig tart — mig a basáskodást és birokratiai nyomást megszüntetni sikerül“ — csak azt kivánom megjegyezni : ha Szentiványi ur ezen szép szavakat, miktől nyilatkozata áradozik — a maga idejében, midőn az alkotmányos szabadság veszélyeztetve volt — érvényesiti és befolyásánál fogva — Kovács kapitány basaságát — mely súlyosan nehezült Háromszékre, enyhíteni igyekezett volna — érdemeket szerez magának a hazáért.

De miután annak ellenkezője történt —■ a jelenben — midőn a uemzet úgy mint egyesek alkotmányos jogai felett —• felelős kormány őrködik, és a megye élin oly férfiút tisztelünk — ki nem csak szóval, hanem tényleg is küzdött az alkotmányos szabadságért — és kiuek lobogója körül sorakozott ezen megye közönsége a haza nehéz napjaiban, — hogy most az alkotmányos szabadságért síkra szálni, és basáskodásról és birókratismusról vádolni a köz- igazgatást — nagyon hasonlít Catilina eljárásához

— ki azért vádolta Roma tanácsát álnokul a nép előtt — hogy saját önző czélját kivihesse — vagy

hatni a jelenre, buzditni a jövőre s ha mulhatlan szükség az értelem mély okoskodása az erkölcsi világban, úgy a polgári életben kezdődik a bölcsesség, mely nagy hírűvé teheti ugyan a népet és nemzetet, de egészségessé soha.

Az erkölcsi törvényben, az akarás és eselek- vés együtt és egyezőleg van, s ezen erkölcsi törvény Kánt óta igy szól : megteheted, s tedd meg, mei’t tartozol meg tenni. Ha tehát erkölcsi épségünk s tisztaságunkat megtehetjük, miután nem természet és erőnk feletti, meg is keltünk, — vagy szereznünk s tartanunk, — miután tapasztalás és tudat szerint boldogságunk, s jólétünk alapját képezi.

Azt mondja Knige az élet és tapasztalat drágán fizetett leckéi nekiül, szilárd erkölcsiséghez jutni nem lehet,“ ezen állítás egyesekre céloz, de országok, nép, vagy nemzetekre nézve is igy áll, s mi lenne más az élet és tapasztalat, drágán fizetett leckéje, mint sok küzdelem, kevés eredmény, sok szenvedés kevés jólét, keresni a boldogságot vagy helyesebben, küzdeni azért egyénileg és nemzetileg, és mégis tökéletes alakjában soha el nem érni.

Alig van nép és nemzet melynek igazság és erény szeretet, kedvesebb természeti tulajdona volna, mint a magyarnak, alig van nép és nemzet, melynek erkölcsiereje, edzettebb s biztos haladásra fejlettebb volna, mint a magyar, nagyjá, boldoggá, mivelté s hatalmassá, erőssé s szabaddá tenni ön magát, minden nép és nemzetnek szükséges és hasznos erény, mit teljesíteni lehet, s mit teljesíteni kell, és az csak tiszta s ép közerkölcsiségen alapszik. —

Berki J.

Don Qulsottenak a szélmalmok ellen indított har- czának tekinthető, — ós ezekből Ítélve azt hiszem kitűnik — hogy midőn Szentiványi urnák torzsolko- dási szenvedélyét, betegségnek czimeztem, nom méltatlankodni, hauem igazét mondani volt? czélom.

Csubai László.

Gycrg^'ó-Dilro, 1871. April 16-án.

Egy ritka esetet vagyok bátor közleni, melynek közzé tételéro — ha becses lapjában, egy kis tér nyílik — szívesen felkérem.

Ma temettek a szomszédomból egy 98 éves aggastyánt el, ki az élet viharait — mint ö többször elbeszélte, úgy élte о hosszú idő alatt keresztül, hogy soha ágyfekvö beteg nem volt. — Nevo ez embernek Balás Mátyás.

Az öreg mint székelykatárör részt vett az I. Napoleon elleni harezokban.

Utolsó napjaiban — vagy mondhatom éveiben a jótékony szomszédok könyöriiletére volt utalva -, de mind végig egészséges volt, úgy, hogy elhalálozását megelőző órákban, még jól evett és ivott.

Fájdalom ! hogy sirba kísérői, a pap és kántoron kívül csupán, 5 — 10 rokonra szorítkozott.

Az elhunyt két árvát hagyott hátra, kiknek egyike 62 esztendős nő s még jól birja magát.

Péter Lajos.

Helyre igazítás.

A Nemero 28-ik számában „a Barcza mellől“ hozott czikkro következő helyreigazítást kaptunk.

1865-ben négy darab lopott ló ujfalvi Pál Bogos Márton birtokában találtatván, felelősségre vonatott és kihallgatása alkalmával azt adta fel, hogy ö, a kezén talált lovakat tudva, hogy azok lopottak szunyogszegi Icsidi Józseftől és Vaszitól vásárolta. Pál Bogos Mártonnak ezen vallomása alapján Iesido József és Vaszi ellen a kereset lopás, — Pál Bogos Márton ellen pedig a lopás büntényébeni részvételért megindittatott. Utóbbi vallomása folytán 1866, Oktober 3 án szabad lábra tétetett, a két előbbi pedig kereseti fogságban tartatott.

1870 őszén Pál Bogos Márton azon kéréssel jelentette magát a büntető törvényszéknél, hogy állíttasson ki számára egy bizonyitványt arról, hogy ö a kereset folyama idejére szabad lábra bocsájtatott., mert a községében azon hir terjedett el, hogy ö a fogságból megszökött és öt ez okból Brassóba akarják kísértetni. Pál Bogos Mártonnak ezen kérésre a kívánt bizonyitvány, miután a megtagadásra ok nem volt, kiállíttatott. De ugyanazon napon egy jelentés jött ujfalu községétől, hogy a határon egy idegen raénló és csitko találtatott és hogy gyanuvan, hogy azokat Pál Bogos Márton hozta oda.

Pál Bogos Márton a törvényszék bizonyítványát a község elöljáróságának elömutatta, és mialatt az uj gyanú folytán ellene az elfogatás végett rögtön kiküldött rendelet foganasittathatott volna, Oláhhonba menekült, és jelenleg köröző levéllel kerestetik. *)

К ü I f ö I (1.

A Páris körül folyó harezokra vonatkozólag a hirek igen ellenmondók és nehéz biztos tájékozást nyerni. Mindazáltal is úgy látszik, hogy a kormáuy- csapatok utóbbi támadása teljesen sikertele n volt.

Aligha nem azon távsürgönyök a legalaposabbak, melyeket angol lapok hoznak a párisi karcz- térről. A „Standard“ szerint apr. 11-én Neuilly és Clichy között fölötte elkeseredett harcz folyt. A ver- saillesi csapatok állítólag megverettek, azonban Pá- risban kételkedtek e hir valódisága fölött. A felkelők a Trocaderon ágyukat állítottak fel, melyek a Mont-Valérien délnyugoti ütegeinek fognak felelni. Az angol követség óvta az angol alattvalókat attól, hogy Párisban maradjanak s az ott maradókért a követség nem vállalhat felelősséget. A „Times“ szerint apr. 12-dikén 2000 bekerített versaillesi katona megadta magát a felkelőknek. Párisban mindenfelé földművek építtetnek s a torlaszok építése nagy erélylyel folyik.

A „Cri du Peuple“ szerint apr. 12-dikén este a kormány katonasága uj támadást intézett az Issy*) Ezen helyreigazítást szívesen felvettük, annál is inkább, hogy annak alaposságáról magoknak meggyőződést szereztünk. Még meg kivánjuk jegyezni, hogy E—1. D—1 ur 1866 és °1867-be nem volt vizsgáló biró.