Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-04-21 / 32. szám

127 — erőd. ellen, azonbaz visszavehetett. Ez alkalommal élénk puskatüz támadt. A párisi hareztér legutóbbi véres eseményeire legélénkebb világot vet a „Times“ levelezőjének egyik sürgönye. Azt hisszük, hogy e sürgöny legkö­zelebb jár a valósághoz. E szerint Mac-Mahon tábornagy baditerve sze­rint a kormány hadserege a 11- és 12-ke közti éj­jelen szándékozta Páris ellen a döntő csapást ke­resztül vinni. 40.000 embernek kellett volna átlépni a Szajnát, és megtámadni Páris falainak azon részét, mely Montmartre és la Viliette között fekszik. E részen köztudomásúlag csak gyengén vannak fölsze­relve Páris falai. Dombrovszki tábornok azonban egy ügyes szárnymozdulat által meghiúsította e tervet, megszállta Asniérest s elvágta Mac-Mahon seregének egy részét. Az ágyúzás szakadatlanul tart. A felke­lők a meglehetősen megrongált Maillot-kapu védel­mére mitrailleuse telepeket állítottak föl. Dombrovszki tábornak, ki jelenleg oly nagy tapintattal vezeti a felkelőket, és kinek rendithetlen bátorságáról sokat beszélnek a párisi lapok, 1863-ban részt vett a lengyel felkelésben és Garibaldi alatt a szicziliai expeditióban. Midőn október vége felé Ga­ribaldi átvette a vogézi hadsereg főparancsnokságát, első dolga volt galambpósta utján a következő sür­gönyt intézni Trochu tábornokhoz: „Tábornok ur ! küldje ki nekem léghajon Dombrovszki ezredest, szükségem van rá.“ Trochu azonban nem küldhette el az ezredest, mivel az túlzott republikanismusa miatt kevéssel előbb bezáratott. A helyzet mindinkább bonyolodottabbá válik Francziaországban s az igazi Francziaországban s az igazi franczia hazafiak, kik hazájuk s a szabadság érdekét a párttekintetek fölé emelik, a legjogosultabb aggodalommal várják a mostani dráma kifejlődését. Thiers egészen a monarchista többség karjai közé dobta magát és alapos a félelem, hogy nem bizik a köztársaság fönállásában. Midőn közelebb a republi­kánus unió küldöttsége fölszőlitá Thierst, hogy adjon biztosítékokat a köztársaság főn tartására nézve, a franczia kormányelnők elégségesnek tartá ráutalni beszédeire és proklamatióira. Másrészről a bukott császárság tábornokai és tisztjei napról napra jobban előtérbe lépnek, e e kö­rülmény megteíézi a jó hazafiak aggodalmát. Ama hadsereg, melyet a szájhősségéről ismeretes Ducrot tábornok Liliében alakított, kivétel nélkül volt csá­szári katonákból és tisztekből áll, úgy, hogy Lilié­ben nagy aggodalmakat kötnek e sereg szereplésé­hez, mely most Páris ellen vonul. Ducrot mindig vérmes bonapartista volt s emellett ismeretes nagy becsvágyáról és szereplési viszketegéről. Ki áll jót érte, hogy nem fog valami bonapartistikus ál­lamcsínyt létrehozni, ha egyszer ura lesz Páris- nak ? — Sok ember gondolkodik igy Francziaországban s azért ajánlották a legtöbb republikánus lapok oly melegen a kiegyezkedést, mely Thiers föltételei után lehetetlenné vált. A párisi „Commune“ czimü lap azt állitja, hogy Thiers felelete annyit jelent, misze­rint inkább akar lemészárolni 30.000 francziát, mint megadni Párisnak a municipális szabadságot. A ne­vezett lap czikke végén igy kiált föl : Mielőitt visszatérnénk a rendörügynökök és rendőrkémek uralmához, inkább meg akarunk halni Páris kapuinál.“ A németek beavatkozása a franczia polgárhá­borúba mindinkább valószínűbbnek látszik, sőt egy tegnap érkezett berlini távsürgöny szerint az ottani haditanács a császár elnöklete alatt már el is hatá­rozta volna az interventiót. Mikor fogna ez interven- tio bekövetkezni, arról nem szól a távirda s e hir másrészről nincs még megerősítve. Német részről egyelőre minden intézkedés meg van téve Páris azonnali megszállására. St. Denisben és környékén tetemes német haderő áll, mely szük­ség esetén pár nap alatt 200.000 emberre emelhető. Werder tábornok St. Denisbe érkezett, s az előőr­sök minden ponton előre tolattak. Egy berlini sürgöny arról tudósit, hogy a com­mune élelmiszereket sarczolt St. Dénis környékén. A német fövezérlet erre tudatta a párisi commune- nal, hogy „azonnal meg fogja kezdeni“ az ellen­ségeskedéseket , ha ez eset még egyszer ismét­lődnék. — A német birodalmi gyűlésben a szabadelvű párt elhatározta, hogy interpellátiót nyújt be az el- szaszi iparosok helyzetére vonatkozólag. Ez iparo­sok ugyanis temérdek árukészlettel bírnak, melyeket scm# h lancziaországban, sem Németországban nem árusíthatnak el, miután mindkét részen vámvonalak állanak főn. „A német birodalmi gyűlés“ harmadik fölolvasás után valamennyi szavazattal hét ellenében elfogadta a birodalmi alkotmányról szoló tvjavaslatot. „Stambulból“ távirják, hogy Károly román fejo- delera arról értesité a portat, miszerint reméli, hogy ura marad a helyzetnek. Egyelőre a Duuafejedelem- j ségek megszállása abban marad. A porta az egyiptomi alkirálytól rövid időre két kikötőt kért használatul a Verestengerben. Az alkirály azonban megtagadta e kérelmet és torpedók elsüllyesztése által megerősítette a kikötőket. Stam- bulban nagy a neheztelés az alkirály iránt, azon­ban komolyabb következményei aligha lesznek ezen ügynek. Legújabb. В é c s, ápril 16. A „Sonntags-Ztg.“ megerősíti Jirecek visszalépését minek oka azon körülményben rejtenék, hogy az egy­ház- és iskolaügy a tartományok gond­jaira bízatván, megszűnt az államhoz tar­tozni. — Z n a i m, ápril 16. A községi képvi­selet, egy klerikális kivételével, egyhangú­lag megszavazta a Döllingerhez intézendő elismerő feliratot. Páris, ápril 16. A commune elren­delte, hogy a nemzetközi festménykiállítás Párisban máj. 1-én nyittassák meg. Az „Affranchi“ követeli, miszerint Flourens és 80 elesett nemzetőrért háromszor annyi kezes végeztessék ki sorshúzás utján. A sajtó tábori kórodájáhan 500, a bombázás által megsebesült párisi lakos fekszik. Páris, ápril 16. A Valérien erőd a La Muette bástyát bombázza, hogy a ver- saillesiak előnyomulását Suresneből, fedez­ze. Durissier, az ágyunaszádok parancs­noka elfogatott; a 116-ik felkelő zászlóaly vonakodott kivonulni s a commune fenye­getésére kijelentette, hogy az erőszak ellen erőszakot fog alkalmazni. Páris, ápril 16. A cummune egy rendelete a Vendôme téren álló Napoleon- szobrot, mint a barbarismus müvét, a nyers erő jelvényét, a legyőzöttnek a győző ál­tali örökös sértegetését s mint a franczia köztársaság három nagy elve egyikének, a testvériségnek örökös fenyegetését, lerom­bolni határozza. Páris, ápril 15. A commune Ber- geret-et és Assy-t törvényszéke elé állit­ván, előbbit egy három tagú bizottság által kihallgatni s addig fogva tartani határozta, Assy-t pedig szabadon bocsátotta. Páris, ápril 15. Thiébault párisi ágyuöntőnél a felkelők 22 ágyút, 11 mi­trailleuse!, 104 társzekeret, 135 kisebb és 64 nagyobb bomát foglaltak le. Azon hir, hogy a vsrsaillesiak az or- leansi vasutat elvágták volna, alaptalan. Arad, ápril 16. Dr. Chorin Ferencz ellenzéki követ-jelült a jelenvolt választók zajos éljenzése közt politikai programmját fényes beszédben előterjesztette. A lel­kesedés átalános. Megválasztása bizonyos. i\ y i 1 t t é r. *) A porosz gyózelemfinnephez. Előbb meg kellene gondolnunk, hogy valyon egy idegen országban van e valami keresetünk ? — Váljon az által nem inkább roszat mint jót teszünk? — Valyon az által nem szégyenitjük e meg önma­gunkat ? — Nem sértjük e meg hazánkat ? Valyon az saját uralkodónknak tetszenék? Mert ha őszintén visszatekintünk csak az 1866-ik évre, feledve a régi örökös gyűlöletet és ellenségeskedést, hát akkor va­lóban győzelemünneplésünk csak lári fári. Akkor saját honunkat megsértjük, uralkodón­kat kigunyoljuk és önmagunkat nevetségessé tesz- szük. Diadalünnepet csak akkor ülhetek, mikor sa­*) Ezen rovat alatti foglalt közleményekért csak is a hatósággal szemben vállal felelősséget a Szerk. ját uralkodóm győz. Egy idegen, sőt talán éppen ellenséges uralkodónak győzelmét megünnepelni nem egyéb komédiánál. 1866-ban két ellenünk volt t. i. az olasz és a porosz, a 3-ik pedig volt Napoleon az ő szerepével; ezek elrablák Ausztriától a köpenyt és adák az olasznak ; másodszor elrablák kabátját és adák a porosznak. Napoleon Párisban diadalt ült és a némel pro- vincziák neveiének hozzá. Én különben a régi osz­trák közmondásnál maradok : „Isten mentsen franczia barátság és porosz szomszédságtól. Egy izrael fia is akkép átkozá meg ellenét, hogy Isten neki mind po­rosz és hamis szomszédokat adjon. Ausztriának ép­pen ilyen szomszédai a franczia és poroszok ; egyik ellopá köpenyét, a másik kabátját. Tehát szerencse a diadalünnephez. Brassó, 19- ik April. 1871. Schuppán János, h. Nro. 635. Vegyes. (Magyar színház Brassóban.) F. h. 18-án „a nőtlen férj“ adatott jól láto­gatott ház előtt. Csinosabb, kedélyesebb darabbal meg sem kezd­hette volna vándorszinésztársulatunk „bérleti“ elő­adásait. — Berendi (Osváth) gazdag falusi birtokos Gusz­táv unokaöcsét (iíj. Bács), ki titkon Bettivel (Bács- né) Pesten már megnősült, a gäzdag és szép báró Vértesinével (Györffyné) akarja megházasitani. Ez rettenetes nagy csapás a fiatal házaspárra nézve. Gusztávnak haza nagybátyához kell mennie s nejét mint rokont magával viszi. A csinos kisaszony, Berendi bátya nagy örömére, megtetszik Zászlósi hadnagynak, a báróné szép tevőjének, s viszont Gusztáv Vértesinét kezdi érdekelni. Szegény házaspár ! már a féltékenység is be­vonult szivében. De — mire való Kálmán, a falusi uracs ? О tudván Gusztáv barátja házasságáról, titkát legalább a Vértésiué falainak elbeszéli s ennek kö­vetkeztében Berendi ur házassági terve meghiúsul. Mert Vértesiné meg tudván a titkot, Zászlósihoz megy férjhez, Gusztáp pedig, bátja kívánalmára, hogy a hiú bárónét megboszulhassa, elveszi nőül Bet­tit, illetőleg bemutatja hitvesét. Ez, rövideden elbeszélve a darab tartalma. A szerepek jól voltak felosztva ; a súgót is ritkábban hallottuk fennszóval súgni ; a toilettere nagyobb gond látszott fordittatni, az ensemblet sikerültnek mond­hatjuk. — Csak előre szép törekvéseikben, s a társulat háládatos látogatókra számithat., mert Brassó városa magyar közönsége nagy érdekeltséggel viseltetik nemzeti színtársulata irányában. Még egy kérés az igazgatósághoz : nem volna e szives heti „repertoirját“ szerkesztőségünkkel előre közölni ? — s. — (Dr. Oppolczer), a világhírű bécsi orvos és egyetemi tanár f. hó 15-én rövid betegeskedés után, typhus következtében meghalt. (M agyar- oláh vasuta k). A „Pester Lloyd“ hiteles forrásból értesül arról, hogy e hó 4-én Bukarestben aláíratott a nemzetközi szerződés, mely az oláh s magyar vasutak összekapcsolását szabá­lyozza. Ezen szerződés szerint a magyar keleti va­sút Brassótól tovább építtetik és a temesvár - orsovai vasút kiépítése is kilátásba helyeztetik. (Öngyilkosság.) Maros-Vásárhelyről érke­zett magántudósitás szerint Dózsa Géza, jeles ké- szültségü fiatal festész, még eddig ismeretlen okból pisztolylyal vetett véget életének. Dózsa a történeti festmények pályázatán „Bethlen Gábor“ által ger­jesztett átalános figyelmet. (Sok gyümölcsfa -к evés adó). Wür- tenbergben (Schwábország) a községadó nagyon cse­kély lévén hogy az ottani községek olyan eszesek voltak, és utaik szántók és legelők széleit és más községei helyeiket jófaju gyümölcsfákkal beültették. Würtenbergben egész sora van azon községnek a me­lyek gyümölcs árából évenként 10.000 fort, vonnak. Monheim községe gyümölcsfák ültetésére 1858-ban a hatóság által erőhatalommal szorittatott reá, és 1868- ban már 3700 tallért vett be a győmölcs árából. Reiflingen ezen az utón 1860-ban 137.000 mérő gyümölcs termesztett a miből 51.000 fort, vett be. Váljon nem volna jó, ha e tekintetben mi is után- noznók a németeket. Erdélynek mint tudjuk mind égalyja mind pedig földje kedvező a gyümölcstermesz­tésre s milyen jó volna, ha minden község évenként pár száz forintott fordíthatna ily forma jövedelemből népnevelésre, vagy más hasznos ügyre. (Népnövelós és az egyházak). Az ország közokt. minisztere egy jelentésben, melyet az országgyűléshez intézett, egyebek közt a következő jellemző észrevételt teszi :

Next

/
Thumbnails
Contents