Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-04-07 / 28. szám
по — jogú s egy politikai testet képező nemzet, s az idetartozásból folyó terhek alól magát ki nem vonhatja : épen igy az ebből folyó javadalmak is közösek az itten lakozó bár mely nemzetiségű, egy politikai hatóság alá tartozó nép unus populus — között. Nem olvassuk az adomány levelekben, hogy az itten lakó egységes nép valamelyik nemzetisége abból kivolna zárva, sőt többire épen az ellenkezőjét. —- Nézzük meg bár csak figyelemmel. — V. László, 1453-ban Hunyadi ajánlatára, Talmács széket a hét szász székek polgármestereinek, biráinak, eskütteinek, véreinek s összes polgárainak ajándékozza, oly feltétellel, hogy talmács várát rontsák le, Lotliorvár és Verestorony erősségeket ellenben erősitsék meg s az Oláhországba vivő utat úgy elzárják, hogy ott az ellenség az országba be ne jöhessen. Avagy kivagynak-e ezen adomány hasznából a nem szász ajkú lakosok csak egy szóval is zárva ? nem ellenkezőleg a hét szász birák, vagy akkori királyföld elöljárósága és minden polgárai nevére szól az külömbségnélkül ? Do továbbá valamely adomány iránti illetőséget, jógot legtisztábban megmutat az, hogy kinek, vagy kiknek érdeke, java előmozditására rendeltetett az. S vizsgáljuk me" csak ezen tekintetben a fennebbi adóО mányt. Váljon az ország csak a szász nemzeti volt-e? s annak határai védelme csak szász nemzeti érdek ? — Zsigmond király 1424-ben az addig szebeni prépostsághoz tartozott falukat és rész jószágokat szebennek adományozta, azon feltétellel, hogy azok jövedelméből 15 papot tartson s ezek örök időkig naponként 15 misét olvassanak. Mi itt a más nemzetiségeket ki záró szász nemzeti i_à-П о A mise vagy isten dicsősségére szolgál, mint némelyek vélik, Isten pedig a királyföldi magyar és oláh nemzetiségüek- hez épen annyira van, mint a szászokhoz ; vagy az emberek felvilágosítására s jobbítására szolgál, mely tekintetben a latin nyelven tartott miséből egyik ismét épen anyit okulhat, mint a másik. Mátyás király 1472 ben a kertzi apátságot minden jószágaival együtt a szebeni prepostságnak adta oly feltétellel, hogy a szebeni polgárok három papi férfiat tartsanak, a kik az isteni tiszteletet naponta megtartsák, és a király lelki üdvéért minden ötödik napon szent misét szolgáltassanak. Már itt Mátyás király, vagy az ő lelki üdve volt-e exclusiv szász nemzeti érdek ? Szelistye szék szebennek és a hat szász széknek azon feltétellel adományoztattak egyebek közt, hogy az e vidéki lakosok a vízaknai sóbányát, régi szokás szerint, munkásokkal segitsék. Törcsvár és uradalma Brassónak azon feltétellel van egyebek mellett adva, hogy tartozzék Törcsvárat őrök időkig magyar zárnokot és illő őrséget tartani, a határ széleit erősítse és j védje, a várat élelemmel, lőszerrel lássa el, j a területi havasok ösvényeit, utait zárja el, az erdőket vágassa be, az ellenséget az országba bejövetelbe akahályozza meg, háború idején is felszerelt lovast állítson a fejedelem zászlója alá s a hazafiakat a városba vendégszeretőleg fogadja be. Nem de tisztán és világoson mutatják ezek szerint magok az adomány levelek, hogy a szász nemzeti vagyon tulajdonképen nem szász nemzeti vagyon, mert annak az itt levő nemzetiségek közül, eredeti rendeltetése szerént, egyiknek előnyére és javára épen úgy kell szolgálni mint a másiknak. Ha valaki Brassó városának egy iskola állítására 100.000 forintot adna, feltéve, hogy annak állítása és fenntartásának szükségessége valaha megszűnne, a vagy mondhatná-é akár melyike az itteni nemzetiségeknek, hogy azon összeg most már kirekesztőleg az ő sajátjává vált ? A szász nemzeti vagyon ilyen közös természetű voltát bizonyltja annak felkasz- náltatása is. Egy 1768-beli egyetemi nyilatkozat nyilván mondja, hogy az ezekböli jövedelem a részes székek pénztáraiba szét. osztatván, onnan a székek kebli szükségeire fordittatott* 1791-ben egy királyi rendelet parancsolja, hogy a fogarasi jószág jövedelméből, úgy a hét birák jószágaiból is bizonyos mennyiségek fordittassanàk a székek és faluk adósságaik törlesztésére és a semmi, vagy kevés majorsági jövedelemmel biró szász és oláhközségek kebelében levő iskolák és |emplomok újjá alkotására, vagy megalapítására. Valóban nem csak jogtalan és méltánytalan, hanem magokkal az eredeti adomány levelekkel, az adomány czéljával, rendeltetésével ellenkező szűkkeblű nézet és szándék volna azért az, ha szász atyánkfia a nemzeti vagyonhozi jogosságunkat kétségbe hozni akarnék, mert hogy a királyföldi oláh és magyar vagy székely nemzetiségünknek ez iránti számarányukkozi illetőségüket egyenesen bévallják, ezt kívánja az igazság. Nem lehet ebből kitagadni a Talmács és Szelistyeszék s törcsvári uradalomhoz tartozott részeket is. Nem csak azért, mert épen ezek voltak egy részről ezen jövedelem forrásai, s mint az egyetemi gyűlésben kifejeztetett nem volna méltányos őket „mint kipréselt czitromokat“ most elvetni; hanem még inkább azért is, mert ezen részek eddig tetlegesen a király földhöz tartoztak, hordozták-e földnek terheit, pénz jön a kalákából, bogy ugy el van fáradva. De mondja, mi történt? Képzelje, kegyelmes uram, a fráter — No a fráter talán leitta magát, vágott közbe a püspök, azon nincs mér hogy ugy megütödjön. Dehogy, kegyelmes uram, képzeljen képzelhetetlen dolgot. Ahoz én nem értek, Pálfi, kívánjon tőlem valami egyebet, hanem ha megmondja, hogy mi történt, akkor én is képzelek valamit. Végre kirukkol Pálfi, hogy a fráter beállott huszárnak. A fráter és huszárnak a püspök nem tudta mit csináljon a nevetés miatt. Pálfi maga komázik velem. Én, kegyelmes uram, hiszen a szemeimmel láttam. Pálfi, Pálfi, hisz a nem huszárnak való ! Persze hogy nem, kegyelmes uram, de teremtutse ugy van, evei a két szememmel láttam. Pálfi ne esküdjön, hiszen a vén ember, a lába sem jó, ki a maim venné azt be huszárnak. De Pálfi nem engedett, menyre föfe erősítette, hogy ő látta, a mikor a fráter huszárnak beállott. Nó, ha igy van a dolog, nem marad egyéb hátra, mint hogy a fráter után küldjék. Csengetett és a huszárját elküldte a fráter után. Pálfi csak ugyan az ördögnél volt kalákában, mert mind inkább izzadott, Hát még mikor a huszár bejött a fráterrel, ekkor plane, a guttszele környékezte. Hát ez állott be huszárnak? kérdi a püspök az ajulással küzdő Pálfit, a kinek hirtelen a hangja Kómába utazott volt, mert csak a száját mozgatta, annélkül, hogy azon egy hang is ki jött volna. Bizon tréfás ember maga, Pálfi, folytatá a piiskök, csak ügyeljen, nehogy holnap engem is beálitson huszárnak. Az az elkár- liozott gazember, az az akasztani való tolvaj, az a Jäger, kegyelmes uram, dadogá a szerencsétlen Pálfi és futott a kókos pálczával vissza Jägerkez. De Jäger nem volt lionn, ő elkísérte Pálfit a piis- pökliez, a huszártól mindent megtudott, és most épen avval töltötte idejét, hogy mindenütt elbeszélte, milyen csúful járt Pálfi rneltsás ur. — B. — : és véradóját : azért erős joguk van most I ennek javadalmaihoz is. Hogy ők eredetileg nem tartoztak a királyföldhöz, az keveset nyom. A Barcza és Besztercze vidékei Medgyes és Nagy-Sink székek sem tartoztak oda. Vagy talán az állittatik, kogy nem törvényesen, alkotmányoson, hanem csak ugy csatoltattak a király földhez. De hát ki ennek az oka? Ők csatlakoztak-é erővel a király földhez ? Ha tudtok és felkérdetésök nélkül történt ezen oda csatolás, ők mind ebben nem tényezők számitás alá nem jöhetnek ennek nem alkotmányos formájáért. Senki sem húzhat hasznot oly hibából, melynek ő volt egyik tényezője, sem pedig nem szenvedhet azért a mi nem az ő hibájából történt. ^°S)r ezen részek a királyföldhöz tartoztak s annak még sem voltak egészen törvényes részei az nem az ő hibájuk. Annyi bizonyos, hogy a királyföldnek részei voltak, annak terheit hordozták : tehát javadalmaihoz is jogok van. Magyar képviselőház. A képviselőház m. h. 31-én végleg megszavazta a községek rendezéséről szóló tv.-javaslatot. Az ülés elején elintéztetett a képv. házban a „brassói görög egyház“ ügye is : t. i. a közoktatási minisztériumnak adatik ki elintézés végett minden utasítás nélkül. Erre megkezdetett „az úrbéri tv. javaslatok tárgyalása.“ Ez az első fontosabb előterjesztés, mely ledöntötte a válaszfalat a közjogi pártok között. A 96 §-ból, melyből a tv.-javaslat áll 20-t fogadott el a képviselőház. A p r i 1 1-én az úrbéri tv.-javaslat tárgyalásában a képviselőházi fontosabb vita nélkül az 59-ik szakaszig haladt. A Barcza mellől. Márczius 31-én 1871. Brassó vidékén a marha lopás nem tartozik a ritkaságok közé. Az igaz az efféle bűntények végrehajtására igen kínálkozó Romania közelléte, a közeli fogarasi és székelyföldi erdő vidékek, hol marha, de különösen lótolvajok ügyes orgazdákat kapnak, nem különben a mészároskodásnak nem a kellő ellenőrzés alatti léte, de különítsen azon körülmény, mely szerint marha és lótalvajok, — kik néha egy ane- xióval egy-egy szegény földmivelő fél vagyonát orozzák el kellően és szükséges erélylyel nem nyomoztatnak és nem bűntetteinek. Hogy községi elöljáróságok mily lanyhán veszik a marha lopási eseteket, például szolgáljon a múlt hó 24-én Höltövényben történt és szemtelenségnek nevezhető merészséggel véghezvitt 4. db. marha szekerostőli ellopása. Hogy a bejelentett bűntények sem kezeltetnek a törvénynek megfelelő és szükséges erélylyel, szolgáljon tudomásul e következő — előre csak — két eset: 1868-ban újfalusi Pál Bogos Márton ellen a büntető kereset 5 — 6 ló lopásárt megindíttatott, de minthogy az illető bujkált, az elöljáróságnak rendelet ment, hogy nevezettet invigiláltassa és ha elfoghatja küldje be Brassóba. Az invigilálás megtörtént és midőn P. Bogos M. a zaklattatásokat megunta, maga jelentkezet a brassai bünfenyitö törvényszéknél ; — de másnap azonnal szabadon bocsátva E....1 D....1 titkár és vizsgálló bírótól, rendeletet hozott az elöljáróság részére, hogy (dacára a bűnt. per rendt. 156 §. és az 1855 Sept. 21-én 19.349. sz. ig. ügy min. rendeletnek :) szabadon hagyandó, mert a kereset foly. Most Bogos Romániában van és az elöljáróság pénzbírság terhe alatt vonatott felelősségre, hogy miért bocsátotta Bogost szabadon?! — Ugyan azon évben indíttatott meg K. Márton ellen a kereset lopásért és lejárt akként, hogy a kerületi inspektor urnák tétetett át mint kihágás, mert nem lopott többet mint 17 frtot“ — záratlan helyről (lásd a bűnt. törv. könyv. 175. § П :) — Azóta az ügy az inspector urnái, illetőleg irodájában, a többi — két szekérnyi terűt képezhető restantiák
