Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-04-07 / 28. szám

— Ill közt alszik, (azon restantiák közt, melyekről az in­spector ur egy bizonyos alkalommal maga mondotta, hogy 12 ló se birná elhúzni,) К . . . . pedig Új­faluban él és uralkodik bűntényének elévülését várva. — A felső kerületben egyátalában 1861 óta semmi kihágás se láttatott el, ámbár az esetek szinte egy­mást érik, — a nép romlik, a rend bomlik, de azzal ki sem gondol. Hó ! hó ! mit hallottam ? В . . . tiszteletes úr Csernátfaluban f. é. Márczius utolsó vasárnapján lel­kesítő egyházi beszédben liivta fel hiveit, hogy ada­kozzanak (péterfilléreket ?) a N.-Szebeni uj Vatican alapjára, hogy a volt nagyon tiszteletes superinten- dens és berethalmi lelkész mint jelenlegi N.-Szeben- ben székelő püspök állásához méltóan lakliassék, — de a csángó atyafiak — habár a szentelt vizet a görög szertartásu templomból és oda a prescurát hordják, pénzdolgában nem oly könnyen lelkesithe- tó'k ily esetben. Denevér. Szemerja, April 3-án 1871. Nemerénk márczius 10-ről 20 ik folyó számában a S.-Sz.-Györgyi honvédbál leírása végén már meg vala a mohastakóró lebbentve, a t. i. hogy az 1848. 49-iki dicső napok emlékét éltök árán kiérdemelt, mint szabadság harezunkban Háromszéki bárhol és Háromszéken bár honnan lévő elvérzett honvédeink emlékére az életben lévők egy részt a kegyelet adóját lerovandók ; s lelkesítő példaként is Sepsi-Sz.- Györgyön szobrot felállítani elhatározták vala, eze­lőtt négy öt évvel — azon magasztos czélra — a hazafiui érzet buzgalmából bégyült pénzekről, mit bajosan merek hinni, hogy ezen bálhoz hasonló czélt- tévesztett fényiizésszerü eljárással enyire szaparodha- tott volna ; már egyszer, nem csak készülődésekbe elmúló, de tettben nyilvánult nyílttéri számadást vár­nak az illetők. A folyó év márczius 10—-11 én lezajlott há­romszéki bizottmányi gyűléshez intézett Bikánbelöli honvédegylet elnöke, melyei kapcsolatos a szobor el­nökség is 48-i konvédlovas ezeredes Zsákodi Horváth Ignátz urnák pár sorokban elég dúson kifejtett le­mondása fölolvasásával rés jutott nékem is, bizotmá- nyitag T. e. Vájná Tamás úrhoz, mint a kinek a szoborra gyűlt pénz nagyobb részben (világértis nem mint lezáróit öszveg,) bízatott kezelésére, azon illem- telyes kérésemet megtenni, hogy mihamarább meg­teendő számadását várt örömmel óhajtanék látni. Melyre volt szerencsénk T. e. urnák azon mind­nyájunk megnyugtatására szolgált hangzatos nyilat­kozatát hallanunk: „a számadással készen lévén, bár most megteheti ha idő lenne reá s más külömben se fogja meszire halasztani, nincs is semmi veszély a pénze nézt, illően van kamatoztatva.“ Ha már a Háromszéki t. tisztséghez bégyült 8—900 frt. is hasonlóan gyümölcsöztetett, úgy a köz érzületre idáig is leverően ható halogatás helyett azonnal foghatunk az említett szobor épitetéséhez. Mély érzülettel hozta fel ugyan ezen gyűlésben t. ez. Gábor Imre uritestvére, az 1848 — 49-ki hadjá­ratainkba renditketlen vitézségei elvérzett örök em­lékű tüzér őrnagy egyetlen Gábor Áronunknak, ki az időben a reactiónak azon ellenvetésére, — hogy nincsen ágyunk, mi nélkül nem állhatunk az ellen­nek — sikerrel útját s jobb lesz ha a már elszige­telt háromszéket is feladjuk, nemes elhatározottságai azon nyilatkozatával öntötse meg az első ágyút, hogy ö- töt lőnék vele agyon ha tökéletes nem lenne — ezen az ügy szentségétől át liatottan utolsó pilla­natig példátlanul küzdött bajnokunk porrésze H. széken az eresztevényi temetőben lévén elhelyezve, kinek örökítésére e helyen ha bár szerény em­lék szobor felállittása ezelőtt több évekkel el volt határozva, — melyre noha adakozások is történtek, s mégis semmi eredménye idáig ; s ha netán to­vábbra is elhanyagoltatnék azon esetbe, kész leend a hála érzet ösztönéből ezen drága porrészeket Be- retzk mint születte helységébe atyok mellé egy sirhalom alá elhelyezni. U. F. — Nyilatkozat. Alólirtak ezennel nyilvánítjuk, hogy a Kelemen Lajos és Pap Mihály m. k. hon­védhadnagy urak között folyó év február havában felmerült viszályosügy, barátságos utón elenyésztetek. S.-Szt.-Györgyön 1871. Apr. hó 3-án. S é r a Tamás, Benkd Sándor, m. k. honvédhadnagy. m. k. százados. Sorbán J á n о s, F e 1 s z e g i L a j‘., m. k. honvédhadn. m. k. lionvédhadn. k fi I f ö 1 (I. Párisi zavarok. A párisi commune kezdi kényelmesen berendezni magát a franczia fővárosba. A forradalmi kormánynak naponkint 300.000 ffauk- nyi összegre volna szüksége, hogy a nemzetőrséget élelmezhesse 5 mivel azonban a városházi kupakta­nács ekkora összeget nem mindig képes összerequi- ráltathatni, a nemzetőr urak tehát beszállásolják ma­gukat a legelegánsabb hotelekbe s ott gyakorlatilag érvényesítik a commune és a kommunizmus elveit, midőn a község rovására lakmároznak. Ez azonban még csak kezdete volt a commune áldásainak. Foly­tatás gyanánt következtek a vagyonosak kifosztása, a tömeges elfogatások, melyek a versaillesi kormány­nyal való titkos összeköttetés gyanúja miatt történ­tek, s a napóleoni magánjavaknak a commune javára való elkobzása. Hogy mifog még következni, azt könnyen be lehet látni, ha a párisi rendetlenségnek vagy a porosz, vagy a versaillesi kormány végre valaliára véget nem vet. A versaillesi kormány tagjai azonbau nemcsak nem látnak erélyesen a lázadás elfojtásához, mi pe­dig könnyen sikerülne akkor, midőn a párisi forra­dalom Francziaországban széthordott üszkei nem ta­lálnak elég gyúanyagra, s igy az égést nem terjeszt­hetik ki az összes franczia államépületre, hanem még arra is időt találnak, hogy egymással czivakodjanak. Mint a „N. Fr. Pressernek Írják Versaillesből, az ottani minisztérium tagjai között egyenetlenségek törtek ki. Több miniszter társainak gyengesége és erély- telenségéről, a másik ismét Thiers sértő modora mi­att panaszkodik. Leflo tábornokot képtelennek tart­ják a hadügyminisztérium vezetésére. A miniszterek egy része azonnal való közbelépést sürget Páris el­len, de Thiers ezt állítólag ellenzi. Ama franczia departementokban, melyek jelenleg még német kéz­ben vannak, a párisi zavarok miatt ostromállapot hirdettetik ki, s pedig a franczia törvények értel­mében, mégis a körülmények által igénylet módosí­tásokkal. A párisi nemzetőrök már három nap óta azzal foglalkoznak, hogy a barrikadokat vaspánezéllal lát­ják el, s azokat a lehető legjobb védelmi állapotba helyezik. A forradalom hivatalos lapja tegnapelőtt óta ezen czim alatt jelenik meg : „A párisi commune hivatalos lapja. Első éyi folyam.“ Attól félnek, hogy a commune a váltólejárati idő kérdését igen radikálisan oldja meg, akként t. L, hogy minden váltót megsemmisít. A nemzetőrség reorganizáczióját a párisi commune azon kezdi, hogy minden iszákos, s szolgálatképtelen naplopót kimust­rál ; Páris kinézése szomorú. Az utczákon kevés for­galom. A boltok, a börze, kávéházak stb. zárvák. Egyébiránt teljes nyugalom uralkodik. A poroszok ismét komolyan látszanak gondol­kodni Páris megszállásáról. Egy hivatalosnak látszó berlini levelező Írja a párizi zavarokra vonatkozólag : „Ha a Thiers-kormány fegyveres kísérlete Páris alá­vetési iránt eredménytelen maradna, vagy épen ezen kormány megbukásával végződnék, az esetben a fran­czia fővárost ismét megszállnák a német csapatok. Ekkor azonban Németország venné kezébe egy oly kormány installáczióját, melyről meg van győződve, hogy egy népsöpredék forradalma által nem vettet­hetik ki a nyeregből.“ A német birodalmi gyűlés tegnap végezte be a felirati vitát. Porosz angol háborúról álinadozik a Berlini „junkerpárt.“ A juukerpárt t. i. miután Francziaországba nem egyhamar vél belekapczáskodhatni, uj ellensé­get keres. A „Breslauer Morgenztg.“ egy czikke követ­kezőleg végződik: Bármi történjék is, nem bocsátjuk meg az ellenséges érzelmű Angliának, hogy gyalá­zatunkra még mindig egy kis német tartományt tart birtokában, mely kicsiny ugyan, de birtoka mégis gúnyunkra szolgál. Ki Ilelgolanddal !“ A „Kreuzztng“ pedig másokból akar háborút üzenni Angliának. A nevezett lap az angol-porosz alabama-kérdés egy német fedezte föl, s fenyegetőleg mondja: „An­glia súlyosan megsértette a semlegességet Franczia- ország javára, midőn az egész háború alatt, de fő­leg Sedán után Francziaországot fegyverrel és szén­nel látta el. Anglia tehát a németeknek elégtétellel tarto­zik, melynek mértékét valószínűleg a porosz „kron- juristák fogják meghatározni.“ Dollinger nyilatkozata. Az „A. A. Z.“ egész terjedelmében közzé teszi .Dölliugcr prépostnak marez. 28-án kelt nyilatkozatát, melyben az érdemes egyházi férfiú a vaticani conci­lium határozatai ellenében elfoglalt állását igazolja s 5 thclist állít fel, melyeknek bebizonyítására akár egy püspöki gyülkezet, akár egy a káptalan tagjai­ból álló bizottság előtt késznek nyilatkozik. A 5 tbesis a köv. : 1) Az uj hitszabályok nem alapulnak a biblián. 2) Azon állítás, miszerint a csal- hatatlanság tana századokon át hitelre talált, „az egyházi hagyomány teljes félreismeréséből ered. 3) A conciliumbau a többség kierőszakolására ezélzó idezetek jobbara hamisak, költöttek vagy elfacsar­tak. 4) A 15. században 2 egyetemes zsinat s több pápa ünnepélyes, a zsinat által kihirdettetek, a pá­pák által ismételve megerősített határozátai a pápa hatalmára s a csalhatatlansági tanra vonatkozólag éles ellentétben állak az 1870. juh 18-ki határoza­tokkal s ennélfogva nem kötelezők. 5) Az uj hatá­rozatok átalában össze nem egyeztethetők az euró­pai államok alkotmányaival. Nem egyeztethetők össze kiilöuösen a bajor alkotmánynyal s e tekintetben hivatkozik a míiuckeui jogi kar helyeslő nyilatko­zatára. — A bátor pap, ki méltán nevezhető a németek Hyacinthejának, igy végzi jeles nyilatkozatát : Nem fogadhatom azt el, mint keresztény, mint theologus, mint történész, mint polgár. Nem mint keresztény, mert nem egyezhető össze az evangélium szellemé­vel, Krisztus és az apostolok nyilatkozataival, a vi­láguralmat akarja e tan felállítani, melyet Krisztus visszautasított, a községek feletti uralmat akarja ma­gának biztosítani, á mit Péter másoknak és maga­magának megtiltott. Nem, mint theologus, mert el­lentétbe helyezi magát az egyházi hagyománynyal. Nem mint történész, mert tudom, hogy a világura­lom utáni törekvés mennyi vérbe került, előidézte és állandóvá tette a vissza éléseket az egyházban. S végre, mint polgár utasítom vissza e tant, mert a pápai hatalomnak az államok és fejedelmek fölébe helyezése s a papság számára kiváltságolt helyzet követelése által végtelen bonyodalmat, káros ellensé­geskedést idéz elő egyház és állam, papok és vilá­giak közt. Mert nem titkolhatom el azon meggyő­ződésemet, hogy ha e tan, a melynek főképen lehet köszönui a régi német birodalom fölbomlását, a né­met nemzet katholikus részében gyökeret ver, ok­vetlen vesztét fogja előidézni a csak imént megala­kult uj német birodalomnak. “ Ennek következtében apr. 1-én a müncheni érsek azon indítványt tette, hogy Döllinger egye­temi tanszékétől és préposti állásától elmozdittassék; de a király által e helyett diszebédre hivatott, hol leggyongédebb figyelemben részesült. Legújabb. Páris, apr. 1. A commune pénze íogy. A Bonaparte családnak és híveinek házait készül eladni. A „Figaro“ szerint 150.000 ember menekült meg Párisból s idegenek nem érkeznek. Páris, apr. 2. Hírlik, hogy egy se­reg angol tolvaj érkezett meg, a ráblás re­ményében. A commune keddi ülésében egy indítványra válaszoltatok, hogy a foglyok már mind szabadon bocsáttattak, kivéve a forradalom elleni bűnért elzártakat. P á r i s, apr. 2. A commune tagjai 300 frankot húznak havonkint. A „Cha­rivari“ ismét megjelent. A „Figaro“ vég­kép betiltatott. Bruxelles, apr. 2. Thiers kijelen­tette a szerdai ülésben, hogy a németek hazavonulása beszüntettetik a párisi dolgok miatt. Németországból azonban a franczia foglyok folyvást térnek haza. Bruxelles, apr. 2. Marseilles még zavarog. Minden üzlet megállók. P á r i s, apr. 2. A vörös hiv. lap sze­rint a nemzetgyűlésben ülésező algíri kép­viselők küldőik nevében jóváhagyták párisi communet s kijelenték, hogy egész Algír községi szabadságokat óhajt. L о n d о n, apr. 2. Jappánban forra­dalomtól félnek ; a Mikado titkárja leszu- ratott. — L о n d о n, apr. 2. Duvernois volt bo- napartista miniszter egy hosszú levelet in­téz a londoni imperiálista közlöny La Si­tuation áltál Thiershez, kit vádol a conser-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents