Napi Hírek, 1942. július/2

1942-07-27 [0516]

•0 Iín/Mh4 /Antal István dorogi beszéde. I.folytatás./ Antal István nemzetvédeTiai-propagandamiiiiscter az emberek közíiti egyenlőség fogalmának taglalásából indult ki s azt hangsúlyozta, hogy a mai kor egyeniősőgf ogaÍE||i 1 jnyegecén különbözik a liberális kor f elfogásáé tői, mert a ím szelieaerkölcsi világnézetünk e fogalom gazdasági ás szociális'tartalmát domborítja ki elsősorban. Majd arra mutatott reá.hOjy a magyar államvezetés és a gazdasági élet különösen azáta-, ami éta meglazultak a nemzet teste körül a trianoni kötelékek, céltudatos munkával és nagy áldozatokkal eredmán}'esen munkálta a gazdasági és szociális jogok tekintetében is kívánatos egyenlőség gondolatát, Az ország súlyos viszonyai és nehéz eroblémái ellenére is olyan ütemét diktálta a szociális fejlődésnek, amely nemcsak nálunk, hanem nemzetközi tekintetben is Párját ritkítja. Ez a szociális alkotótevékenység a modern államban egyébként soha sem érhet véget. Olyan szerves, intézményes, rendszeres és folytonos állami funkcióvá kell kifejlődnie, mint amilyen az államigazgatás bármely más, fontos ágazatát Ai^int az 1848-as nagy átalakulás a magyar alkotmány szerves részévé tette az állampolgárok jógáit a törvény elő tti egyenlőséghez és a többi polgári jogokhoz, most a mi Korunkban az állampolgárok gazdasági és szociális iogai tekintetében, kell továbbfejleszteni a mai magyar alkotmanyosságot* Felfogáson szerint napjainkban - mondta a miniszter - csak ilyképen valósit ható meg ma a jogegyenlőság helyes fogalma, azért mert csak ilyképen teremthető meg a kellő Összhang és egyensúly az egyenlőség gondolatának jogi tartalma és gazdasági szociális tartalma között. De ezeken felül - folytatta Antal István miniszter nekünk, magyarok számára van az egyenlőségnek egy külön, jellegzetes tartalma és követelménye is: ez a magyar sorsban való egyenlőség kényszerűsége, egyenlőség a magyar sorsközösségben. /Lelkes taps és éljenzés./ A magy.JHQrssé parancsa alól nincs kitétel egyetlen tearsaoalmi réteg, igy a munkásság számára sem. Egyetlen társadalmi osztály sorsa sem lehet más, mint a nemzeté és a nemzet sorsa minden társadalmi osztály sorsa is. A munkásság, a nemzetnek ez a hatalmas és értékes társadalmi rétege, elválaszthatatlanul és szóttéphetet lenül , lelkileg és testileg hozzátartozik a ne&zet fenntartó törzséhez s ezt a kettőt egymástól elválasztani nem' lehet. Ennek következtében nyilvánvaló, hogy a magyar munkásnak is elsőrendű érdeke, hogy a magyar nemzot/lef

yőzve az útjába tornyosuló n-ehézsegeket. úrrá lévén a körüotte tornyosuló hullámokon; éljen, fejlodjx'k, gyarapodjon, mert ez egyben az ő gyarapodása, az ő fejlődése és boldogulása is, /Megújuló Ti Ikes taps és éljenzés./ , Az elsá világháború, a trianoni 20 esztendő és a mostani világkát akli z ma fémesen igazolta, mennyire .természetellenes és .tarthatatlan volt az az igyekezet, anelv a magyar munkásságot ki akarta szakítani a magyar nemze ti élet köreteiből. A marxizmus nemzetközi tragédiájának voltaképon ez a termésaetellenes törekvés volt az egyik élőidézőjo./Folyt.kö^./ p