Napi Hírek, 1942. július/2

1942-07-27 [0516]

0 Mn/I2n4 /Antal István dorcgi bes zede.II.fcl3/tatas ./ A nemzeti együvé tartozás és sors közösség természetes kötelékeit elszakítani - örök és változhatatlan termeszti törvényekbe ütköző, hiábavaló igyekezet, amely feltétlenül megbukik e természeti törvények erején, de megbukik elsősorban' magának a munkásságnak egészséges ösztönén, nemzeti érzésén,hazafias maggyőző de s án, ti satuit faji szellemén. E tételek igazságát szemléltetően példázza a frianon utáni két évtized. Á Trianon köve tkeztóben beálló gazdasági válság, ny-rs anyaghiány, munkanélküliség, ellenságos elszigeteltség s a mindezek nyomában járó szociális krízis a középosztály me llett elsősorban a magyar munkásság százezreit sújtotta s a nélkülöző, küzködő magyar munkás ságnak a trianoni esztendők alatt e jetién más ország munkássága sem jött segítségére, még csakxerkölcsi együttérzéssel sem és a gyógyitalt kizárolgg a magyar nemet belső ereié, élniakarása, aktivitása-s a többi társadalmi osztályok szolidaritása inditotta el e munkásság számára. A szülőföld szava, a lélek szava, a közös származás és p közös múlt szava, a közös jövő akarása, egyszóval a nemzeti összetartozás minden másnál erősebb kötelékedet létesít az emberek között, sokkal erősebbet, mint akármiféle internacionálénak ős a nemsetek fölötti osztály-szolidaritásnak nem a természet rendjén nyugvó de dohos, könyvsza/ni elméletek és borzasloJkU nemzetközi agitátorok agyában megszületett tanítása, '/ki törő taps és jljenzés./ 4, közelmúlt, tanulságai bebizonyították, hogy a magyar munkás sorsa a nemzet sorsa, a nemzet sorsa az ő sorsa, a magyar munkást a nemzeti közösségbél büntetlenül kiragadni nem lehet és minden olyan, törekvés, amely arré tör, természetellenes, bűnös igyekezet", amelynek súlyos következményeit a nemzet viseli ugyan

l de elsősorban szenved miatta mindig a munkásság. Ha igaz • az - jelentette ki a hallgatóság lelkes tetszésétől kísérve Antal miniszter -/hogy " a nagy világon e kivül nincsen számunkra hely*, ugy ez a munkásságra nézve épp ugy igaz, mint a nemzet többi tagjára. Ma ismét két fronton harcolunk, a fegyverek frontján és a munka frontján. Mindkét fronton helytállunk és kitartunk, mert helytállásunkkal és kitartásunkkal, fel akarjuk és fel fogjuk épiteni az uj Európában azt az uj Magyarországot, amely két Hatalmas pilléren, a munka hierarchiáján és a szociális igazságon fog nyugodni, s amelyben az emberek értékét, érvényesülését, jogait, társadalmi helyetfoglalását az az értékmérő fO'ja eldönteni, hogy ki-ki a maga helyén kifeitett munkájával meny7 nyit használ.a nemzeti közösségnek. Ezért, az ősi jogai teljességében lévő, a munka hierarchiáján és a szociális igazságon felépülj uj Magyarországért viseljük a mostani idők súlyos megpróbáltatásait,' amelyek "árán szilárd meggyőződésünk szerint megváltottuk az igaz* magy ar ügy végső győzelmét. De idáig még nehéz kötelességek várnak ránk, vezetőkre és vezetet teltre egyaránt. Ránk vezetőkre a helyes irányban helyes eszközökkel való vezetés kötelességén kivül az a feladat, hogy kemény következetességgel,-haj óhatatlan szigorúsággal és kérlelhetetlen igazsáí-érzet tel érvényesítsük a"magyar ' sorsközös- rsMt^, ség parancsát a nemzet minden rétegével szemben: ha szenved- A nünk, tűrnünk, nélkülöznünk keli, s zen védjen, tűrjön, nélkülözzön mindenki egyformán ebben az „rszárban. /Fol" t .köv./