Napi Hírek, 1941. november/2

1941-11-26 [0502]

W He ei/Yv Berlin ,november 26. N Ribbentrop birodalmimkülügyminiszter azon a fogadáson, amelyet a Kaiserhof-szálloban a keddi ünnepi állami aktus alkalmával Berlinbe érkezett európai államférfiak tiszteletére rendezett, hosszabb begzédeA. tartott. A vendégek üdvözlése után a miniszter többek között ezeket mondotta: - Szeretném ma felhasználni az alkalmat, hogy rövid áttekintést adjak a háború keletkezéséről és eddigi folyásáról, valamint a birodalmi kormánynak a mostani külpolitikai helyzetről vallott fllfogásáról - A német véderő, valamint Olaszország, Magyarország, Románia Szlovákia szövetséges csapatainak. ^ . :k Észak hósi népének, valamint a Spanyolországból, Franciaországból. Horvátországból, Dániából, Szlovákiából, Hollandiából és Belgiumból érkezett önkéntes csapatok hősiessége következtében a kommunizmus és a bolsevizmus állami hatalma megtört és mint a Führer mondotta, sohasem fog többé felemelkedni. Két nagv férfiú. Németország Pührerie és Olaszország Duceja volt az. aki több mint 20 evvel ezelőtt elsőnek ismerte fel ezt a veszedelmet és egy letűnő kor nézeteinek és erkölcseinek ez ellen az utolsó visszaesési tünete ellen felvette a harcot s egészséges népét visszarántotta az előtte tátongó szakadék széléről. Amikor azonban a két vezér népe n

étének belső feltételeit megteremtette, a második lépésnél, nevezetesen népük jövőjének kifelé való biztosításánál csaknem leküzdhetetlennek látszó ellenségeskedésre talált a külvilágban. Nyugat demokráciái mit sem akartak tudni revíziókról, még a legsürgősebbről sem. Ma szinte elképzelhetetlen, hogy Anglia ezt a háborút azért zúdította Németországra, mert az, önkéntes szavazás alapján, vissza akarta vinni a Német Birodalom kötelékébe Danzig német városát és gépkocsiutat akart építeni a danzigi folyosón keresztül. Természetesen ez csak a külső ok volt arra, hogy Anglia 1939 szeptember 3.-án háborút üzenjen Németországnak. A valóságban az akkor még a világot uraló Anplia urai nem voltak hajlandók megadni azt a tért. amely Európában egy nagy népet megilletett, vagy pedig amely ennek gondtalan életet'biztosított volna. Ahelyett, hogy ujbol helyreállították volna a német egyenjogúságot és a paritásnak ezen az alapján a két nép között keresték volna kölcsönös igényeik kiegyenlítését s ezen túlmenően megalapították volna a világ többi részének hasznos érdekközösségét, az akkor uralkodók azt hitték, hogy saját jogosulatlan uralmi igényeiket csupán Németország ujabb elnyomásával biztosithatják. Ezzel szemben a Führer Anglia irányában olyan nagyvonalú és türelmes politikát folytatott, amelyet példa nój.küi állónak lehet ^evezni s amely csak ugy vált érthetővé, nogy a Führer mindent meg akart tenni, hogy megkísérelje a megegyezést Angliával a két nép hasznára és előnyére. Ha szem előtt tartjuk a Fürrer e politikájának Anglia részére nyíló előnyeit, amelyek nemcsak az angol szigetbirodalom teljer szárazföldi és tengeri biztosításából, hanem azon túlmenően a brit birodalom megtartása erdekében nemet hatalmi eszközök felhasználására valójkészségbOl is állottak,ma minden értelmes embernek a fejét kell fognia, hogy milyen vaksággal voltak megverve a brit államférfiak. - Természetesen már akkor, e tárgyalások során, íil'goéan láttuk, hogy Angliában döntő, mindenekelőtt zsiió erők a következő felfogást képviselték: Németország vagy beéri az Anglia által neki szánt politikai szereppel Európában és elfogadja az Anglia által a német nép részére megfelelőnek tartott életszinvonalat, vagy pedig ;

v

Pn a háború.