Napi Hírek, 1941. november/2

1941-11-26 [0502]

Az akkori idők valamennyi tárgyalásánál ez a leplezett vagy leplezeytlen háborús fenyegetés volt" a brit államférfiak utolső bölcsessége. Etekintet­ben nyugodtan léphetek fel koronatanuként, mert a hatalomrajutás utáni években újból Is újból vittem Angliába a Führer ajánlatait. Mindannyiszor vissza kellett jönnöm és jel entenem a Führernek, hogy az angolok korláttrtli.­ságukban mindig elutasitóan viselkedtek és Anglia bizonyéra az első neki kedvezőnek látszó pillanatban hadat üzen nekünk. Aki ilyen egyszeri ked­vező ajánlatokat elutasít, az kész a háborúra; ez volt a mi meggyőződésünk. Szívesen bizom a jövő ítéletére, hogy ezek szerint vájjon igazuk van-e az angol hírverőknek, amikor azt mondjak, hogy a Führert az angolok lényegét nem ismerve és az angol jellemet félreismerve ugy tájékoztattam, hogy Anglia sohasem fog harcolni. A jövő azonban még valami más fontosabo dolog felett is dönt majd, nevezetesen afelett,vajjon az angol államférfiak akkor bölcs politikát folytattak-e vagy sem. A magam részéről azt hiszem, efelett már megtörtént a döntés. - Az ellenségeskedés megkezdésével az angol ismét meg­kezdte régi játékát, hogy Európában egyik országot a másik után harcoltassa maga helyett. Az első Lengyelország volt. Ha Anglia nem nyújt kezességet Lengyelországnak, kétségtelenül békés megegyezésre jutott volna Németor­szággal. Anglia azonban - vagy talán inkabV Churchill ur, aki mint nemrégi­ben értesültünk róla, már akkor saját miniszterelnökének. Chamberlainnek háta mögött összeesküvést szőtt Roosevelttel és örszetüzest hajszáit ­Lengyelországot ellenállásra uszitotta. Ugyanabban az időben Anglia paran­csára Franciaországnak is le kellett csapnia, holott Németország ezzel~az országgal is a hasznos megegyezés útjára lépett. Angliától függő, ostoba emberek vagy gonosztevők vitték idáig ezt az országot. Ezután Norvégiára, majd Hollandiára és Belgiumra került "a sor. W he ilo/Vv - A nemet véd erőnek azonban néhány hónapon belül sikerült ezeket az országokat levernie és megszállnia, Anglia pedig megkapta dicső­séges •* Dünkirchénjét. z Olaszország azonban a gazdagok és a nincstelenek e i harcában a üirodalom oldalára állt. Angliának ez még nem volt elég. A tengely ebben az időben minden elképzelhető diplomáciai erőfeszítést megtett, hogy megőrizze a Balkán békéjét. Hasztalanul. Anglia megkísérelte, hogy Görögországot és Jugoszláviát befogja érdekeinek szolgá­latába. Ezt: a helyzetet, valamint az ez államok által már régen kezdett intrikákat,nem semleges cselekményeket, sőt Olaszországnak a Földközi­tengeren folytatott háborújában Olaszország ellen nyújtott katonai támogatá­sokat felismerve, a Duce a? itt is Anglia által kihivott harcot felvette először Görögország ellen ás megkezdte a katonai müveleteket. Amikor aztán Jugoszlávia is végleg Anglia oldalára állt, a tengely a kedvezőbb évszak beálltával Európának ebből a részéből/pár hét alatt elseperte a briteket. - Churchill urnák, /is/ valamint az Egyesült Államokban lev­németellenes segítőinek, élükön iioosevelt urralj egész reménye most keletre fordult. Ezzel, uraim f elérkeztem a közös szabadságharc szakaszéhoz, amelyet - s efelől biztos vagyok - valamikor mind a háború kimenetele, mind Európa sorsa, s ezzel az egeez kulturvilág jövője szempontjából döntőnek fognak mondani: a Sz^vjhtcroszország elleni hadjárathoz.

Next

/
Thumbnails
Contents