Napi Hírek, 1941. szeptember/2

1941-09-28 [0498]

Gu/fti P r " d n m o : Az alábbiakban a t. Szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk dr. Varga József beszédét, amelyet vasárnap délben Sopronban a S>íécnenyi szobor előtt tartott emlékünnepen mondott n Az örök Széchenyi-r$*t, Dr. Varsa József miniszter beszédében gróf Saéohenyi István technikai alkotásaival s gazdaságpolitikai és nemzetpolitikai elg^ndolásaival foglalkozott. v " " Széchenyi hivatása volt - nondotta a többi között mind nagyobb hatással hirdetni: " & munka a nemzeti gazdaság talpköve, de nen a munka önmagában, hanem csak a jól elrendozett munka, Végeredményben az ész. " Neki'kellett kimondania azt a kemény ipazsá^ot, hogy : "Nem a természet mostohasága az oka, ha nagy nemzeti vagyonunk nincs, hanem mi magunk". A tespodőket, kétkedőket biztatandó, neki kellett meggyőznie honfitársait arról is. hogy a technika: vívmányai , a gépek, a gyakorlati gazdálkodár"nem ellentétesek a magyarság nemzeti sajátosságaival. Ugyan miker láthattuk volna oly világosan igazoltnak mint éppen "napjainkban, hogy hazánk helyét Európában az fogja meghatározni és biztosítani: mennyire lesz képes gazdaságilag is összekötni a Keletet a Nyugattal? Hazánk és fajtánk e czere-okörének felismerése bizonyára egyik legjelentősebb ösztönző tényezője volt Széchenyi tevékenységének. Utalhatunk itt mindenekelőtt az Alduna szabályozására és hajózhatóvá tételére, ami megnyitotta Középeurópa számára a folyamatos aunai közlekedést. " " Mig ez a parti ut és az ^Iduna hajózhatóvá tétele é*s

v

a Kazánszorosba vezető parti országát megépitése nemzetközi értékű alkotások, a Tisza szabályozásáért elsősorban a magyarság hálás örökre Széchenyinek. Széchenyi szerette az Alföld sik tájait és méginkább a rajta sinylödő magyar fajtát, amelyet ki akart szabaditani az úttalan és lápos'pusztaságok osaládölő, kezdetleges termelési rendszeréből, a szegénység sorvasztó lelkületéből. A pusztáért való rajongása a rajta élő magyarság szeretetévé érik. Néhány nappál"legbeláőbb munkatársának. Vásárhelyi Pálnak elhunyta után, 1846-ban, nehogy a lángeszű mérnök és tervező hiánya miatt a Tiszavölgyi Társulat választmányi tagjai között a^osüg^edés véljék úrrá, nyilatkozatot irat alá velük, a "Tiszavölgy-szabályozás ügyvivőivel", hogy "az"o]ya nnyira üdvös oél elérintése végett ... bármely előfordulható akadályok dacára erejük szanadtáig hűen és becsületesen akarnak és fognak eljárni". S miért ez az üzleti életben szokatlan fo?adalomszerU irás? Megfelel erre az egyébkánt rövid nyilatkozat három bevezető mondata: "A Tiszavölgy .fajtánk bölcsőié. Saját magunkhoz hűtleneken nincs áldás. Mennél több nehézség gördül elénk, annál nagyobb szilárdságra fejlik a férfiúi erő". Gyönyörű hitvallás van e mondatokban a magyar fajta szeretete mellett, vád, a hűtlenség vádja azok ellen, akik'a fait és nemzetet mentő murkát hitetlenséggel, közönnyel,"netán gáncsoskodassal akarnák önkéntelenül, vagy tudatosan megakadályozni. Élénken emlékezünk még a közelmúlt árviz- és talajviz katasztrófáira. Láttuk

t miként pusztult a magyar családok ezreinek háza és termése a hol hömpölygő, hol "alattomosan felbuggyanó áradatban. Széohenyi idejében a jelenleginél is rosszabb^volt a helyzet. A Tisza gyakran ismétlődő áradás*

3 százezer holáakat borított el hónapokon át. folytatás következik ./