Napi Hírek, 1940. december/1
1940-12-13 [0479]
Zs/Ls /H-man Bálint berlini•előadásának"I. folytatása./ Nvugati kapuinál sz-rvesen összefügg a középeurípai német és olasz népközöss'égeV történeti földjével s ezért magyar népe a történeti fejlődés folyamán ezekkel a népekkel szoros politikai es művelődési kapcsolatba kerül, nem is szUVa a gazdasági érdekközösségről, ^s hasonlóképen szoros k'pesolatba kellett kerülnie a déli határ nyugati szakaszán a Száva i ás Duna tulso partján, a balkáni vízválasztótól északra lak") délszláv népekkel. Árpád magyarjai - ellentétben Attila hunjaival ás Baján avarjaival - nem a nyugati birodalom ellenségeképen, hanem Arnulf frank-római császár szövetségeseiként jöttek a Duna-Tisza vidékére, A régi déli birodalmak diplomáciájának klasszikus elve szerint szomszédunk az ellenségünk s az ő szomszédja természetes barátunk. Magyarország története rácáfolt erre az elvre, mert három, sőt négy hatalom közé ékelve azoknak egyikével szükségképen meg kellett barátkoznia s ezt az állandó barátot a magyarság nyugaton^kereste es találta meg. Lgymástól idegen kultúrák eltérő formái között éle népek szomszédsága kezdetben mindig ellenségeskedésre vezetett. A politikai és gazdasági érdekek közösségének felismerése és művelődési kölcsönhatások nyomán azonban <z az érintkezés barátságosra fordulhat. Így al kultak a magyarok érintkezései is nyugati német és olasz szomszédaikkal. Az első hadjáratok után tüstént érintkezést kerestek a birodalom velük határos tartományainak. Lombardiának és Bajorországnak uralkodóival, akik harcaikban jól felhasználhatták az ősi török harcmodorban átütő erővel harcoló magy c r lovasseregek támogat'sát. A magyarok pedig a maguk életformáihoz képest kedvező hadialkalme't; zsákmányt, kincset, foglyokat kerestek szövetségeseik ellenségeinek tartományaiban. A lombard-bajor-magyar szövetség - a későbbi olasz-németmagyar együttműködés első kezdetleges formája - állandó értékű külpolitikai kapcsolatnak bizonyult. Félszázad multán a magyar nép is elérkezett a délre ás nyugatra költöző népek választltjára. Határoznia kell tt, hogy ősi életformáihoz mereven ragaszkodva, az örökös harcot vállalja-e, avagy földrajzi # helyzetéhez •' • ? Hnest beilleszkedik a szomszédos nyugati . közösség keretébe? Fejedelmei az európai életformát és"~a nyugati keresztény államokkal valá együ' tmüködést választott'k s iil. Ottó császái ; és II. Sylvester pápa örömmel karolták fel István fejedelemnek erős és fügéétj.en keresztény királyság alapitására irányuló törekiését. Bárhogv vélekedjünk is III. Ottó római birodalmi koncepciójának részleteiről és politikai beállításáról, az kétségtelen^ hogy uj alapokra kivánta helyezni birodalma viszonyát a'keleti szomszédnépekkel, univerzális elgondolása közelebb állt Nagv Károly imperializmus'hoz, mint Nagy Ottá már kifejezetten német koncepciójához, de helyes Ítélettel ismerte fel a fejlődés irányát, midőn számot vetett a hatalmi viszonyok változásával a magyar vonatkozásban e népnek a szlávokét messze felülmúló politikai képességeivel és államalkotó készségével. Magyarországtár névleges hódolatot s p m követelt. Csupán eszmei kapcsolatot létesített a császár és az ő beavatkozása nélkül egyházi aktussal királyi rangra emelt, népe egyházát és államát függetlenül megszervező magyar uralkodó között. Hűbéri viszonyra egyikük sem gondolt, A keletről jött magyar nép keresztény európai néppé alakult át s mint a nyugati közösség cselekvő és független tagja építette ki nemzetállammát s a birodalmi egyháztol független nemzeti egyházát. A Nemetbirodalom és Magyarország viszonyának ez a királyság alapitásakor meghatározott természete, a földrajzi, gazdasági, politikai, művelődési tekintetben egymást kiegészitő baráti államok későbbi viszonyában is mindig kifejezésre jutott. Ha két császár, Konrád és III. Henrik meg is kisérelte a hűbéres hódolat erőszakolását, kisérletük kudarccal járt, Mas császárok is támasztottak a magyar királyokkal szemben hűbérúri igényeket, de gyakorlati érvényesítésükre kísérletet sem tettek, visszatortta okét ettől reálpolitikai érzékük. /Folyt„kóv./