Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-14 [0473]

o sikszered a, szeptember - . 7<. Volt egy különleges specialitása a szerdai bevonulásnak: i kürtőskalács.A főtéren^ diadalkapu szomszóds.ágában és mindenütt a város forgalmasabb pontjain valóságos kürtőskalács*hegyek várták a honvédeket.Szép fényes,cukros kürtőskalács gyürük. És a kalácshegyek [örül boroskancsck es borvizes korsók tengere. A kifosztott falvak után szinte meglepő volt ez a bőség, lonnan maradt Szeredának ennyi cukra, liszt ja és bora? A kalácshegyek közt sürgő,forgó kinálgató-osztogató szé-^ íelyruhás leánykák adják meg a választ.Gizike,aki láthatóan^egyik vezetőjük, magyarázza kipirult arccal,miközben kát kézzel tördeli és adogatja jobra-balra az izes kai ácskari kákát: - Ne higyjékjhogy minket nem fosztottak ki.Nincs a városban 3gy szem liszt és cukor.De,amit itt látnak ez nem a mienk.Ez hetek óta már a mi kedves várva-várt honvédeinké. Vidáman büszkén mesélnek a székely leányok.Amikor megtudták a rádióból,hogy Szereda is hazakerül,elbatározták,hogy körtőskaláccsal vendégelik meg a szabadulást hozó honvédeket .Megindult a gyűjtés és a lázas munka .Természetesen minden a legnagyobb ti tokban. Félkilónként, legyedkilónkérit lopva hordtak össze mindent eldugó ttre játékhelye ikre. Az Dtthoni élést arak kiürültek, a boltokból, a vendéglőkből, cukrászdákból és íocsmákbol elvittek mindent a románok.De a székely leányok rejtekhelyén aalomra gyűlt arcúkor, a liszt, a bor és a borviz,, A románok gyanakodtak. De a székely leányok csak mosolyogtak és boldogan gondoltak közös nagy titkukra.Azután,amikor a rádió hozta az ujabb híreket,hogy lépésről lépésre sözelednek a magyar csapatok,megindult a nagy sütés-főzés. A városban még bent garázdálkodtak a románok.Kerestek,kutattak: mit lehet még elvinni? Dübörögtek dél felé a zsúfolásig tömött íocsik és teherautók,amit nem tudtak elvinni,azt elpusztították, a kifosztott üzletek bezártak;otthon a háztartásokban egyre kevesebb lett az ennivalódé a rejtekhelyeken állt a lakodalmas, bős égés kalácssütés. És alig húzta ki a lábát a városból az utolsó román katona, negindult a rejtekhelyekről a bőséges áradat .Emelkedtek a kalácshegyek az utcán.de a szeredaiak közül még a legtorkosabb gyerek se tört le magálak eg- étlen fa Játot sem.Ez mind-mind a honvédeké.' És.amikor szerdán délután megérkeztek a honvédcsapatok, tétkézzel,bős éggel.szeretettel osztották a székely leányok a magyar fiuklak a szeredai kürtöskalácsot. /m |z 0 1 t mentén, szeptember 14. Árván futnak a székely körvasút sinei egymás mellett a rengeteg felé,még nem j^r vonat erre,még dermedt a föld,fa,vasúti sinpár i román kivonulás után.Ahol a marosmentí lankák hirtelen hegyekbe ütköznek, áaroshéviznél nagyot kanyarodik az ut és egyszerre szembetűnik Gyeráyó, i havasalji székelyek világa,Zöldebbek a be gyek. kékebb az ég itt,a levegő a havasok tisztaságával van tele .Minden köszöntés Isten nevevei kezdődik, áinden tekintetből egy büszke.nemzeti öntudattól terhes mult árad az idegen felé. Várhegyalja,Ditró,Gyergyó,Remete,Sárhegy lakossága 24 óra 5ta állandóan a községek be járatánál tartózkodik,hogy kézrol-kézre adhassa i bevonuló magyar fiukat .Gyergyószentmiklós főterének minden oldalát szivből fakadó üdvözlet disziti: "Horthy Miklós,Te vagy a mi vezérünk,' a székely végek köszöntenek","Erdély nélkül nincs élet" és ehez hasonló felirások láthatók. Folyt .köv.