Napi Hírek, 1940. szeptember/1
1940-09-14 [0473]
•"" A magyar' hadsereg Erdély basakerült részének megszállását mar,csaknem egészében végre játotta. A nap melegétől, az elhanyagolt utak porától ós a fáradságos meneteléstől elcsigázott csapatok friss jókedvvel, vidáman köszönik meg mindenütt a"lakósság lelkes fogadtatását. Pedig a Csapatok teljesítménye a legjobb várakozásokat is felülmúlja, mert a gyalogság az előírásos napi 25-30 kilométer helyett egyik-másik útvonalon 45-aO kilométert is megtett. Derék katonáink a pihehőknéIparok partján ültek le"pihenni, . ha pedig patak,volt az ut- szélén, mindjárt hozzáfogtak a mosakodáshoz, tisztálkodáshoz, sőt meg fürödtek is. Az országutak pora'az, amelytől legtöbbet szenvedtek;-s mégis yigan dalolva haladtak előre, hiszen hazaérkeztek, s Erdély porát szívhat ják! így van az, hogy csapataink minden városban,' de meg a legkisebb'faluba is-peldásan, fegyelmezetten és vidáman érkeztek meg. A lakosság nem győzte hanf oztatni, hogy milyen nagy akülönbség a magyar katona ós az elvonult romon kaonaság között, nemcsak felszere léében, hanem különösen a fegyelmezett, katonás f ellepesben,"S az öntudatos erőben. Különösen nagy hat v-st keltett motoros csapataink korszerű felszerelése. • Azon csapatok utja, amelyek északon, Marmarosszigetnél lépték át a trianoni határt, rendkívül érdekes volt, mert magyar, román, zsidó, s végül székely lakosság által lakott területen haladt át. ," " Az. hogy a marmarosszigeti magyar lakosság kitörő örömmel. ,virágesovel es lekesedésscl várta csapatainkat, természetes volt. de annál inkább meglepő, hogy a mármarosi román falvak lakosai is diadalkapukat állítottak, s összecsoportosulva üdvözölték a bevonuló csapatokat. Több helyen előfordult,hogy a falu bírája mellett a pópa is megjelent, s kenyeret és sót adott át a csapatos parancsnokának, annak jeléül, hogy-engedelmes, hűséges alattvalók akarnak lenni, Amikor pedig Qf^-egry románul"is beszélő magyal' katona szóba ereszkedett velük, vege-hossza nem-volt a panasznak, hogy a "testvérek" mennyire sanyargattak, zsarolták es kifosztották,őket, így például Felső-Yissón az erdőkincstár mintegy 250 munkásat mar két"hónap ota nem fizették ki, s a bevonulás előtti napokban a. munkásság követelőzésére Itoae Yirgil állami mérnök mindenkivel kiállítatta ós aláíratta a járandóságának összegeről~szóló"nyugtát azzal, hogy másnap reggel megtörténik a kifizetés. Másnap persze a szerencsétlen munkasok a mérnök urnák csak hűlt helyét találtak. 'A munkasoknak járó 30C.000 lciic-1 együtt megszökött. A munkasok akadályozták meg különben azt is, hogy a re gátba visszatérő tisztviselők a fürésztelepet felgyújtsak, s a feldolgozott faanyagot elszállítsak. Osak a kis oláh gyerekek bizalmatlanok: elfutnak a katonák elől. U yl^tszik a pópa és a tanító, akik különben elmenekültek,"festették le nekik^a '"barbár" magyarokat, ii házaknál elszállásolt honvédelC. azonban csakhamar jóbarátsagot kötnek velük is f s"mikor a csapat pk reggel tovább vonulnak,máj mindenki kérdezi,gótkor jöttök vissza"?! Az. erdélyi rom-nság hamar kiábrándult a reg&ti "testvérek"bői, mert"láttak és tapasztaltak, hogy minden kis tisztviselő, sőt altiszt is, akik persze a regátból jöttek, hamarosan hazat vesz magának, s kitűnően al,ugyanakkor pedig"az erdélyi románok sorsa nemsokkal,volt jobb, mint a magyarokéj vagy a szászoké*"így érthető, hogy ők is karlengetéssel, virágesővel fogadtak a magyar katonákat* " ~,"~ , A besztercei és környéki szász lakosság által rendezett fogadtatás is kellemes meglepetés volt, hiszen a románok a propaganda minden eszközével igyekeztek elidegeníteni őket tőlünk. Nontydemeter volt az első szász község, ahova csapataink bevonultak; A w f'alu főutcáján katonás sóiban állottak sorfalat festői népviseletükben a szász férfiak és nők. Karlendítéssel, "Siog !
