Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-14 [0473]

i?<±u.fezcpi;e/flDer i-a. o. p. pótlas/Csikszcro: da/ ~ . .' , Heíl!* kiáltással üdvözölték a magyar hadsereget, maid szónokuk magyar es^nemet~nyelven mondott köszönetet a huszonkét éves'rabsagból való felszabaditalért, ^7 ünnepélyes, katonás külsőségek mögül, minden szervezettség es fegyelem dacara is kicsendült az őszinte öröm és meghatót tSagT" Hanem ami a Székelyföldön történt, azt semmi eszközzel, sem írassál, t

sem filmmel, sc-nrradióval visszaadni ós megörökíteni nem lehet. A huszonkét svig rabsorsban szenvedett székelység valósággal a szivét hozta a"magyar hadsereg elé. Oreg férfiak ós asszonyok borultak térdre a magyar zászlók előtt, s csókoltak kezet katonáinknak. Valósággal extázisban ünnepelték a bevonuló magyar csapatokat. ablakokat kivilágították, a házakat virággal díszítettek fel, sot meg ag utvonalat is virágokkal szegélyezték. Mtndenkí örült, ha legalább a kezet megszoríthatta egy-egy-derék magyar' katon nak» Nem akarták o. katonákat Szállásaikra engedni, hanem azt akarták, hogy velük lesyenek, A kocsik' ba nemcsak virágot, hanem kalácsot, süteményt, gyümölcsöt, kürtös kalácsokat dobáltak be. im\ elképzelhető kifejezése csak van a szeretetnek és a lelkesedésnek, abban mind része volt &zckbon"a napokban a magyar katonáknak, .amikor pedig az első örömmámor elszállt, Marosvásárhelyen például szavalókórusok jártak körbe a városban, s ganyverseket szavaltak. " A székelység-nagy örömébe azonban"üröm is vegyül ; siratják azokat, akiknek nem adta meg az Isten, hogy a felszabadulás napját megérhessék! Siratják elrabolt- lovaikat,"marháikat, gabonájukat, szekerüket! Aztán felcsillan a "könnyes szem, mosolyra húzódik a góbé száj: - Horn baj, a földet nem vihették el, s mink meg itt vagyunk !