Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-09 [0473]

Nagzód a legérdekesebb keveredésü felszabadult városka. Lakosainak száma 4930 lélek, nagyobbrészt szász és román. A magyarod száma megszámolhatván kevés: 91 lélek. Kilencvenegy m.,gyar él ebben a nemzetiségű városkában, ugyanannyi bánat és keserédes. "Augusztusvégén még irre- . denta román gyűlés volt Naszódon. "Egy barázdát sem adunk Erdélyből" - mnnt ták ki határozatilag. ,A kevésszámú magyar szeptember mégis- arra ébredt,, hogy az utols

0 román katona is eltűnt a városból," Jönnek a magyarok!"- 'járt; szájról szájra. A rejtekekből előkerültek a nemzetiszinü lobogók, a sujtásos magyar ruhák és a 91 főnyi naszódi magyarság íregérezte, megérte, hogy a maroknyi nemzetiségből vezető elem lett. A hires román liceum disztermét lefoglalták asztalok, székek tömegével. Jönnek a magyarok. Mindenki készülődött, hogy igaz magyaros vendéglátással köszöntse a magyar honvédeket, ¥ógre megtörtént. A hivatalos fogadás utun a magyar asszonyok hazafutottak és sütöttek, főztek. Mindenki tehetsége szerint és anyagi erejét meghaladva szorgoskodott csakhogy megvendégelhesse a várva v^rt Horthy-katonákat. A szakácsművészet remekei Kerültek elő a pazar konyhákbél, A torták százai,díszelegtek az asztalokon, várták a bevonuló honvédeket. Az elővéd virágesős elvonuló sa utánra messzi hegyekből lassan ereszkednek le a különböző alakulatok. Már a látásuk is gyönyörűség és milyen nagy a szomorúság, amikor hiába a kérő szó, a honvedeknek tovább kell vonulniok, A magyarok kétségbeesve aiéznek e-ymásra:"Hát kinek sütöttünk, főztünk, ha a katonák mindig továbbvonulnak, anélkül, hogy Naszódon megpihennének. Végre.végre estére érve zeneszóval megjött egy "ezred, huszárezred. Délcegek altisztek és aminl a főtéren átvonultak a magyar asszonyok szinte megrdhamozták a parancsnokot:,Ezredes uram, estére a tisztikar a miénk és olyan magyar bál l^sz Naszódon,, mint régen, a boldcg békében vagy talán még soha. Magyar "ruhás kislánykák elkisérték a tiszteket szállásukra: "Hadnagy ur, főhadnagy ur, százados ur jöjjön, várjuk estére". Nyolc órakor már szűknek bizonyult gimnázium díszterme. Honnan, ki tudhatja, cigány is előkerült. Az asztaloknál egy tiszt, egy naszódi magyar; már barátok, sorstársak. A vacsora után egyszerre megindultak a párok és olyan csárdás kerekedett, hogy talán még most iá húzná a cigány, ha a tiszteknek nem kellett volna továbbmenniök. A gimnázium előtti utcán románok, szászok, vegyesen, gyönyörködnek a kihallatsai muzsikaszóban, a lelkekben béke, magyar béke - mondja mellettem egy tekintélyes szász polgár. A romátíy'egymás''hátára állva lestek be a magas ablakokon, mert mindenki látni akarta a magyarok boldog önfeledt örömét. Soha talán nem,volt még ekkora boldogság Naszódon , mint aznap este, amikor végre a naszódi lányok ás asszonyok csárdást táncolhattak a magyar honvédekkel. A tánc után felharsant a kürt s a honvédeknek tovább kellett vonulniok.