Napi Hírek, 1939. február/1

1939-02-12 [0435]

o- Na/Vv Pécs, február 12. Jaross Andor felvidéki miniszter vasárnap reggel kíséretével a pécsi Erzsébet Tudományegyetem kisebbségi intézeteben tett látogatást. A jogi fakultás épületének előcs&rrvaJtáiian.

1 dr. Birkás Géza czidei rektor és dr.rfinkler János jogi kari dékán fogadták, a kisebbségi intézet helyiségében pedig az egyetemi ifjúság elén dr. Paluhelyi Ferenc egyetemi tanár, a kisebbségi intézet igazgatója fogadta és ismertette az intézet működését. A tapasztaltak felett a miniszter teljes megelégedését fejezte ki, majd a pécsi Nemzeti Színházhoz hajtatott, ahol zsúfolt ház előtt résztvett a felvidéki matinén. A színházban megjelent többek között vitéz Ruszkay Jenő tábornok, hadtestparancsnok. Virág Ferenca megyéspüspök, Nikolils Mihály es dr.Blaskovich Ivan főispánok, Makay István polgármester, vitéz Horvát István alispán, dr,Szabó Lajos ítélőtáblai elnök, Fischer Béla ésVisnya Ernő felsőházi tagok, Hamerli «<5zsef országgyűlési képviselő, Birkás Géza dr, egyetemi rektor és a pécsi közélet valamennyi számottevő, tagja. A felvidéki matinét Jaross Andor ünnepi beszéde nyitotta meg, és többi között a következőket mondotta: - Amióta észak felől leomlottak a trianoni határok és mi átmasirozhattunk útlevél nélkül a csonka haza területére, megfjog bennünket a magyar nemzet közösségből táplálkozó hatalmas nagy szeretethullám. Ilyenkor mindig érezzük, hogy « közel lobog szivünk a csonki hazában éle milliók szivéhez.Amikor kezet tudunk szorítani a csonka haza fiaival, akkor átvillan agyunkon minden, amit átéltünk, percek alatt

#

végigfut rajtünk az emlékezés és újból átéljük az elesettség pesszimizmusát, a harcok dinamikáját. Uibol átéljük a nyugatról megindult derengést, aztán egyszerre csak ráíöbbenünk arra, nogy lehullottak a bilincsek és minden letiport és összeszorított vágyunk egyszerre csak kitárul előtted te nagy,hatalmas szó: szabadság! - Mi husz év alatt megtanultuk azt, hogy olyan erőkből kell merítenünk, amely erőket az ezeréves magyar törtenelem forrásai adlak nekünk, hogv ezekből szüntelenül táplálkoznunk kell, . ha emlékezünk, . rádöbbenünk arra, „ - vájjon nem ez a magyar fanatizmus volt-e az, amely a magyar ősöket Meotisz ingoványain keresztül ' * uj haza szerzésére ostorozta, vájjon nem ez a magyar fanatizmus volí-e az, amely Szent Istvánt arra késztette, hogy a nyugati eszmék meggyökereztetésével uj magyar életetet alapítson. Vájjon awol hyniai mocsarakban sínylődő, az orosz síkságokon ma már sokhelyütt keresztfákkal megjelölt magyar fanatizmus útját járjuk-e? - Amikor a nagy^jhat álmák kény szeri tő ereje odaküldött egy államférfit, hogy irjon alá egy okmányt, az úgynevezett trianoni békeszerződést, akkor* akadtak magyarok, a magyar életből kirekesztett magyarokj akik e szent fanatizmus lángjával megkapaszkodtak azon a földön, ahova okét a sors állította és megvetve lábukat küzdöttek a magyar rögért, a magyar családokért és a magyar életért. /Folyt, köv./