Napi Hírek, 1939. január/2

1939-01-31 [0434]

A legnagyobb kitörése, amely a várak történetében példanélküli, 1914. december közepén volt, amikor a Kárpáti-hadsereggel kellett volna egyesülni. A várostromié sereget áttörve a várövvonaltól 40 km.-re jutottak Tamásy vitéz osapatai, de a kárpáti hadsereg előrejutását a nagy hó megakadályozta, s igy a várva-v*'rt egyesülés kivihetetlen volt. A március 19.-i utolsó kitörésnél egyedül Tamásy hadosztálya tudta az ellenséget áttörni s már annak negyedik vonalát rohamozta, amikor a szomszéd idegen csapatok lemaradása miatt a várparancsnokság a kitörést kénytelen volt beszüntetni. ik/•oJoH »5 k Bendkivül* tekintélye volt v- a várban, .w/azel( lenség ... 0 jelképezte a várban a süritett energiát, akinek figyelmét semmi sem kerülte el, aki sohasem csüggedt, mert mérhetetlenül bízott csapataiban. A róluk való gondoskodása pedig sohasem szűnt meg. A vár anyagi ügyei is nagyon foglalkoztatták,és hogy a vár hónapokkal tovább tartotta magát az eredeti számvetésnél, annak volt köszönhető, hogy a vár hadbiztosságának és az élelmezésnek vezetését Tamásy javaslatára az ő honvéd hadosztályának hadbiztosai vették át. A kitöréseket is mindig felhasználta arra, hogy a vár előtt elfoglalt területről a felhajtható terményeket behozassa. Amidőn az utolsó kitörés meghiusultj Kusnanek várparancsnok összehivta a tábornokokat és feltette a kérdést,„hogy mi történjék? Van e még lehetőség a kitörés megismétlésére, vagy elérkezett a vár feladásának szomorú órája?"Egyedül Tamásy volt. aki nem tudott beletörődni a reménytelenségbe s mindenkivel ellentétben kijelentette, hogy az ő honvédhadosztály a továbbra is harcképes és kész a kitörés megismétlésére. Az övé volt az utolsó rragyar szó, a magyar fölény történelmi bizonyítéka. Amikor mindennek vége volt s az oroszok bevonultak a várba, azoknak parancsnoka Artamanov tábornok, hadtest-parancsnok ugy üdvözölte Tamásyt, mint Przemysl hősét. "Az ön csapatai - mondta - ugy harcoltak, mint az oroszlánok és Excellenciád, az oroszlánok oroszlánja". Amidőn 1917 végén Tamásy a hadifogságból hazakerült, azonnal jelentkezett a harctérre s a 20. honvéd gyalog-hadosztály átmeneti vezetése után a IV. hadtest parancsnokává nevezték ki s ebben a minőségében érte őt a háború befejezése. Egyéniségében a rendkívüli erelyessóggel és akaraterővel csodálatosan egyesült az alárendeltek és bajtársak végtelen szeretete. Értük bármikor sikraszállt s nem volt számára nagyobb öröm, mintha az ő érdemeiket megjutalmazhat ta. A háború után teljes visszavonultságban élt, minden idejét családjának és a bajtársaknak szentelte. Midőn 1936-ban 75. születése napját ülte tírzernyslibajtársai ezüst babérkoszorúval adtak kifejezést ragaszkodásuknak ; a babérkoszorú leveleibe a bajtársak nevét véstíók bele. Tamásyt legfelsőbb helyről bőven halmozták el az elismerés külső jeleivel is. Már bekében megkapta a Lipót Rend lovagkeresztjet us a 3. osztályú Vaskorona Rendet, amelyhez háborúban még több magas kitüntetés járult* 1918-ban megkapta a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot ./MTI/ to 6