Napi Hírek, 1938. november/2

1938-11-21 [0430]

G-u/Dn Hrfdmezővá sárhely, november 21. /Ma&yar Távirati Iroda/ Jaross Andor miniszter vasárnap este a Gazdasági Egyesület estélyen, a Fekete Sas disz termében nagy beszédet mondott. A dísztermet zsúfolásig megtöltötte a közönség, amelynek soraiban ott voltak a város és a Gazdasági Egyesület vezető egyéniségei ép ugy, mint a legegyszerűbb emberek is. A hatalmas közönség rendkívül meleg ünneplésben részesítette Jaross Andor minisztert; ismételten felhangzott az ütemes "Éljen Jaross! Éljen Jaross!"-kiáltás, Amikor Temesváry Imre dr. országgyűlési képviselő,a gazdasági Egyesület elnöke, majd utána Kászonyi Richárd dr. főispán meleg szeretettel üdvözölte Jaross Andort, a közönség felállva percekig éltette a felvidéki minisztert, Kászonyi Richárd dr. főispán ünnepi beszédében hangoztatta, erős a hitünk, hogy a visszakerült egymilliónyi felvidéki magyar a leghűségesebb fegyvertársa lesz a többi magyarnak a keresztény, nemzeti Magyarország felépítésében. Amikor a főispán Horthy Miklósról, Magyarország kormányzójáról emlékezett meg, a közönség felállva helyéről lelkes ünneplésben részesítette a kormányzó ur őfőméltóságat s perceken át visszhangzott a terem az ütemes "Horthy! Horthy "-balt ás tói, amelyet a felvidéki bevonulás alkalma val-a rádióból tanult-a v \ trianoni Magyarország lakossága felvidéki testvéreitől. Győry Sándor, a Gazdasági Egyesület ifjúsági csoportjának elnöke, diszes zászlót nyújtott át Jaross Andor miniszternek azzal a kéréssel, hogy juttassa €Ü a kassai gazdasági egyesületnek. Jaross Andor miniszter meghatottan mondott köszönetet az üdvözlésekért s megköszönve a zászlót, kijelentette, hegy azt el fogja juttatni a kassai gazdáknak* Olyen emoerek fogják átvenni a zászlót - mondotta - akik husz éven át megedződtek a harcokban s akik mérlegelni tudják azt, hogy mit jelent a gazdasági tudással párosult alkotóképesség. A felvidéki magyar gazdák husz éven át becsülettel szántották az ugart, vetettek, az idő a vetést kalászba érlelte és most, az elmúlt őszi nap okban arathattunk. - Mi, felvidéki magyarok - folytatta Jaross Andor - az utolsó hetekben szinte fürdünk a trianoni magyarok szeretetében. Látjuk és érezzük, hogyha voltakis csztály ellentétek, pártpolitikai ellentétek, világnézeti ellentétek, most a történelmi napokban a magyar nemzet minden egyes tagja egységben forrott össze a felszabadulás szent gondolatában. A minket, felvidékieket átölelő nagy szeretethullám bennünket is átjár akkor, amikor odaborulhatunk az anyaország kebelére. Ne ugy hallgassatok engem, mint ahogyan a magyar társadalmi terminológia raondóa, hogy a nagyméltósága ur beszel". /Lelkes taps és éljenzés/ Mint felvidéki magyar nemzettárs, nanzettestvér szólok hozzátok, aki egyszerűen egy abból az egymillió felvidéki magyarból, akik valamennyien téglát téglára hordva iparkodtak felépíteni a Csehszlovákiába szorult magyar társadalom épületét. - Amikor 1918 szomorú novemberében rádöbbentünk arra, hogy az ezeréves Magyarország egy időre sirba szállt, tisztában voltunk azzal, hogy a nagy világban egyedül vagyunk és a magunk erejére támaszk odva kell - csendőrszuronyok által talán megfékezve, de lélekben meg nem törve - megkísérelnünk a magyar lelkeket megmenteni s előkéfcziteni őket arra, hogy lesz még egyszer ünnep a világon. /Folyt, köv./