Napi Hírek, 1938. november/2

1938-11-21 [0430]

o Bl/Ho Demkó Mihály, volt ruszin tartomány gyűlési képviselő, I az autonóm földműves szövetség ügyvezető elnöke vasárnap este a rádióban előadást tartott, Demkó Képviselő előadásában a következőket mondta: - Magyar Testvérek! Ma amikor husz év nehéz küzdelmei után szabad országban szabad magár földön módom van a ruszin autonóm földműves szövetség nevében, mini annak ügyvezető elnöke, hatvanezer ru szin paraszt-szavazó képviselő nevében szólani hozzátok, engedtessék meg nekem, hogy elsősorban a ruszin nép egyik legnagyobb fiáról, a ruszin-magyar barátság bátor harcosáról, a martirhaiáit halt Kurtyák Ivánról, népünk vezéráől emlékezzem meg, akinek nem adatott meg, hogy földjeink újraegyesítését megérje. Ezúton mondok köszönetet a magyar népnek s a magyar kormánynak, hogy özvegye és árvái itt magyar földön hajlékot s hazát találtak. Második megemlékezésem második nagy mártirunknak Bródy Endreinek, Podkarpatszka Husz volt miniszterelnökének szóljon, aki jővönl.fcért való harcában a ruszinok önrendelkezési jogáért való batorjsikraszállásáért a prágai Pankrác-börtönt s annak rabkórházát kapta jutalmul a cseh kormányzattól. 8 hogy én ma itt beszélhetek, az tisztán azért történhetik meg, mert a cseh rendőrség elfogatóparancsa ellenére nyolcvan detektiv és rendőr kétheti lázas hajszája dacára sem tudtak elfogni. A magyar hadsereg munkácsi és ungvári bevonulásának hatása alatt állunk. Sok-sok tizezer visszacsatolt s a cseh katonai övön átszökött testvérünk folyó könnyeivel ünnepelte azt a pillanatot, amikor a ruszin himnusz hangjai alatt a magyar hadsereg tisztelgése mellett meghajolt a magyar lobogó, hogy útirányt mutasson Verecke fe

x

é, bátorságot és reményt öntsön sok százezer ottmaradt ruszin szivébe. S"mialatt mi ideát sirva örültünk.a n

gens fidelissima" leszármazottjai, rongyosai - de lelkileg mind hősök - ugy mint régen a nagyságos fejedelem idejében a dolhai erdőkben, a Vihorlat halmain, Verecke s Körösmező rengetegeiben bontják a zászlót, várnak nyugtalanul s fegyvertelenül harcolnak a szuronyok s golyószórók tizczrei tilen. A kárpáti havasok ösvényein, amelyeket csak a ruszinok ismernek, s amelyeken sötét éjszakákon át botjukba fúrva vittek ruszin parasztok Írásos üzenetet Lengyelországba II.Rákóczi Ferencnek, késői utódaik újból megindultak, hogy újból összehozzák azt, amit az Isten egynek teremtett, ami ezeréven át egy volt. amiért annyi ruszin-magyar vér ömlött: a ruszin-magyar földet. Ruszin tisztek, ruszin bakák, a 9-es és 11-es honvédek fiai ugyanezeken az ösvényeken a hűvös novemberi éjszakákon tömegesen jönnek ma át.puskákkal, géppuskákkal, töltényekkel megterhelve életük kockáztatásával jönnek at s csatlakoznak a magyar hadsereghez. S ha eljön az a nagy nap, amelyen a magy rországi nemzetcsoportok között mi ruszinok leszünk az elsőK, akik itt a véraztatta Magyarországon nemcsak szülőföldet, de hazát is fogunk találni, egy kérésünk lesz a magyar néphez: ez az uj ezredév, melynek alapjait közös munkával, közös támogatással vérrel rakjuk le, ne legyen 1918 folytatása. Megtisztulva a régi hibáktól és tévedésektől uj testtel, uj lélekkel, uj szellemmel töltsük meg szabad uj életünket, forrjunk össze igazi testvériségben, hogy soha többet el ne váljunk, hogy soha többé el ne választhassanak bennünket! Az északkeleti Kárpátok végváraiban a Poprádtól a Tiszáig szegényes kunyhókban vár, álmodik és áll őrt a ruszin hipifht».;